Petőcz András: Képeslap Párizsból

„ha engeded, hogy nyomaidat
elsodorja a szél, (…)
akkor nincs több okod
visszatérni már”
(Áfra János)

Párizsban titkos minden emlék,

zsizseg és zsibong, aki arra jár.

Egykori hazádban nem volt szerencséd,

nincs több okod visszatérni már.

Párizsban hagytad a nyomaid,

nehány centime, mi nem lesz a tied,

laikus helyett még azt mondod, laïc,

de itt senki se öróval fizet,

és senki nincs, ki veled sorsot cserél.

Most te sem tudod, jártál ott valaha,

nyomaidat csak sodorja a szél,

s megszürkült a Sacre Coeur fala,

melynek tövénél tűnt el a barátod,

valami fekete macskaféle,

halványulnak a zsibongások:

Párizs nem vett a tenyerére.

Szemedbe égett a pillanat,

ahogy a Saint–Germain–des–Prés

templomboltíve alatt

még együtt vagy vele,

s a gondolat – nyugodni – nem hagy,

hogy valahol tán arra csavarog

az egykori költő, aki vagy,

és a macska is, aki meg halott.

Párizsban titkos minden emlék,

zsizseg a város, mikor rád talál,

eltitkolt hazádban nem volt szerencséd,

nem lehet okod visszatérni már.