Birtalan Ferenc versei
költőként figyelve
pakolnak a temető előtti virágárusok
‒ a vendéglőből néztem ‒
mindenképpen valami fennkölt
szép gondolattal akartam beszállni a versbe
amikor zárták a vaskapukat
‒ neked ott kellett maradnod ‒
hiába a leküldött alkoholmennyiség
üres volt bennem minden
[…]
Aztán ha
lehet tanulni múlt időt lehet
ha annyi évig mondod annyiszor
a végén elhiszed
csípőből rántod könnyedén lazán
nincs hördülés nincs szisszenet
pillád megrezeg talán
aztán ha újabb este jön
érzed még sincsen rendben így
eddig dal volt
a hintalánc visít
akár egy requiem
próbálod újjal elkopogni
nincs ütem
mi visszahozni képes
a hiány csontig ég
por és hamu
mennyire utálom az egészet
cifra színekkel gyászol
kupacnyi földön
pár virágkoszorú
Záróra
költőként figyelve
pakolnak a temető előtti virágárusok
‒ a vendéglőből néztem ‒
mindenképpen valami fennkölt
szép gondolattal akartam beszállni a versbe
amikor zárták a vaskapukat
‒ neked ott kellett maradnod ‒
hiába a leküldött alkoholmennyiség
üres volt bennem minden
‒ tudod bizonyos vélemények régóta nem érdekelnek ‒
beszálltam az autóba
s egyre azt hajtogattam
‒ mert a hol-az-igazság eszembe sem jutott ‒
bassza meg a kurva isten
(Megjelent a Tiszatáj 2017/10. számában)
