04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
 TiszaLINE Szalon

04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Papás-mamás igazából
2018.03.04 - tiszatáj

IVETA GRÓFOVÁ: AZ ÖTÖDIK HAJÓ (PIATA LOĎ)

A fiatal szlovák rendezőnő, Iveta Grófová filmjeinek úgyszólván vízjele a társadalmi krízisek gyermekperspektívából való bemutatása. A Monika Kompanová azonos című regénye alapján 2017-ben készült Az ötödik hajó (Piata loď) című társadalmi dráma a korai felnőtté válás filmje. A történet Jarkáról, egy magányos kislányról szól, aki a szülői elhanyagolás miatt elmenekül otthonról, és egy kertben építi fel imaginárius világát, pótcsaládot teremtve magának. A gyermeki nézőpont, a kert bibliai motívuma és a vizuális metaforák ezer szállal kapcsolódnak a szlovák filmtörténet hagyományaihoz.

A 2000-es évektől kezdődően, de még inkább a filmfinanszírozást új alapokra helyező Szlovák Audiovizuális Alap (Audiovizuálny fond) 2009-es megalapítását követően a szlovák film vezető műfajává az úgynevezett társadalmi dráma (sociálna dráma) vált. Az ebbe a kategóriába sorolható filmek a kortárs szlovák társadalom lokális (periféria, romakérdés, szegénység, posztszocializmus) és egyetemes (alkoholizmus, szülő-gyermek kapcsolatok, házasság, identitásválság) kérdéseit tematikusan és formailag is sokrétűen reprezentálták, elérve a nemzetközi figyelem ingerküszöbét is. Az ötödik hajó (Piata loď) című film gyermekszemszögből feszegeti az anyahiány, a magány, a trauma, és az eszképizmus társadalmi következményeit. A film Monika Kompanová 2011-ben kiadott azonos című, és 2016 óta magyarul is olvasható regényéből készült, mely megjelenésének évében elnyerte az év legjobb szlovák prózakötetének járó Anasoft litera díjat.

A rendező, Iveta Grófová korábban is szívesen nyúlt a gyermeki nézőponthoz, Az ötödik hajó felfogható korábbi, Aš városáig (Až do mesta Aš, 2012) című játékfilmjének logikai folytatásaként is. Az Aš városáig című filmjében szintén egy fiatal női karakter történetét követjük nyomon, aki térbeli és érzelmi elhagyatottságának helyszínéről, egy szlovákiai peremvidékről, a jobb élet reményében utazik a cseh–német határon fekvő Aš városába, nyugat és kelet szimbolikus határvidékére, ahol azonban gyorsan belekerül a mélyvízbe. Az ötödik hajó, melyben az utazás motívuma szimbolikusan ismét helyet kap, nemcsak a szerzői életművön belül találja meg saját párhuzamait, hanem a szlovák filmtörténet számos klasszikus alkotásával rokonítható. A 60-as évekbeli „olvadás”, vagy másképpen desztalinizáció időszakában a sematikus filmek ridegségét a béketábor számos nemzeti filmművészete a tömegábrázolást lecserélve egyéni sorsokkal vagy gyermeki nézőpontokkal igyekezett felváltani, melynek egyik reprezentatív darabja a szovjet filmben Andrej Tarkovszkij Iván gyermekkora (1962) című revizionista háborús filmje volt. A szlovák filmben a háborús film áthangszerelését illetően ezt az utat Stanislav Barabášnak a második világháborút gyermeki szemmel bemutató Dal a szürke galambról (Pieseň o sivom holubovi, 1961) című filmje nyitotta meg, amit egy évtizeddel később ugyanebben a témában Štefan Uher Ha nekem puskám volna (Keby som mal pušku, 1971) című munkája folytatott. A bársonyos forradalom, vagyis az 1990-es csehszlovák rendszerváltás után a gyermeki nézőpontot többek között Juraj Nvota vígjátéki elemekkel könnyített alkotása, a nosztalgikus vagy inkább „osztalgikus” A túsz (Rukojemník, 2014) vitte tovább, mely a cseh humort exportálta a szlovák környezetbe. Ezzel szemben a gyermek-szülő kapcsolatokat a feloldozó nevetés nélkül ábrázolta Jaroslav Vojtek omnibuszfilmje, a Gyerekek (Deti, 2014) című társadalmi drámája, mely így közelebb áll Az ötödik hajó felmentést, megbocsátást nem engedélyező filmhez.

 

 

Iveta Grófová munkája más módon is osztozik a kortárs szlovák film alapvonásaiban. Az ezredforduló utáni szlovák játékfilm uralkodó tendenciái végső soron a dokumentarizmus köpönyegéből bújtak elő. Ezek a non-fikciós vonások a Gyerekek című film esetében is megfigyelhetők, melynek rendezője, Vojtek korábban kizárólag dokumentumfilmeket készített. Pályáját az 1980-ben született Grófová is rövid terjedelmű dokumentumfilmekkel kezdte, de eddigi két játékfilmjén is erősen érződik ez a hatás, sőt a nem professzionális színészeket alkalmazó Aš városáig című dolgozatának ötlete eredetileg dokumentumfilmként született meg, már a forgatás közben módosult fikciós filmmé. Tematikusan és vizuálisan is szorosan integrálódik ehhez a munkához a természetes helyszíneket poétikus képekkel kombináló Az ötödik hajó, melynek főhőse  szülői elhanyagoltság traumatizált áldozata, így témája bizonyos fokig Szász János A nagy füzet (2013) című mozijának ikerpárja.

Grófová filmjében a 12 éves Jarka sorsát követjük nyomon, akit fiatal anyja érzelmileg magára hagy egy városszéli panelrengetegben, ahol estéit beteg nagymamája társaságában kénytelen magányosan elszenvedni, akinek halála végérvényesen felszámolja családi kötelékeit. Ennek öntudatlan kompenzálásaként egy szőlőhegyen fekvő nyaralóba (vagy inkább bungalóba) menekül. Hozzácsapódik a nála némileg fiatalabb, magyar szülőktől származó Kristián, aki ugyan jómódú családból származik, de szülei éppúgy nem törődnek vele. Ahelyett, hogy az elbeszélés iránya a kitett gyermek toposzát aktualizálva egy modern Maugli vagy Hany Istók-történet felé kanyarodna, a családjuktól önkéntes remeteségbe menekülő gyermekek a hétvégi bungalóban protézisként egyfajta virtuális férj-feleség kapcsolatot alakítanak ki maguknak. Az ártatlannak tűnő, de láthatóan traumákból fakadó papás-mamás játék akkor válik igazán komollyá, amikor a két ifjú – a „talált gyermek” motívumát is mozgósítva – önhatalmúlag magához vesz két, a pozsonyi szőlőhegyi (Vinohrady) vasútállomáson hagyott csecsemőt, akiket szülőkként kezdenek gondozni. A korai felnőtté válás tematikájában nem annyira az „átmeneti rítus” (rites de passage) antropológiai értelmezése válik hangsúlyossá, vagyis az, hogy milyen „érettségi vizsgákon” keresztül lesz a gyermekből felnőtt, hanem inkább a hiány imaginárius világgal való kompenzációja, a családi otthonosság iránti vágyakozás. Jarka és Kristián értelemszerűen azért igyekszik istápolni a két elhagyott csecsemőt, hogy egyfajta protézisként nekik adják meg azt, amit ők nem kaptak meg a szüleiktől. Vagyis azért, hogy ők, akik otthon is otthontalanok voltak, most valódi családi otthont teremtsenek maguknak, aminek tragikuma, hogy mindezt gyermekfejjel kénytelenek megtenni.

 

 

A képzeleti és az aktuális világ kettősségére és határainak elmosódására a film poétikus vizuális megoldásai is erősen rájátszanak, a zárójelenet viszont az elúszó bungaló képével egyértelműen nem valós. Annak ellenére, hogy Grófovának ez a második játékfilmre, már felismerhető filmstílust alakított ki magának, de a film nyitányának esztétizálása egyszerre mutat vissza Jaro Vojtek Gyerekek-jére és Juraj Lehotský A csoda (Zázrak, 2013) című játékfilmjére, valamint még tágabb kontextusban Martin Slivka fotogenikus elvet alkalmazó 60-as évekbeli néprajzi-antropológiai filmjeire. A képzelet és a valóság határán egyensúlyozó onirikus stílus szintén hosszú hagyományra tekint vissza a szlovák filmben, Jan Kadártól Juraj Jakubiskón át Martin Šulíkig. Érdemes kissé leparkolni a film diegetikus nyitójeleneténél, mert sűrítve tartalmazza az elkövetkező másfél óra metaforarendszerét. Egy hegyvidéken egyedül bóklászó kislányt látunk, amely idilli is lehetne. Az idillt azonban nyomban visszavonja a magányos játék, valamint az, hogy a háttérben panelházakat látunk, ahol Jarka lakik, egy elidegenedett lakásban. A természeti képek rögtön a városi léttel ellenpontozódnak, vizuálisan megelőlegezve a film problémafelvetését. Grófová filmje végig nagyon erősen megalkotott képi kompozíciókkal dolgozik, pontosan ki van találva, hogy mi kerül a képkeretbe, hogy azok milyen nézőpontból vannak fotografálva, melyek szuggesztív metaforákká alakítják át a leghétköznapibbnak tűnő vizuális megoldásokat is. A filmen végigvonuló, házi kedvencként tartott sündisznó például szúrós tüskéivel nemcsak az önmagába zártságot, a nehezen megnyíló gyermeket asszociálja, hanem a gondoskodást és az ezzel együtt járó felelősséget is.

Az ötödik hajó kiterjedt metaforarendszere alapvetően pólusokra épül, legalább öt szinten. Az egyik a természeti környezet és az ipari-lakótelepi tájak vizuális polaritása, melyek pszichológiai tájképeket is jelentenek. A panel és az elefántcsonttoronyként funkcionáló kert ellenpontja is ebbe a kontextusba illeszkedik. A második az aktív női gyermekszereplőnek a döntően passzív kisfiúval való ellensúlyozása. Jarka erős és – ami saját anyját nem jellemzi – felelős anyai szerepet képvisel képzeletbeli házasságukban, míg Kristián inkább megmarad gyermekinek. A harmadik a szegény (Jarka szülői háttere) és a gazdag (Kristián szülő háttere) ellentéte, melynek kontrasztjai a lakások ábrázolásában is megjelennek (piszkos és fehér falak, ódivatú és modern bútorzat). A negyedik a társadalmi lepusztultságnak és az érzelmi hányattatásnak a poétikus reprezentációja. Az ötödik pedig a film alaptémáját képező gyermek-felnőtt kapcsolat.

 

 

Fiatal kora ellenére biztos kezű rendezőről árulkodik a film, mely számos intermediális utalást tartalmaz más szlovák filmekre, akár közvetett, akár közvetlen módon megidézve azokat. A legnyilvánvalóbb kapcsolat a kert metaforája, melynek az elveszett paradicsomkert értelmében nemcsak bibliai-mitikus konnotációja, hanem helyi színezete is van. A kert metaforáját a szlovák filmben már Juraj Jakubisko és Elo Havetta is trópusként használta, de igazán Martin Šulík munkáiban (A kert – Záhrada, 1995) vált a kíméletlen, durva világtól való belső elvonulás, a lelki izoláció eszképista metaforájává. A kert-diskurzus utóbb Eva Borušovičová Kék égboltjában (Modré z neba, 1997), Vladimír Adásek Hanna és bátyjai (Hana a jej bratia, 2000) című gay filmjében, Mira Fornay Kutyám, Killer (Môj pes Killer, 2013) című skinhead-történetében vagy Marko Škop Eva Novájában (2015) folytatódott. Utóbbival az is összekapcsolja a szóban forgó filmet, hogy mindkét alkotásban a magánéleti válságok örökletesek, itt az anyaságból fakadó gondok, ott az alkoholizmus. Ugyanakkor a kert metaforáját illetően a cseh Jiří Trnka A kert (Záhrada) című meséjével – melyet Břetislav Pojar adaptált stop-motion bábfilmre – még egyértelműbb a kapcsolat, amennyiben abban a kert a gyermeki képzelőerővel kapcsolódik össze, mert furcsa állatok, titokzatos lényeg lakják. De mindjárt az elején világos utalás történik a filmben Jakubisko És ülünk a fa tetején (Sedím na konári a je mi dobre, 1989) című művének főmotívumára (Jarka a fa tetején ül), és szintén az általa rendezett Madarak, árvák és bolondok (Vtáčkovia, siroty a blázni, 1969) című filmet juttatja eszünkbe a sündisznó tüskéi közé helyezett gyertya. Kristián játéka a faágakkal explicit módon megidézi Jan Švankmajer Ottóka (Otesánek, 2000) című horrormeséjét, amelyben egy szörnyszülött gyermek áll a problémák középpontjában. Ezek az idézetek a film értelmezési rétegeihez további jelentéseket szolgáltatnak, és a szlovák film koherenciáját is bizonyítják.

Iveta Grófová filmje gyermekekre fókuszál, de valójában gyermekeken keresztül a felnőtt társadalomról beszél, és ebben a tekintetben folytatja Jaroslav Vojtek első játékfilmjének, a Gyerekeknek a problémafelvetését. Az ötödik hajó kiterjedt metaforarendszereivel, kulturális-filmtörténeti utalásaival és közelképeivel ökonomikus módon képes mesélni. A gyerekszülőkön keresztül nem annyira a felnőtté válás átmeneti rítusát, hanem a gyermekkori magány kompenzálásának kísérleteit, és egy kulcson, egy piszkos zoknin, egy szakadt tapétán vagy a legyekkel lepett döglött macskán keresztül a társadalmi perifériákat helyezi előtérbe. Az otthon is otthontalan két gyermek magára maradottságával azt állítja, hogy a peremlét nem anyagi viszonyok és társadalmi pozíció függvénye. Az ötödik hajó a szerepjátszás filmje, de itt a papás-mamás véresen komoly játék.

Gerencsér Péter

 

 

 

Az ötödik hajó (Piata loď) 

Rendezte: Iveta Grófová

Szlovák–cseh film

2017, 85 perc

Hulapa film – Endorfilm – Katapult Film – Silverart

 

 

 

 

 


Címke: , , , , ,
2021.04.21 - tiszatáj

TVERDOTA GYÖRGY: HAGYOMÁNY ÉS LELEMÉNY
Kiemelkedően fontos tanulmánykötet jelent meg éppen két éve. Nagy időhatárokat fog egybe, harminc év terméséből állt össze. Az esetleges rossz nyelvek igyekezetét állítsuk meg rögtön. A gyűjtemény nem egy egyébként létező – tipikus – igyekezet terméke, hogy egy szerzőnek legyen sok év után, akár régi szövegekből is, újból egy kötete. Az egész itt lényegesen nagyobbat ad ki, mint az egyes tanulmányok sejtetnék… – SZÉCHENYI ÁGNES KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.17 - tiszatáj

THE FATHER 
Mielőtt bárki kedvét szegné az esetleges teatralitás, nyugodtak lehetünk: Zeller színdarab-adaptációja nemcsak a formai gyerekbetegségektől szabadul meg, hanem egy tematikai irányzat kurrens csúcsdarabjává is avanzsál… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.16 - tiszatáj

Székely Örs szerény költő, még nincs Wikipédia-szócikke se, de pár adat összegyűjthető róla. 1992. május 7-én született Kolozsváron. Brassóban zeneiskolában tanult, majd a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar-német tanári alapszakos hallgatója volt, a mesterképzést viszont már az ELTÉ-n végezte esztétikán. Jelenleg a doktori disszertációját írja. Tanulmányai mellett volt kántor, alkalmi tudósító vagy service desk agent, ez utóbbi akármit is jelentsen… – BÍRÓ-BALOGH TAMÁS LAUDÁCIÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.15 - tiszatáj

SYPORCA WHANDAL: VÁKUUM CÍMŰ TÁNC- ÉS PERFORMANCE FOTÓI KAPCSÁN
A szavak elmerültek benne… A bennfentes (mégis független) nézőpontok koncentrált köröket, spirális érzeteket gerjesztettek… A mozdulatok fázisai befelé szakadtak, tér-tágító gondolatokat teremtettek, változatosan és visszatérően sokszorozták önmagukat…

Tovább olvasom >>>
2021.04.15 - tiszatáj

SUSANNA CLARKE: PIRANESI
A regényben megjelenő belső és intertextuális utalások valójában már Piranesi nevében benne rejlenek. Nemcsak a Másik neve válik beszédessé, hanem a narrátoráé is, hiszen utal Giovanni Battista Piranesire, egy olasz építészre, rajzművészre, akinek rajzai hasonlóak a Clarke által megálmodott Csarnokokhoz, mindez pedig egy újabb külső referencia lehet az olvasók számára a kötet mélyebb megismeréséhez, értelmezéséhez… – BORBÍRÓ ALETTA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.14 - tiszatáj

DRY CLEANING: NEW LONG LEG
Kötelességemnek érzem azzal kezdeni, hogy annak, amit az angol Dry Cleaning zenekar csinál, tulajdonképpen nem kellene működnie – nem is úgy működik, ahogy a mezei zenehallgató azt megszokhatta kedvenc A- vagy épp Zs-listás Spotify-előadóitól. A londoni banda áprilisban megjelent debütáló albuma, a New Long Leg éppen azért érdekes annyira, mert az egyre görcsösebb pózokba merevedő gitározós-éneklős zenekarok világában egyszerre zavar össze, villanyoz fel, érint meg, és gondolkodtat el arról, milyen is a lesújtó mindennapok felemelő popzenéje 2021-ben… – NAGY AMBRUS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.12 - tiszatáj

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

Tovább olvasom >>>
2021.04.10 - tiszatáj

KARINTHY GÁBOR ÖSSZEGYŰJTÖTT VERSEI
Ha az olvasó egy olyan költő kötetét veszi a kezébe, amelyik harminc-negyven évvel ezelőtt bizonyos újdonsággal és máig érvényes hatással volt rá, akkor kétféle szempont érvényesül a versek olvasása közben. A félelem vagy csak óvatosság, hogy ennyi idő elteltével vajon ugyanazt az elragadtatást, ugyanazokat az érzelmeket éli újra át, vagy pedig a szöveg már nem talál benne olyan mély visszhangra, az irodalmi köznyelv, az olvasók ízlése megváltozott, és a relevancia helyett inkább irodalomtörténeti meghatározásra kényszerül… – SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő