Noir és urban fantasy egy pohárban

SEPSI LÁSZLÓ PINKY CÍMŰ REGÉNYÉNEK BEMUTATÓJA

Február utolsó estéjén a Jazz Kocsma igazán különleges kötetbemutató helyszíne volt. Annak ellenére, hogy a zsánerirodalom került fókuszba, a teltházas rendezvényen azok is be tudtak kapcsolódni a beszélgetésbe, akik merőben más irodalmat fogyasztanak. Sepsi László szerzővel Szabó István Zoltán (Steve) beszélgetett a Pinky című, 2016-ban megjelent regényéről.

Az est az író felolvasásával indult, közvetlenül a kötet legelső oldalait hallhatták a jelenlévők. A felolvasást a Homo Ludens Project alternatív színházi társulat tagja, Petrács Gábor kísérte egy szál gitárral, s meg is kapta a pontos instrukciókat Sepsitől: „csűrjél be valami nyomasztót.”

Szabó István Zoltán első kérdése a kötet borítóján olvasható Dunajcsik Mátyás Lehetőségre, és a könyv megszületésének intézményi hátterére irányult. Sepsi László szóban forgó könyve ugyanis 2016-ban díjazott lett: ez a pályázati lehetőség főleg olyan szubverzív kortárs szerzőket karolt fel, mint Bartók Imre vagy Nemes Z. Márió. A szerző egyértelműen nem a mainstream vonalba tartozónak érzi munkásságát, sokkal inkább az olyan fiatal zsánerszerzőkhöz csatlakozik, mint Veres Attila, László Zoltán és Brandon Hackett.

Az est moderátora ezután megkérte Sepsit, hogy vázolja fel a regény szinopszisát. Ennek teljesítése gyorsan megmosolyogtató pillanatokat eredményezett, és a fesztelen hangulat az est végéig kitartott. A szándékosan hevenyészett cselekmény-tolmácsolás után pedig elkezdődtek a regénnyel kapcsolatos igazi mélyfúrások.

A cím körüljárása során két csapást jelölt ki a szerző. A borítón (és azt est apropójából a Jazz kocsma kínálatában) is megtalálható pinky nevű koktél jelentősen meghatározó a cselekmény szempontjából: aki fogyaszt belőle, teljesen más személy lesz, mégpedig az, aki csak szeretne lenni. Az ital egyébként tényleg létezik, a szerzőnek volt szerencséje hozzá, s úgy tűnik, maradandó nyomot hagyott benne. A koktél regénybeli tétje egyértelműen a rögzíthető és rögzíthetetlen identitás metaforájaként ragadható meg, egy üres tér, ami tetszőlegesen feltölthető. A cím továbbá utalhat a pinky-fist pornós szlengre: egy olyan élethelyzet metaforája, amikor a történések váratlanul kellemetlenebbre fordulnak.

A beszélgetés során többször vetődtek fel műfaji kérdések: a Pinky az urban fantasy és a noir sajátos elegyének mondható. Sepsi szerint ezek tulajdonképpen társműfajok, s mindkettő kiválóan alkalmas a városi tér bejárására, a kettő egybeolvasztásának pedig nagy hagyománya van. Feszül viszont némi ellentmondás, illetve feszültség a két zsáner között. Míg a krimi hagyományosan episztemológiai jellegű kérdéseket feszeget, úgy a fantasy sokkal inkább kozmológiaiakat.

Elhangoztak térpoétikai kérdések is, pontosabban a földrajzi behatárolhatóság problémája és a regény helyszíneihez köthető asszociációk nyomán merültek fel kérdések. Szabó István Zoltán szerint a regénytér angolszász közegnek tűnik. A szerző ezzel nem értett egyet, az inspirációul szolgáló terek saját lakhelyei voltak, jelesül Szolnok és Budapest, és ezek csapódtak le írásában. Sokkal inkább a nevek és maga a műfaj sugallja az amerikai helyszín lehetőségét, de Sepsi ettől teljesen elzárkózott. Elmondása szerint kifejezetten arra törekedett, hogy a regénytér ne legyen földrajzilag rögzített. Számára az a lényeges, hogy a helyszín egy nagy agglomeráció, ahol a városon kívül nincs senki és semmi, beszélgetőpartnere viszont kitartott az angolszász atmoszféra mellett, illetve párhuzamot vont a Sin City-vel.

Szó esett Sepsi olyan botránynovelláiról is, mint például a 43 cm. A szerző szerint azonban a Pinky sem kevésbé szennyes vagy erőszakos, elég rögtön a felolvasott regénykezdetre gondolni. A különbség inkább abban ragadható meg, hogy a tárgyalt könyv esetében már az első lapokon olyan dolgok történnek, amelyek jócskán megemelik az olvasó ingerküszöbét, egyből egy ilyen univerzumba cseppenünk bele. Sepsi azt is megjegyezte, hogy a szerkesztő sok szöveghelyet már túlságosan cifrának ítélt, de ezek végül nem kerültek kihúzásra. Novelláira viszont nagyobb hatást tett egy harmadik műfaj, a horror, ami a Pinky-ben kevésbé érzékelhető.

A kötet inspirációjául a kortárs hard-boiled műfajban alkotó szerzők szolgáltak. Sepsi egyetemi évei alatt továbbá részt vett Varró Attila krimi-szemináriumán, később pedig ő maga tartott horror és gótikatörténet kurzust Nemes Z. Márióval. Az írás során viszont próbálja elkerülni, hogy a teoretikusság rátelepedjen a készülő szövegeire, de elismerte, hogy helyenként elkerülhetetlenül beszivárog az elmélet a műveibe.

Az oldott hangulat egyértelmű jele volt, hogy mikor Sepsi és Szabó a közönséghez fordult, számos kérdés hangzott el: a hallgatóság könnyedén be tudott kapcsolódni a beszélgetésbe. Volt, aki a szerző esetleges szerepjátékos múltjáról szeretett volna többet megtudni: neki csalódnia kellett, ugyanis Sepsi csak PC-n játszik. Mások a piaci oldal felől közelítettek, s az iránt érdeklődtek, hogy mennyire eladható az urban fantasy. A szerző elmesélte, hogy elküldte egy novelláskötet tervét Dunajcsik Mátyásnak, aki nagyjából egy év múlva közölte, hogy ne novellák legyenek, mert azt lehetetlen eladni, főleg első kötetes szerzőként. Így lett regény a Pinky.

A közönség soraiban ültek olyanok is, akik kevésbé tudtak azonosulni a Pinky műfajiságával és magával zsánerirodalommal, ők tanácsért fordultak Sepsihez. Valaki arra volt kíváncsi, hogy a hiperrealista közép-kelet-európai irodalmon nevelkedett olvasóknak milyen regényeket ajánl, ha azok óvatosan szeretnének közeledni a fantasy univerzuma felé. A válasz pedig szinte gondolkodás nélkül William Faulkner volt.

Az est zárásaként a jelenlévők megtudhatták, hogy a szerző épp min dolgozik. A készülő nagyregényben egy gengszter dinasztia gombadrogokkal foglalkozik egy olyan városban, ahol magának a településnek is gomba-identitása van. A kezdeti szkepszis gyorsan eloszlott, miután a szerző felolvasott egy, a Prae folyóirat Trónok harca tematikájú számában Hökskring címmel megjelent részletet. A borzongató hatást pedig ismételten atmoszferikus, ambient gitárjáték kísérte a felolvasás alatt.

 Pozsár Anett

Fotó: Ács Péter