08.03.
| Hazánk legmenőbb független társulatai a szegedi THEALTER vendégei >>>
07.30.
| Erdélyi hét a Gyulai Várszínházban >>>
07.28.
| Az Oscar-díjas Deák Kristóf új filmjének országos tévés bemutatója >>>
07.21.
| PASO: Park, Sziget, aztán Müpa >>>
07.20.
| Szegedi Várjátékok – Madarat tolláról >>>
07.20.
| Black Nail Cabaret-koncert az A38 hajón >>>
07.20.
| Kapolcsi esték a Képmással >>>
07.20.
| TRIP to the Jungle >>>
08.18.
| FISZ-tábor 2018 >>>
07.18.
| Úrhatnám polgár közönségtalálkozó >>>
07.18.
| Fekete ház – A román kulturális miniszter nyitja meg az arany- és ezüstkincs kiállítást >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>
06.21.
| Elkezdődtek a Rómeó és Júlia próbái >>>
06.20.
| Megjelent a Black Nail Cabaret új videoklipje >>>
06.08.
| Itt vannak az Év Gyerekkönyvei >>>
06.04.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
06.03.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Könyvhét – Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Könyvhét – Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.02.
| UNFAKE! – 18. ARC közérzeti pályázat >>>
06.01.
| Megihlette a Metropolitan Opera a Szegedi Szabadtérit >>>

Kortárs makedón költők
Krusovszky Dénes, Malárburk József, Tolnai Ottó, Alice Walker prózája
Janáky Marianna drámája
Baka István levelezéséből
Holokauszt – Csend – Beszéd – Emlékezet – Üzenet (Goldmann Márta, Jablonczay Tímea, Kelemen Zoltán, Máté-Tóth András, Szőke Dávid Sándor, Turai Gabriella, Wéber Péter)
Nátyi Róbert Endre Béla kiállításáról

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

Már keveset énekel, de tanít, de fest és könyvet ír
2018.05.06 - tiszatáj

SASS SYLVIA
SZEGEDEN TANÍTOTT

A múlt század egyik legnagyobb hatású magyar operaénekese volt Sass Sylvia. A Zeneakadémia elvégzése után nyomban a Magyar Állami Operaház tagja, több nagy nemzetközi énekversenyt is megnyer, 1975-ben A lombardok Giseldáját énekeli a londoni Covent Gardenben. Ezek után megindul nemzetközi karrierje, többek között Milánói Scalában, a New York-i Metropolitanban, Bécsben, Párizsban, Hamburgban lép föl, több lemezt is készít többek között Solti Györggyel vagy Lamberto Gardellivel. Az utóbbi 20 évben már nem énekel színpadon. Koncerteken néha föllép és rendszeresen tanít. Áprilisban kétnapos mesterkurzust adott a Szegedi Tudományegyetem magánének Tanszékén. Akkor beszélgettünk vele.

Azt mondta, kicsit később beszélgessünk, mert még be kell énekelnie. Tanítás előtt miért kell beénekelni?

Egyrészt 6 órán át tanítok, és az azért elég megterhelő. És sokszor meg is mutatok egy-egy frázist a növendékeknek, és annak szépen kell szólnia. Másrészt a beéneklés a saját hangszerünk iránti tisztelet is.

Minden énektanárnak más módszere van, mást tarat fontosnak. Ebben nagyobbak a különbségek, mint más tanításban. Ön mit tart fontosnak?

Én nagyon figyelek arra, hogy az egyéniségeket megtartsam. Nekem konkrét elképzeléseim vannak egy áriával vagy szereppel kapcsolatban, de ezt nem szabad egy másik tehetségre ráerőltetnem. Zeneileg is szeretek tanácsokat adni, hogy segítsek fölkészülni rá, hogy valaha majd színpadon, karmesterrel dolgozzanak. Az operában nagyon fontos pontosan elemezni, ki is az a figura, akit éneklünk. Csak így tudjuk a színpadon plasztikusan megjeleníteni.

Sokat foglalkozik a szöveggel, a kiejtéssel. Ez miért olyan fontos?

Sokan olasz nyelvű műveket hoztak, és egészen más olaszul énekelni, mint magyarul. Én ezt eléggé megtanultam, még Olaszországban is tanítom olaszoknak. A kiejtés az énekléshez hozzáad színeket. A zene és a szöveg együttműködik. Magyarul is milyen fontos például a Kékszakállúban. Nem elég, hogy jól ki tudjuk ejteni, az is lényeges, hol vannak a hangsúlyok, a rövid és a hosszú szótagok, hol tudok egy olyan színt adni egy szónak, ami külön jelentést nyer.

 

 

Egy ilyen mesterkurzus alatt mi az, amit meg lehet tanítani?

Most nagyon rövid az idő, általában 5-6 napig szokott tartani, ami lehetőséget ad, hogy újra meghallgassam a fiatalokat. Most mindenkire csak 40 perc jut, 15 énekes vesz részt. Az egyik hallgató, Molnár Eszter nyert egy támogatást, és arra fordította, hogy engem meghívjanak. Ezzel a nagylelkű gesztusával a többieknek is biztosította a lehetőséget, hogy velem dolgozzanak. Ötleteket próbálok átadni nekik, hogy merre induljanak. Sokan azonban veszik a lapot, ebből a kis iránymutatásból is tudnak profitálni.

Sokat foglalkozik fiatalokkal. Mi az, amiben jók, és miben vannak hiányosságaik?

Nem hiszem, hogy ez a generáció lényegesen más lenne, mint a korábbiak. Minden tanulási szakasznak megvannak a maga nehézségei és ezen nagyon hasonlóak. Fiatalon az ember nagyon jól el tud képzelni dolgokat, szerepeket, de még nem tudja, milyen fontos hogy mindezt technikailag is kidolgozza. A kifejezés akkor válik igazán gazdaggá, ha a szerepet, a szólamot fölényesen tudja, annyira, hogy már külön nem is kell figyelni rá. Amikor már nem ütközik technikai akadályokba.

Hogyan építette föl a szerepeit? Mi az, amivel kezdte?

Ez hosszú kutatómunka volt. A legtöbb operának volt egy irodalmi alapja egy Victor Hugo dráma, vagy Sardou a Toscánál, akkor az ember elolvassa az alapművet. Oscar Wilde a Saloménál vagy Merimeé a Carmeben. Persze ezt a zeneszerző alaposan átalakítja, mint például Verdi Shakespeare Otellóját, de az akkor is nagyon érdekes. A zeneszerzők és a szövegírók kénytelenek tömöríteni, és sok mindent csak az eredeti műből érthetünk meg pontosan. Egyik legkedvesebb szerepem volt Verdi Macbethjében a Lady. Minden szerepet, de egy ilyen bonyolult lelket alaposan elemezni kell, hogy mit miért csinál. Ebben mindig sokat segít az alapmű, például Shakespeare drámája. Utána megtanulom magát a szólamot zeneileg. Ez egy-két hónap általában, bár a Saloménél 6 hónap volt. Akkor jön az, amit az olaszok aranyosan úgy mondanak, hogy „tedd bele a torkodba!” Mettere alla gola. Annyira, hogy ott kényelmes legyen. Ez sokkal több, a megtanulásnál, ez a szerep birtoklását jelenti. És csak akkor kezdünk próbálni a rendezővel és a karmesterrel, és utána jönnek az előadások. Egy szerepre való felkészülés általában egy jó fél év.

… és akkor jön egy új karmester meg egy új karmester, és egészen mást kérnek.

Ez nagyon érdekes és izgalmas. Az alapmű megvan, de az új értelmezések gazdagítják az én alakításomat is. Ugyanúgy, amikor egy új partnerrel énekelek. Ez nagyon érdekes folyamat.

 

 

Melyik szerepeire gondol vissza legszívesebben? Volt olyan is, amelyiket nem szeretett?

Ha elvállalok egy szerepet, akkor kötelességem szeretni. Különben nem is tudnám megjeleníteni. Persze voltak szívügyek. Az egyik a Tosca volt, amelyet a legtöbbször énekeltem. Ezzel debütáltam a Metropolitanben is. Ilyen volt a Macbeth is, amelyet szintén több produkcióban is alakítottam. De nagyon szerettem Cherubini Medeáját, amelyek Lamberto Gardellivel lemezre vettünk a Hungarotonnál, és az egyik legkedvesebb felvételem. Színpadon soha nem került rá sor, csak koncertformában Bostonban. Nagyon szerettem énekelni Cilea operáját az Adriana Lecouvreurt is, mert az tulajdonképpen saját magunkról szól, színésznő. A nézők kicsit a színpadi világba is belátnak. Mindig a „színésznős” szerepeket szerettem, ahol nem csak szépen kell énekelni, hanem mint színésznőnek is komoly feladatot jelent.

Mostanában már kevesebbet énekel nyilvánosan.

Koncertezem, de sokkal kevesebbet, hiszen már 67 éves vagyok. Nagyon szeretek mesterkurzusokat tartani, még mindig festek, több mint 55 kiállításom volt. Három könyvet írtam, a negyedik most fog megjelenni.

A világ legnagyobb énekeseivel és karmestereivel lépett föl. Kikkel szeretett leginkább dolgozni.

Aki szereti Maria Callast, biztosan ismeri Nicola Rescigno nevét. Callas pályájának második felében sok előadását vezényelte, árialemezeket készítettek együtt. Vele nekem is szerencsém volt énekelni Chilében Macbethet. Életem egyik legnagyobb élménye volt egy olyan karmest3errel dolgozni, aki a régi tradíciót pontosan ismerte, és nagyon értett az énekesek nyelvén. Én még olyan biztonságban az életben nem érzetem magamat, mint az ő mancsaiban. Nagyon figyelt arra, hogy nekünk milyen érzés énekelni, amennyi időre van szükségünk egy nyugodtabb levegővételhez. Amellett, hogy vezette az előadást, összefogta, gyönyörű íve volt, odaadóan figyelt az énekeseire. Ez nagyon ritka! És egy tüneményesen kedves ember volt, az is fontos, hogy nyugodt légkörben dolgozzunk.

– A nagy tenorokkal is többször lépett föl.

– Placido Domingóval Manon Lesceut-bemutatót énekeltem a Milanói Scalában, erről az előadásról tévéfelvétel is készült. De többet énekeltem Carrerassal. Első jelentős külföldi fellépésemen a londoni Covent Gardenben A lombardokban, neki és nekem is debütálás volt. De 1977-ben a MET-ben is vele léptem föl először a Toscában. Együtt vettük föl lemezre a Stifeliót. Pavarottival sajnos elkerültük egymást. De nagyon szerettem énekelni például a nagy baritonnal, Renato Brusonnal.

Vele meg a Macbethben debütált. Az 1976-os torinói előadásról van filmfelvétel is.

Később a Covent Gardenben is összekerültünk a Don Carlosban vagy a Traviatában. Ő egy fantasztikus énekes, csodálatos partner volt. Azt a míves, gyönyörű bel cantót énekelte, amit kevesen tudnak ilyen fokon. Mindenkinek ajánlom, hogy hallgassa őt. Az énekszakos hallgatóknak pedig különösen!

Márok Tamás

 


Címke: , , , ,
2018.07.20 - tiszatáj

MOLNÁR T. ESZTER: A SZÁMOZOTTAK
Molnár T. Eszter 2016-os novelláskötete az első és a második világháború eseményeit ábrázolja, ugyanakkor a Rákosi- és a Kádár-korszakot is felidézi, emellett az elkövetők és az áldozatok történeteit gyűjti össze, egyúttal az elmúlt évek társadalompolitikai eseményeire adott reflexióként is értelmezhető. Mindegyik és egyik sem. A számozottak ilyen értelemben disztópia. Fejezetei sorsmintázatok, mozaikdarabok – BRANCZEIZ ANNA KRITIKÁJA

>>>
2018.07.19 - tiszatáj

HÁRMAS ALBUMAJÁNLÓ
Aktuálisan felkapott és globálisan ismert albumok, mégsem hallottunk róluk eleget. Új zenei sorozatunkban felderítjük az internet propagált mélységeit, és kiemeljük onnan a legfrissebb alternatív kincseket. Indiekátor című sorozatunk első darabját olvashatják. – PETRÁCS GÁBOR ALBUMAJÁNLÓJA

>>>
2018.07.16 - tiszatáj

TERÉK ANNA: HALOTT NŐK
Terék Anna könyve megrendítő olvasmány, amely beszippantja és egyhamar el sem engedi az embert. Olyan verseskötetről van szó, amelyet nem könnyű elhelyezni a kortárs magyar líra mezőnyében, nehéz kapcsolódási pontokat találni az aktuális versnyelvekkel, poétikákkal, mégsem tűnik úgy, hogy a szerző mindenáron különbözni akarna, hogy más akarna lenni. Érezhetően a saját útját járja, és éppen így ér el komoly irodalmi teljesítményt… – GÖRFÖL BALÁZS KRITIKÁJA

>>>
2018.07.16 - tiszatáj

A TÚLÉLŐ ÁRNYÉKA. AZ EL KAZOVSZKIJ-ÉLET/MŰ KÖTETRŐL
A magyar művészettörténet-írás egy fontos kísérlete volt a Magyar Nemzeti Galériában 2015 telén megrendezett El Ka­zovszkij-kiállítás, amely egy, a magyar közegtől eltérő formát, a kiállítást mint kanonizációs folyamatot, vagy pontosabban módszert próbálta meg bevezetni, s a félmúlt, illetve a kortársi tendenciák értelmezési keretévé tenni. Látomásossága, attraktivitása túllendítette botlásain azáltal, hogy a kiállítás nem végleges ítéletmondásra, hanem gondolatjátékra, kísérletezésre teremtett reprezentációs forma… – UHL GABRIELLA KRITIKÁJA

>>>
2018.07.12 - tiszatáj

MEGKÉSETT MEGJEGYZÉSEK AZ IDEI PÉCSI SZÍNHÁZI TALÁLKOZÓRÓL
Legyen bármilyen is a POSZT felhozatala, egy biztos: a Király utcán sétáló fesztiválrésztvevőt változatlanul hatalmába keríti az érzés, miszerint ez a színház ünnepe, s a POSZT-ot érintő politikai és szakmai kérdések jogos, de néha túlontúl tautologikus felemlegetése helyett ez így van rendjén. Bár a napközben látogatható programból valóban több is lehetne.. – FRITZ GERGELY BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.07.09 - tiszatáj

SZAJBÉLY MIHÁLY:
A HOMOKVÁRÉPÍTÉS ÖRÖME
Homokra építeni úgy, hogy ne dőljön össze, ez az igazi művészet. Megszelídíteni a laza szerkezetű talajt olyannyira, hogy szilárd alapként szolgáljon. Kérdés: lehetséges-e? Ha nem vagy csak alig-alig, tán kísérletezni sem érdemes. Vagy ha mégis, sok-sok türelem és nem kevés derű szükséges hozzá, mert ha netán mégis összedől, megújult erővel és hittel kezdhetünk neki a munkának újra. Aki irodalommal, irodalomtörténettel foglalkozik, jól ismeri ezt a dilemmát… – GAJDÓ ÁGNES KRITIKÁJA

>>>
2018.07.08 - tiszatáj

Kortárs makedón költők
Krusovszky Dénes, Malárburk József, Tolnai Ottó, Alice Walker prózája
Janáky Marianna drámája
Baka István levelezéséből
Holokauszt – Csend – Beszéd – Emlékezet – Üzenet (Goldmann Márta, Jablonczay Tímea, Kelemen Zoltán, Máté-Tóth András, Szőke Dávid Sándor, Turai Gabriella, Wéber Péter)
Nátyi Róbert Endre Béla kiállításáról

>>>
2018.07.07 - tiszatáj

RIGOLETTO A SZEGEDI SZABADTÉRI JÁTÉKOKON
Ősi vita, hogyan is játszunk operát a Dóm téren? A kezdetekben a kérdés föl sem merült, hisz Salzburgot tartották mintának, s a 30-as években az Aida, a Turandot és a Parasztbecsület került színre, nemzetközi szereposztásban, eredeti nyelven. A János vitéz meg a Háry meg persze magyarul. Az újraéledéskor, 1959-ben Vaszy a Hunyadi Lászlóval nyitott, szintén eredeti, azaz magyar nyelven. Csak a 4. évadban, 1962-ben került elő az Aida olaszul. Azóta vegyes a kép… – MÁROK TAMÁS ÍRÁSA

>>>
2018.07.06 - tiszatáj

SCHIELE ART CENTRUM
Alexander Manolescu (1883–1923?), alias „Sanyi Manó”, amint maga-magát oly gyakran nevezte, becézte ő, aki egy szinte ismeretlen, de meglehetősen színes egyéniség volt. A román-magyar-zsidó származású díszletfestő, költő, színész: kémiai- és fotográfiai kísérletekkel is foglalkozott. Egon és Alexander e varázslatos, mesebéli kisvárosban, Český Krumlovban ismerkedtek össze, itt kötöttek rövid, de mondhatni, hogy nem hétköznapi barátságot… – NAGY ZOPÁN ÍRÁSA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő