08.17.
| Ismét Fekete Zaj Fesztivál Mátrafüreden >>>
09.04.
| Budapesti Klasszikus Film Maraton >>>
08.17.
| Szentendrén látható először együtt hazánkban a Söndörgő és az Amsterdam Klezmer Band >>>
08.16.
| Az ötödik Malomfesztiválon minden több lesz >>>
08.10.
| MAMŰ Galéria – A véletlen >>>
08.08.
| Vass Tibor El, Kondor, pláza című önálló kiállítása – Nyílt, ti, tok című csoportos kiállítás >>>
08.07.
| Magyar műemlékek restaurálási folyamatait mutatja be a Teleki László Alapítvány legújabb kiállítása >>>
08.03.
| Hazánk legmenőbb független társulatai a szegedi THEALTER vendégei >>>
08.03.
| Legéndy Jácint performansza a ZegZugban DJ ANDONE estjén >>>
08.02.
| Változó terek – A Duna menti térség történeti térképeken 1650-1800 >>>
07.30.
| Erdélyi hét a Gyulai Várszínházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>
08.06.
| Hamarabb kezdődik a Szegedi Szabadtéri 2019-esévada >>>
07.25.
| Szőcs Petra első nagyjátékfilmje a Velencei Filmfesztiválon >>>
07.22.
| Újabb díjat nyert a Virágvölgy >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>
06.21.
| Elkezdődtek a Rómeó és Júlia próbái >>>
06.20.
| Megjelent a Black Nail Cabaret új videoklipje >>>
06.08.
| Itt vannak az Év Gyerekkönyvei >>>
06.04.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
06.03.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>

Kortárs makedón költők
Krusovszky Dénes, Malárburk József, Tolnai Ottó, Alice Walker prózája
Janáky Marianna drámája
Baka István levelezéséből
Holokauszt – Csend – Beszéd – Emlékezet – Üzenet (Goldmann Márta, Jablonczay Tímea, Kelemen Zoltán, Máté-Tóth András, Szőke Dávid Sándor, Turai Gabriella, Wéber Péter)
Nátyi Róbert Endre Béla kiállításáról

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

Gömöri György: Három gondolkodó
2018.05.03 - tiszatáj

Díszdoktor lett a Derrida-
Nincsen ma nálunk dáridó.
A közönséggel tolt ki
A hermetikus Chomsky.
Három közül csak egy jó:
Az okos Umberto Eco.

Harminckét évig tanítottam a cambridge-i egyetemen és ezalatt elég sok érdekes emberrel találkoztam, illetve sok izgalmas előadást hallottam. Kollégiumom, a Darwin, minden év január-februárjában nyolc előadást rendez egy-egy adott témáról, részben ezeknek a látogatása, meg más egyetemi események ragadtak meg leginkább emlékezetemben. Alábbiakban három olyan gondolkodóról szeretnék beszélni, akiknek hatása hosszú időn át uralta a cambridge-i közvéleményt: Derridáról, Chomskyról és Umberto Ecóról van szó.

Jacques Derrida, az Algériában született francia gondolkodó 1967-ben három könyvvel szinte berobbant Európa szellemi életébe, főleg dekonstrukciós elméletének köszönhetően. Nem akarom túlegyszerűsíteni, de lényegében Derrida azt állítja, minden írónak és filozófusnak az életművében vannak olyan „szövegalatti” (subtext) elemek, amelyek analízise rávilágít a szerző igazi szándékaira vagy rejtett üzenetére. Derrida még tovább ment, amikor egyes filozófusok, például Heidegger nyelvhasználatát és analíziseit tovább elemezte, tehát a teljes szöveglebontás híve lett. Pontosabban a szöveggel való „játék” híve, ami csak a saját metanyelvén belül érvényes, illetve érthető.

Ezt a kritikai módszert sok bírálat érte, a többi közt szóvátették, hogy mivel a teljes dekonstrukció értékromboló, Derrida következetesen alkalmazott módszere erkölcsi és esztétikai nihilizmushoz vezet. Vagyis ha mindent dekonstruálunk, mi marad? Az értéksemleges szöveg.

Kritikára alkalmazva, ez mit jelent? Az utókor úgyis mindig „okosabb”, de ez esetben annak a tételnek az elfogadását jelenti, hogy a kritikus mindig jobban és mélyebben látja az adott művet, mint maga az alkotó – ami, szerintem, nyilvánvaló képtelenség. Egyes művek nyelvhasználatát persze lehet sikerrel analizálni, de az egész mű jelentését, vagy üzenetét csak akkor lehet megérteni, ha azt társadalmi-történeti szöveghelyzetben, nem attól függetlenül elemezzük. Az egyes alakok motivációját pedig a freudista szövegelemzéssel is ki lehet deríteni, nem kell hozzá agresszív és metanyelvbe burkolt dekonstrukció.

Mindez a saját véleményem, sohasem volt erősségem az irodalomelmélet. Csupán egy anekdotát szeretnék Derrida cambridge-i díszdoktorátusával kapcsolatban elmondani. Amikor a francia gondolkodót díszdoktorátusra javasolták az idegen nyelvszakos tanárok, ez a filozófusok részéről erős ellenállásba ütközött, ők nem vették komolyan Derrida filozófiai teljesítményét. Emiatt szenátusi szavazásra került sor, ami hagyományosan az „elválasztás” (division) módján történt: az „igenek” és a „nemek” két csoportra oszlottak. Az akkoriban sokat emlegetett (bár nem feltétlenül olvasott) Derridát a tanárok többsége bőven megszavazta, de kétszáznál többen ellene szavaztak, közöttük én is. Az „igenek” tömegében felbukkant George Steiner, az ismert kritikus, aki meglátva engem a filozófusok között, átkiabált: „Gömöri, úgy fognak rád emlékezni, hogy te Derrida ellen szavaztál!” Az az érzésem, ez a jóslat azért nem vált be, mert 2001-ben vonultam nyugdíjba az egyetemről és Cambridge-ben a nyelvszakon és a Darwin kollégiumban alighanem másképp emlékeznek rám,  valószínűtlen, hogy bárki is számonkérné rajtam az azóta kissé divatjamúlt Derridát.

Második emberem Noam Chomsky, a nyelvfilozófus és antikolonialista politikai közíró. Nem akarom itt ismertetni Chomsky nyelvfilozófiai elméleteit, amiket mint kívülálló szuggesztívnak, de meglehetősen támadhatónak és részben elhibázottnak tartok, egyetértésben a yale-i pszicholingvisztikával. Politikai nézeteivel sem kívánok foglalkozni, csak jelzem, hogy azokat szélsőségesnek ítéli az amerikai politológusok többsége. Mindössze egy történetet szeretnék elmondani Noam Chomsky cambridge-i szerepléséről.

Úgy emlékszem, az egyik Darwin-előadásra hívták meg Chomskyt. Ennek megvan a megfelelő koreográfiája: a meghívott  kb. 50 percig beszél, aztán a moderátor pár szóban összefoglalja és megköszöni az előadást. Ehhez képest Chomsky egy óra húsz percig beszélt egy obskúrus nyelvészeti problémáról. Nem lehetett megállítani. Halálosan untam szövegét, a hallgatóság kilencvenkilenc százalékával együtt, többen kezükbe temették arcukat, úgy aludtak. Mellettem ült Hugh M. filozófiaprofesszor, szintén a Darwin College fellow-ja. Ő még nem aludt, de teljesen merev, kifejezéstelen arccal hallgatta Chomsky végnélküli szövegelését. Odafordultam hozzá ezzel a megjegyzéssel: „Hugh, talán te vagy az egyetlen, aki érti, ez az ember miről beszél”. Mire ő: „Hát az biztos, semmilyen engedményt nem tett a hallgatóságnak!” Ebből nem derült ki, vajon ő mennyit ért az előadásból. Chomsky lényegében lesajnálta a cambridge-i tanárokból és legérdeklődőbb diákokból álló közönséget. Mindenesetre utána a helyi diáklap megírta: lehet, hogy Noam Chomsky kiváló, nemzetközi hírű tudós, de a közeljövőben nem kívánjuk őt újra hallani Cambridge-ben. Ez viszont nem nagyon befolyásolta az általános nyelvészeket,  ez a szak akkoriban tele volt a Chomsky-iskola tanítványaival – pár év múlva őt is felterjesztették díszdoktorátusra, teljes csöndben meg is kapta.

A harmadik ember, aki ugyan nem lett díszdoktor, de elég sokat beszéltek róla Cambridge-ben és később Londonban, Umberto Eco volt, író és a szemiotika professzora. Előre megmondom, hogy a három gondolkodó közül nekem ő a legrokonszenvesebb. Éppen azért, mert a szemiotikán kívül regényírással foglalkozik, bár nem minden regénye egyformán jó, de például A rózsa neve kitűnő detektívregény középkori szövegkörnyezetben. A könyv és a belőle készített film azt sugallja, gyilkolni is lehet a filológia kedvéért. Ugyanakkor rávilágít a katolikus egyházon belüli, időről-időre fellángoló eretnek-mozgalmakra. A rózsa nevében a pozitív hős egy William nevű angol (vagy skót?) barát, akit azért küldenek ki ebbe az ausztriai kolostorba, hogy kivizsgálja az ottani rejtélyes gyilkosságokat.

Ami pedig a szemiotikát illeti, azt jobban tudjuk alkalmazni mindennapjainkban, mint akár Derrida, akár Chomsky elméleteit. A jelrendszerek szerepet játszanak életünkben, akár történelmi beidegződésekről, akár a marketingben alkalmazott jelrendszerről beszélünk. Másszóval, nyilvánvalóan nemcsak a szavak, az írott nyelv lehet a kommunikáció eszköze, de a képek, hangok, sőt még a gyorsüzenetekben használt emoji képecskék is. Mondhatni, jelrendszerek hálójában élünk és minduntalan más és más jelrendszereket kell megtanulnunk ahhoz, hogy lépésben maradjunk a média és a világ változásaival.

De Eco, aki 2016-ban halt meg, néhány éve Londonban beszélt új regényéről, A prágai temetőről, ami főleg az összeesküvés-elméletekkel foglalkozik. Ez a King’s Place-en történt, ahová Ecot a Zsidó Könyvhét alkalmából hívták meg egy hosszú beszélgetésre. (Legjobb tudomásom szerint Eco, aki katolikus neveltetést kapott és Aquinói Szent Tamásról írt doktori disszertációt, nem volt zsidó származású). De mivel az összeesküvés-elméletek egyik központi témája a zsidóság, beleértve egy orosz titkosrendőrség által készített, de nagyhatású hamisítványt, a Cion bölcseinek jegyzőkönyvét, Eco joggal szőhette bele regényébe a hamisítók képzeletvilágát, illetve kapcsolatrendszerét. Korábban egyszer már hallottam Ecót, a nyolcvanas évek elején járt Cambridge-ben és tartott előadást iszonyú olasz angolsággal- ezúttal már mindent lehetett érteni, dehát tudtam, közben Umberto Eco megjárta a Columbiát és a Harvardot, mindkét helyen tanított és jól belejött Sherlock Holmes nyelvébe.

A King’s Place-en elhangzott beszélgetésből kitűnt, hogy Eco úgy gondolja, azt az összeesküvés-elméletet a legnehezebb megcáfolni, aminek nincsen semmi alapja. A mítoszt sem lehet megcáfolni, csak vagy elfogadni, vagy elvetni, esetleg meg lehet próbálni magyarázni. De az álhíreken és képzelt sötét erők összeesküvésén alapuló hamis tényeket hogyan lehet lerombolni? Eco ekkor, halála előtt pár évvel, már csak abban hitt: az emberi butaság  (hiszékenység, tudatlanság) legyőzhetetlen. Ami pedig a divatos elméletek elfelejtődését illeti, azok sem azért hullanak ki a köztudattól, mert „nem állták ki a valóság próbáját”, hiszen alig van közük a valósághoz, azok fölött, vagy azokon kívül, egyfajta légüres térben jönnek létre, eleve a gondolkodó által önkényesen csoportosított fogalomrendszerben. Derrida elméleteire újabban alig hivatkoznak, Chomsky újrafogalmazta elméleteit, újabban főleg szélsőséges politikai tézisei miatt támadják, egyedül Umberto Eco az, aki igazán olvasható ma, és reméljük, még 20-30 év múlva is.

 


Címke: , , , , , ,
2018.08.16 - tiszatáj

BRECHT ÉS SHAKESPEARE A THEALTER HATODIK ÉS HETEDIK NAPJÁN
A Thealteren bemutatott előadások közül kettő is több ízben bizonyította, hogy az alkotók életkora és a színházi hierarchiában elfoglalt státuszuk egyáltalán nincs egyenes arányban előadásaik esztétikai minőségével. Azaz sosem jelenthet kiindulási alapot, hogy egy adott előadás alkotója évtizedek óta a pályán van, avagy éppen a színművészeti végzős hallgatója… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.08.16 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS ZUZANA KIZÁKOVÁVAL
Ahhoz, hogy egy fesztiválon minden flottul menjen, a folyamatokat a legapróbb részletekig meg kell tervezni. A Malomfesztiválon viszont nem csak színpadot, de közösséget is építenek. A fesztivál szellemiségéről  Zuzana Kizákovával, produkciós menedzserrel beszélgettünk… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

>>>
2018.08.14 - tiszatáj

A THEALTER ÖTÖDIK NAPJA
Három megtekintésre érdemes előadás szerepelt egymás után a programban. Elsőként délután hatkor a k2 társulatának A Cenci-ház című előadása volt látható a régi zsinagógában, ezt követte Kokan Mladenović Felhő a nadrágban című rendezése a Kisszínházban, hogy aztán a kitartó közönség újra a Hajnóczy utcában találja magát a színművészetisek Az éjszaka a nappal anyja című produkcióján… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.08.14 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS OLÁH DÓRIVAL
Egy fesztiválon rengeteg múlik a külső dizájnelemek, installáció kivitelezésén, az apró részleteken. A Malomfesztivál 16-án csütörtökön kezdődik, a szépítő táborban viszont már tempóznak az ujjak a dekorok összerakásán. Arról, hogyan érdemes az anyagokat újrahasznosítani, Oláh Dórival, a Malomfesztivál egyik szervezőjével beszélgettünk… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

>>>
2018.08.13 - tiszatáj

SOLTIS LAJOS SZÍNHÁZ
A celldömölki társulat olyan üdén robbant be a Thealter Fesztiválba, mint pár éve a K2 Színház. Biztos nem véletlen, hogy egymásra találtak, közös produkciójukat látva a napnál világosabb, hogy értik egymást… – IBOS ÉVA KRITIKÁJA

>>>
2018.08.12 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS ASZTALOS ERIKKEL
Ha fesztiválra mész, általában olyan napra tervezed az érkezést, amikor már haptákban állnak a standok, a sör hideg. Észreveszed azt is, hogy tavaly óta kinőtt pár új épület a földből, jól tette, nagyon ügyes mindegyik. A Malomfesztivál augusztus 16-án, csütörtökön indul, de már napok óta folyik az infrastruktúra kiépítése. A háttérmunkáról Asztalos Erikkel, a Malomfesztivál egyik szervezőjével beszélgettünk a helyszínen, Oromon… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

>>>
2018.08.10 - tiszatáj

IMPULZUSMORZSÁK A THEALTER ELSŐ NÉGY NAPJÁRÓL
Elkezdődött, s a vége felé közelít a tíznapos a 28. Thealter Szegeden. Amelynek erejét és népszerűségét jól mutatja, hogy a finoman szólva sem nézőcsalogató kánikula ellenére mind az esténként szaunává avanzsáló régi zsinagóga, mind a kellemesen befülledő Horváth Mihály utcai Kisszínház is megtelik a szegedi, vagy a fesztivál miatt Szegedre érkezett publikummal… – FRITZ GERGELY BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.08.06 - tiszatáj

NYÁR
Noha Kirill Szerebrennyikov legújabb filmje beilleszthető volna a témáját politikai szemszögből vizsgáló szerzői darabok közé, a Nyár egyszerre laktatóan könnyed és rendkívül fajsúlyos alkotás. Bizonyos rétegeit akár fogyaszthatónak is nevezhetnénk, ha aztán a játékidő második felét nem uralná el a borongósabb tónus, az egyre jobban moralizáló hangvétel. Az idei Cannes-i Filmfesztiválon debütáló zenés ballada csaknem észrevétlen az itthoni mozikban, pedig meglepetésmozi… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő