06.18.
| Én és a környezet >>>
06.28.
| A szegedi Metanoia Artopédia a Zsámbéki Színházi Bázison >>>
06.13.
| Törékeny papírkert a K.A.S Galériában >>>
06.26.
| Székely János Napok a Gyulai Várszínházban >>>
06.11.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál >>>
06.09.
| Magyar előadások a gyulai Shakespeare Fesztivál programjában >>>
06.08.
| Könyvhét – Szerzőink dedikálnak >>>
06.07.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget >>>
06.07.
| Koncertek, társasjáték és Lemezjátszó a II. Gárdonyi Pikniken >>>
06.07.
| Közel 600 jelentkezés jött a Táblaképfestészeti Biennáléra >>>
06.01.
| COURAGE-PAREVO nemzetközi dokumentumfilm-fesztivál >>>
06.08.
| Itt vannak az Év Gyerekkönyvei >>>
06.04.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
06.03.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Könyvhét – Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Könyvhét – Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.02.
| UNFAKE! – 18. ARC közérzeti pályázat >>>
06.01.
| Megihlette a Metropolitan Opera a Szegedi Szabadtérit >>>
04.25.
| Elhunyt Szervátiusz Tibor szobrászművész, a nemzet művésze >>>
04.23.
| Siker útján az új szegedi papucs! >>>
04.20.
| 15 éve jelent meg először a magyar National Geographic >>>
04.18.
| Folytatódik az Aranyfeszt! >>>

Szakács Réka, Várady Tibor, prózája

Bíró Tímea, Horváth Benji, Marno János, Maurits Ferenc versei

Beszélgetés Maurits Ferenccel

Balázs Attila esszéje

Petar Bojanić, Hovanec Zoltán tanulmánya

Szövegszervező vizualitás az Új Symposionban

>>>

KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ A szegedi egyetemen több ezren végeznek évente, informatikusok, jogászok, tanárok – mondhatni, hétköznapi foglalkozást űző emberek. Ám különlegesen kreatív, intenzíven alkotó emberek is végeznek egyetemünkön: képzőművészek. A grafikusoktól, a festőkön át, a síküveggel dolgozó művészig. Az ő hétköznapjaikat sokkal nehezebb lehet elképzelni, mint egy kémikusét vagy tolmácsét, hiszen az […]

>>>

Külvilágra ragasztott emlékezet
2018.04.24 - tiszatáj

ARCÉLEK, ÚTSZÉLEK

Látszólag két eltérő perspektíva ötvöződik az idén Oscar-díjra jelölt dokumentumfilmben, és nem is tévedünk nagyot, ha oldalakt írnánk erről a vetületéről, csakhogy az Arcélek, útszélek jóval termékenyebb talajra merészkedik. Bill Nichols tipológiájával (itthon a Metropolis 2009/4. számában olvashatunk róla bővebben) szólva résztvevő non-fikciós darabbal jutalmazza rétegpublikumát az idén 90 éves francia újhullámos nagyasszony, Agnés Varda és a kultikus hírű, nagyjából Banksy performanszaival rokonságot ápoló (és mellesleg ismeretlen személyazonosságú, állítólag Jean René néven anyakönyvezett) utcai művész, JR közös bandukolása. Interjúkat készítenek, furgonos-gyalogos utazásukkal a belevonódás érzetét keltik.

Jóval izgalmasabb, relevánsabb a mű emlékezetpolitikai felvetéseit vizsgálni. Vardát és JR ugyanis a közösségi szellem lepárlása izgatja. Olyan mementókat hoznak létre, amely az évek múlásával remélhetőleg tartósan fennmarad, talán túl is éli a gyorsan pergő napokat. Így az Arcélek, útszélek sajátosan, kedélyesen, a maga egyszerre játékos (rögtön kiviláglik a rajzfilm-intróból) és intelligens-komoly hangütésével szelíden besorol az emlékezetről és az időről filozofáló szerzői dokudarabok közé. A furcsa módon összeszokott rendezőpáros több oldalról közelít a gondolatkörhöz. Egyrészt saját összecsiszolódásuk révén nemzedéki különbségek villannak fel, habitusok szellemes találkozását látni, másfelől azonban a problémát nemcsak a saját létükre vonatkoztatva, hanem a megszólaltatottakra kiterjesztve is filmre viszik. Kisemberekkel, munkásokkal, az arctalan dolgozók tömegébe beleolvadókkal vállalnak sorsközösséget, és e melósszolidaritástól válik jószerivel az összes alany többé a közegénél. Ragyogó drágakőnek tetszik egy kameraközelbe hozott beszélő fej – az Arcélek, útszélek nyitányában felbukkanó idős bányászok múltja elevenedik meg, napi rutinjuk részletei kerülnek említésre, régi fotók árulkodnak családi örökségről, apák, nagyszülők tradícióját folytatókról és az immár vénkorúvá lett egykori fiatalok jelenbeli keserédességéről.

 

 

Rezignáltnak és felszabadultnak tűnik Varda és JR direktori stílusa: az eléjük vetődőkből egyszerre hoznak ki némi mélabút – és ez jóval lényegesebb – őszinte vidámságot, ráadásul erre többnyire egy-egy lazább hangsúly vagy arcra ülő pici mosoly engednek következtetni. Hideg megfigyelő-pozíció szövődik össze a résztvevő dokumentumfilm társra lelő, jótékonyan beavatkozó hozzáállásával – az Arcélek, útszélek kamerafestészete minden riportalany életét jobban formálja egy kicsit. És Vardáék ezt az örökséget kívánják rendkívüli nyomatékkal átadni mind a nézőnek, mind a világnak: ha JR fotó-furgonjába beül valaki és felvétel készül róla, ami aztán egy házfalon, netán fémkonténerek emelvényén köt ki állványos, létrás óriásplakát-ragasztások után, valójában az átlagpolgárok tünékeny impressziói költöznek az örökkévalóságba betonra, vasra tapadt lenyomatokként – az emberi memória a külvilág maradandó díszeként létezik tovább. Beszéljünk fiatal eladónőről, csapzott művészlélekről, Le Havre-i hajógyári munkások nejeiről, 800 hektár földet betakarító, komputervezérelt traktort hajtó, családszerető földművesről, egyikük sem számít alacsonyabb rendűnek, egyformán az optimizmust hirdető dokumentarista filmkép részei.

Struktúra híján, lendületes spontaneitással, vagyis a kanonizált, középponttal rendelkező cselekményív ellenében születnek meg az Arcélek, útszélek celluloid-portréi, a különböző alanyokról regélő fejezetek jelzés nélkül, egyik pillanatról a másikra ékelődnek a játékidőbe. Mintha az élet rendszertelen folyását imitálná a két direktor, ugyanakkor ezzel vissza is zökkennek az újhullámos lelemények vidékére. Közel 60 évvel azután, hogy lánglelkű fiatalok leszámoltak a papa mozijával és kamera-töltőtollat ragadtak a Cahiers du Cinema kritikusai, Varda és az új generációt reprezentáló JR visszaveszik a hagyatékot, darabokra aprítják a narratívát, zömmel plan airben forgatnak, szabadkézi felvevőgép-kezelésben, futó párbeszédekben hisznek. Ahogy a The Capital Times nevű progresszív wisconsini újság kritikusa, Rob Thomas megjegyzi, e perspektíva izgalmasabb, realistább, mint politikusokról, királyokról tablót gyártani. Varda és JR legjobban talán egy befejezetlen tetőszerkezetű, omladozó házakból álló kísértetfalu gyors benépesedésének epizódjában figyelik ezt meg legjobban: Párizs luxus-intellektualitásának hátrányára az egyszerű emberek étkezése, színes léggömbös játéka, gyerekek összeboronálása lesz a francia vidék igazi szíve. Az életet, a nem vagyonosok közé tartozók históriáját igenis az ilyen apró pillanatok írják az uralkodó történelmi tekintet/ emlékezet helyett.

 

 

Megkapó a dokumentumfilm szubjektív vetülete: az Arcélek, útszélek nagy gondot fordít Varda halandóság-tudatára, illetve arra, miként helyezi ezt kontextusba a harmincas éveit taposó társa. Szemműtétre felel a Külön banda című Godard-filmet nyíltan idéző Louvre-futás (Varda egyik kedvenc mozijában a rohanás tolószékes vidámságra cserélődik), normandiai fotók hoznak felszínre régi emlékeket, és velük Varda fiatalságát, miközben ő és JR hol pimaszul, hol éretten osztják, vonják kérdőre egymást, de leginkább, élnek a mának – ilyen értelemben az elkerülhetetlen vég is pozitivitást sugárzó műalkotássá alakul, az idős rendezőnő lefényképezett lábujjai egy tehervagonról integetnek vissza. Újfent az elmúlás melankóliáját helyezi előtérbe a mozi végső csattanója – Varda nem találkozhat az egyik leghíresebb újhullámos rendezővel, ám cserébe lelki békére tesz szert a padon mellette ülő JR személyében. Nagyformátumú rendezőnő ölel keblére egy unokakorú transzgresszív graffiti-művészt. Ismét a nem kanonizált, a mindennapi ünneplése zajlik egy humánus, cseppet sem grandiózus életpillanatban.

Az Arcélek, útszélek újrafogalmazott road movie-jában olyan korábbi Varda-rendezések idéződnek meg, mint a Párbeszéd szerkesztetlen faluábrázolása vagy a Sem fedél, sem törvény csellengésmotívuma az azt átható pesszimizmus nélkül. Igaz, akadnak tempóproblémái, lehetetlen nem szeretni a belőle áradó életkedvet: amikor JR végre leveszi a védjegyeként hordott napszemüvegét a romló látású Agnés Varda kérésére és Matthieu Chedid, az M becenevű rockzenész fülbemászó dallamai újra felcsendülnek, a nagybetűs Emberség nő a film határozott főtémájává finom elégiával és légies örömmel.

Szabó Ádám

 

 

 

Visages, villages, 2017

Rendező: Agnés Varda, JR

Szereplők: Jean-Paul Beaujon, Amaury Bossy, Yves Boulen, Jeannine Carpentier, Marie Douvet

 

 

 

 

 

 

Kapcsolódó írásunk:

Egy furcsa pár (Ibos Éva írása) >>>


Címke: , , , , ,
2018.06.17 - tiszatáj

KÖNYVHETI BESZÉLGETÉS KEMÉNY ISTVÁNNAL
Június 12-én az Ünnepi Könyvhét keretében Kemény István volt a Grand Café vendége. Lúdbőr című esszé- és Nílus című verseskötete kapcsán a szerzővel Klajkó Dániel beszélgetett… – BORBÍRÓ ALETTA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

A FA ALATT
Piagőzös, melankolikus atmoszférát vitriolos, emberi gyarlóságokat feltérképező vonalvezetésre cserélt Hafsteinn Gunnar Sigurdsson. 2011-es dramedyje, az Either Way férfibúba csepegtetett őszinte életörömöt, míg legutóbbi filmje, a tavalyi A fa alatt drasztikusabb, komor hangütésű darab. Noha fekete komédiaként hivatkoznak rá, jóval több ennél… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

KÖNYVHETI BESZÉLGETÉS TÉREY JÁNOSSAL KÁLI HOLTAK CÍMŰ REGÉNYÉRŐL
Térey János az idén POSZT-zsűritagként, 180 megtekintett előadás, illetve saját drámája, a Kazamaták szegedi bemutatója után megírta Káli holtak című színházregényét, mely egyben az első nagyprózája is. A kötet szegedi bemutatóján Lengyel Zoltánnal, a Grand Café munkatársával beszélgetett a szerző… – VARGA RÉKA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

Szakács Réka, Várady Tibor, prózája

Bíró Tímea, Horváth Benji, Marno János, Maurits Ferenc versei

Beszélgetés Maurits Ferenccel

Balázs Attila esszéje

Petar Bojanić, Hovanec Zoltán tanulmánya

Szövegszervező vizualitás az Új Symposionban

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

A VAJDASÁGI zETNA ÚJ KÖTETEINEK BEMUTATÓJA
Június 10-én, vasárnap került sor a vajdasági zEtna új köteteinek bemutatójára. Ebből az alkalomból négy szerző érkezett a Grand Café mozitermébe: Balázs Attila, Fenyvesi Ottó, Lennert Móger Tímea és Szögi Csaba. A beszélgetést Beszédes István, a zEtna magazin alapító-szerkesztője vezette… SZUTORISZ SZABOLCS BENCE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.14 - tiszatáj

SZILASI LÁSZLÓ ÉS SZÍV ERNŐ KÖNYVBEMUTATÓJA
Vasárnap sem volt szünet az Ünnepi Könyvhéten. Június 10-én, késő délután Szilasi László és Darvasi László beszélgetett egymással a Dugonics téren. Utóbbi saját és írói alteregója, Szív Ernő nevében. Luther kutyái és Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba, a várt kötetek… – SZUTORISZ SZABOLCS BENCE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.13 - tiszatáj

BARÁTI GONDOLATOK GÁSPÁRIK ATTILA ÚJ KÖNYVÉNEK KAPCSÁN
Nálunk színigazgatók ritkán írnak könyvet. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház vezérigazgatójának, az amúgy színművészként is ott dolgozó Gáspárik Attilának az idei könyvhétre immár második könyve jelent meg a Pont kiadó gondozásában. A fényképekkel illusztrált karcsú kötet alcíme szerint esszéket, tanulmányokat, párbeszédeket tartalmaz… – HORVÁTH PÉTER ÍRÁSA

>>>
2018.06.12 - tiszatáj

AKI ELZÁRJA AZ ÉJSZAKÁT –
A KOLOZSVÁRI SZÍNHÁZ VENDÉGJÁTÉKA BUDAPESTEN
Az idei évben két produkció érkezett a kincses városból Budapestre, amelyek a Tompa Gábor vezette teátrum műsorpolitikájának jelenlegi tendenciáit is jól kirajzolták. Tompa ugyanis az idei évadban mindössze egyetlen rendezést jegyzett (amely végül mégsem valósult meg), miközben a többi premier külföldről meghívott rendezők munkája… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.06.12 - tiszatáj

ORAVECZ IMRE KÖTETÉNEK BEMUTATÓJA
Létezik egy utazás, Magyarország és Amerika között, amit nem csak térben tesznek meg: generációkat összekötő, családi örökségként is jelen van. A 2018-as Könyvhéten Oravecz Imrével Balogh József beszélgetett… – FÖLDESI CSENGE BESZÁMOLÓJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő