06.18.
| Én és a környezet >>>
06.28.
| A szegedi Metanoia Artopédia a Zsámbéki Színházi Bázison >>>
06.13.
| Törékeny papírkert a K.A.S Galériában >>>
06.26.
| Székely János Napok a Gyulai Várszínházban >>>
06.11.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál >>>
06.09.
| Magyar előadások a gyulai Shakespeare Fesztivál programjában >>>
06.08.
| Könyvhét – Szerzőink dedikálnak >>>
06.07.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget >>>
06.07.
| Koncertek, társasjáték és Lemezjátszó a II. Gárdonyi Pikniken >>>
06.07.
| Közel 600 jelentkezés jött a Táblaképfestészeti Biennáléra >>>
06.01.
| COURAGE-PAREVO nemzetközi dokumentumfilm-fesztivál >>>
06.08.
| Itt vannak az Év Gyerekkönyvei >>>
06.04.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
06.03.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Könyvhét – Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Könyvhét – Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.02.
| UNFAKE! – 18. ARC közérzeti pályázat >>>
06.01.
| Megihlette a Metropolitan Opera a Szegedi Szabadtérit >>>
04.25.
| Elhunyt Szervátiusz Tibor szobrászművész, a nemzet művésze >>>
04.23.
| Siker útján az új szegedi papucs! >>>
04.20.
| 15 éve jelent meg először a magyar National Geographic >>>
04.18.
| Folytatódik az Aranyfeszt! >>>

Szakács Réka, Várady Tibor, prózája

Bíró Tímea, Horváth Benji, Marno János, Maurits Ferenc versei

Beszélgetés Maurits Ferenccel

Balázs Attila esszéje

Petar Bojanić, Hovanec Zoltán tanulmánya

Szövegszervező vizualitás az Új Symposionban

>>>

KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ A szegedi egyetemen több ezren végeznek évente, informatikusok, jogászok, tanárok – mondhatni, hétköznapi foglalkozást űző emberek. Ám különlegesen kreatív, intenzíven alkotó emberek is végeznek egyetemünkön: képzőművészek. A grafikusoktól, a festőkön át, a síküveggel dolgozó művészig. Az ő hétköznapjaikat sokkal nehezebb lehet elképzelni, mint egy kémikusét vagy tolmácsét, hiszen az […]

>>>

Demény Péter: Jobbhátvéd
2018.04.18 - tiszatáj

Teréz hívta fel, hogy elviszi. Ődöngött Kolozsvár utcáin, várta az órát, amikor elviszi az, akit a Blablacaron talált. Teréz hívása után lemondta a másik utat.

Terézzel jóban voltak, örült a beszélgetésnek. Tovább ődöngött. Minden sarok ismerős, mégis idegenként járkál közöttük. Az emlékek szembejöttek, sok közülük jószerével emléknek sem volt nevezhető, hacsak nem nevezünk emléknek mindent, ami pusztán hangulat. Egy olyan ember hangulata, aki Kolozsváron született, és ott élte le az élete felét. Illata, zenéje, dallama volt itt mindennek; a másik várost, ahová költözött, egyelőre hiába hallgatta.

Mint egy hajós, aki most repülni kényszerül. Talán ugyanúgy imbolyog a repülő is, ugyanolyan megfoghatatlanok a felhők, mint a víz. A víz azonban tenger, hullámzó, változó, ölelő, ismerős. Ismerős – ez a pontatlan szó a legpontosabb, a többi csak jelző. Szép ez is meg az is, jó ez is meg az is, szeszélyes ez is meg az is. De az egyikben tudja, hogy kell viselkednie, a másikban nem, ezért inkább hazamenekül a lakásba. Jó, hogy van hová menekülnie. A szerelem az otthona.

Volt még ideje, elsétált hát addig a tömbházig. Mindig eltévedt, most mégis azonnal megtalálta. Ott volt még a kis palló is a Malomárok fölött, a kis, kanyargó ösvény a tömbház mögött. Egykor, egy másik életben mennyit álldogált ezen a sarkon. Az ablakból fény tekintett a világba, de már nem ő lakott ott.

Már sehol nem az lakott, aki valamikor, és ha az, akkor is idegennek érezte. Mint amikor egyszer elment focizni a régi barátaival: a hely, a jobbhátvéd helye, melyen húsz évig próbálta megvédeni a kaput, már nem az övé volt, átküldték a másik oldalra. Belátta, hogy ő hagyta ott a helyét, de azért keserűen ment át balra.

Ilyen semmiségeken múlt a városa, illetve az idegensége is. Már nem lehetett jobbhátvéd; mintha elvesztette volna mindazt, amit húsz, harminc, negyven évig épített. Úgy építette, hogy észre sem vette – de hogy elvesztette, azt nem lehetett nem észrevenni.

Hányszor mondta pedig a gyerekeknek, hogy az élet kaland, nem szabad beleereszkedni semmibe, legalábbis nem úgy, hogy véglegesnek képzeld és akard. Ők csillogó szemmel hallgatták, de érezte, becsapja őket. Csak a kis Bányai elemezte úgy a Csongor és Tündét, hogy az elvágyódás helyett visszavágyódást mondott, aztán javított, mintha csak tévedett volna. A javításból jött rá, hogy az elemzés neki szól.

Hát visszavágyódott kétségtelenül, jól ráérzett a Pimasz. Szeretetből nevezte így magában, mint ahogy minden értelmes tanítványát szerette, de nem mindenkiben volt meg az az üde komiszság, amely Bányait jellemezte. De visszafelé nem lehet élni, úgyhogy küzdött ezzel a feszültséggel reménytelenül. A reménytelenségben az a néhány barátja volt a remény, akivel legalább beszélgetni tudott. Sétált a szülővárosában, az elveszített otthonosban, és arról ábrándozott, hogyan fog elmesélni Teréznek mindent.

Alig váltottak pár üres szót, Teréznek máris csengeni kezdett a mobilja. Először a sógornője hívta, aki valamilyen fura betegségben szenvedett, és Teréz, aki gyógyszerész volt, türelmesen válaszolgatott. A sógornő recepteket olvasott be a telefonba, egyiket a másik után, hosszan kérdezgette, mit jelent ez vagy az a kifejezés, románul sem értette, latinul végképp nem, olykor magyarul sem. De azért kérdezett tovább, mint a szú. Mikor végre letette, róla beszélgettek, hogy mennyire hipochonder, ez azonban nem jelenti azt, hogy nem szenved, olyan ez, mint az üldözési mánia. Megértően bólogatott, belül meg ismeretlen rovarok ették, korhadtan hullt le mindene. Még reménykedett azért, még mindig volt vagy egy órányi út. Mikor már azt hitte, hogy végre beszélhet magáról egy kicsit, ismét csörömpölt a telefon, egy kolléganője hívta Terézt valamilyen munkaügyben. Nem tudott odafigyelni, legszívesebben megfojtotta volna az illetőt, átrepült volna hozzá, hogy vadul megölje, mint egy skandináv krimiben. Már csak a humora maradt, elkezdett hát magával beszélgetni, válaszolgatott is, a honvágy már csak ilyen, legyintett befelé, nem lehet mindenen viccelődni, intette meg a másik énje, legalább akkor lettem volna itthon, talán másként lett volna minden, dehogy lett volna más, nem múlt rajtad semmi, éppen ez az, semmi sem rajtam múlt, ő sem szeretett jobban téged, ez nem árfolyam, nekem azért szeretnem kellett volna. Már nem is figyelt az útra, meglepődött, amikor Teréz rászólt, „megérkeztünk”, alig búcsúzott, becsapta az anyósülés ajtaját.

Aznap temette el a húgát. Alkoholista volt, és valamikor szerették egymást.


Címke: , ,
2018.06.18 - tiszatáj

KÖNYVHETI INTERJÚ GÉCZI JÁNOSSAL
Június 7-én, csütörtökön került megrendezése Géczi János Sziget, este hét és hét tíz között című kötetének bemutatója a Dugonics téren. Az esemény után Németh Zsófia beszélgetett vele töredékességről, a rózsákhoz kötődő számmisztikáról, El Kazovszkij grafikáiról és hatásáról, valamint Kass János plasztik-fejeiről… – NÉMETH ZSÓFIA INTERJÚJA

>>>
2018.06.17 - tiszatáj

KÖNYVHETI BESZÉLGETÉS KEMÉNY ISTVÁNNAL
Június 12-én az Ünnepi Könyvhét keretében Kemény István volt a Grand Café vendége. Lúdbőr című esszé- és Nílus című verseskötete kapcsán a szerzővel Klajkó Dániel beszélgetett… – BORBÍRÓ ALETTA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

A FA ALATT
Piagőzös, melankolikus atmoszférát vitriolos, emberi gyarlóságokat feltérképező vonalvezetésre cserélt Hafsteinn Gunnar Sigurdsson. 2011-es dramedyje, az Either Way férfibúba csepegtetett őszinte életörömöt, míg legutóbbi filmje, a tavalyi A fa alatt drasztikusabb, komor hangütésű darab. Noha fekete komédiaként hivatkoznak rá, jóval több ennél… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

KÖNYVHETI BESZÉLGETÉS TÉREY JÁNOSSAL KÁLI HOLTAK CÍMŰ REGÉNYÉRŐL
Térey János az idén POSZT-zsűritagként, 180 megtekintett előadás, illetve saját drámája, a Kazamaták szegedi bemutatója után megírta Káli holtak című színházregényét, mely egyben az első nagyprózája is. A kötet szegedi bemutatóján Lengyel Zoltánnal, a Grand Café munkatársával beszélgetett a szerző… – VARGA RÉKA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

Szakács Réka, Várady Tibor, prózája

Bíró Tímea, Horváth Benji, Marno János, Maurits Ferenc versei

Beszélgetés Maurits Ferenccel

Balázs Attila esszéje

Petar Bojanić, Hovanec Zoltán tanulmánya

Szövegszervező vizualitás az Új Symposionban

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

A VAJDASÁGI zETNA ÚJ KÖTETEINEK BEMUTATÓJA
Június 10-én, vasárnap került sor a vajdasági zEtna új köteteinek bemutatójára. Ebből az alkalomból négy szerző érkezett a Grand Café mozitermébe: Balázs Attila, Fenyvesi Ottó, Lennert Móger Tímea és Szögi Csaba. A beszélgetést Beszédes István, a zEtna magazin alapító-szerkesztője vezette… SZUTORISZ SZABOLCS BENCE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.14 - tiszatáj

SZILASI LÁSZLÓ ÉS SZÍV ERNŐ KÖNYVBEMUTATÓJA
Vasárnap sem volt szünet az Ünnepi Könyvhéten. Június 10-én, késő délután Szilasi László és Darvasi László beszélgetett egymással a Dugonics téren. Utóbbi saját és írói alteregója, Szív Ernő nevében. Luther kutyái és Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba, a várt kötetek… – SZUTORISZ SZABOLCS BENCE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.12 - tiszatáj

AKI ELZÁRJA AZ ÉJSZAKÁT –
A KOLOZSVÁRI SZÍNHÁZ VENDÉGJÁTÉKA BUDAPESTEN
Az idei évben két produkció érkezett a kincses városból Budapestre, amelyek a Tompa Gábor vezette teátrum műsorpolitikájának jelenlegi tendenciáit is jól kirajzolták. Tompa ugyanis az idei évadban mindössze egyetlen rendezést jegyzett (amely végül mégsem valósult meg), miközben a többi premier külföldről meghívott rendezők munkája… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő