05.25.
| 30 év – 30 kép: Fotókiállítás a Szegedi Kortárs Balett életéről a Móra-múzeumban >>>
06.01.
| COURAGE-PAREVO nemzetközi dokumentumfilm-fesztivál >>>
05.31.
| Jazz Kocsma – Borda Réka Hoax című verseskötetének bemutatója >>>
05.31.
| Asztali beszélgetések… – Fabiny Tibor és Nádasdy Ádám disputája >>>
05.26.
| Trafó – Székely Rozália: Kálvária Lakópark >>>
05.22.
| VIII. THEALTER U21 plusz kisfesztivál >>>
05.19.
| Ludwig Lounge | Művészet – tudomány – hit >>>
05.15.
| Liszt Ferenc éjszakái – Baka István emlékest Szegeden >>>
05.14.
| Trafó – Tóth Kinga intermediális költészeti estje >>>
05.10.
| PIM – Generációs újratervezések >>>
05.04.
| Göblyös Róbert festőművész kiállítása >>>
05.03.
| Szaffi − újra a mozikban! >>>
04.25.
| Elhunyt Szervátiusz Tibor szobrászművész, a nemzet művésze >>>
04.23.
| Siker útján az új szegedi papucs! >>>
04.20.
| 15 éve jelent meg először a magyar National Geographic >>>
04.18.
| Folytatódik az Aranyfeszt! >>>
04.17.
| Televíziós alkotók ötleteit várják a Hypewriter júniusi pitchfórumára >>>
04.17.
| Kiemelkedő nézettséggel zárt a DESZKA Fesztivál >>>
04.13.
| Úrhatnám polgárral készülnek a REÖK Szabadtérire >>>
04.11.
| Visszaemlékezés és naplógyűjtő kezdeményezést indít útjára a szegedi múzeum >>>
03.22.
| Balajthy Ágnes Bodor Béla-díjas >>>
03.12.
| Budapesten is várják a REÖK Tartuffe-előadását >>>
03.12.
| A tatárjárás pusztításának drámai részletei a Határtalan Régészetben >>>
03.06.
| Világsztárok és 360 fokos VR élmény a Müpa 2018/2019-es évadában >>>

Benesóczky László, Gerlei Dávid, Hegedűs Gyöngyi, Kiss Ottó, Nyirán Ferenc, Pásztor Béla, Sánta Miriám, Tatár Sándor versei

Tandori Dezső esszéje

Cosmin Perta, Ross Károly prózája

A reflexivitás terei (Napló, jegyzet, irodalom)

Kőbányai János tanulmánya Pásztor Béla költészetéről

>>>

Az SZTE Egyetemi Tavasz programsorozata 2018. április 11. és május 18. között várja az érdeklődőket. Az öt hét alatt ötven helyszínen közel háromszáz program közül válogathat a közönség. A mindenki számára nyitott rendezvénysorozaton kulturális és sportesemények, kari napok, egyetemi színházi találkozó, gitárfesztivál, tematikus séták, tudománynépszerűsítő programok és konferenciák várják az […]

>>>

Egy furcsa pár
2018.05.02 - tiszatáj

ARCÉLEK, ÚTSZÉLEK

Nem közönségfilm, hanem kifejezetten ínyencfalat az Arcélek, útszélek című francia dokumentumfilm. Az fogja élvezni igazán, aki fogékony a művészetekre, aki fogékony, de azt hiszi, nem érti a kortársat, aki nem csak szereti a filmet, de azt is tudja, ki az a Godard.

És persze az sem árt, ha tudja, hogy a film 88 (ma már 90) éves főszereplője, Agnès Varda nem akárki, hanem a Truffaut, Rohmer, Resnais nevével fémjelzett francia újhullám egyetlen női rendezője. Nem baj, ha a másik főszereplő, Varda filmbéli barangoló társa, a (két évvel ezelőtti forgatás idején) 33 éves J. R. ismeretlen a számunkra, film közben majd megszeretjük, a végére egyenesen becsüljük.

A művészként csak a monogramját használó J. R. (teljes neve Jean René) egyébként igen híres alkotó, egyszerre fotós és street artist, ugyanis hatalmas méretű fotográfiáit házak, különböző építmények (pl. kerítés) és ipari épületek falfelületeire tapétázza. Az akciói nem öncélúak és nem magamutogatóak, mindegyik fotósorozata mögött konkrét és személyes emberi sorsok, történetek húzódnak, ugyanis, mielőtt fényképezni kezdene, kutat és tájékozódik, s nem mellesleg ismerkedik, beszélget a modelljeivel.

 

 

És ez már a film, mert ők ketten, a két neves alkotó megkeresi egymást, s egy közös projektbe kezdenek. Varda beül J.R. automata fotóstúdiót rejtő mikrobuszába, és elindulnak a francia falvak felé (a film eredeti címe Visages villages). Nem vaktában, hanem egy-egy régi civil ismerősük, vagy személyes emlékeket őrző apró falvacskák, netán egy kiürült bányásztelep felé. És akkor ott – egy régi fényképtől indíttatva – a házak falára kerülnek gigantikus méretben a hajdani bányászok és a néni, aki utolsó mohikánként még lakja a házát. Közben beszélgetnek az összegyűlő, bámészkodó emberekkel, ki-ki elmondja saját, vagy bányászcsaládja történetét, s amikor elkészül a mű, könnyes szemmel szemlélgetik elődeik emlékművét.

Hasonló jelenetek játszódnak le a 800 hektárt egyedül művelő gazdával (az ő egészalakos fotója a pajtája gyönyörű deszkafalára simul majd), a kávéházi felszolgálónővel, később egy nagy, sósavat előállító gyártelepen, ahol az egymást váltó műszakok csoportképet állnak. Elmegyünk a tengerhez is, ahová egy már rég elhunyt, szép, fiatal fiú emléke húzza a rendezőnőt (a fiú felnagyított fotó-reprója egy hatalmas, parti betontömbre kerül, ahonnan másnap lemossa a dagály), és Le Havre bámulatos, óriási kikötőjébe is, ahol a dokkmunkások feleségei kapják a főszerepet, és persze a konténereket beborító portréképeket.

Nem pontos ez a leltár, csupán kiragadott példák. S ha eddig annak tűnt volna, a film nem egy fáradhatatlan road movie, hanem szünetekkel megszakított, kényelmes csillagtúra, melyet követve mi, nézők két érzékeny ember beszélgetéseit hallgatjuk a pauza óráiban Párizsban, a cél felé haladva a kocsiban, vagy a tetthelyen a műveket készítve.

 

 

A világért se tessék fennkölt dialógusokra gondolni, itt nem a világhírű filmrendező és a sikeres fotós szofisztikált találkozásáról van szó, hanem két, papírforma szerint össze nem illő, a művészetről mégis hasonlóan gondolkozó művész egymás, illetve emberek iránti kíváncsiságáról. Az külön ajándék, ahogyan a film folyamán szép lassan elmélyül barátságuk. Megható J.R. hol csibészes, hol szeretetteli tisztelete és figyelme, s elbűvölő a filmtörténeti legenda, Agnès Varda manírmentes jelenléte.

Dokumentumfilmből 90 perc általában sok, itt azonban egy pillanatra sem unatkozunk. Kezdjük érteni a (jó) kortárs művészet reflexív gondolatiságát, nevezetesen azt, hogy a mai alkotóművészet tárgya mi vagyunk. Hogy a személyünk vagy az életünk semmivel sem érdektelenebb a művészi figyelemre, mint a múlt jelenetei és jelenségei, de nekünk már nem állna jól a klasszikus modor, hiszen életünk minden morzsája ellentmond annak.

Ja, és Godard! A film vége felé elindulunk a régi baráthoz és kollégához, de róla nem születik fotó. Ha eddig nem tudtuk volna, ki ő, most sem fogjuk megtudni, illetve valamit Vardától mégis. De olyan rendhagyó módon, amit vétek lenne lelőni.

Ibos Éva

 

Arcélek, útszélek (Visages villages / Faces Places)
francia dokumentumfilm, 89 perc, 2017

Rendezte: Agnès Varda, J. R.

 
 
 

 
 
 
 
 
 
 

Kapcsolódó írásunk:
Külvilágra ragasztott emlékezet (Szabó Ádám kritikája) >>>

Címke: , , , , ,
2018.05.26 - tiszatáj

BOSSZÚÁLLÓK: VÉGTELEN HÁBORÚ
Kerek évfordulót ünnepel a Marvel Studios: 2008-ban az első Vasemberrel indultak világhódító útjukra, fázisokra bontották a képregényes B-ligából induló szuperhőseiket, nem mellesleg pedig olyan spin-offokon, önálló darabokon nyugvó hosszú távú üzleti modellt építettek ki, melyből a DC-moziuniverzumától az újabb Star Wars-részekig rengeteg széria (helyesebben: franchise) építkezik… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.05.23 - tiszatáj

Benesóczky László, Gerlei Dávid, Hegedűs Gyöngyi, Kiss Ottó, Nyirán Ferenc, Pásztor Béla, Sánta Miriám, Tatár Sándor versei

Tandori Dezső esszéje

Cosmin Perta, Ross Károly prózája

A reflexivitás terei (Napló, jegyzet, irodalom)

Kőbányai János tanulmánya Pásztor Béla költészetéről

>>>
2018.05.22 - tiszatáj

CHIHIRO MARUYAMA:
PIERRE, A LABIRINTUSNYOMOZÓ
Hódító útjára indult Pierre. Egy zseniális picture book és egy végtelenül izgalmas activity book szellemes kombinációja egy nagyalakú könyvbe sűrítve. Tökéletes bevezetés lehet az olvasás és a könyvek birodalmába, kevés szöveggel, viszont tele érdekes feladattal és elképesztő képi világgal. Jó adag türelem és kitartás szükséges a csodálatosan illusztrált foglalkoztatóhoz… – MAKKAI KRISZTINA ÍRÁSA

>>>
2018.05.20 - tiszatáj

INTERJÚ MARTON ÁKOSSAL
próbálok egy olyan koncepciót kialakítani, amiben az elmúlt évek képeit, több korszak alkotásait, idősíkjait állítom ki. Lesz egy steril fal, egy nagyon színes, és egy, ahol nagy emberi alakok ábrázolásai sorakoznak – három teljesen külön álló világ. Erre építettem most a TIK-ben is: szembeállítani egymással a különböző alkotásokat. Ha nem lenne kint a nevem a képek alatt, azt gondolná az ember, hogy a képeket több ember festette… – PLANK ANDREA INTERJÚJA

>>>
2018.05.19 - tiszatáj

SPOOR
Mágikus realizmus ötvöződik égetően valós problémákkal, helyesebben Agnieszka Holland tavalyi mozija erre tenne kísérletet. Olga Tokarczuk regényének adaptációjában ökothriller-felhangok jelennek meg, ráadásul a direktornő és társrendezőnője, Kasia Adamik ezt bátran kiterjesztik a moralitás, a teremtettség és a társadalmi felelősség témáira, így a Spoor látszólag összetett bűndrámaként próbál érvényesülni… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.05.18 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG ÉS KÖLÜS LAJOS
Az arckép vagy portré az embernek akár szobrászati, akár festészeti, akár fényképészeti műben előállított képmása. Ismérve, hogy szándékosan egy élő vagy már nem élő személy arcmásának készül. Arcmás, más arc. Sztárfotográfia (egyben reklám és divatfotó) az 1960-, 1970-es években, Amerikában jelent meg először. A legjelentősebb sztárfotográfusok Diane Arbus, Richard Avedon, Annie Leibovitz. Amit a hétköznapi ember nem láthat, de látnia kell. Extrém kitárulkozás, az intimitás megőrzése, a kukkolás izgalma…

>>>
2018.05.18 - tiszatáj

A. FEHÉR VERA KIÁLLÍTÁSA
Átélt látleletek. Szövődmények, szinte hangtalan, neszező tépelődések, tépődött eszmék, vázlatos esszék, evődő esemény-töredékek, varratok, átélt eredmények…
Ember-tájak, ember-lények, elmélet-terek belső térképei, érték-határ töltődések, elvarrrrrrrrrrrrrrrrt, túlélt, átgondolt, tovább absztrahált emlék (át)vetülések… Szövet-pixeleken túli, hívásokon, elhíváson, hivatáson, várakozás- és vágyakozás-átéléseken inneni, fixíreken, meta-textúrákon onnani, lírikus, konkrét elv(v)etülések, vegyes technikákkal oldott, érzelmi szférákba (el)engedett fabulák, meglengetett, játékos intrikák feloldásait indukáló „szabad kötődések”…

>>>
2018.05.17 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS MARTINKOVICS MÁTÉVAL AZ IZLAND–MAGYARORSZÁGRÓL
Ritka, hogy egy előadásban ennyire nyíltan beszélnek a politikáról. Érezni is lehet a megszeppenést, amikor először elhangzik, hogy Fidesz, vagy Orbán Viktor. Érdekes, hogy Szerbiába, például ez a fajta direktebb politizálásnak van hagyománya, itt inkább maximum áthallásos előadások készülnek. Ezzel együtt, azt érzem, mi nem foglalunk állást politikailag, inkább a kivándorlás okait és egy új kultúrába való beilleszkedést boncolgatjuk…

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő