08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
06.18.
| Világszerte elérhető lesz a Müpa Wagner-fesztiválja >>>
06.12.
| A Quasimodo költőverseny fesztivállá növi ki magát. >>>
05.31.
| Rendhagyó gyermeknap a Müpával >>>
05.22.
| Táncold körbe Magyarországot online! >>>
05.20.
| Közös, szolidaritáson alapuló kampány indult >>>
05.15.
| Új MADOKE-akció >>>
05.14.
| Ezen a héten a Hóhérokat adja a Miskolci Nemzeti Színház! >>>
05.11.
| 25 éves a Söndörgő >>>
05.08.
| Vírushelyzet vs. szerzői jog >>>
05.07.
| Online közvetítik a Prágai Tavasz fesztivált >>>
NAPI TANDORI

05.29.
| Jövőbe tekint a Szegedi Szabadtéri Játékok >>>
05.28.
| Indiában debütál Goztola Kristina új filmje >>>
05.28.
| Elhunyt Dr. Diószegi István történész >>>
05.26.
| Ezek a könyvek esélyesek az idei Merítés-díjra >>>
05.26.
| Wa(l)king the city – Pályázati kiírás >>>
05.22.
| Online tárlaton láthatók a szegedi Táblaképfestészeti Biennálé alkotásai >>>
05.21.
| Könyvtárak az álhírek ellen a koronavírus-járvány idején is >>>
05.18.
| Elindult a Cinego >>>
05.13.
| Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázatot hirdet az idei PesText >>>
05.12.
| Nádasy Erika kapta idén a Déryné díjat! >>>
05.05.
| Elstartolt az 1749.hu >>>

Aczél Géza, Samuel Martin Eno Belinga, Gömöri György, Julesz János, Rékai Anett, Vajsenbek Péter versei

Bene Zoltán, Kovács Katalin, Nyerges Gábor Ádám prózája

Bartha-Kovács Katalin, Éles Árpád, Nagy Fruzsina tanulmánya

Bakonyi István, Baráth Tibor, Kabdebó Lóránt, Lukács Barbara, Sántha József, Széchenyi Ágnes kritikája

>>>

Hegedűművész, énekesnő, zeneszerző Szirtes Edina Mókus, aki a komolyzenét tartja anyanyelvének, miközben improvizálva keveri a különböző stílusokat és műfajokat. A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán diplomázó alkotótól azt is megkérdeztük, mit csinál, amikor nem a zenél? – ÚJSZÁSZI ILONA INTERJÚJA

>>>

Újabb zenés irodalmi zúzás a Jazzben
2018.04.22 - tiszatáj

ÁFRA JÁNOS ÉS LÁZÁR DOMOKOS DUÓJA

Újabb Törzsasztallal összekötött irodalmi-zenés estnek adott otthont a Jazz Kocsma. Ez alkalommal Áfra János, költő és Lázár Domokos, az Esti Kornél és a Pegazusok Nem Léteznek zenekarok dalszerzője, énekese és gitárosa látogatott el Szegedre. A szerzővel Új Krisztina beszélgetett köteteinek poétikájáról.

Az eseményt Lázár Domokos nyitotta Áfra egyik versének megzenésített változatával. A dal után Új Krisztina ragadta magához a szót. A moderátor kiemelte, hogy Áfra új kötete, a Rítus „személytelenebb” hangon szólal meg a korábbiakhoz képest. Egyik kérdése éppen erre irányult, hogy mennyire volt tudatos az alanyi költészetből való kilépés. Új ezt a kérdéskört összekötötte még azzal, hogy a négy ciklusba rendezett kötet cikluszárói miért éppen ráolvasásszerűek.

Áfra kifejtette, hogy a korábbi két kötet sokkal inkább a saját tapasztalatokból, saját életéből származó eseményeket dolgoz fel. Ezt az irodalomhoz való elemibb hozzáállásnak tartja a szerző, hiszen az írás terapeikus célzattal kezdődik. Állítása szerint egész korán kezdett verseket írni, a gimiben pedig az esztétika tanárának mutatatta meg egyik szövegét. Ez az ominózus vers nem aratott sikert, hiszen a Balassi-strófában íródott szöveget a tanár kinevetett. Ezután két évig szüneteltette az írást.

Áfra első kötetéről, a Glaukómáról is beszélt. A kötet szerepversekből épül fel, életének szereplőit igyekezett megszólaltatni. Ennek szemléltetésére felolvasta A torzulás íve című versét, amelyet emlékműként nevezett meg. Áfra bevallása szerint második kötete, a Két akarat alanyibb a Glaukómához képest. A Rítusban már metafizikusság és víziószerűség egyesül. Az est kezdetén Lázár Domokos is ebből a kötetből adott elő.

A Rítus alapját a hétköznapi rítusok menti tapasztalat szolgáltatja. A kötetben elegyednek a vallások, különböző filozófiák, valamint a spiritualitás. Olvas, tájékozódik róluk, de kifejtette, hogy ez nem mindig volt így. Az általánosban nem szerette az irodalmat, azt érezte, hogy nincs köze hozzá. Ezt jelenleg is problémának tartja a fiataloknál. Véleménye szerint nem minden környezetben van lehetőségük a gyerekeknek hozzájutni a hétköznapi tapasztalatok útján azokhoz a kapaszkodókhoz, amelyek segítenék (például az Iliász) értelmezését.

Folytatva a gondolatkört, Áfra kitér rá, hogy a ráolvasásszerű versek befogadása hangélményen keresztül is lehetséges, melyre példaként az Ami a földé c. versét olvasta fel. Megjegyezi, hogy noha ma nem divat, de az emberek szeretik hallgatni, hiszen a klasszikus felől van kapaszkodó hozzá.

Ismét Új Krisztina ragadta magához szót. Kiemelte, hogy a (cikluszáró) ráolvasásszerű versek más tipográfiával jelennek meg, dőlttel. Összesen négy ciklusból áll a kötet, amelyek az évszakok mintájára különülnek el. Maguk a cikluszáró szövegek a négy elemre fókuszálnak. A szerkesztésből látszik, hogy a hagyományok fontos szerepet töltenek be Áfra költészetében. A felvezetés után Új  kérdése a versek idejére vonatkozott, hiszen szinte időből kiszakított szövegeknek tűnnek. Ehhez a gondolatkörhöz csatlakozva részkérdésként tette fel, hogy ezek a szövegek saját babonákból vagy valamilyen olvasmányélményekből táplálkoznak.

Áfra római katolikus nevelést kapott, amelytől elszakadt, mert összetettebbnek érzi a világot, így nem tud egyetlen felekezethez csatlakozni. Kiemelte a vallások közti univerzálékat, amelyeket példákon keresztül igyekezett érzékeltetni. Így jutott el középkori mágikus kódexekig, amelyek szövegpoétikái hatottak rá. Hatásukra víziószerűen jöttek a szövegei, egyfajta metafizikai viszonyulást érez velük. A kötet témája egyáltalán nem volt tervezett, hanem folyamatában alakult ki. Dilemma volt, hogy a mai kort idéző szavak végül a szöveg szövetében maradjanak-e vagy pedig az ihlető szövegek létrejöttének idejéhez próbáljon igazodni és kivegye őket. Végül nem kerültek ki a versekből, amelynek oka, hogy időtlenséget, valóságon kívüliséget teremtenek meg. Éppen ezért a verseket misztikus szövegekként is lehet olvasni.

Új Krisztina következő kérdése arra vonatkozott, hogy Áfra miért nem zenél, hiszen jártas a társművészetekben (fest) is. Áfra válasza egyszerű volt: van Dodi. Új ezután arról érdeklődött, hogy miként is találkoztak. Áfra egy felkérése után megkereste Lázárt, hogy dolgozzanak együtt. Ez működött: kettőjük „sírós-szerelmes” szövegei egymásra találtak.

Új Krisztina ezután Lázárhoz intézte kérdését, nevezetesen, hogy véleménye szerint milyenek Áfra szövegei énekelve, dalszövegként. Lázár szerint „jók”. Bevallása szerint ritkán énekel nem saját szerzeményt, mert egészen más állapotot kíván meg tőle. Saját szövegek esetén az üres lap frusztrációt, szorongást vált ki belőle. Amikor más műveivel dolgozik, nincs ez a szorongás, lazábban tud hozzájuk állni.

A beszélgetés után Áfra és Lázár felváltva vezettek be a szövegvilágaikba. Áfra az új kötetének verseiből olvasott el, míg Lázár főként saját szerzeményeket játszott (főként az Esti Kornél repertoárjából), valamint néhány feldolgozást is becsempészett a sorba.

Borbíró Aletta

 

Fotó: Fakan Csaba 


Címke: , , , , , ,
2020.05.31 - tiszatáj

IRODALOM ÉS FESTÉSZET PAUL KLEE SCHRIFTBILDER CÍMŰ KORSZAKÁBAN
„[Az] Énekek éneke zavarba ejtően más arcát mutatja az alkotónak, hiszen tárgya nem illeszkedik be a Klee-természet fantasztikus idilljébe, a növényvilág, a házak és az emberalakok népes kozmoszába, abba a jól felismerhető figurativitásba, tárgyválasztásba, amiből Klee saját művészkarakterét, saját szobrát tudatosan faragta ki az utókornak. Tehát első ránézésre semmilyen összefüggést nem ismerhetünk fel, ami valamilyen megfejtésre, ikonológiai értelmezésre szorul […]

>>>
2020.05.29 - tiszatáj

AZ IFJÚ AHMED
Szűk, néha klausztrofób terei, valamint a karakterek mozdulatait nyomon követő kézikamerás beállítások miatt a Dardenne fivérek új műve egyrészt realista, szociodrámai igénnyel lép fel, másrészt a pályaképükön végigvonuló legfontosabb témákat, a hétköznapi emberek ábrázolását és a bennük feltárulkozó humánumot sem hagyja parlagon heverni… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.05.29 - tiszatáj

LOUISE MOILLON: CSERESZNYÉSTÁL, SZILVÁK ÉS SÁRGADINNYE
Hosszú volt az út, amely a Saint-Germain-des-Prés-i apátság felé vezetett. A kocsis lassan bandukolt a hajnali ködben, lába elszokott a gyaloglástól. Megbokrosodott lovát a városkapunál hagyta, a fogadósné gondjaira bízta, míg vissza nem ér. Jól ismerte a Szajna bal partján magasodó kőtemplomot és környékét, az ott élő művészembereket és kereskedőket, akik egymás között sajátos nyelven beszéltek, flamand torokhangokat vegyítettek a francia szavak közé […]

>>>
2020.05.28 - tiszatáj

J. M. W. TURNER THOMSON’S AEOLIAN HARP (THOMSON ÆOLHÁRFÁJA)
„William Turner minden idők egyik leghíresebb és legeredetibb művésze; festészetével kapcsolatban a szakirodalom többsége szuperlatívuszokban fogalmaz. A művészettörténetben a „fény őrültjeként” emlegetik, „aki valóságos katalógusát adta a fenségesnek”, és aki „a végsőkig kifinomult ábrázolásaival ajándékozott meg minket”. Turner munkássága és hagyatéka azonban nemcsak képzőművészeti, de lírai alkotásokat is tartalmaz – amint erre elenyészően kevesen, de az utolsó ötven év kutatásai közül többen is felhívták a figyelmet […]

>>>
2020.05.27 - tiszatáj

RÉVÉSZ EMESE: SIMI ÉS A RENDETLEN BETŰK
Révész Emese nevével eddig leggyakrabban művészettörténeti kontextusban találkozhattunk, a gyermekkönyvek kapcsán is leginkább művészettörténeti, illusztrációs kérdésekkel összefüggésben. Most megjelent könyvével a gyermek- és ifjúsági irodalom platformján jelentkezett, az elemzői oldalról az alkotói oldalra térve át. Könyvének főhőse Simi, az óvodából iskolába kerülő kisfiú, akinek iskolakezdő éve jelentősen különbözik osztálytársaitól… – KATONA ANDREA KRITIKÁJA

>>>
2020.05.26 - tiszatáj

BÖDECS LÁSZLÓ: AZ ÁRVÍZ HELYE
Bödecs László második kötete is a hiány esztétikájára épít, ahogy számos műalkotás a XX. század elejétől egészen napjainkig. A hiányérzet, a töredezettség, szétesettség, az értékvesztettség tapasztalatából táplálkozó művek a világot, a dolgokat in absentia ábrázolják. A hiány azonban olyan jel nélküli jelölet, olyan üres hely, lyuk, hézag, repedés, űr stb., amely mindig a valamivel – az artikulálhatóval, jelenlévővel – szembeállítható. A semmi is a valamivel, mindennel szemben megképződő nemlét… – VISY BEATRIX KRITIKÁJA

>>>
2020.05.25 - tiszatáj

AZ ELSŐ ÁRULÓ

Radikális baloldaliként indult, Pasolini barátjaként tartották számon az idén 81 éves Marco Bellocchiót, jóllehet tavalyi maffiadrámája végképp nem bír semmilyen újító, pláne felforgató szándékkal: Az első áruló olykor csúnya kilengésekkel, de összességében biztos kézzel felépített biopic, amelynek esélye sincs, sőt, talán soha nem is akart a legnagyobbak közé emelkedni… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.05.23 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS BOZÓKY FELÍCIA AKA I AM SOYUZZAL
Az I Am Soyuzt hallgatva úgy érzed magad, mintha belekerültél volna egy álomba, ahol minden megtörténhet. Bozóky Felícia különböző emberi érzelmekkel apellál és közelebb hozza, érthetőbbé teszi őket számunkra. A jelenleg is orvosként praktizáló, sürgősségi osztályon dolgozó singer-songwriter mesél nekünk… – BRESTYÁNSZKI BERNADETT INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő