Tokai Tamás: csöndnapló / három éjjel

„Hanem az a legelőször megérzett
néma súly a dolgok mélyeiben.”
(Beney Zsuzsa)

(i)

ez az. ez mind az.

amit még éppen elbír.

sötét. álom. lét.

szemhéja mögött.

mintha krisztus. óvatos

derengés. feszül.

arcodhoz emeled a vizet.

sötét van. cseppekbe suttogod.

hallgatnál de nem tudsz.

istenről sem. felnézel.

ez a kép marad.

(ii)

ahogy megáldja

és szétszórja mind. letörli

végül. halad tovább.

mint kitartott hang.

szög süllyed a fába.

repeszti. pihen.

néha melletted ég. lángol.

olyankor jelen vagy. olyankor

történik valami. szavakat

karcolsz a sötétbe. szálkák.

reggelig. zarándokolsz némán.

(iii)

kezével int. itt

ér majd véget. lehunyja.

hol kezdődik el.

résnyire nyitva.

úgy hagyja most már. talán

harmadnap. újra.

ahol majd egyszer ki fogsz

lépni. te is. egyre üresebb.

egyre tisztább. ahogy

megdermed. innen. engeded.

itt kezdődsz majd el.

(Megjelent a Tiszatáj 2017/9. számában)