Csepregi János versei
a gumikesztyű hangjától azóta irtózol
ahogy a bőrödön ahogy a fogaidon
a súrlódás arcodra foltot égetett
hetekig tartott a gyógyulás
talán húsz lehettél
talán maradhattál is volna
talán tényleg nem számíthattál rá
hogy a halhatatlanságtól
néhány óra alatt fosztanak meg
azóta mindennap tovább bomlanak
testedben a csontok
a kívülről hibátlan tömések alatt
időről időre nyújtózkodni kezd az űr
ébredezni az összeroppanás
[…]
Júliusban különösen (X.)
a szád sarkából szivárgó vér
ismerős arcokat fest a köpeny mandzsettájára
lassanként mindkét kézfejét elnyeli a tested
impresszionista életigenlés helyett
Bosch és Lynch a Mária utcában
meleg és sós
levesnek sűrű
valóságnak híg
minden lélegzetvételt légszomj követ
túl erős ez a fog
mindig túl erős morogja
mindig ugyanaz az egy
és folyton íny alatt törik
még most is fojtogat
a fiatal férfi savanyú testszaga
nincsenek rétegek melyek inger és
érzékelés közé húznának sáncokat
be és áthatol újra meg újra
az ismétlődő részletek közül talán ez a legélesebb
vagy a zsibbadtság
a testetlen lebegés
mint anyád szövetei közé zárva a csend
senki nem készített fel
hogy mi jön azután
fél élet a fél halál előtt
gyógyszeripar által garantált istenközeli élmények
a gumikesztyű hangjától azóta irtózol
ahogy a bőrödön ahogy a fogaidon
a súrlódás arcodra foltot égetett
hetekig tartott a gyógyulás
talán húsz lehettél
talán maradhattál is volna
talán tényleg nem számíthattál rá
hogy a halhatatlanságtól
néhány óra alatt fosztanak meg
azóta mindennap tovább bomlanak
testedben a csontok
a kívülről hibátlan tömések alatt
időről időre nyújtózkodni kezd az űr
ébredezni az összeroppanás
mintha szájüreged most is
idegen ujjakkal lenne tele
a torkodban torlódó hangok
elfojtják szavaid
rosszul alszol kánikula idején
és újra meg újra ugyanazt álmodod
csontszilánkok lakáshitel
és elfelejtett születésnapok
három gyerek a negyvennégy év mellé
ismerős köpeny mandzsettájára ismerős arcokat
júliusban különösen
Varsó III.
hajnalban aztán máshol ébredsz
vállát mosolyogva vonja meg a fáradt kalauz
olyan békésen aludtál
inkább nem szólt
hiába kérted
hiába ígérte
hevenyészett graffitik csorognak a szomszéd vágányra
szürke beton issza magába a napfényt
vizeletfoltos falakon idegen felirat
nem a betűk nem a szavak a jelentés
valahol szétkapcsolták a szerelvényt
valahol más irányt kapott ugyanaz az erő
egy másik napon
egy másik részében az életednek
nélküled
félsz Varsótól
a Pałac Kultury i Nauki árnyéka mindenre ráborul
a várost ellensúly nélkül temeti maga alá
Sztálin második ajándéka kitakarja az életet
kitakarja a hiányt amit minden sejtedben érzel
az ellenvonat csak három óra múlva érkezik
