08.03.
| Hazánk legmenőbb független társulatai a szegedi THEALTER vendégei >>>
07.30.
| Erdélyi hét a Gyulai Várszínházban >>>
07.28.
| Az Oscar-díjas Deák Kristóf új filmjének országos tévés bemutatója >>>
07.21.
| PASO: Park, Sziget, aztán Müpa >>>
07.20.
| Szegedi Várjátékok – Madarat tolláról >>>
07.20.
| Black Nail Cabaret-koncert az A38 hajón >>>
07.20.
| Kapolcsi esték a Képmással >>>
07.20.
| TRIP to the Jungle >>>
08.18.
| FISZ-tábor 2018 >>>
07.18.
| Úrhatnám polgár közönségtalálkozó >>>
07.18.
| Fekete ház – A román kulturális miniszter nyitja meg az arany- és ezüstkincs kiállítást >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>
06.21.
| Elkezdődtek a Rómeó és Júlia próbái >>>
06.20.
| Megjelent a Black Nail Cabaret új videoklipje >>>
06.08.
| Itt vannak az Év Gyerekkönyvei >>>
06.04.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
06.03.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Könyvhét – Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Könyvhét – Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.02.
| UNFAKE! – 18. ARC közérzeti pályázat >>>
06.01.
| Megihlette a Metropolitan Opera a Szegedi Szabadtérit >>>

Kortárs makedón költők
Krusovszky Dénes, Malárburk József, Tolnai Ottó, Alice Walker prózája
Janáky Marianna drámája
Baka István levelezéséből
Holokauszt – Csend – Beszéd – Emlékezet – Üzenet (Goldmann Márta, Jablonczay Tímea, Kelemen Zoltán, Máté-Tóth András, Szőke Dávid Sándor, Turai Gabriella, Wéber Péter)
Nátyi Róbert Endre Béla kiállításáról

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

Hó és szesz
2018.05.09 - tiszatáj

TÉLI FIVÉREK

Ijesztő kettősségeket árulhatna el a maszkulinitásról, ehelyett a korábban csak rövidfilmeken dolgozó Hlynur Palmason debütmozija leragad a felszín karcolgatásánál. A Téli fivérek valahol a kortárs európai szerzői művek fekete lyukában veszett el. Pazarul mutató, ám ürességét minimalizmusnak tettető, a nézőt beszippantani képtelen dráma.

Karakterdrámaként igyekszik több oldalról reflektálni a férfiasság krízisére, hogy aztán egyikről se tudjon érdemben szólni. Utal erre például az egyszerre lírai és durvaságot kifejező tájábrázolással, finom atmoszférateremtéssel. A nyitányban percekig a mészkőbánya sötétjébe veszünk, emberi élet nyoma alig, a nehéz fizikai munka csaknem dehumanizálja a munkásokat. Csupán a védősisakokra erősített fényforrásokból következtetünk valamiféle mozgásra, sőt, életre. A Téli fivérek panorámái, erdei snittjei egy barátságtalan, érdes miliőbe lökik a szemlélőt. Nem vár itt más, csak az egyhangúság, a szenvtelenül végzett munka és ezen keresztül a rátermett, keménykezű melósférfiak imágója. Persze, ez csupán illúzió, a külső munkavégzés sosem pótolhatja a lélekben tátongó ürességet, netán az érzelmek szélsőséges ingadozását.

 

 

A probléma az, hogy bár a film nyomatékosan ki szeretne térni erre, hamar bátortalanul másba, jobban mondva közhelyek puffogtatásába fog. Emilről, a mozi főszereplőjéről jobbára alig derül ki valami: alfahím testvérével diszharmonikus kapcsolatot ápol, szeretőjével csak ímmel-ámmal borulnak össze, ráadásul a munkahelyi státusza sem a legrózsásabb. Palmason rögtön három irányból is közelíthetne drámai határpillanatokra, ám tényleg csupán papírvékony jellemvonásokra redukált figurákat tologat ide-oda. Igaz, a Téli fivérek próbál Emil vesszőfutására koncentrálni, ő lesz a film centrális alakja, a publikum hangsúlyos szubjektivitással követi őt, szinte beleköltözik a karakter fejébe, a férfi mégis távoli délibáb marad. Sivár magánélete utal leszállóágára: azzal, hogy a hozzá legközelebb állókkal problémás a viszonya, gyengekezűként, a világot, mi több, a saját kisvilágát kiismerni nem tudó, hiábavalóan intuitív átlagfiguraként jelenik meg.

Palmason gyakran vágyképekkel, táj-vagy környezetszimbolikával igyekszik kifejezni a benne dúló visszafojtott indulatokat. Elveszett ponttá zsugorodik, a közeg aprócska senkijeként téblábol. Asszociatív jelenetek is utalnak kibillentségére – a Téli fivérek szikárságába rendre poézis vegyül, meztelen férfierőszakra a barátnővel való enyelgés álompillanata felel. A direktor az előbbit hosszú beállításokkal, objektíven filmezi, utóbbit maszkolással ábrázolja, hangsúlyosan elemelve a látottakat a valóság talajától. Költői realizmus bontakozna ki, ám a film képtelen egyensúlyba hozni a stilizációt a talajközeliséggel. Legtöbbször ok-okozatiság, narratív logika nélkül jönnek az egymásra hányt, érzelmi azonosulást nem engedélyező jelenetek: az egyik pillanatban Emil a munkatársaival parolázik, később a vezetőséggel ütközik össze, majd a testvére kap néhány percet, hogy aztán újfent a tájköltészeté legyen a terep. Jóllehet a Téli fivérek ezzel vélhetően a hétköznapok monotóniáját, valamint a velük járó triviális eseményeket szeretné hangsúlyozni, épp a gyötrő-lélekromboló unalom súlya tűnik el a jól realizált cselekmény-és karakterív hiányában.

 

 

Maria von Hausswolff operatőr, ahol tud, gyönyörű képeket fest vászonra, premier plánokkal, közelképekkel operál, sötétben, néha homályban bonyolódó szcénákat old fel lassan beszüremlő világossággal – több bányajelenet zajlik ilyen tónusban, a munkások felett magasodó rozsdabarna fémhenger alatt bárdolatlan férfiak otromba maszkulin rituáléi mennek végbe. A Téli fivérek azonban az idevágó pillanatokat (vizelés, átvitt értelmű és szó szerinti péniszméregetés) öncélúan, sután, hovatovább közönségesen ábrázolja. Érdekes lehetne a cselekménytelenségen végigvonuló szesz, és ezzel párban munkahely-metaforika, ismét Emil elveszettségét kiemelendő, ám az alkoholfőzés, illetve ennek következménye, a főnök irodájában történő megalázás is csak mutatóban vannak jelen, a főszereplő hánykódásához érdemben nem tesznek hozzá. Palmason általában csak illusztrálja a központi szereplőjében végbemenő változásokat, de igazi tartalommal egyik rezdülését sem képes megtölteni – nem balladai homály lengi körül a jeleneteket, a direktor azt sem várja el a nézőitől, hogy a saját interpretációjukat alakítsák ki, inkább fésületlenül témákat vet fel, hogy azokkal végül semmit ne kezdjen.

A Téli fivérek eközben végig azt az érzetet kelti, hogy valahol mélyen ott lappang benne valami óriási, sorsfordító ígérete, rejtélyes potenciálja azonban kiaknázatlan marad, olyannyira, hogy a film utolsó 10-15 perce teljesen sorsára hagyja a nézőt, és hanyagul megy előre a vége főcímig.

Szabó Ádám

 

 

 

Vinterbrodre, 2017

Rendező: Hlynur Palmason

Szereplők: Elliott Crosset Hove, Simon Sears, Victoria Carmen Sonne, Lars Mikkelsen, Peter Plaugborg

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2018.07.20 - tiszatáj

MOLNÁR T. ESZTER: A SZÁMOZOTTAK
Molnár T. Eszter 2016-os novelláskötete az első és a második világháború eseményeit ábrázolja, ugyanakkor a Rákosi- és a Kádár-korszakot is felidézi, emellett az elkövetők és az áldozatok történeteit gyűjti össze, egyúttal az elmúlt évek társadalompolitikai eseményeire adott reflexióként is értelmezhető. Mindegyik és egyik sem. A számozottak ilyen értelemben disztópia. Fejezetei sorsmintázatok, mozaikdarabok – BRANCZEIZ ANNA KRITIKÁJA

>>>
2018.07.19 - tiszatáj

HÁRMAS ALBUMAJÁNLÓ
Aktuálisan felkapott és globálisan ismert albumok, mégsem hallottunk róluk eleget. Új zenei sorozatunkban felderítjük az internet propagált mélységeit, és kiemeljük onnan a legfrissebb alternatív kincseket. Indiekátor című sorozatunk első darabját olvashatják. – PETRÁCS GÁBOR ALBUMAJÁNLÓJA

>>>
2018.07.16 - tiszatáj

TERÉK ANNA: HALOTT NŐK
Terék Anna könyve megrendítő olvasmány, amely beszippantja és egyhamar el sem engedi az embert. Olyan verseskötetről van szó, amelyet nem könnyű elhelyezni a kortárs magyar líra mezőnyében, nehéz kapcsolódási pontokat találni az aktuális versnyelvekkel, poétikákkal, mégsem tűnik úgy, hogy a szerző mindenáron különbözni akarna, hogy más akarna lenni. Érezhetően a saját útját járja, és éppen így ér el komoly irodalmi teljesítményt… – GÖRFÖL BALÁZS KRITIKÁJA

>>>
2018.07.16 - tiszatáj

A TÚLÉLŐ ÁRNYÉKA. AZ EL KAZOVSZKIJ-ÉLET/MŰ KÖTETRŐL
A magyar művészettörténet-írás egy fontos kísérlete volt a Magyar Nemzeti Galériában 2015 telén megrendezett El Ka­zovszkij-kiállítás, amely egy, a magyar közegtől eltérő formát, a kiállítást mint kanonizációs folyamatot, vagy pontosabban módszert próbálta meg bevezetni, s a félmúlt, illetve a kortársi tendenciák értelmezési keretévé tenni. Látomásossága, attraktivitása túllendítette botlásain azáltal, hogy a kiállítás nem végleges ítéletmondásra, hanem gondolatjátékra, kísérletezésre teremtett reprezentációs forma… – UHL GABRIELLA KRITIKÁJA

>>>
2018.07.12 - tiszatáj

MEGKÉSETT MEGJEGYZÉSEK AZ IDEI PÉCSI SZÍNHÁZI TALÁLKOZÓRÓL
Legyen bármilyen is a POSZT felhozatala, egy biztos: a Király utcán sétáló fesztiválrésztvevőt változatlanul hatalmába keríti az érzés, miszerint ez a színház ünnepe, s a POSZT-ot érintő politikai és szakmai kérdések jogos, de néha túlontúl tautologikus felemlegetése helyett ez így van rendjén. Bár a napközben látogatható programból valóban több is lehetne.. – FRITZ GERGELY BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.07.09 - tiszatáj

SZAJBÉLY MIHÁLY:
A HOMOKVÁRÉPÍTÉS ÖRÖME
Homokra építeni úgy, hogy ne dőljön össze, ez az igazi művészet. Megszelídíteni a laza szerkezetű talajt olyannyira, hogy szilárd alapként szolgáljon. Kérdés: lehetséges-e? Ha nem vagy csak alig-alig, tán kísérletezni sem érdemes. Vagy ha mégis, sok-sok türelem és nem kevés derű szükséges hozzá, mert ha netán mégis összedől, megújult erővel és hittel kezdhetünk neki a munkának újra. Aki irodalommal, irodalomtörténettel foglalkozik, jól ismeri ezt a dilemmát… – GAJDÓ ÁGNES KRITIKÁJA

>>>
2018.07.08 - tiszatáj

Kortárs makedón költők
Krusovszky Dénes, Malárburk József, Tolnai Ottó, Alice Walker prózája
Janáky Marianna drámája
Baka István levelezéséből
Holokauszt – Csend – Beszéd – Emlékezet – Üzenet (Goldmann Márta, Jablonczay Tímea, Kelemen Zoltán, Máté-Tóth András, Szőke Dávid Sándor, Turai Gabriella, Wéber Péter)
Nátyi Róbert Endre Béla kiállításáról

>>>
2018.07.07 - tiszatáj

RIGOLETTO A SZEGEDI SZABADTÉRI JÁTÉKOKON
Ősi vita, hogyan is játszunk operát a Dóm téren? A kezdetekben a kérdés föl sem merült, hisz Salzburgot tartották mintának, s a 30-as években az Aida, a Turandot és a Parasztbecsület került színre, nemzetközi szereposztásban, eredeti nyelven. A János vitéz meg a Háry meg persze magyarul. Az újraéledéskor, 1959-ben Vaszy a Hunyadi Lászlóval nyitott, szintén eredeti, azaz magyar nyelven. Csak a 4. évadban, 1962-ben került elő az Aida olaszul. Azóta vegyes a kép… – MÁROK TAMÁS ÍRÁSA

>>>
2018.07.06 - tiszatáj

SCHIELE ART CENTRUM
Alexander Manolescu (1883–1923?), alias „Sanyi Manó”, amint maga-magát oly gyakran nevezte, becézte ő, aki egy szinte ismeretlen, de meglehetősen színes egyéniség volt. A román-magyar-zsidó származású díszletfestő, költő, színész: kémiai- és fotográfiai kísérletekkel is foglalkozott. Egon és Alexander e varázslatos, mesebéli kisvárosban, Český Krumlovban ismerkedtek össze, itt kötöttek rövid, de mondhatni, hogy nem hétköznapi barátságot… – NAGY ZOPÁN ÍRÁSA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő