01.31.
| Asztali beszélgetések… – vendég: Korniss Péter >>>
01.21.
| Pintér Bélával és Gálvölgyi Jánossal indítja az új évet a MASZK >>>
01.11.
| Barboncás Társulat – wonder full avagy NÓRA Csodaországban >>>
01.08.
| Bethlen Téri Színház – Az utolsó tűzijáték >>>
01.04.
| Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál >>>
01.04.
| MAMŰ – Invitation Kettős rendszer / Double system >>>
01.02.
| Pannon Filharmonikusok – Exkluzív hagyomány >>>
12.27.
| Belső Horizont a Négyszoba Galériában >>>
12.19.
| Szabadkai Városi Könyvtár – Sándor Zoltán: A gonosz átváltozása >>>
12.18.
| Jazz Kocsma – Hartay Csaba Rajongók voltunk című prózakötetének bemutatója >>>
12.14.
| Bäck Manci fényűzése a REÖK-ben >>>
12.18.
| Elhunyt Grendel Lajos >>>
12.17.
| Ötször szép a Queen! >>>
12.11.
| Világok Találkozása a Bem moziban: Kornya Zsolt kapta a Hexa-díjat >>>
12.11.
| Igazi könyvritkaságot adott ki az Akadémia a Szent Koronáról >>>
12.07.
| Lackfi-est Halason >>>
12.06.
| Elsöprő többséggel állt ki az MTA Közgyűlése az elnök mellett, és kéri a kutatóhálózat pénzét a minisztertől >>>
12.04.
| Pozsonyban díjazták a Virágvölgyet >>>
12.03.
| Az operák királynője készül a Szegedi Szabadtérire >>>
11.29.
| Új fénybe állítják a magángyűjtemények a kommunista korszak kutatását >>>
11.29.
| Átadták az idei Kortárs-díjakat >>>
11.22.
| Kulka János Szegeden játszik a nyáron >>>

Európai elsőkönyvesek
(Csutak Gabi, Jan Kristoffer Dale, Ivana Djilas, Weronika Gogola, Matěj Hořava, Giorgos Panagi, Matteo Trevisani)

Krešimir Bagić, Bozsik Péter, Kóbor Adriána, Nagy Dániel, Szőllősy Balázs, Tornai József versei

Klajkó Dániel beszélgetése Kemény Istvánnal

Farkas Zsolt, Lőrincz Csongor, tanulmánya

>>>

BESZÁMOLÓ A MADRIDI DISNEY-KIÁLLÍTÁSRÓL Disney neve hallatán kinek ne jutna eszébe az a meserengeteg, melyet Mickey egér teremtője és Disneyland megalkotója stúdiójában vászonra ne vitt volna. Az 1923-ban megalapított filmstúdió több mint 600 alkotást tudhat maga mögött. Tekintve, hogy a mozi a huszadik század uralkodó médiuma volt, a mesemondás szerepét […]

>>>

„Ne döntsd a tőkét, siránkozz!”
2018.05.08 - tiszatáj

POLITIKATÖRTÉNETI INTÉZET: KIÁLLÍTÁS A NÉPSZABADSÁG ÉS A SZILVESZTERI NÉPSZABI KARIKATÚRÁIBÓL

A Népszabadság karikatúrái a Politikatörténeti Intézet EU Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökségének (EACEA) Európa az Állampolgárokért-Európai Emlékezet éves magyarországi projektjének részeként került kiállításra, amely a 20. századi magyar társadalmi eseményeken keresztül vizsgálódik az ország kulturális történelmét illetően. Bár számos olyan darab található a kiállításon is, amely inkább tetszik az 1956–1988-as időszakban regnáló politikai elit által zöld utat kapott tét nélküli viccelődésnek, azért találhatóak egészen más regiszteren mozgó, üdítően kritikus darabok is. Fontos a befogadás szempontjából, hogy emlékezzünk: Magyarországon ezekben az években azért a politikai szatíra sem úgy működött, ahogyan kellett volna.

Bárki számára nyilvánvalóvá válik a probléma, aki fellapozza a korabeli Ludast: a rajzok sokkal inkább voltak nevelő példázatok, agitáló plakátok vagy éppen ellenséges röplapok, semmint nevettető karikatúrák.” – írja 2006-os Pesti humor a szocializmus idején című tanulmányában Takács Róbert. Nem kell messzire menni ennek a gyakorlatnak a megértéséhez. 2018-at írunk és hiába keresünk és kutatunk, az Index.hu hírportálon található Merényi Dániel (Napirajz) vagy Gróf Balázs (Pesti Est) munkáin kívül jóformán híre-hamva sincs vérbeli politikai szatírának. Persze ez sem véletlen.

A politikai szatíra azokon a médiaplatformokon, ahol ez több emberhez is eljutna, ma már nem az alapvető trend része, hovatovább a politika kritikája szinte semmilyen formában nem kap reflektorfényt. A műfaj ily módon – és nem kifejezetten csak pejoratív értelemben – a színházba kényszerül, ott viszont virágzik, kiváltképp a fennmaradásukat mindennap kockáztató független szcénában.

Karikatúrák fellelhetőek természetesen az interneten, a közösségi médiában is, ahol a véleményformálás valamelyest szabadosabb, hiszen az alkotó saját blogjára, oldalára tölti fel alkotásait. Munkájuk azonban így nem válik a napilapok állandó hozzátartozójává, nem válik rendszeressé azok számára, akik zömében a nyomtatott sajtót preferálják vagy nincs lehetőségük az internet hozzáférésre.

A tárlat többek közt a Ludas Matyi és a Népszabadság grafikusa, Mészáros András munkáit összegzi 1956-tól egészen 1988-ig. Főleg az 56-os eseményeket követő politikai változásokra jellemző óvatoskodó kritikai közeg játszott szerepet abban, hogy a Népszabadság karikatúrái nem tudták megfelelően ellátni feladatukat és az alkotóknak különféle kiskapukat kellett találniuk ahhoz, hogy valahogy lekoptassák magukról az álkritikus jelzőt. Ez nem volt egyszerű feladat. Érdemes ennek vizsgálatakor különválasztani a Népszabadságot és a Ludas Matyit, noha az alkotói apparátus voltaképp egy halmazba tartozott. A Népszabadság hasábjain egyértelműen a politikai propaganda hatása érződött, a Ludas viszont főleg 1960-tól némileg függetlenebb módon működött, így a rajzok is kétféle világnézetet képviseltek, tükröztek, legalábbis látszólag. A Ludas ezért nem meglepően hatvanas-hetvenes évek fordulóján több mint 600 ezres példányszámban fogyott. A Népszabadság karikatúráiban a legellentmondásosabb az volt, hogy politikai kritikáit kvázi maga a kormányoldal fogalmazta meg a grafikusok számára, holott ennek pont fordítva kellett volna történnie. A politika igazi, független kritikájára viszont nagy volt az igény, ami kettősséget váltott ki az alkotókból is. Hogyan készítsenek olyan szatirikus rajzokat, hogy az aktuális vezetésnek is megfeleljenek, az olvasóik igényeit is kiszolgálják?

A tét kettős volt; az alkotói önazonosság, a hitelesség vagy az egzisztenciális biztonság és a jó hírnév megtartása. Napról napra zömében olyan karikatúrákat kellett közölniük, aminek semmi köze nem volt a valódi pártkritikákhoz, amelyek nem teljes szívvel-lélekkel képviselték azt a fajta humort, amely a nehéz időszakokban segítségként is szolgálhatott volna az elkeseredett emberek számára.

A finomkodó társadalomkritikák tehát sok esetben károsak voltak, ám az ügyes alkotók olykor mégis megtalálták a módját, hogy ezt az álcát is a sajátságosan ássák alá. Úgy fogalmazták meg a rendszerkritikát, hogy az egyszerre szóljon az ország vezetőinek nyelvén, mégis a sorok között olvasva hívják fel olvasóik figyelmét a rajzok igazi mondanivalójára.

A kiállítás letisztult tematikájának, vagyis a sorszámozásnak, a kronológiai sorrendnek köszönhetően egészen jól végigkövethető az, ahogyan a Népszabadság és a Ludas művészei végül szembehelyezkedve a feléjük támasztott gyakran irreális elvárásokkal, elkezdik megtalálni a hangjukat, és végre annak használják képzőművészeti tehetségüket, ami: eszköznek az ő életüket is kordában tartó hatalommal szemben, felnagyítva a valóságos problémákat.

A kiállítás szeptember közepéig ingyenesen megtekinthető a Napvilág Könyves Galériában a Politikatörténeti Intézetben.

Tóth Emese

 

 

Felhasznált irodalom:

„Pesti humor a szocializmus idején” Takács Róbert – 2000 Irodalmi és Társadalmi havi lap 2006. 7-8. lapszám


Címke: , , , , ,
2019.01.18 - tiszatáj

MÉSZÖLY MIKLÓS ÉS POLCZ ALAINE LEVELEZÉSE
A kötet megjelenésével felmérhetetlen értékű dokumentumsorozat vált hozzáférhetővé az érdeklődő olvasóközönség számára. A Mészöly Miklós és Polcz Alaine levelezését tartalmazó kötet az alábbiak szerint épül fel: a szóban forgó levelezés 1948-tól 1994-ig folyamatosan, továbbá Polcz utolsó levele Mészölynek 1997-ből… – NAGY JÓZSEF KRITIKÁJA

>>>
2019.01.18 - tiszatáj

MÉSZÖLY MIKLÓS ÉS POLCZ ALAINE LEVELEZÉSE
Mészöly Miklós 1975-ben, berlini tartózkodása idején a következőket üzente Polcz Alaine-nek: „valójában állandó zavarban vagyok, ha közvetlen személyes dolgaimról közvetlenül-személyesen írok”. A házaspár egymáshoz címzett, 1948 és 1997 között keletkezett leveleit magába foglaló kötet Polcz és Mészöly életének eddig kevéssé ismert eseményeire, privát kapcsolatára enged rálátást… – MÁRJÁNOVICS DIÁNA KRITIKÁJA

>>>
2019.01.18 - tiszatáj

SILVIO ÉS A TÖBBIEK
A 2008-as Il Divo – A megfoghatatlan című film sikerét követve Paolo Sorrentino olasz filmrendező egy hírhedt politikus életét mutatja be újra. Eredetileg a Silvio és a többiek egy 2 epizódos filmnek készült, viszont a nemzetközi piacra egy két és fél órás változat készült el. Eddig az olasz és a nemzetközi filmkritika kedvező fogadtatásban részesítette a filmet. Ennek köszönhetően 2019 szeptemberében mutatják be a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon… – JUHÁSZ BÁLINT KRITIKÁJA

>>>
2019.01.15 - tiszatáj

EXPERIMENTÁLIS KÖLTÉSZET, 1980–2018
Egy tekintélyes méretű kötet áll előttem, amely még a címében is alátámasztja küllemének erejét és szilárdságát, hiszen a Concrete az angolban nemcsak konkrétumot jelent, hovatovább cementet is. Petőcz András rekapitulációja fizikai mivoltában valóban azt a hatást kelti, hogy a munkákat összefogó szellemi és poétikai kötőanyag nemcsak az elkövetkező téli fagyokat vészeli majd át, hanem a beköszönő évtizedek megpróbáltatásain, kihívásain is túllendül… – SZOMBATHY BÁLINT KRITIKÁJA

>>>
2019.01.13 - tiszatáj

FARAGÓ KORNÉLIA: IDŐK, TEREK, INTENZITÁSOK CÍMŰ KÖNYVÉRŐL
Faragó Kornélia legújabb tanulmánygyűjteményének külön érdekessége, hogy helyet kapnak benne azok a tanulmányok is, amelyek a klasszikus modern irodalom néhány reprezentatív darabjának, köztük versszövegeknek a téma szempontjából rendkívül innovatív megközelítéseit tartalmazzák. A gazdag elméleti repertoár többek között olyan magyar modern költők látványvilágának és téridőszemléletének többirányú módszeres megközelítésére vállalkozik, mint Babits Mihály, Radnóti Miklós és Ady Endre… – LÁBADI ZSOMBOR KRITIKÁJA

>>>
2019.01.12 - tiszatáj

Az én rapszodikus színházlátogatásaimat a véletlen szeszélye vezérli, amibe belejátszik néha a szakmai érdek. Ha valamelyik teátrum műsorra tűzi egy-egy darabomat, vagy színésznő feleségem kap szerepet valahol, akkor félig-meddig kíváncsiságból, félig-meddig illendőségből belekóstolok az illető műintézmény repertoárjába. Így kerültem tegnap a József Attila színház nézőterére, Hunyady Sándor Feketeszárú cseresznye című darabjának előadására… – HORVÁTH PÉTER KRITIKÁJA

>>>
2019.01.12 - tiszatáj

PÁLYI ANDRÁS: GYÁSZ ÉS GYÖNYÖR
Pályi András gyűjteményes kötetében a sorsok érzéki perspektíváit kísérli meg feltárni. Ebben a kísérletben a veszteségben és gyönyörben egyaránt részesült testiségnek központi szerep jut: ahogyan a gyász, úgy a feltámadás is része az életnek, melyekről az elbeszélésekben egy torz tükrön át szembesülhetünk. A kérdés már csak az, hogy ez a tükör kellő teret enged-e a témának, vagy be kell látnunk, kevés arra, hogy a gyász és a gyönyör igazán érzéki aspektusait láthassuk… – DEMUS ZSÓFIA KRITIKÁJA

>>>
2019.01.10 - tiszatáj

SAGMEISTER LAURA:
FEHÉR MACSKA PIROS VIRÁGOKKAL
A festmény macskája megsérült, sebéből csordogáló vére piros virágba hajlik fehér szőrén. Vérző hómacska, hópárduc. Párductekintetű magány és embertekintetű rejtély. Macska emberszemekkel: pupillája a macskáké, szemvonala azonban emberi. Legalább annyira emberi, amennyire mondjuk Modigliani portréinak üres szemnyílásai emberinek hatnak […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő