05.25.
| 30 év – 30 kép: Fotókiállítás a Szegedi Kortárs Balett életéről a Móra-múzeumban >>>
06.01.
| COURAGE-PAREVO nemzetközi dokumentumfilm-fesztivál >>>
05.31.
| Jazz Kocsma – Borda Réka Hoax című verseskötetének bemutatója >>>
05.31.
| Asztali beszélgetések… – Fabiny Tibor és Nádasdy Ádám disputája >>>
05.26.
| Trafó – Székely Rozália: Kálvária Lakópark >>>
05.22.
| VIII. THEALTER U21 plusz kisfesztivál >>>
05.19.
| Ludwig Lounge | Művészet – tudomány – hit >>>
05.15.
| Liszt Ferenc éjszakái – Baka István emlékest Szegeden >>>
05.14.
| Trafó – Tóth Kinga intermediális költészeti estje >>>
05.10.
| PIM – Generációs újratervezések >>>
05.04.
| Göblyös Róbert festőművész kiállítása >>>
05.03.
| Szaffi − újra a mozikban! >>>
04.25.
| Elhunyt Szervátiusz Tibor szobrászművész, a nemzet művésze >>>
04.23.
| Siker útján az új szegedi papucs! >>>
04.20.
| 15 éve jelent meg először a magyar National Geographic >>>
04.18.
| Folytatódik az Aranyfeszt! >>>
04.17.
| Televíziós alkotók ötleteit várják a Hypewriter júniusi pitchfórumára >>>
04.17.
| Kiemelkedő nézettséggel zárt a DESZKA Fesztivál >>>
04.13.
| Úrhatnám polgárral készülnek a REÖK Szabadtérire >>>
04.11.
| Visszaemlékezés és naplógyűjtő kezdeményezést indít útjára a szegedi múzeum >>>
03.22.
| Balajthy Ágnes Bodor Béla-díjas >>>
03.12.
| Budapesten is várják a REÖK Tartuffe-előadását >>>
03.12.
| A tatárjárás pusztításának drámai részletei a Határtalan Régészetben >>>
03.06.
| Világsztárok és 360 fokos VR élmény a Müpa 2018/2019-es évadában >>>

Benesóczky László, Gerlei Dávid, Hegedűs Gyöngyi, Kiss Ottó, Nyirán Ferenc, Pásztor Béla, Sánta Miriám, Tatár Sándor versei

Tandori Dezső esszéje

Cosmin Perta, Ross Károly prózája

A reflexivitás terei (Napló, jegyzet, irodalom)

Kőbányai János tanulmánya Pásztor Béla költészetéről

>>>

Az SZTE Egyetemi Tavasz programsorozata 2018. április 11. és május 18. között várja az érdeklődőket. Az öt hét alatt ötven helyszínen közel háromszáz program közül válogathat a közönség. A mindenki számára nyitott rendezvénysorozaton kulturális és sportesemények, kari napok, egyetemi színházi találkozó, gitárfesztivál, tematikus séták, tudománynépszerűsítő programok és konferenciák várják az […]

>>>

Hó és szesz
2018.05.09 - tiszatáj

TÉLI FIVÉREK

Ijesztő kettősségeket árulhatna el a maszkulinitásról, ehelyett a korábban csak rövidfilmeken dolgozó Hlynur Palmason debütmozija leragad a felszín karcolgatásánál. A Téli fivérek valahol a kortárs európai szerzői művek fekete lyukában veszett el. Pazarul mutató, ám ürességét minimalizmusnak tettető, a nézőt beszippantani képtelen dráma.

Karakterdrámaként igyekszik több oldalról reflektálni a férfiasság krízisére, hogy aztán egyikről se tudjon érdemben szólni. Utal erre például az egyszerre lírai és durvaságot kifejező tájábrázolással, finom atmoszférateremtéssel. A nyitányban percekig a mészkőbánya sötétjébe veszünk, emberi élet nyoma alig, a nehéz fizikai munka csaknem dehumanizálja a munkásokat. Csupán a védősisakokra erősített fényforrásokból következtetünk valamiféle mozgásra, sőt, életre. A Téli fivérek panorámái, erdei snittjei egy barátságtalan, érdes miliőbe lökik a szemlélőt. Nem vár itt más, csak az egyhangúság, a szenvtelenül végzett munka és ezen keresztül a rátermett, keménykezű melósférfiak imágója. Persze, ez csupán illúzió, a külső munkavégzés sosem pótolhatja a lélekben tátongó ürességet, netán az érzelmek szélsőséges ingadozását.

 

 

A probléma az, hogy bár a film nyomatékosan ki szeretne térni erre, hamar bátortalanul másba, jobban mondva közhelyek puffogtatásába fog. Emilről, a mozi főszereplőjéről jobbára alig derül ki valami: alfahím testvérével diszharmonikus kapcsolatot ápol, szeretőjével csak ímmel-ámmal borulnak össze, ráadásul a munkahelyi státusza sem a legrózsásabb. Palmason rögtön három irányból is közelíthetne drámai határpillanatokra, ám tényleg csupán papírvékony jellemvonásokra redukált figurákat tologat ide-oda. Igaz, a Téli fivérek próbál Emil vesszőfutására koncentrálni, ő lesz a film centrális alakja, a publikum hangsúlyos szubjektivitással követi őt, szinte beleköltözik a karakter fejébe, a férfi mégis távoli délibáb marad. Sivár magánélete utal leszállóágára: azzal, hogy a hozzá legközelebb állókkal problémás a viszonya, gyengekezűként, a világot, mi több, a saját kisvilágát kiismerni nem tudó, hiábavalóan intuitív átlagfiguraként jelenik meg.

Palmason gyakran vágyképekkel, táj-vagy környezetszimbolikával igyekszik kifejezni a benne dúló visszafojtott indulatokat. Elveszett ponttá zsugorodik, a közeg aprócska senkijeként téblábol. Asszociatív jelenetek is utalnak kibillentségére – a Téli fivérek szikárságába rendre poézis vegyül, meztelen férfierőszakra a barátnővel való enyelgés álompillanata felel. A direktor az előbbit hosszú beállításokkal, objektíven filmezi, utóbbit maszkolással ábrázolja, hangsúlyosan elemelve a látottakat a valóság talajától. Költői realizmus bontakozna ki, ám a film képtelen egyensúlyba hozni a stilizációt a talajközeliséggel. Legtöbbször ok-okozatiság, narratív logika nélkül jönnek az egymásra hányt, érzelmi azonosulást nem engedélyező jelenetek: az egyik pillanatban Emil a munkatársaival parolázik, később a vezetőséggel ütközik össze, majd a testvére kap néhány percet, hogy aztán újfent a tájköltészeté legyen a terep. Jóllehet a Téli fivérek ezzel vélhetően a hétköznapok monotóniáját, valamint a velük járó triviális eseményeket szeretné hangsúlyozni, épp a gyötrő-lélekromboló unalom súlya tűnik el a jól realizált cselekmény-és karakterív hiányában.

 

 

Maria von Hausswolff operatőr, ahol tud, gyönyörű képeket fest vászonra, premier plánokkal, közelképekkel operál, sötétben, néha homályban bonyolódó szcénákat old fel lassan beszüremlő világossággal – több bányajelenet zajlik ilyen tónusban, a munkások felett magasodó rozsdabarna fémhenger alatt bárdolatlan férfiak otromba maszkulin rituáléi mennek végbe. A Téli fivérek azonban az idevágó pillanatokat (vizelés, átvitt értelmű és szó szerinti péniszméregetés) öncélúan, sután, hovatovább közönségesen ábrázolja. Érdekes lehetne a cselekménytelenségen végigvonuló szesz, és ezzel párban munkahely-metaforika, ismét Emil elveszettségét kiemelendő, ám az alkoholfőzés, illetve ennek következménye, a főnök irodájában történő megalázás is csak mutatóban vannak jelen, a főszereplő hánykódásához érdemben nem tesznek hozzá. Palmason általában csak illusztrálja a központi szereplőjében végbemenő változásokat, de igazi tartalommal egyik rezdülését sem képes megtölteni – nem balladai homály lengi körül a jeleneteket, a direktor azt sem várja el a nézőitől, hogy a saját interpretációjukat alakítsák ki, inkább fésületlenül témákat vet fel, hogy azokkal végül semmit ne kezdjen.

A Téli fivérek eközben végig azt az érzetet kelti, hogy valahol mélyen ott lappang benne valami óriási, sorsfordító ígérete, rejtélyes potenciálja azonban kiaknázatlan marad, olyannyira, hogy a film utolsó 10-15 perce teljesen sorsára hagyja a nézőt, és hanyagul megy előre a vége főcímig.

Szabó Ádám

 

 

 

Vinterbrodre, 2017

Rendező: Hlynur Palmason

Szereplők: Elliott Crosset Hove, Simon Sears, Victoria Carmen Sonne, Lars Mikkelsen, Peter Plaugborg

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2018.05.26 - tiszatáj

BOSSZÚÁLLÓK: VÉGTELEN HÁBORÚ
Kerek évfordulót ünnepel a Marvel Studios: 2008-ban az első Vasemberrel indultak világhódító útjukra, fázisokra bontották a képregényes B-ligából induló szuperhőseiket, nem mellesleg pedig olyan spin-offokon, önálló darabokon nyugvó hosszú távú üzleti modellt építettek ki, melyből a DC-moziuniverzumától az újabb Star Wars-részekig rengeteg széria (helyesebben: franchise) építkezik… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.05.23 - tiszatáj

Benesóczky László, Gerlei Dávid, Hegedűs Gyöngyi, Kiss Ottó, Nyirán Ferenc, Pásztor Béla, Sánta Miriám, Tatár Sándor versei

Tandori Dezső esszéje

Cosmin Perta, Ross Károly prózája

A reflexivitás terei (Napló, jegyzet, irodalom)

Kőbányai János tanulmánya Pásztor Béla költészetéről

>>>
2018.05.22 - tiszatáj

CHIHIRO MARUYAMA:
PIERRE, A LABIRINTUSNYOMOZÓ
Hódító útjára indult Pierre. Egy zseniális picture book és egy végtelenül izgalmas activity book szellemes kombinációja egy nagyalakú könyvbe sűrítve. Tökéletes bevezetés lehet az olvasás és a könyvek birodalmába, kevés szöveggel, viszont tele érdekes feladattal és elképesztő képi világgal. Jó adag türelem és kitartás szükséges a csodálatosan illusztrált foglalkoztatóhoz… – MAKKAI KRISZTINA ÍRÁSA

>>>
2018.05.20 - tiszatáj

INTERJÚ MARTON ÁKOSSAL
próbálok egy olyan koncepciót kialakítani, amiben az elmúlt évek képeit, több korszak alkotásait, idősíkjait állítom ki. Lesz egy steril fal, egy nagyon színes, és egy, ahol nagy emberi alakok ábrázolásai sorakoznak – három teljesen külön álló világ. Erre építettem most a TIK-ben is: szembeállítani egymással a különböző alkotásokat. Ha nem lenne kint a nevem a képek alatt, azt gondolná az ember, hogy a képeket több ember festette… – PLANK ANDREA INTERJÚJA

>>>
2018.05.19 - tiszatáj

SPOOR
Mágikus realizmus ötvöződik égetően valós problémákkal, helyesebben Agnieszka Holland tavalyi mozija erre tenne kísérletet. Olga Tokarczuk regényének adaptációjában ökothriller-felhangok jelennek meg, ráadásul a direktornő és társrendezőnője, Kasia Adamik ezt bátran kiterjesztik a moralitás, a teremtettség és a társadalmi felelősség témáira, így a Spoor látszólag összetett bűndrámaként próbál érvényesülni… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.05.18 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG ÉS KÖLÜS LAJOS
Az arckép vagy portré az embernek akár szobrászati, akár festészeti, akár fényképészeti műben előállított képmása. Ismérve, hogy szándékosan egy élő vagy már nem élő személy arcmásának készül. Arcmás, más arc. Sztárfotográfia (egyben reklám és divatfotó) az 1960-, 1970-es években, Amerikában jelent meg először. A legjelentősebb sztárfotográfusok Diane Arbus, Richard Avedon, Annie Leibovitz. Amit a hétköznapi ember nem láthat, de látnia kell. Extrém kitárulkozás, az intimitás megőrzése, a kukkolás izgalma…

>>>
2018.05.18 - tiszatáj

A. FEHÉR VERA KIÁLLÍTÁSA
Átélt látleletek. Szövődmények, szinte hangtalan, neszező tépelődések, tépődött eszmék, vázlatos esszék, evődő esemény-töredékek, varratok, átélt eredmények…
Ember-tájak, ember-lények, elmélet-terek belső térképei, érték-határ töltődések, elvarrrrrrrrrrrrrrrrt, túlélt, átgondolt, tovább absztrahált emlék (át)vetülések… Szövet-pixeleken túli, hívásokon, elhíváson, hivatáson, várakozás- és vágyakozás-átéléseken inneni, fixíreken, meta-textúrákon onnani, lírikus, konkrét elv(v)etülések, vegyes technikákkal oldott, érzelmi szférákba (el)engedett fabulák, meglengetett, játékos intrikák feloldásait indukáló „szabad kötődések”…

>>>
2018.05.17 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS MARTINKOVICS MÁTÉVAL AZ IZLAND–MAGYARORSZÁGRÓL
Ritka, hogy egy előadásban ennyire nyíltan beszélnek a politikáról. Érezni is lehet a megszeppenést, amikor először elhangzik, hogy Fidesz, vagy Orbán Viktor. Érdekes, hogy Szerbiába, például ez a fajta direktebb politizálásnak van hagyománya, itt inkább maximum áthallásos előadások készülnek. Ezzel együtt, azt érzem, mi nem foglalunk állást politikailag, inkább a kivándorlás okait és egy új kultúrába való beilleszkedést boncolgatjuk…

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő