Mechiát Zina: Fotó

Álmomban Wong Kar Wai készített rólunk filmet.

Én egy kínai nő, te egy kínai férfi.

Én az összetört ágykeret alatt,

rádobtál, széthasadt,

majd megcsinálod,

megcsináltad, szétesett.

Ezért még bejössz egyszer,

félórára, meg a fal miatt is.

De álmomban szétfeszítettem a franciaágy léceit.

Aztán átváltoztunk.

Bekerültünk a filmbe, bekerültem a keret alá, te meg elkezdtél enni a lécekről.

Kacéran felmosolyogtam rád,

a szádból kihulló falatokat finoman a tenyeredbe helyeztem.

Hozzásimultam a bőrödhöz, utoljára, titokban.

Aztán Wong Kar Wai megmutatta a kezdeteket.

Egy magas konyhaszekrény és a fal közé szorítva egyensúlyoztunk a falon,

boldogan,

fehérneműben,

kínaiként.

Barnás kép, mintha vörös sivatagban építettünk volna homokvárat, olyan a ruhánk.

Fotóznak bennünket, és mi csak a szekrényt tudjuk, a falat és a fehérneműnket,

amiben lebegünk.

(Megjelent a Tiszatáj 2017/9. számában)