10.04.
| Sötétség a Napfény Városában – Beszélgetés Veres Attilával >>>
10.02.
| Trafó – Motus (IT): MDLSX >>>
10.02.
| Asztali beszélgetések… – Meseterápia >>>
09.30.
| MASZK – Trojka Színházi Társulás–Csiky Gergely Állami Magyar Színház: O. márkiné >>>
09.28.
| MASZK – Grecsó Krisztián–Bíró Bence: Megyek utánad >>>
09.28.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Fehér Ferenc: IMÁGÓ >>>
09.23.
| MASZK – Simkó Beatrix–Grecsó Zoltán: #ORFEUSZ #EURÜDIKÉ >>>
09.21.
| Összművészeti meglepetés a magyar dráma napján >>>
09.21.
| Trafó – Heiner Müller: Kvartett >>>
09.20.
| Válogatás a Mihályfi-gyűjteményből >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>
08.06.
| Hamarabb kezdődik a Szegedi Szabadtéri 2019-esévada >>>
07.25.
| Szőcs Petra első nagyjátékfilmje a Velencei Filmfesztiválon >>>
07.22.
| Újabb díjat nyert a Virágvölgy >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>

Csehy Zoltán, Karacs Andrea, Posta Marianna, Szabó Dárió, Tőzsér Árpád, Turi Tímea versei

Bán Zoltán András, Erdei L. Tamás, Kontra Ferenc prózája

Anne Carson, Fried István, Thomas Schestag, Szabó Csaba tanulmánya

A Velencei Építészeti Biennáléról

Diákmelléklet: Lőrincz Csongor Esterházy Péter korai prózájáról

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

Hó és szesz
2018.05.09 - tiszatáj

TÉLI FIVÉREK

Ijesztő kettősségeket árulhatna el a maszkulinitásról, ehelyett a korábban csak rövidfilmeken dolgozó Hlynur Palmason debütmozija leragad a felszín karcolgatásánál. A Téli fivérek valahol a kortárs európai szerzői művek fekete lyukában veszett el. Pazarul mutató, ám ürességét minimalizmusnak tettető, a nézőt beszippantani képtelen dráma.

Karakterdrámaként igyekszik több oldalról reflektálni a férfiasság krízisére, hogy aztán egyikről se tudjon érdemben szólni. Utal erre például az egyszerre lírai és durvaságot kifejező tájábrázolással, finom atmoszférateremtéssel. A nyitányban percekig a mészkőbánya sötétjébe veszünk, emberi élet nyoma alig, a nehéz fizikai munka csaknem dehumanizálja a munkásokat. Csupán a védősisakokra erősített fényforrásokból következtetünk valamiféle mozgásra, sőt, életre. A Téli fivérek panorámái, erdei snittjei egy barátságtalan, érdes miliőbe lökik a szemlélőt. Nem vár itt más, csak az egyhangúság, a szenvtelenül végzett munka és ezen keresztül a rátermett, keménykezű melósférfiak imágója. Persze, ez csupán illúzió, a külső munkavégzés sosem pótolhatja a lélekben tátongó ürességet, netán az érzelmek szélsőséges ingadozását.

 

 

A probléma az, hogy bár a film nyomatékosan ki szeretne térni erre, hamar bátortalanul másba, jobban mondva közhelyek puffogtatásába fog. Emilről, a mozi főszereplőjéről jobbára alig derül ki valami: alfahím testvérével diszharmonikus kapcsolatot ápol, szeretőjével csak ímmel-ámmal borulnak össze, ráadásul a munkahelyi státusza sem a legrózsásabb. Palmason rögtön három irányból is közelíthetne drámai határpillanatokra, ám tényleg csupán papírvékony jellemvonásokra redukált figurákat tologat ide-oda. Igaz, a Téli fivérek próbál Emil vesszőfutására koncentrálni, ő lesz a film centrális alakja, a publikum hangsúlyos szubjektivitással követi őt, szinte beleköltözik a karakter fejébe, a férfi mégis távoli délibáb marad. Sivár magánélete utal leszállóágára: azzal, hogy a hozzá legközelebb állókkal problémás a viszonya, gyengekezűként, a világot, mi több, a saját kisvilágát kiismerni nem tudó, hiábavalóan intuitív átlagfiguraként jelenik meg.

Palmason gyakran vágyképekkel, táj-vagy környezetszimbolikával igyekszik kifejezni a benne dúló visszafojtott indulatokat. Elveszett ponttá zsugorodik, a közeg aprócska senkijeként téblábol. Asszociatív jelenetek is utalnak kibillentségére – a Téli fivérek szikárságába rendre poézis vegyül, meztelen férfierőszakra a barátnővel való enyelgés álompillanata felel. A direktor az előbbit hosszú beállításokkal, objektíven filmezi, utóbbit maszkolással ábrázolja, hangsúlyosan elemelve a látottakat a valóság talajától. Költői realizmus bontakozna ki, ám a film képtelen egyensúlyba hozni a stilizációt a talajközeliséggel. Legtöbbször ok-okozatiság, narratív logika nélkül jönnek az egymásra hányt, érzelmi azonosulást nem engedélyező jelenetek: az egyik pillanatban Emil a munkatársaival parolázik, később a vezetőséggel ütközik össze, majd a testvére kap néhány percet, hogy aztán újfent a tájköltészeté legyen a terep. Jóllehet a Téli fivérek ezzel vélhetően a hétköznapok monotóniáját, valamint a velük járó triviális eseményeket szeretné hangsúlyozni, épp a gyötrő-lélekromboló unalom súlya tűnik el a jól realizált cselekmény-és karakterív hiányában.

 

 

Maria von Hausswolff operatőr, ahol tud, gyönyörű képeket fest vászonra, premier plánokkal, közelképekkel operál, sötétben, néha homályban bonyolódó szcénákat old fel lassan beszüremlő világossággal – több bányajelenet zajlik ilyen tónusban, a munkások felett magasodó rozsdabarna fémhenger alatt bárdolatlan férfiak otromba maszkulin rituáléi mennek végbe. A Téli fivérek azonban az idevágó pillanatokat (vizelés, átvitt értelmű és szó szerinti péniszméregetés) öncélúan, sután, hovatovább közönségesen ábrázolja. Érdekes lehetne a cselekménytelenségen végigvonuló szesz, és ezzel párban munkahely-metaforika, ismét Emil elveszettségét kiemelendő, ám az alkoholfőzés, illetve ennek következménye, a főnök irodájában történő megalázás is csak mutatóban vannak jelen, a főszereplő hánykódásához érdemben nem tesznek hozzá. Palmason általában csak illusztrálja a központi szereplőjében végbemenő változásokat, de igazi tartalommal egyik rezdülését sem képes megtölteni – nem balladai homály lengi körül a jeleneteket, a direktor azt sem várja el a nézőitől, hogy a saját interpretációjukat alakítsák ki, inkább fésületlenül témákat vet fel, hogy azokkal végül semmit ne kezdjen.

A Téli fivérek eközben végig azt az érzetet kelti, hogy valahol mélyen ott lappang benne valami óriási, sorsfordító ígérete, rejtélyes potenciálja azonban kiaknázatlan marad, olyannyira, hogy a film utolsó 10-15 perce teljesen sorsára hagyja a nézőt, és hanyagul megy előre a vége főcímig.

Szabó Ádám

 

 

 

Vinterbrodre, 2017

Rendező: Hlynur Palmason

Szereplők: Elliott Crosset Hove, Simon Sears, Victoria Carmen Sonne, Lars Mikkelsen, Peter Plaugborg

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2018.09.20 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Előbb-utóbb megtörténik velünk. Hogy összedől a világ. Vagy úgy tűnik, hogy össze fog dőlni. Nem dől össze. Az idő fontos tényező. Sok múlik egy másodpercen is. A kvantumfizikában. Előtte még nem létezett valami, és egy másodperccel utóbb már igen. Mintha azt mondanánk, hogy a baj előtt egy perccel még nem volt semmi baj. Wurmtól virtuális műveket látunk. Mint amikor félkészen veszünk át egy lakást, és nekünk kell azt befejezni. Nincs megállás […]

>>>
2018.09.19 - tiszatáj

FELUGOSSY LÁSZLÓ: NEM∏SKÓTA SZERELMES VAGYOK A LAPTOPOMBA
Felugossy László Nem∏skóta szerelmes vagyok a laptopomba című kötete 2014-ben látott napvilágot a MissionnArt Galéria gondozásában. A kötetben a szerző megjelölése alapján versek, szövegek, buborékok találhatók. Már a fedőlapon a Felugossyt ábrázoló fénykép is jelzi, hogy ebben a kötetben nem hagyományos költészettel fog találkozni az olvasó…. – BÉKÉS IZABELLA KRITIKÁJA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

BENCZÚR EMESE KIÁLLÍTÁSA A MODEM-BEN
Játék, (ön)irónia, szembesítés, az igazság keresése vagy mindezek egyszerre? A Munkácsy-díjas képzőművész reprezentatív kiállítása az értelmezés, látszat és valóság kérdését helyezi a középpontba… – GALAMBOS ÁDÁM ÍRÁSA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

90 ÉVES DEBRECZENI TIBOR
Mi a titka az összetartó erőnek? Az, ami kellene, hogy nemzeti minimum legyen, „nagyban” is. A haza szeretete, a magyar nyelv és irodalom tisztelete, a közösségi értékek fontosnak tartása. Sajátos vonása a csapatnak a „Játszó ember” megjelölés. D. T. – így nevezi önmagát a Kör alapítója és vezetője, a drámapedagógia hazai megalapítója, hiszen valóban ő a Magyar Drámapedagógiai Társaság létrehozója – az aktív szerepjátszást alapvető fontosságúnak tartja. Homo ludens… – BOTOS KATALIN ÍRÁSA

>>>
2018.09.17 - tiszatáj

Egy kis morgolódással kezdeném: úgy látszik, hogy a központozásmentes nyelvhasználat megjelent magyar filmcímben – értem én, hogy idézet egy kommentből, de akkor sem szerencsés ilyen látványos helyen kerékbetörni a magyar nyelvet… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.09.15 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS ANDREI ROSETTIVEL
Szeptember 22-ig még megtekinthető a NOIMA15 nevű művészeti csoport tárlata a Román Kulturális Intézet kiállító termeiben. A csoport összes tagja főiskolát végzett képzőművész, szinte mindegyikük egy eltérő nyelvezetet beszél: a plen-air látásmódot használják, viszont számukra a nyitott tér vizsgálata nemcsak a színekre, hanem a színspektrumokra, a régi mesterek munkáinak, technikáinak vizsgálatára, az alapvető jellegzetességeik felhasználására is kiterjed… – JUHÁSZ BÁLINT INTERJÚJA

>>>
2018.09.12 - tiszatáj

KENYERES BÁLINT FILMJE
A Tegnap Kenyeres Bálint egészen különleges nagyjátékfilmes bemutatkozása: tíz évvel az utolsó kisjátékfilmje után készült el. Ráadásul a rendkívüli elsőfilmes vállalkozásról van szó, hiszen a Tegnap soknemzetiségű produkció, amelynek stábjában csupán néhány magyar van (például a nagyszerű Fillenz Ádám), legalább két világsztár (Vlad Ivanov és Joanna ter Steege) szerepel, a helyszínek kivétel nélkül Magyarországon kívüliek… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.09.12 - tiszatáj

KULCSÁR-SZABÓ ZOLTÁN: SZINONÍMIÁK. KÖZELEDÉSEK HEIDEGGERHEZ
Érdemes kicsit elidőzni a címnél és az alcímnél. Szinonímiák. Ugyanaz és más, azonosság és különbség. Közelség, szomszédság, rokonság, mégis távolság és idegenség. A görögben közös név, egymás melletti, együttes, összetartozó megnevezései valaminek, nagyjából ugyanannak ‒ de tudjuk, hiszen írás, s legkivált talán fordítás során rendre mélabúsan vagy kétségbeesetten tapasztaljuk, hogy mégis egészen másnak… – SIMON ATTILA KRITIKÁJA

>>>
2018.09.10 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS A CSAKNEKEDKISLÁNY ZENEKARRAL
Tavaly répával záporozták meg a közönséget, idén őket fenyegette eső, ráadásul ajándék lovaskocsis-akusztikus koncerttel kenyerezték le a Malomfesztivált csak azért, hogy felléphessenek. Ők a Csaknekedkislány zenekar. – FÖLDESI CSENGE INTERJÚJA

>>>
2018.09.07 - tiszatáj

SUMMER 1993
Önéletrajzi ihletésű munka az eddig rövidfilmeken dolgozó, 1986-os születésű Carla Simón nagyjátékfilmes debütje. Film-memoárnak hívja a tavalyi, Goya-díjakkal és a Berlinalén a legjobb elsőfilmesnek járó zsűridíjjal honorált Summer 1993-t. Erőteljes szubjektivitáson nyugvó műve nemcsak már-már transzcendens húrokat pengető karakterdráma, de remekül illeszkedik a spanyol filmtörténetet olykor nagyban reformáló gyerektrauma-mozik sorába is… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő