Lajkó – cigány az űrben

Ilyen nem volt még a magyar filmben: együtt a fekete komédia, a történelmi misztifikáció és a cigánysors. Hogy világosabb legyen, érdemes végigkövetni a Lajkó – cigány az űrben három összetevőjének sorsát. A fekete komédia a vígjáték valamiféle leágazása, a sok vígjáték-altípus egyike. Jellemzője a groteszk humor, a vígjátéki helyzetek kicsavarása – mert vannak ugye olyan történetek, amelyekben a dolgok kínos oldala kap nagyobb hangsúlyt, a nevetés nem felszabadult, hanem kicsit kesernyés. Néhány példa az elmúlt néhány év magyar filmjéből: A herceg haladéka, Isteni műszak, Tiszta szívvel. A Lajkóban valami hasonlóról van szó, hiszen tulajdonképpen nincsen olyan szereplő, aki ne volna egy kicsit ütődött, nincs olyan jelenet, amely ne keverné már-már zavaróan a különböző beszédmódokat – az emelkedettet a torz minőségeivel, a szereplők kifigurázásának megbocsátó és kegyetlen hangjait. Ez az egész ugye abból az alaphelyzetből ered, amelyet a forgatókönyvírók kitaláltak, hiszen a 60-as évek elején az űrbe kívánkozó cigányfiú története egyszerre mulatságos és hihetetlen.

Az elmúlt időszakban láttunk példát a történelmi blődlire is, ilyen a Telitalálat, a Magyar vándor, a Le a fejjel és talán a Pappa pia. A két filmlistánk között Tímár Péter munkássága teremti meg az átjárást, a magyar filmtörténetben ő ötvözte ugyanis a legmerészebben groteszket, a komikumot és a történelmi tematikát. Bizonyos filmjeiben ez nagyszerűen sikerült (Egészséges erotika, Csinibaba), másokban kevésbé, ilyen éppen a Le a fejjel. A Lajkó – cigány az űrben tehát történelmi misztifikációt bont ki, hiszen azt próbálja meg elhitetni a nézővel, hogy az első űrutazó egy Lajkó nevű fiú volt, akit a szovjetek Gagarin próbababájaként használtak. A főszereplő neve mögött nem nehéz felfedezni annak a kutyának a nevét, amely ugyancsak kísérleti alany volt a kozmosz meghódításának történetében. Aki ugyanakkor hajlamos gyanakvással fogadni Lajka kutya és későbbi űrutastársai történetét, az mindjárt közelebb kerül Lajkó sorsához. Nyugodtan feltételezhetjük, hogy az immár kanonizálódott eposzok maguk is tele vannak ferdítéssel és elhallgatással, azaz tulajdonképpen az állami misztifikációk részei – Gagarin életpályájának és tragikus halálának éppúgy vannak kétes részei, mint valamennyi társának. Innen nézve Lengyel Balázs és Lovas Balázs kitalációi nem is annyira elrugaszkodottak, és magyarnak meg cigánynak éppenséggel szép elégtételt szolgáltatnak.

Amikor a black comedy a múltfilm kereteiben jelenik meg, nos akkor érdemes az alkotóknak gondoskodniuk a széttartó elemek egyensúlyáról, a történet ízléses mederben tartásáról, mert ez az egész hajlamos a vásári színjáték felé hajlani, amely harsányságával könnyen átbillen a ripacskodásba. A Lajkóban ilyen pillanat a Brezsnyev-féle jól ismert férficsók talán túlzásba vitt kifigurázása – természetesen simán ki lehet nevetni a valahai és mostani hatalmasságok bolondériáit, de félő, hogy a kegyetlen humor áttevődik Brezsnyev környezetére, azaz a film többi szereplőjére, és ezt ők nem érdemlik meg. Ízlésekről természetesen nem szoktunk vitatkozni, de mintha olcsó poénokra menne a film néhány roma szereplőjének ábrázolása is.

Érdemes ezek után immár egészében újra szemügyre venni a Lajkó – cigány az űrben gyenge pillanatait és eredményeit. Nagyon úgy tűnik, hogy az utóbbiak vannak többségben, azaz kedves és szórakoztató filmet láthattunk.

Szíjártó Imre

Lajkó – cigány az űrben
Magyar film (2017)

Rendezte: Lengyel Balázs, forgatókönyv: Lengyel Balázs, Lovas Balázs, operatőr: Réder György, zene: Balázs Ádám, producer: Pusztai Ferenc, Vágó: Kiss Wanda.

Szereplők: Keresztes Tamás, Gyabronka József, Pálffy Tibor, Papadimitriu Athina, Trokán Anna, Trokán Nóra, Szirtes Ági, Máté Gábor, Rajkai Zoltán, Lukács Andor, Trill Zsolt.