06.18.
| Én és a környezet >>>
06.28.
| A szegedi Metanoia Artopédia a Zsámbéki Színházi Bázison >>>
06.13.
| Törékeny papírkert a K.A.S Galériában >>>
06.26.
| Székely János Napok a Gyulai Várszínházban >>>
06.11.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál >>>
06.09.
| Magyar előadások a gyulai Shakespeare Fesztivál programjában >>>
06.08.
| Könyvhét – Szerzőink dedikálnak >>>
06.07.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget >>>
06.07.
| Koncertek, társasjáték és Lemezjátszó a II. Gárdonyi Pikniken >>>
06.07.
| Közel 600 jelentkezés jött a Táblaképfestészeti Biennáléra >>>
06.01.
| COURAGE-PAREVO nemzetközi dokumentumfilm-fesztivál >>>
06.08.
| Itt vannak az Év Gyerekkönyvei >>>
06.04.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
06.03.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Könyvhét – Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Könyvhét – Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.02.
| UNFAKE! – 18. ARC közérzeti pályázat >>>
06.01.
| Megihlette a Metropolitan Opera a Szegedi Szabadtérit >>>
04.25.
| Elhunyt Szervátiusz Tibor szobrászművész, a nemzet művésze >>>
04.23.
| Siker útján az új szegedi papucs! >>>
04.20.
| 15 éve jelent meg először a magyar National Geographic >>>
04.18.
| Folytatódik az Aranyfeszt! >>>

Szakács Réka, Várady Tibor, prózája

Bíró Tímea, Horváth Benji, Marno János, Maurits Ferenc versei

Beszélgetés Maurits Ferenccel

Balázs Attila esszéje

Petar Bojanić, Hovanec Zoltán tanulmánya

Szövegszervező vizualitás az Új Symposionban

>>>

KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ A szegedi egyetemen több ezren végeznek évente, informatikusok, jogászok, tanárok – mondhatni, hétköznapi foglalkozást űző emberek. Ám különlegesen kreatív, intenzíven alkotó emberek is végeznek egyetemünkön: képzőművészek. A grafikusoktól, a festőkön át, a síküveggel dolgozó művészig. Az ő hétköznapjaikat sokkal nehezebb lehet elképzelni, mint egy kémikusét vagy tolmácsét, hiszen az […]

>>>

Sebzett lelkek remegése
2018.03.27 - tiszatáj

BELLINI NORMÁJA DEBRECENBEN

Bellini Normája a világ operaszínpadainak egyik slágere. Ennek ellenére mifelénk nagyon keveset játsszák. A XX.-XXI. században csak néhányszor került színre Budapesten, egyszer, 1965-ben Szegeden, most pedig Debrecenben. Vajon miért?

Ennek két fő oka lehet. Az egyik az énekszólamok különlegessége. A Norma három főszerepe hajlékony ugyanakkor drámai hangot kíván. Egy koloratúrszoprán tündököl a díszítésekben, de a mélyebb, súlyosabb részeket nehezen oldja meg. Például a drámai szoprán Németh Mária sokszor énekelte, a koloratúrsztár Gyurkovics Mária például színpadon soha, csak egy rádiófelvételen részleteket. Az igazai drámai hangok viszont magasabb trillákat szenvedik meg. Nem véletlen, hogy a nagy Anna Netrebko is megfutamodott előle és lemondta a londoni bemutatót. A Normát az 50-es évektől Maria Callas hozta vissza a divatba. Nem véletlenül, hisz sötét tónusú, nagy erejű, ugyanakkor mozgékony hangja mintha erre a szólamra termett volna. Ugyanakkor színpadi tehetsége is izgalmas, ellentmondásos képet adott erről a végletekben tobzódó nőalakról.

A másik a Bellini-operák általános eladói nehézsége.  A puritánok és Az alvajáró még a Normánál is ritkább vendég a magyar színpadokon. Vincenzo mester kompozíciós technikája ugyanis merőben elér kortársaiétól. Rossini és Donizetti hagyományos értelemben vett zenedrámákat írt. Jól körülhatárolt karakterekkel, akik fejlődnek, tartanak valahová, drámai konfliktusokkal, pontos szituációkkal. Bellini kevesebb jelenetet használ. Operái hosszú képekből épülnek. Hőseit belehelyezi egy-egy szituációba és azt nagyon alaposan körbejárja, bemutatja a viselkedésüket, a reakcióikat. A kimerevített pillanat az egyik legalapvetőbb és legjellemzőbb eszköze a műfajnak. Ő azonban nem tudatosan megállítja az időt, hanem megfeledkezik róla. Csak a szereplők belső ideje telik. Ez az énekesekkel és a rendezőkkel szemben egyedi kívánalmakat támaszt. Az csak az egyik része dolognak, hogy maga a szép éneklés hogyan válik a kifejezés alapeszközévé, hogy a szólamok nagy technikai idényeket támasztanak az előadókkal szemben. Ezeket az alakokat teljesen máshogy kell fölfogni, eljátszani, mint más szerző operai hőseit. A Debreceni Csokonai Színházban Nadine Duffaut pontosan érzékelte ezt. Emmanuelle Favréval jelképes díszletet terveztetett, egy félkör alakú többemeletes állványsort. Jó 30 éve Makai Péter álmodott hasonlót Verdi Macbethjéhez Szegeden: egy kiégett, üszkös várat. A jelkép ott közvetlenebb volt, a címszereplő sivár lelkét láttuk. Az asszociáció most távolibb, de a díszlet pontosan mutatja, hogy ebben a világban sincs egy barátságos, védett hely. Van még néhány kiegészítő bútorféle is, a legérthetetlenebb a rendezői jobbon magasodó kis játéktemplom. Itt zajlik le a darab szcenikai poénja, Norma és Pollione közös máglyahalála is, amelyet lelkünk színpadán bizony sokkal látványosabbnak, átütőbbnek képzelünk. A rendező jól érzékeli, hogy a szereplők között nem hagyományos színpadi interakcióra van szükség. Mozdulataikat vonatkoztatja egymásra vagy állítja szembe, ahogy szólamaik fonódnak össze vagy ellenpontozzák egymást. Énekesei odaadóan követik ezen az úton.

A Norma középpontjában egy nagy és egy kisebb női sors áll. A címszereplő életproblémája gazdagabb, tragikusabb. Persze Adalgisa gondjai sem kisebbek a saját nézőpontjából, ám ő még nem élt át szerelmi csalódást és két eltitkolt gyermek sem nyomja lelkiismeretét. Jellemző, hogy a fiatalabbik papnő egyszer csak kikopik a darabból, a történet lezárásában már nem marad neki feladat és énekelnivaló.

A négy főhős alakítása adottságaik és az énekesi sorsuk szempontjából telitalálat.

Kolonits Klára egyfelől pályája csúcspontján, teljes énektechnikai és lélektechnikai vértezetben, hallható nehézségek nélkül tündököl a nyaktörő címszerepben. Ugyanakkor ha mélyebben szemébe nézünk ennek a bús főpapnőnek, súlyos belső vívódásokat látunk. Kolonits érett művészi énje és nőisége pontosan egybecseng azzal az életszakasszal, amelyikben Norma van. Szerelmese már más nőre vágyik, de ő még túl fiatal ahhoz, hogy ebbe bölcsen belenyugodjon. Persze, hogy nem a nagy sláger, a „Casta diva” a csúcspont! Kolonits hangja, szerepköre és légköre együtt változik Normáéval. Ma a tercett és a Pollionéval énekelt „In mia man” kettős szól a legizgalmasabban. A hang a drámai helyzettől sötétebb tónust kap, vad színekkel telik meg, ereje megsokszorozódik – miközben megőrzi puhaságát. Egy érzelmeinek végletekig kiszolgáltatott nő metaforájává válik. Hogy mennyire komolyan gondolt mindent, azt jól mutatja, hogy ő ajánlotta maga mellé Adalgisának Balga Gabriellát. Aki félgenerációnyival ifjabb nála, sugározza is a fiatalabbságot. Mezzója varázslatos színű, könnyed, Kolonitséhoz mérhetően kiművelt, dalolásuk ihlete is egyformán mélygyökerű.

Az a leheletszerű megindultság, ahogy Balga a „Mira Norma” kezdetű duettet elindítja, fölvételen és élőben egyaránt szíven üt. S a törékeny kiszolgáltatottság, ahogy Kolonits átveszi tőle a dallamot, az operaéneklés legmagasabb fokán mutatja meg, hogy remeg egymás mellett két sebzett lélek. Ahogy titkos gyarlóságuk, papnői szerelmük összefűzi őket, ahogy a közösen vágyott férfi miatt egymás ellen fordulnak, majd nagylelkűen mindketten fölülemelkednek a szerelmi vetélkedésen – ezt csak két nemes lélek, két egymást tisztelő énekesnő tudja ilyen hitelesen ábrázolni. Az általuk képviselt énekkultúra a világon mindenütt tiszteletet ébresztene és nagy tapsot aratna.

Colin Bratescu erőteljes, szépszínű, ám kissé nyers hangja nem dimenzionálja túl Pollione alakját. Nemesebb, kiműveltebb tenor nem jelezné ilyen egyértelműen, hogy a római prokonzul csak egy csalárd férfi, aki simán nemz két törvényen kívüli gyermeket Normának, majd lelkifurdalás nélkül olajra lépne. Bratescu énektechnikai gyengéi erős jellemábrázoló eszközzé válnak. (Legyünk nagylelkűek: soroljuk ide a belépő bátran bevállalt, de gyöngén sikerült magas C-jét is. Bratescunak nyilatkozata szerint Franco Corelli a mintaképe. A nagy olasz sok-sok Normát énekelt, kitűnő magassága volt, de élőben valamiért nem kísértette meg itt ezt a C-t.) A fináléban viszont, ahol Pollione nagylelkű áldozatot vállal, Bratescu hangja fölragyog, bel cantója kisimul. Amint férfiasan a sarkára áll, gyermekei anyját magához öleli a máglyán, vokálisan is kivirágzik. Wágner Lajos nem virágzik ki soha. Idősödő baritonja egyáltalán nem passzol azokhoz az emlékekhez, amelyeket Orovesóval kapcsolatban őrzünk. De hát miért is kellene ennek a rideg, érzéketlen embernek nagy és szép hang? A főpap senkivel nem kerül emberi viszonyba, még a lányával sem. Ez a szürke, kedélytelen tónus, ez a hozzávetőleges dallamformálás pontosan hozza a formátlan lázadozó embertelen lényét.

A kórus remek volt, a zenekar elfogadható. Szabó Sipos Máté jól kézben tartotta az együttest. Ámbár nem ártott volna, ha néha kicsit szaporább tempót vesz, ami erősebb zenei kontrasztokat is eredményezett volna.

Debrecen merész vállalkozással, jó rendezővel és egy nagy énekesnővel kitűnő Normát hozott össze. Egyetlen, jól átgondolt szereposztással. Országos jelentőséggel.

Márok Tamás

 

Fotó: Máthé András

 

 

opera olasz nyelven két felvonásban
Szövegkönyvét Felice Romani írta Alexandre Soumet Norma, ossia L’infanticidio című műve alapján

Vezényel
Szabó Sipos Máté

Norma, a druidák főpapnője
Kolonits Klára Liszt Ferenc-díjas

Pollione, római proconsul Galliában
Calin Bratescu

Adalgisa, a druidák templomának ifjú papnője
Balga Gabriella

Oroveso, druida főpap
Wagner Lajos

Clotilde, Norma bizalmasa
Rendes Ágnes

Flavio, Pollione barátja
Biri Gergely

Közreműködik a Kodály Filharmonikusok Debrecen és a Csokonai Színház Énekkara.

Rendező
Nadine Duffaut


Címke: , , , , ,
2018.06.17 - tiszatáj

KÖNYVHETI BESZÉLGETÉS KEMÉNY ISTVÁNNAL
Június 12-én az Ünnepi Könyvhét keretében Kemény István volt a Grand Café vendége. Lúdbőr című esszé- és Nílus című verseskötete kapcsán a szerzővel Klajkó Dániel beszélgetett… – BORBÍRÓ ALETTA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

A FA ALATT
Piagőzös, melankolikus atmoszférát vitriolos, emberi gyarlóságokat feltérképező vonalvezetésre cserélt Hafsteinn Gunnar Sigurdsson. 2011-es dramedyje, az Either Way férfibúba csepegtetett őszinte életörömöt, míg legutóbbi filmje, a tavalyi A fa alatt drasztikusabb, komor hangütésű darab. Noha fekete komédiaként hivatkoznak rá, jóval több ennél… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

KÖNYVHETI BESZÉLGETÉS TÉREY JÁNOSSAL KÁLI HOLTAK CÍMŰ REGÉNYÉRŐL
Térey János az idén POSZT-zsűritagként, 180 megtekintett előadás, illetve saját drámája, a Kazamaták szegedi bemutatója után megírta Káli holtak című színházregényét, mely egyben az első nagyprózája is. A kötet szegedi bemutatóján Lengyel Zoltánnal, a Grand Café munkatársával beszélgetett a szerző… – VARGA RÉKA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

Szakács Réka, Várady Tibor, prózája

Bíró Tímea, Horváth Benji, Marno János, Maurits Ferenc versei

Beszélgetés Maurits Ferenccel

Balázs Attila esszéje

Petar Bojanić, Hovanec Zoltán tanulmánya

Szövegszervező vizualitás az Új Symposionban

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

A VAJDASÁGI zETNA ÚJ KÖTETEINEK BEMUTATÓJA
Június 10-én, vasárnap került sor a vajdasági zEtna új köteteinek bemutatójára. Ebből az alkalomból négy szerző érkezett a Grand Café mozitermébe: Balázs Attila, Fenyvesi Ottó, Lennert Móger Tímea és Szögi Csaba. A beszélgetést Beszédes István, a zEtna magazin alapító-szerkesztője vezette… SZUTORISZ SZABOLCS BENCE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.14 - tiszatáj

SZILASI LÁSZLÓ ÉS SZÍV ERNŐ KÖNYVBEMUTATÓJA
Vasárnap sem volt szünet az Ünnepi Könyvhéten. Június 10-én, késő délután Szilasi László és Darvasi László beszélgetett egymással a Dugonics téren. Utóbbi saját és írói alteregója, Szív Ernő nevében. Luther kutyái és Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba, a várt kötetek… – SZUTORISZ SZABOLCS BENCE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.13 - tiszatáj

BARÁTI GONDOLATOK GÁSPÁRIK ATTILA ÚJ KÖNYVÉNEK KAPCSÁN
Nálunk színigazgatók ritkán írnak könyvet. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház vezérigazgatójának, az amúgy színművészként is ott dolgozó Gáspárik Attilának az idei könyvhétre immár második könyve jelent meg a Pont kiadó gondozásában. A fényképekkel illusztrált karcsú kötet alcíme szerint esszéket, tanulmányokat, párbeszédeket tartalmaz… – HORVÁTH PÉTER ÍRÁSA

>>>
2018.06.12 - tiszatáj

AKI ELZÁRJA AZ ÉJSZAKÁT –
A KOLOZSVÁRI SZÍNHÁZ VENDÉGJÁTÉKA BUDAPESTEN
Az idei évben két produkció érkezett a kincses városból Budapestre, amelyek a Tompa Gábor vezette teátrum műsorpolitikájának jelenlegi tendenciáit is jól kirajzolták. Tompa ugyanis az idei évadban mindössze egyetlen rendezést jegyzett (amely végül mégsem valósult meg), miközben a többi premier külföldről meghívott rendezők munkája… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.06.12 - tiszatáj

ORAVECZ IMRE KÖTETÉNEK BEMUTATÓJA
Létezik egy utazás, Magyarország és Amerika között, amit nem csak térben tesznek meg: generációkat összekötő, családi örökségként is jelen van. A 2018-as Könyvhéten Oravecz Imrével Balogh József beszélgetett… – FÖLDESI CSENGE BESZÁMOLÓJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő