06.18.
| Én és a környezet >>>
06.28.
| A szegedi Metanoia Artopédia a Zsámbéki Színházi Bázison >>>
06.13.
| Törékeny papírkert a K.A.S Galériában >>>
06.26.
| Székely János Napok a Gyulai Várszínházban >>>
06.11.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál >>>
06.09.
| Magyar előadások a gyulai Shakespeare Fesztivál programjában >>>
06.08.
| Könyvhét – Szerzőink dedikálnak >>>
06.07.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget >>>
06.07.
| Koncertek, társasjáték és Lemezjátszó a II. Gárdonyi Pikniken >>>
06.07.
| Közel 600 jelentkezés jött a Táblaképfestészeti Biennáléra >>>
06.01.
| COURAGE-PAREVO nemzetközi dokumentumfilm-fesztivál >>>
06.08.
| Itt vannak az Év Gyerekkönyvei >>>
06.04.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
06.03.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Könyvhét – Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Könyvhét – Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.02.
| UNFAKE! – 18. ARC közérzeti pályázat >>>
06.01.
| Megihlette a Metropolitan Opera a Szegedi Szabadtérit >>>
04.25.
| Elhunyt Szervátiusz Tibor szobrászművész, a nemzet művésze >>>
04.23.
| Siker útján az új szegedi papucs! >>>
04.20.
| 15 éve jelent meg először a magyar National Geographic >>>
04.18.
| Folytatódik az Aranyfeszt! >>>

Szakács Réka, Várady Tibor, prózája

Bíró Tímea, Horváth Benji, Marno János, Maurits Ferenc versei

Beszélgetés Maurits Ferenccel

Balázs Attila esszéje

Petar Bojanić, Hovanec Zoltán tanulmánya

Szövegszervező vizualitás az Új Symposionban

>>>

KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ A szegedi egyetemen több ezren végeznek évente, informatikusok, jogászok, tanárok – mondhatni, hétköznapi foglalkozást űző emberek. Ám különlegesen kreatív, intenzíven alkotó emberek is végeznek egyetemünkön: képzőművészek. A grafikusoktól, a festőkön át, a síküveggel dolgozó művészig. Az ő hétköznapjaikat sokkal nehezebb lehet elképzelni, mint egy kémikusét vagy tolmácsét, hiszen az […]

>>>

Roberto Bolaño: 2666
2018.04.05 - tiszatáj

A chilei származású Roberto Bolaño (1953–2003) legújabb, Kutasy Mercédesz fordításában Magyarországon megjelent regénye, a 2666, minden kétséget kizáróan terjedelmével sokkolja elsősorban az olvasóközönséget, bár egy hírhedt Joyce-fanatikustól, aki ráadásul mindig is írói vakmerőségével kérkedett, talán nem is olyan meglepő egy Ulysses méretű vállalkozás.

A nyolcszáz oldalt meghaladó, regénynek nehezen nevezhető kötet öt fejezete az író halálos ágyáról hátrahagyott kérésének megfelelően öt különálló könyvben jelent volna meg, hogy az ezekből származó bevételből biztosítsa gyermekei jövőjét korai halála után, akaratát azonban a barcelonai Anagrama kiadóház vezetője, egyben Bolaño személyes barátja, Jorge Herralde végül anyagi megfontolásból felülbírálta. A mű sorsa eldőlt, a 2004-es első kiadásától kezdve kénytelen minden felvezetésben olyan jelzők mellett bemutatkozni, mint monumentális, univerzális, totális, kolosszális, grandiózus, monstrum, Bolaño-Biblia. Emellett csak zárójelben merjük megemlíteni, hogy akár befejezetlennek is tekinthető, mivel Bolaño – Herralde állítása szerint – még néhány hónapig foglalkozott volna a művel, amennyiben napjai engedik.

Maga Bolaño is büszkélkedett vele, hogy az irodalmi projekt, amin utolsó éveiben dolgozott, felülmúlja majd a Vad nyomozókat (Kertes Gábor, 2013). Hogy a 2666 megírásánál milyen álláspontot képviselt a terjedelem vagy a befejezetlenség kérdését illetően, arra magában a regényben is utal: „A patikus […] világosan és minden vitán felül jobban szerette a rövidebb műveket a hosszabbaknál. […] Már a felvilágosult gyógyszerészek sem mernek nekiveselkedni a nagy műveknek, a befejezetlen, áradó műveknek, melyek utat nyitnak az ismeretlenbe.” (p.215.)

Az irodalmi vakmerőség Bolaño emblémája, munkásságának motorja, amit előszeretettel emlegetett interjúiban. Be­pillantani a fekete lyukba, sötét és kilátástalan sikátor-rendszerek­ben lézengeni vagy tébolyultan járni-kelni a szakadék szélén – ezek az igazán Bolaño mércéjének megfelelő érdemi, ambiciózus elgondolások, s teszik az írást veszélyes hivatássá. A 2666 könyv egésze, csakúgy, mint fejezetei, elbeszélései és mikroelbeszélései nyitott struktúrájukból adódóan rengeteg kiskaput, megválaszolatlan kérdést és rejtélyt hagynak maguk után. A szereplők, rémálmaikat magukkal hurcolva, átjáróháznak használják a kötet különböző elemeit, a cselekmények pedig egybefolynak a végtelenség érzetét keltve, hogy végül a 2666 valamiféle úszó-zavargó rendezetlenség hordozójává alakuljon. Barátai nyilatkozatai alapján Bolaño heavy metal-hallgatás közben írta meg az örök hajszában lenyugodni és megérkezni képtelen, brutális, megoldatlan bűnügyeket és intertextuális utalásokat extrém módon halmozó életmű-szintézisét. A 2666 nyughatatlansága és befejezhetetlensége Bolaño esetében az írásnak, mint egyfajta kezelhetetlen kényszerneurózisnak egy tüneteként is értelmezhető.

Számára a 2666-hoz vagy a Vad nyomozókhoz hasonló szuperszövevényes és megoldhatatlan óriáskötetek olyan dzsungelt jelentenek, ami elől az írók többsége – vele ellentétben – menekül. A kötetről mi hasonló merészséggel vallhatjuk be, hogy újat nagyon nem nyújt olvasóinak sem tartalmilag sem formailag, a már ismert bolañói univerzumba csöppenünk, viszont annak élményeit a szokottnál nagyobb dózisban, féktelen áradásban kapjuk a nyakunkba. A 2666 a túlzások könyve, biztosíték Bolaño számára, hogy egy terjedelmes végakaratban ténylegesen hátrahagyhatja minden szorongását, lidércnyomását, kockázatot, komplexust, az irodalmi elismerésért vívott egész életes tusáját.

Ez a szamurájharc, ahogyan ő nevezte (ami, ha figyelmesek vagyunk, fikcióiban a legjelentéktelenebbnek tűnő jelenetekben is megjelenhet), csak akkor érthető meg igazán, ha az írót kora kontextusába tudjuk helyezni. Műveiben nem csupán egyéni hóbortból ered az a nyílt és állandó kritika, amivel Bolaño a világ- illetve a latin-amerikai irodalom figuráit veri kíméletlenül laposra, vagy éppen sző dicshimnuszt köréjük. Ez az igény korábban a mexikói infrarealista mozgalom akcióiban tombolta ki magát, amikor az ötvenes években született generáció a latin-amerikai boom neves írói, költői tiszteletére rendezett ünnepélyeken való bekiabálásokkal próbálta levezetni tehetetlenségét.

A XX. század végén az egzotikum, a mágikus realizmus művelése lett a világirodalom kiadói politikájának elvárása Latin-Amerika felé, amiben – Márquezék árnyékában – az új generáció nem tudott kiemelkedni, nagyobbat alkotni, ezért nem csupán a vezető tendenciától való hátralépés szükségeltetett, hanem az azzal való határozott szembehelyezkedés. A posztboom íróinak le kellett rombolniuk a már világhírűvé vált latin-amerikai alkotási paradigmákat, miközben hasonlóan széles olvasókört kívántak megteremteni maguknak. Ebből a generációból talán Bolañónak sikerült leginkább kiugrania, amint egy (chilei) nemzeti iránytól, illetve nyílt politikai állásfoglalásoktól mentes, globálisabb nézőpontokba jobban illeszkedő, elsősorban Európa és Észak-Amerika számára könnyebben közvetíthető irányt választva kellő bravúrral prezentálja generációja irodalmi-történelmi kirekesztettségét.

Mindezen háttér ismeretében ajánlom végigkísérni a kritikus archimboldiánusok négyszögalakzatának történetét, Amalfitano, Fate, a gyilkosságok és Archimboldi könyveit, amelyek – Bolaño stílusához illően – irodalom, művészetek és bűntény kapcsolatának témáját bon­colgatják, ami fölött mindvégig, hol árnyaltabb, hol pedig a legszélsőségesebb formában uralkodik a gonosz, a XX. századi emberi értelem és érzelem bomlottsága.

A 2666 spanyol nyelvű publikálását 2016-ban Bolaño özvegyének kérésére az Alfaguara kiadóház vette át. Az új kiadáshoz egyidejűleg csatolták az író (eredetileg is a kötet végére szánt) kézzel írt jegyzeteinek átiratait, melyek között egy érdekes búcsúüzenetet találunk Bolaño alteregójától, többek között a Vad nyomozók főszereplőjétől: “Todo lo he hecho, todo lo he vivido. Si tuviera fuerzas me pondría a llorar. Se despide de ustedes, Arturo Belano” („Mindent megtettem, mindent megéltem. Ha lenne erőm, sírva fakadnék. Búcsúzik Önöktől, Arturo Belano.”)

Mészáros Enikő

 

Jelenkor Kiadó

Pécs, 2017

828 oldal, 5999 Ft

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2018.06.18 - tiszatáj

KÖNYVHETI INTERJÚ GÉCZI JÁNOSSAL
Június 7-én, csütörtökön került megrendezése Géczi János Sziget, este hét és hét tíz között című kötetének bemutatója a Dugonics téren. Az esemény után Németh Zsófia beszélgetett vele töredékességről, a rózsákhoz kötődő számmisztikáról, El Kazovszkij grafikáiról és hatásáról, valamint Kass János plasztik-fejeiről… – NÉMETH ZSÓFIA INTERJÚJA

>>>
2018.06.17 - tiszatáj

KÖNYVHETI BESZÉLGETÉS KEMÉNY ISTVÁNNAL
Június 12-én az Ünnepi Könyvhét keretében Kemény István volt a Grand Café vendége. Lúdbőr című esszé- és Nílus című verseskötete kapcsán a szerzővel Klajkó Dániel beszélgetett… – BORBÍRÓ ALETTA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

A FA ALATT
Piagőzös, melankolikus atmoszférát vitriolos, emberi gyarlóságokat feltérképező vonalvezetésre cserélt Hafsteinn Gunnar Sigurdsson. 2011-es dramedyje, az Either Way férfibúba csepegtetett őszinte életörömöt, míg legutóbbi filmje, a tavalyi A fa alatt drasztikusabb, komor hangütésű darab. Noha fekete komédiaként hivatkoznak rá, jóval több ennél… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

KÖNYVHETI BESZÉLGETÉS TÉREY JÁNOSSAL KÁLI HOLTAK CÍMŰ REGÉNYÉRŐL
Térey János az idén POSZT-zsűritagként, 180 megtekintett előadás, illetve saját drámája, a Kazamaták szegedi bemutatója után megírta Káli holtak című színházregényét, mely egyben az első nagyprózája is. A kötet szegedi bemutatóján Lengyel Zoltánnal, a Grand Café munkatársával beszélgetett a szerző… – VARGA RÉKA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

Szakács Réka, Várady Tibor, prózája

Bíró Tímea, Horváth Benji, Marno János, Maurits Ferenc versei

Beszélgetés Maurits Ferenccel

Balázs Attila esszéje

Petar Bojanić, Hovanec Zoltán tanulmánya

Szövegszervező vizualitás az Új Symposionban

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

A VAJDASÁGI zETNA ÚJ KÖTETEINEK BEMUTATÓJA
Június 10-én, vasárnap került sor a vajdasági zEtna új köteteinek bemutatójára. Ebből az alkalomból négy szerző érkezett a Grand Café mozitermébe: Balázs Attila, Fenyvesi Ottó, Lennert Móger Tímea és Szögi Csaba. A beszélgetést Beszédes István, a zEtna magazin alapító-szerkesztője vezette… SZUTORISZ SZABOLCS BENCE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.14 - tiszatáj

SZILASI LÁSZLÓ ÉS SZÍV ERNŐ KÖNYVBEMUTATÓJA
Vasárnap sem volt szünet az Ünnepi Könyvhéten. Június 10-én, késő délután Szilasi László és Darvasi László beszélgetett egymással a Dugonics téren. Utóbbi saját és írói alteregója, Szív Ernő nevében. Luther kutyái és Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba, a várt kötetek… – SZUTORISZ SZABOLCS BENCE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.12 - tiszatáj

AKI ELZÁRJA AZ ÉJSZAKÁT –
A KOLOZSVÁRI SZÍNHÁZ VENDÉGJÁTÉKA BUDAPESTEN
Az idei évben két produkció érkezett a kincses városból Budapestre, amelyek a Tompa Gábor vezette teátrum műsorpolitikájának jelenlegi tendenciáit is jól kirajzolták. Tompa ugyanis az idei évadban mindössze egyetlen rendezést jegyzett (amely végül mégsem valósult meg), miközben a többi premier külföldről meghívott rendezők munkája… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő