Tiszatájonline | 2018. április 26.

Genezis

BOGDÁN ÁRPÁD FILMJE
A 2008-2009-es cigánygyilkosságokról több feldolgozás született, valamennyi igazán alapos és megrendítő munka. Hajdu Eszter Ítélet nélkül című dokumentumfilmje mellett Fliegauf Benedek Csak a széljét kell említeni – ez az utóbbi film fikciós eszközökkel, de eredeti helyszínen készült, Vágvölgyi B. András pedig a nyomozati anyagokból és a bírósági tárgyalásokon készült jegyzeteiből állította össze Arcvonal keleten című dokumentumregényét. Bogdán Árpád Genezise sokat örököl az említett munkák eredményeiből és megoldásaiból… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

BOGDÁN ÁRPÁD FILMJE

A 2008-2009-es cigánygyilkosságokról több feldolgozás született, valamennyi igazán alapos és megrendítő munka. Hajdu Eszter Ítélet nélkül című dokumentumfilmje mellett Fliegauf Benedek Csak a széljét kell említeni – ez az utóbbi film fikciós eszközökkel, de eredeti helyszínen készült, Vágvölgyi B. András pedig a nyomozati anyagokból és a bírósági tárgyalásokon készült jegyzeteiből állította össze Arcvonal keleten című dokumentumregényét. Bogdán Árpád Genezise sokat örököl az említett munkák eredményeiből és megoldásaiból: a Csak a szél zaklatott kameramozgása ugyanúgy az áldozatok szemszögét teremti újra, ahogy a Genezis jelenetei; Vágvölgyi B. András cikkeiből és könyvéből ismerjük a gyilkos banda egyik tagját, a Genezisben is felbukkanó valahai belügyes informátort.

Bogdán Árpád filmje tehát jól felismerhetően támaszkodik a gyilkosságsorozat eseményeire és a gyilkosok elfogása után indult perek történéseire – ha egyáltalán egy ilyen bonyolult, sokszereplős, a résztvevők elhallgatásaival és elfojtásaival terhelt eseménysor tényszerűen feltárható és megismerhető. Ugyanakkor teljes mértékben fikciós alkotásról van szó, és a két állítás egyáltalán nem zárja ki egymást: egy ilyen, a dokumentumot és a látomást, az úgynevezett tényeket és a játékfilmes eszközöket vegyítő film egyszerre használja ki az autentikus helyszínekben és szereplőkben rejlő energiákat és az alkotói képzeletet.

A Genezis mintha több szociofilmet zsúfolna egymásra: az egyik faluszéli támadásban megsebesült kisfiúét, a gyilkosságokban résztvevő, a film jelenében egy kutyakiképző telepen dolgozó fiatalemberét, a vele barátkozó középiskolás lányét, az ő anyjáét és az első két helyen említett szereplők ügyeit intéző ügyvédnőét. A film szépen fonja össze ezeknek az embereknek a történetszálait, miközben felvillantja valamennyiük közvetlen környezetét, mindennapjait és egyéni sorsát. Az egészből egy roncstársadalom lehangoló képe rajzolódik ki, amelynek tagjai kivétel nélkül elvágyódnak a nekik adatott életből. Csakis a magány, a szegénység és a kisemmizettség jutott nekik, miközben a legtöbbjük elemi biztonsága is veszélyben forog.

A film sűrű anyagát kizárólag valamiféle elhitető erő keltheti életre, hiszen önmagában nem elégséges, ha együtt vannak a tények, előttünk állnak a tapasztalati világból vett szereplők. Nos, ez az epikai hitel sajnos hiányzik, mert nagyon sok jelenet rendkívül suta, a szereplők szájába papírízű szövegeket adott a rendező, a filmnek több helyen rossz a ritmusa, a belső ismétlések kioltják egymás hatását. A szerencsétlenül előadott jelenetek közé sorolnám az anya és a kamaszlánya vitáját („amit az apád tett veled, az megbocsáthatatlan” – vajon beszél így egy középkorú nő?), az iskolai bibliaolvasást, amelynek során az egyik középiskolás lány Mózes történetének ürügyén fennhangon állást foglal az abortusz mellett, a vérző ügyvédnő és a főnöke elsietett párbeszédét és más részleteket. Az életszerűtlen nyelvi megnyilvánulások között találunk nem túl ügyes szerelmi vallomást („te, én és persze a hegyek”, a filmben felvázolt helyzettől teljesen idegen kórházi jelenet párbeszédét. Zavaróan sok eleme olyan van a filmnek, amelyeket sajnos egyszerűen nem lehet elhinni még akkor sem, ha a néző megpróbálja őket elhelyezni a történet sajátos törvényszerűségeinek keretébe. Nem hinném, hogy vádlott és ügyvédje ugyanabban a börtönfurgonban utazik a tárgyalásra, meglepő, hogy az íjászegylet sportolói a fegyverükkel járnak-kelnek, kizárólag a jelenet drámaiságát, de nem a hihetőségét szolgálja, hogy a gyilkos kiválasztásakor a kisfiú mellett nem lehet ott semmiféle hozzátartozó. A filmet több helyen annyira elragadja az egyébként megrázó ügy amúgy tiszteletreméltó szolgálata, hogy talán akaratlanul elkezd szolgálni bizonyos populáris féligazságokat: az ügyvédnőnek a film beállítása szerint lelkiismeretfurdalása van, mert egy gyilkos véd – pedig valamennyi gazembernek kijár a megfelelő elbánás, az ügyvéd pedig a jogot szolgálja az ilyen eljárásban. A suta ismétlések mindeközben hiteltelenítik a film egészének előadásmódját: zavaró, hogy mindkét női főszereplő rendszeresen vízben áztatja magát, mintha túl sok lenne a futópados jelenettöredék és a lángoló szabadtéri máglya. Nagyon nagy baj, hogy a részletek nincsenek összecsiszolva, és az alkotók nem képesek uralni anyaguk egészét.

Szíjártó Imre

Genezis
magyar film (2018)

Rendezte és a forgatókönyvet írta: Bogdán Árpád

Szereplők: Cseh Annamária, Csordás Milán, Illés Enikő Anna, Danis Lídia, Molnár Levente, Ravasz Tamás

Operatőr: Dobos Tamás, zene: Vig Mihály, producer: Taschler Andrea, Ferenczi Gábor, vágó: Politzer Péter