08.17.
| Ismét Fekete Zaj Fesztivál Mátrafüreden >>>
09.04.
| Budapesti Klasszikus Film Maraton >>>
08.17.
| Szentendrén látható először együtt hazánkban a Söndörgő és az Amsterdam Klezmer Band >>>
08.16.
| Az ötödik Malomfesztiválon minden több lesz >>>
08.10.
| MAMŰ Galéria – A véletlen >>>
08.08.
| Vass Tibor El, Kondor, pláza című önálló kiállítása – Nyílt, ti, tok című csoportos kiállítás >>>
08.07.
| Magyar műemlékek restaurálási folyamatait mutatja be a Teleki László Alapítvány legújabb kiállítása >>>
08.03.
| Hazánk legmenőbb független társulatai a szegedi THEALTER vendégei >>>
08.03.
| Legéndy Jácint performansza a ZegZugban DJ ANDONE estjén >>>
08.02.
| Változó terek – A Duna menti térség történeti térképeken 1650-1800 >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>
08.06.
| Hamarabb kezdődik a Szegedi Szabadtéri 2019-esévada >>>
07.25.
| Szőcs Petra első nagyjátékfilmje a Velencei Filmfesztiválon >>>
07.22.
| Újabb díjat nyert a Virágvölgy >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>
06.21.
| Elkezdődtek a Rómeó és Júlia próbái >>>
06.20.
| Megjelent a Black Nail Cabaret új videoklipje >>>
06.08.
| Itt vannak az Év Gyerekkönyvei >>>
06.04.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>

Kortárs makedón költők
Krusovszky Dénes, Malárburk József, Tolnai Ottó, Alice Walker prózája
Janáky Marianna drámája
Baka István levelezéséből
Holokauszt – Csend – Beszéd – Emlékezet – Üzenet (Goldmann Márta, Jablonczay Tímea, Kelemen Zoltán, Máté-Tóth András, Szőke Dávid Sándor, Turai Gabriella, Wéber Péter)
Nátyi Róbert Endre Béla kiállításáról

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

Zsigmond Vilmos szakmai és emberi minősége kötelez
2018.05.06 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SZABÓ ÉVA ANDREÁVAL

Egymás sarkát érik a filmfesztiválok, tavaly Szegeden mégis arra vállalkoztak, hogy indítanak egy újat. Nem is tehettek volna másképp, ez szinte kötelesség, hiszen nincs még egy vidéki város, amely olyan kaliberű filmes szülöttel dicsekedhet, mint Szeged. Szabó Éva Andreával, a Zsigmond Vilmos Nemzetközi Filmfesztivál alapítójával, művészeti vezetőjével beszélgettünk.

– Ha lenne ilyen statisztika, könnyen lehet, hogy fesztivál-nagyhatalom lenne Magyarország. Miért gondolta, hogy szükség van egy újabbra?  

Zsigmond Vilmos miatt! Akiről nem csak azt tudtam, hogy a világ egyik leghíresebb amerikai operatőre, hanem azt is, hogy Szeged szülötteként a gyökereit élete végéig ápolta. Magam is találkoztam vele, az elbűvölő személyisége is nyilván befolyásolt, de leginkább az egész világon elismert szakmai rangja. Még javában élt, amikor már motoszkált a fejemben a gondolat, mert bár a szülővárosa addig is kifejezte a tiszteletét, hiszen 2004-ben díszpolgári címet kapott, egy évvel később a Belvárosi Mozi róla nevezte el a nagytermét, de úgy éreztem, hogy valami filmes, a szakmai kvalitásaihoz méltó eseménnyel is ki kellene fejeznünk a megbecsülésünket. Mivel ő operatőr volt, adta magát a feladat. Mert való igaz, filmes fesztivál itthon is sok van, operatőrfesztivál azonban egész Európában alig. A terv még épp, hogy csak formálódott bennem, ám amikor 2016. január 1-én váratlanul elhunyt, egy csapásra kikristályosodott, hogy itt az idő, lépni kell. Tavasszal, az emléktáblája avatásán több neves filmes szakember is jelen volt, megosztottam velük az ötletemet, s az ő támogatásuk újabb lendületet adott.

– Ha a filmesek, akár amerikaiak, akár európaiak szóba hozzák Zsigmond Vilmost, a legnagyobb szeretettel és elismeréssel beszélnek róla. Mi az, amit ő tudott? Minek köszönhető az a maximális tisztelet, ami őt övezi?

Egyrészt vitathatatlan szakmai tudással, s ami talán még fontosabb, egyedi szemléletmóddal rendelkezett. A főiskolán ő is Illés György tanítványa volt, akinek alapelve volt, hogy az operatőr nem alárendelt szerepet tölt be, hanem a rendező táralkotójaként vesz részt a filmkészítésben, tehát szoros együttműködésben álmodják meg a film képi világát. Zsigmond Vilmos mindig hangsúlyozta, hogy európai kultúrán nevelkedett, Amerikában jó pár rendező értékelte ezt.  A legnagyobb rendezőkkel dolgozott, Altmantól Spielbergig. Ugyanakkor mindvégig, a legnagyobb sikerei közepette is ember maradt. Három alkalommal nekem is volt szerencsém személyesen találkozni vele, egy bájos, közvetlen személyiséget ismertem meg benne.

– Mennyire emlékezett ő arra, hogy honnan jött, milyen kapcsolata volt a szülővárosával?

Amikor Magyarországra jött, Szegedre is mindig ellátogatott. Otthon érezte magát, bebarangolta a régi, kedves helyeket, s felkereste a halászcsárdákat is, mert imádott odajárni. Szívesen jött be a moziba is. Amikor elneveztük róla a nagytermet, nagyon örült neki, büszke volt rá, s attól kezdve csak úgy emlegette, hogy „az én mozim”. Sajnos, a névadó ünnepségen egy forgatás miatt nem tudott személyesen jelen lenni, de küldött egy videó üzenetet.  Később, amikor újra itthon járt, elhozta a barátait és a filmes kollégáit, hogy megmutassa nekik „az ő moziját”.

– Térjünk vissza a fesztiválra. Az események tehát 2016 tavaszáig nagyon gyorsan követték egymást, már csak a kivitelezés volt hátra. Hogyan fogott hozzá a fesztivál megvalósításához?

Tudtam, hogy kell egy csapat. Végiggondoltam, kik azok a munkatársaim a szűkebb és tágabb környezetemben, akikkel szövetkezve ezt meg tudjuk valósítani. Összeállt egy tízfős stáb, és elkezdtünk dolgozni. Az első fesztivál szervezésébe szinte fejest ugrottunk. Hajtott minket, hogy valami olyat hozhatunk létre, ami Szegeden még nem volt, sőt a filmfesztiválok sorában is csak kevés. 2016 őszén kiírtuk az első pályázati felhívást, s ettől kezdve egymást követték az események.

– Pozitív volt az első fesztivál szakmai fogadtatása, erős volt a verseny, főleg a kisjátékfilm és a dokumentum kategóriában. Ezeket a műfajokat szinte csak fesztiválokon lehet látni, pedig a hazai filmesek is jelentős sikereket aratnak velük világszerte.

A rövidfilmeket nem forgalmazzák a mozik, mert nincs széles közönségük. Pedig nagyon fontos műfaj, mert a kisfilmek alapvetően a fiatal alkotók ugródeszkája, kiugrási lehetősége. Ha a fesztiválokon kitűnnek a mezőnyből, ha díjakat nyernek, a rendezőknek nagyobb a lehetőségük arra, hogy nagyjátékfilm forgatásába kezdhessenek.

– A fesztivál nevében ugyan benne van a válasz, de azért rákérdezek: mi a specialitása a szegedi filmfesztiválnak, mit ad hozzá a filmes fesztiválvilághoz?

Nagyon sok filmfesztivál van a világban, Magyarországon is egyre több. Mindegyiknek adnak egy sajátos profilt. A mi profilunk az, hogy az operatőri munkára koncentrálunk, s ilyen jellegű seregszemléből nem sok van az egész világon. A mi távlati célunk az, hogy Európa második legjelentősebb operatőri fesztiváljává váljunk. Azért csupán a másodikká, mert a lengyelországi Camerimage tekintélyes múltjával nem lehet felvenni a versenyt. A bydgoszczi kollégáknak negyedszázados munkája fekszik abban, hogy a Camerimage Európa legjelentősebb operatőrtalálkozójává vált, de úgy gondolom, a közvetlen utánuk következő helyre van esélyünk.  Ez nagyságrendileg, ha Cannes, Velence és a Berlinale magasságából nézzük a terepet, a középmezőnyt jelenti, ami nem kevés, mert ehhez a szinthez szakmailag megbízhatónak kell lenni. Azt szeretnénk, ha rangja lenne a díjunknak, ezért is hívunk neves filmes szakembereket a zsűribe. Zsigmond Vilmos szakmai és emberi minősége kötelez. Szeretnénk továbbra is tartani a nívót, emellett azonban arra is törekszünk, hogy hangulatában közvetlen, vendégszerető találkozó legyen a mi fesztiválunk.

Báthory Júlia

 


Címke: , , , ,
2018.08.21 - tiszatáj

CEREDI NEMZETKÖZI KORTÁRS MŰVÉSZTELEP
Van egy kis utca Cereden, aminek nincs neve. Mintha nem is létezne, pedig a község fő utcájából, a Kossuth Lajos utcából kanyarodik ki. A nincs neve utca sarkán áll a Ceredi Nemzetközi Kortárs Művésztelep tájháza, amit tavaly vásároltak meg, teljesen lerobbant állapotban, de már a tavaly annyira rendbe tették, hogy abban az évben ott is sor kerülhetett kiállításra. Még sok a tennivaló az épületen… – ABAFÁY-DEÁK CSILLAG ÉS KÖLÜS LAJOS BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.08.21 - tiszatáj

BESZÁMOLÓ A MALOMFESZTIVÁLRÓL
Elérkezett az utolsó napjához az ötödik Malomfesztivál. Irodalmi workshop, népzenei taktusok, hajnali goa buli. Ilyennek látta a harmadik napot “elsőmalmozó” tudósítónk. – VARGA RÉKA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.08.20 - tiszatáj

RÓZSAVÖLGYI ZSUZSA ÉS
AZ M STUDIO
Két „táncelőadást” is láttunk a Thealteren, s bár látszólag semmi közük egymáshoz, eszembe jutott a kérdés, vajon mit tenne az a három, liftbe szorult férfi, ha beszabadulnának Rózsavölgyi Zsuzsa 1.7 című előadásának a színpadára? – IBOS ÉVA KRITIKÁJA

>>>
2018.08.19 - tiszatáj

AZ UTOLSÓ KÉT NAP A THEALTEREN
A Thealter utolsó két napja igazi színházi ínyencségeket tartogatott a fesztivál résztvevői számára. Pénteken egy minden elemében egyedi és sajátos táncnyelvi produkciót, a sepsiszentgyörgyi M Stúdió Lift – boys will be boys című koreográfiáját tekinthette meg a nagyérdemű. Fehér Ferenc rendezésében három színész, Deák Zoltán, Szekrényes László és Veres Nagy Attila szerepelnek egy liftkabin alapterületének megfeleltethető aprócska térben. Az előadás kizárólag mozgásra épül, verbalitás nincs… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.08.18 - tiszatáj

BESZÁMOLÓ A MALOMFESZTIVÁLRÓL
Sátor, napfelkelte, kakasszó, nehézkés ébredés. Következzen a Malomfesztivál második – esős – napjáról szóló beszámoló, ahogyan azt “elsőmalmozó” tudósítónk látta. – VARGA RÉKA BESZÁMOLÓJA 

>>>
2018.08.17 - tiszatáj

BESZÁMOLÓ A MALOMFESZTIVÁLRÓL
Ötödik alkalommal nyitotta meg képzeletbeli kapuját a szerbiai falu, Orom és a határában elterülő Malomfesztivál. Az első nap eseményeibe „elsőmalmozó” tudósítónk szemén keresztül tekinthetnek be. – VARGA RÉKA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.08.16 - tiszatáj

BRECHT ÉS SHAKESPEARE A THEALTER HATODIK ÉS HETEDIK NAPJÁN
A Thealteren bemutatott előadások közül kettő is több ízben bizonyította, hogy az alkotók életkora és a színházi hierarchiában elfoglalt státuszuk egyáltalán nincs egyenes arányban előadásaik esztétikai minőségével. Azaz sosem jelenthet kiindulási alapot, hogy egy adott előadás alkotója évtizedek óta a pályán van, avagy éppen a színművészeti végzős hallgatója… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.08.14 - tiszatáj

A THEALTER ÖTÖDIK NAPJA
Három megtekintésre érdemes előadás szerepelt egymás után a programban. Elsőként délután hatkor a k2 társulatának A Cenci-ház című előadása volt látható a régi zsinagógában, ezt követte Kokan Mladenović Felhő a nadrágban című rendezése a Kisszínházban, hogy aztán a kitartó közönség újra a Hajnóczy utcában találja magát a színművészetisek Az éjszaka a nappal anyja című produkcióján… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő