„…még bevállalósabb lett az előadás”

BESZÉLGETÉS MARTINKOVICS MÁTÉVAL AZ IZLAND–MAGYARORSZÁGRÓL
Ritka, hogy egy előadásban ennyire nyíltan beszélnek a politikáról. Érezni is lehet a megszeppenést, amikor először elhangzik, hogy Fidesz, vagy Orbán Viktor. Érdekes, hogy Szerbiába, például ez a fajta direktebb politizálásnak van hagyománya, itt inkább maximum áthallásos előadások készülnek. Ezzel együtt, azt érzem, mi nem foglalunk állást politikailag, inkább a kivándorlás okait és egy új kultúrába való beilleszkedést boncolgatjuk…

BESZÉLGETÉS MARTINKOVICS MÁTÉVAL AZ IZLAND–MAGYARORSZÁGRÓL

– Martinkovics Máté elment Szegedről szerencsét próbálni. Kavicsnak (Martinkovics Katalin), a Thealter Fesztivál szervezőjének, egyfolytában segítkező, varázsos személyiségének fia. Fesztiválokkal, színházakkal telt meg a gyerekkorod. Szerinted lehet így egy interjút kezdeni?

– Lehet, hiszen ez meghatározta a gyerekkoromat, meghatározott engem. Még a szakdolgozatomban is ezekről a színházi élményekről írok, Ivo Dimcsevről vagy a Derevóról, mert az ízlésemet, a gondolkodásomat ezek az előadások alapozták meg. Ennek ellenére küzdöttem a „kis Kavics” becézés ellen gyerekként is, és most is kerülöm, hogy akár anyám, akár apám miatt másképpen kezeljenek. Közben az ővelük készített interjúimat fogom használni a szakdolgozatban, szóval furcsa, ambivalens dolog ez.

– A FAQ Színház legutóbbi bemutatója talán egy hónappal ezelőtt volt. Szorongva ültem be a választási eredmények után. Hogy fog az Izland–Magyarország ezek után futni? Köztetek felmerült valami ilyesmi?

– Persze. Sokkal keserűbben hatott minden mondat így a választások után. A közönség viszont talán még hálásabb, még szeretőbb volt, mint a bemutatón. A választások után azt gondoltam, csak kérdezni fogom tudni azt a mondatot az előadás végén, hogy „itthon maradok”. Aztán persze, nem így mondtam. Meg persze raktunk bele még újabb és újabb idézeteket politikusoktól, médiából. Talán így még bevállalósabb lett az előadás.

– Végzős hallgató vagy a Színműn, hogyan találkoztatok a társulattal? Milyen volt Barcsai Bálinttal a közös munka?

– Bálinttal évfolyamtársak voltunk az Egyetemen, csak ő filmrendező szakon tanult. Innen az ismeretség. De az előadás alkotói közül szinte mindenkivel dolgoztam már, többen osztálytársaim is voltak. Emiatt is egy erős baráti közösségben éreztem magam, ami hol megkönnyítette, hol megnehezítette a munkát, de mindenképpen egy csapatban voltam, és szerettem a próbafolyamatot. Bálint egy nagyon okos, higgadt srác, remélem, dolgozunk még együtt.

– Az Izland–Magyarország esetében egy elég erős politikai színházról beszélhetünk. Milyen érzés volt ennyire vagány módon beleállni ebbe?

– Felszabadító. Ritka, hogy egy előadásban ennyire nyíltan beszélnek a politikáról. Érezni is lehet a megszeppenést, amikor először elhangzik, hogy Fidesz, vagy Orbán Viktor. Érdekes, hogy Szerbiába, például ez a fajta direktebb politizálásnak van hagyománya, itt inkább maximum áthallásos előadások készülnek. Ezzel együtt, azt érzem, mi nem foglalunk állást politikailag, inkább a kivándorlás okait és egy új kultúrába való beilleszkedést boncolgatjuk.

– Terveztek még együtt előadást?

– Úgy érzem kölcsönösen élveztük a munkát. A folytatást némileg megnehezíti, hogy én a jövő évadban szerződéses tag leszek Nyíregyházán. De például egy izgalmas nyári projekt kilátásban van, amit szintén Barcsai Bálint fog rendezni, de erről még korai lenne beszélni.

– Milyen darabok futnak most veled, miket kezdesz majd el ezután?

– Holnap lesz premierem Nyíregyházán, a Balek című előadásban, amit Fehér Balázs Benő rendez. Azt gondolom, érdemes lesz elutazni megnézni, nagyon vagány lett. Emellett próbálom Dosztojevszkij: Feljegyzések az egérlyukból című regényéből készülő monodrámámat, aminek osztályfőnököm, Zsámbéki Gábor lesz a rendezőtanára. Ez elég nagy vállalás lesz, irtó nehéz anyag, de nagyon közel áll hozzám. A néző figyelmét fent tartani egyedül nem kis feladat, pont ezért kérte Zsámbéki, hogy mindenki készítsen el egy monodrámát. Emellett még futnak előadások, amikben benne vagyok a Katonában, és a Színműn, az Ódry színpadon.

– Miben látod a jövőd? Mennyire érint téged például az a kérdés, hogy színművészként maradj-e itthon, vagy valahol máshol próbálj szerencsét?

– Ha nem lenne elengedhetetlen a magyar nyelv használata a munkámban, valószínűleg máshol is próbálgatnám a szerencsémet. Viszont ez annyira ideköt, hogy nehezen hiszem, hogy hosszabban elhagyom ezt az országot, hacsak nem lesz muszáj. Tavaly nyáron másfél hónapig önkénteskedtem Portugáliában, főleg fizikai munkát végeztem. Vannak szép élményeim erről az időszakról, de mégis megerősített abban, hogy igazán boldog csak ideiglenesen tudok lenni távol a szeretteimtől és a hivatásomtól, ha lehet ilyen nagy szavakat használni.

d. o.