Gergely Ágnes: Az utolsó pillanat

Égtek az újságpapír-fáklyák.

S mintha az ég vezényelt volna,

egyszerre szólalt meg a népség,

ahogy ösztöne parancsolta.

A szónokok sorban letűntek.

Bla-a-blabla! – szólt az ítélet,

és Nagy Imrét kormányra! – hördült,

és nem voltak ifjak, se vének.

Elvtársak – mondta, s a hatalmas

sokaság durván ráüvöltött.

Barátaim – mondta szelíden,

s mögötte ott ágált az ördög.

Lógni fogsz – súgta vigyorogva.

– Ma éjjel szökj át a határon…

De ő tudta, itt kell maradni,

erővel, át a gyávaságon,

a pillanatot megragadni,

mert nem lesz többé, nem lesz holnap,

nincs trianoni végítélet,

az ország végre összeforrhat –

Istenem! én láttam az arcát,

és láttam, hogy majd megbocsáthat,

mert részese volt Magyarország

utolsó szép pillanatának.

(Megjelent a Tiszatáj 2017/10. számában)