11.06.
| Vér, homok és populizmus – a 15. VERZIÓ Diákfilmes programja >>>
10.26.
| Hagyomány, asszimiláció és trauma a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár portréin >>>
10.26.
| Október végén elárasztják az országot a rajzfilmek >>>
10.25.
| Asztali beszélgetések… – Befejezetlen múlt >>>
10.18.
| MASZK – Perzsia Szegedre jön – Hajnóczy-nap >>>
10.16.
| Latin-amerikai filmek, ételek, borok és latin bulik a Déli-Doku dokumentumfilm-fesztiválon >>>
10.14.
| MASZK – Ziggurat Project: Acsai Roland: Esumi és Asao >>>
10.12.
| 100 éve született Leonard Bernstein >>>
10.11.
| Kass Galéria – Írásvédett című kiállítás >>>
10.11.
| ZUG színház és művészeti tetthely – HLP feat. Roskó Gábor: A csillagok szíve >>>
10.10.
| Rejtő Jenő orrvérzésig – Fülig Jimmy ajánlásával vagy épp annak ellenére >>>
10.08.
| MASZK – PanoDráma: Pali >>>

09.27.
| „Emlékek helyett mobiltelefonom volt” >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>
08.06.
| Hamarabb kezdődik a Szegedi Szabadtéri 2019-esévada >>>
07.25.
| Szőcs Petra első nagyjátékfilmje a Velencei Filmfesztiválon >>>
07.22.
| Újabb díjat nyert a Virágvölgy >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>
06.21.
| Elkezdődtek a Rómeó és Júlia próbái >>>

A maximalista, Hazai Attila emlékére
(Írások, beszélgetések Hazai Attila művészetéről)

Hazai Attila, Juhász Róbert, Kormányos Ákos, Mohai V. Lajos, Nagy Hajnal Csilla, John Peck, Petőcz András, Robert Pinsky, Tóth Erzsébet versei

Bene Zoltán, Murányi Sándor Olivér, Patak Márta, Sántha József prózája

>>>

Öt héten át 65 helyszínen közel 300 programmal várja az egyetem és Szeged közösségét a 23. Őszi Kulturális Fesztivál. A programsorozat kínálatában komoly- és könnyűzenei hangversenyeket, koncerteket, film- és könyvbemutatókat, színházi előadásokat, kiállításokat, irodalmi-közéleti beszélgetéseket is találunk. A fesztivál október 1-jén látványos fényfestéssel nyílik. A Szegedi Tudományegyetem Nemzetközi és Közkapcsolati […]

>>>

A jelenen innen és túl
2018.04.03 - tiszatáj

SEREGI TAMÁS: A JELEN

A jelen a huszadik századi filozófia egyik legproblematikusabb fogalma. Évtizedek óta minden bölcsészkaron azt fújják, hogy a „jelenlét metafizikájának” nevezett filozófiai elgondolások valamilyen első vagy végső eredetre, megkérdőjelezhetetlen igazságra, arkhéra, önazonosságra apellálnak, vagyis logocentrizmus jellemzi őket, amiből minden egyéb szörnyű dolgok következnek. Könyve előszavában Seregi is utal ezekre a problémákra: „a jelennek, a mostnak, a pillanatnak régóta nincs jó híre sem a kultúrában, sem a filozófiában…[…] jó néhány évtized telt már el azóta, hogy a filozófiában az egész modernség, ha nem egyenesen az egész nyugati gondolkodás leghatalmasabb ledöntendő bálványává emelkedett »a jelen(lét) metafizikája«” (7–8). Seregi leszögezi, hogy a kritika jogos, és maga is gondolt rá, hogy belebocsátkozzon a jelen kritikájának eszme- és filozófiatörténeti kalandjába, de végül elvetette, és így a „könyv nagyjából már a kritika után kezdődik” (8).

Ami azonban korántsem jelenti azt, hogy túl vagyunk a kritikán, éppen ellenkezőleg: a kötetben olvasható hat hosszabb tanulmány és öt kisebb, jobbára alkalmi szöveg egy olyan gondolkodó képét mutatja, aki pro és kontra mérlegel, megvizsgálja az adott téma kontextusát, irodalmát, megalapozottan ítél – és nem mellesleg élvezetesen ír. A nagyobb tanulmányok többnyire egy-egy szerzővel foglalkoznak: Lu­káccsal, Peter Handkéval és Cézanne-nal, Tolnai Ottóval, Cle­ment Greenberggel, valamit Deleuze-zel és Kafkával. Egy kakukktojás van köztük, mely egy furcsa, ám annál izgalmasabb kísérletre vállalkozik: a triatlon filozófiájának felvázolására. Szellemes A festészet egy napja című blokknak az a megoldása, hogy a napszakoknak egy-egy alkotó tárgyalását felelteti meg. A reggelt az Emlékiratok könyvének egy rövid részletével indítja Seregi, és ennek kapcsán meditál a kép és a nyelv kapcsolatán. A délelőttöt Hencze Tamás művészetének szenteli, a délutánt pedig a Losonczy Istvánénak. Este kerülnek sorra Korodi Luca alkonyi képei, éjjel pedig Borsos Lőrinc feketéje.

Meglehetősen heterogén tehát a könyv kínálata, ám korántsem mondhatjuk, hogy esetleges lenne. Összefűzi és egyben tartja őket egyrészt a kötet kulcsfogalma: a jelen problémája, melyhez ilyen vagy olyan módon valamennyi szöveg kapcsolódik. Másrészt pedig – ahogyan Seregi az előszóban jelzi – a tanulmányok sorrendjét úgy állapította meg, hogy valamilyen gondolati ív rajzolódjék ki, melyet a „legegyszerűbben talán úgy lehetne jellemezni, hogy a kötöttebb felől a szabadabb felé haladunk, és ennek természetesen filozófiai, művészeti, politikai és személyes jelentősége egyaránt van” (8). Ez utóbbi kitételt különösen fontosnak tartom, hiszen azt jelzi, hogy Seregi a jelen filozófiai problémáját gyakorlati következményeivel együtt gondolja el, vagyis elemzéseinek tétje van.

Ez markánsan kirajzolódik már az első tanulmányban is, melynek A művészetek rendszere és a regény elmélete (Lukács György művészetfilozófiájáról) a címe, és a végkicsengése az, hogy Lukácsnál a „művészet ideológia marad, »elvont szellemi munka« csupán, melyhez sem a poézis, sem a praxis nem képes hozzáférni” (29). Vagyis Lukács művészetfilozófiája nem volt képes számot vetni azon kortárs művészi és elméleti törekvésekkel, melyek „a művészet termelési viszonyainak korszerűsítésén munkálkodtak, vagyis ténylegesen nekiálltak az alkotómunka új formáinak kidolgozásához” (28). Seregi egy hosszas és alapos elemzése végén jut ezekre a következtetésekre, melynek egyik fő tézise az, hogy amit Lukácsnál művészetfilozófiának nevezünk, az valójában „ürügy” egy kiépülő ontológia számára. Ez a festészetben például abban mutatkozik meg, hogy Lukács a festészeti problémák helyett a témák ontológiai státuszát tárgyalja.

A kötet egyik legizgalmasabb és legszebb tanulmánya A triatlon filozófiája (helyszűke okán sajnos nincs lehetőség valamennyi szövegre részletesen kitérni). A sporttal viszonylag kevesen foglalkoznak filozófiai szempontból, aminek több magyarázata is lehetséges. Az egyik az, hogy a sport valami profán, testi dolog, míg a filozófia intellektuális tevékenység. A másik pedig az lehet, hogy a sport a fogyasztói kultúra egyik legsikeresebb és legtöbb pénzt termelő iparágává vált. Mindeközben azonban egyre több bölcsész (és köztük persze filozófus) kezd el futni, biciklizni, vagy bármilyen más sportot űzni. Aligha csoda, hogy a filozófus, esztéta és triatlonozó Seregi Tamást filozófiai szempontból is elkezdte foglalkoztatni a sport.

A tanulmány kísérletet tesz rá, hogy elemezze és leírja a különböző sportágakat, és a szisztematizálás fő szempontja az egyes sportoknak a testhez való viszonya. Nagyon szép fenomenológiai leírások ezek, melyeket azért is élvezet olvasni, mert mindennapi, valamennyiünk életében többé vagy kevésbé jelen levő dolgokról szólnak. Aki nem szereti a focit, sokszor az is kénytelen nézni, vagy legalább tudni róla. Aki viszont valamennyit már tud róla, annak is revelatív lehet Seregi elemzése arról, hogy a „labdarúgópálya, működésmódját tekintve, tulajdonképpen egy territórium” (71), a gól pedig a területfoglalást szimbolizálja. De a legszebb talán a triatlon leírása: ahogyan az eleven test mozog a vízben, és a „víz érintése által szilárdként tapasztaljuk meg önmagunkat” (87), majd a sportoló ráül a kerékpárra, s ez egy csapásra megváltoztatja a tér- és időtapasztalat egészét, és egészen másfajta testi és érzékelési konstelláció jön létre, mint az úszás esetében. Aztán következik a futás. Különösen tetszett ez a leírás: „A gyakorlott futó nem elkalandozik, hogy portörlést rendezzen lelke lim-lomjai között, hanem meditál – kiüríti az elméjét. Az a paradoxon, hogy egyszerre kell meditálnia és koncentrálnia” (106). Aki futott már valaha, az alighanem igazat ad a szerzőnek.

Egy tanulmányról ejtek még szót, az utolsóról, mely a koncepció szerint a gondolati ív végpontját jelenti a kötetben, s egyszersmind a gondolkodás megvalósulásának legszabadabb módját; ez a Deleuze és Kafka. Seregi fő kérdése itt is az, hogy mi a művészet és mi a műalkotás, erre pedig a deleuzi filozófia és a kafkai poétika segítségével próbál meg válaszolni. A mű­vészetet érzettömbök konzerválásaként felfogó esztétika pedig valóban gyökeresen különbözik Lukács művészetfilozófiájától. S ezzel a kötet végére értünk, még ha helyszűke okán a remek Handke-Cézanne-, Tolnai- vagy a Greenberg-tanulmányról nem is esett szó.

A jelen problémája hol közvetlenül, hol pedig közvetve bukkan fel az elemzésekben. Sem kikerülni nem lehet, sem pedig dűlőre jutni vele. Seregi nem is egy végérvényes megoldásban érdekelt, hanem fel akarja mutatni, hogyan határozta és határozza meg még ma is azt, ahogyan művészetről, filozófiáról és önmagunkról gondolkodunk.

Deczki Sarolta

(Megjelent a Tiszatáj 2017/9. számában)

 

Kijárat Kiadó

Filozófiai Kollégium Könyvsorozata

Budapest, 2016

235 oldal, 2600 Ft

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2018.10.18 - tiszatáj

BORDA RÉKA: HOAX – FERENCZ MÓNIKA: HÁTAM MÖGÖTT DÉL
Két, húszas éveiben járó költő verseskötetét adta ki a tavaly a Scolar Kiadó: Borda Rékától, a Hoax-ot míg Ferencz Mónikától, a Hátam mögött dél címűt – és ez nem hoax, akarom mondani nem álhír. Mint ahogy az sem, hogy mindkettőjüknek ez az első kötete. Olvasva őket aztán, őszintén meglephet minket, hogy máris milyen – kifejlett – lírikusi izomzattal bírnak. Nyilvánvalóan nem kezdők… – JAHODA SÁNDOR KRITIKÁJA

>>>
2018.10.18 - tiszatáj

INTERJÚ BENKŐ IMOLA ORSOLYÁVAL
A ZUG művészeti tetthely nevéből adódóan egy kicsi, mégis nyitott színház. Az Őszi Kulturális Fesztivál ideje alatt Benkő Imola Orsolyával, a Homo Ludens Project művészeti vezetőjével beszélgettünk előadástervekről, a befogadás lehetőségeiről és az alkotóközösség színházi nevelésben betöltött szerepéről. – NÉMETH ZSÓFIA INTERJÚJA

>>>
2018.10.18 - tiszatáj

TRANZIT
Múlt és jelen vetülnek egymásra Christian Petzold új filmjében. Az Anna Seghers 1944-es regényén alapuló dráma a II. világháborúban, még pontosabban a nácik által megszállt Franciaországban játszódik, ám a rendező mindezt paradox módon napjainkra vetíti ki, reflektálva a társadalmi-politikai problémák változatlanságára, az idegengyűlölet és a menekültválság napjainkban ugyancsak égető kérdéseire… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.10.17 - tiszatáj

SZILASI LÁSZLÓ KÖNYVBEMUTATÓJA
Kell valaki, aki kérdez, és más, aki felel, de hogy mégse legyen iskolai hangulata, cseréld meg a szerepeket: egy hallgató, Klajkó Dániel kérdez, egy tanár, Szilasi László pedig felel, szigorúan elutasítva a tanár úri megszólítást. Miről beszélgessenek? Az „élet nyersanyagáról”. A testről, és ami benne van – vagy olykor nincs: Luther kutyáiról. – FÖLDESI CSENGE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.10.17 - tiszatáj

AZ ISMERETLEN KERTÉSZ IMRE – FOTÓKIÁLLÍTÁS
Abban a szerencsés, ám mégsem könnyű helyzetben vagyok, hogy ismerhettem Kertész Imrét: az embert és az írót, akivel a barátságom és munkakapcsolatom is több szállal kötődik Szegedhez. E történet 24 évvel ezelőtt vette kezdetét, mikor Erdélyi Ágnesnek köszönhetően egy évig én szervezhettem a Móra Kollégium irodalmi estjeit. Egy ilyen alkalomra érkezett meg 1994. október 28-án az író – emlékszem, ő az egész este folyamán tegezett, én pedig magáztam (35 év volt a korkülönbség közöttünk), ami számomra teljesen természetes volt […]

>>>
2018.10.15 - tiszatáj

VERES ATTILA KÖNYVBEMUTATÓJA
Három éves kihagyás után visszatért a Próza Nostra Irodalmi Estek című programsorozat Szegedre. Október 4-én a Próza Nostra kritikusai, Benkő Marianna és Pozsár Anett beszélgettek Veres Attila horror szerzővel Odakint sötétebb című regényéről, illetve az idei könyvhétre megjelent novellagyűjteményéről, az Éjféli iskolákról. – BORBÍRÓ ALETTA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.10.15 - tiszatáj

TENOR3 A MÜPÁBAN
Ma nehéz volna pontosan kiválasztani a világ három legnagyobb tenorját, jómagam legalábbis Kaufmann után elakadnék. Ám háromtenor típusú koncerteket rendezni nagyon is értelmes vállalkozás. Gondolom jövedelmező is, ám engem jobban érdekel a dolog művészi oldala. Bár egy hangfajról van szó, azért nagyon sok alfaj létezik ezen belül is. A Müpa legújabb vállalkozása, amely megkülönböztetésül a tenor a köbön címet kapta, három eltérő típust vonultatott föl… – MÁROK TAMÁS ÍRÁSA

>>>
2018.10.15 - tiszatáj

JANÁKY MARIANNA:
NOVELLÁK REGÉNYE
Irodalommal foglalkozó emberek olykor hosszasan elvitatkoznak azon, létezik-e női irodalom? S ha igen, mi is az pontosan, mitől az, ami? Nő ír nőkről? Férfi nőkről? Nő férfiakról? A szerzőtől női vagy a témától az? Mi a kulcs? Nemrégiben egy folyóirat tematikus blokkja kapcsán a női tematika kifejezést ahányan vagyunk szerkesztők, annyiféleképpen értelmeztük. Janáky Marianna azonban megkönnyíti a választ erre a kérdésre: nőként ír nőkről nőiesen… – BENE ZOLTÁN KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő