Plüss Műhely | 2018. február 28.

Enni vagy nem enni?

(L)ÉTKÉRDÉSEK DÍNÓÉKNÁL
Gyümölcsön élő húsevő, fogatlan ragadozó, halászlé-tenger, és a Bendő-erdő titokzatos doktora, Fogkopács. A Szaurusz-szigetek őslényeinek néhol meghökkentő és jobbára mulatságos kalandjai M. Kácsor Zoltán Utazás Dínómdánomba című regényében hat éven felülieknek… – HEGYESI GABRIELLA KRITIKÁJA

(L)ÉTKÉRDÉSEK DÍNÓÉKNÁL

Gyümölcsön élő húsevő, fogatlan ragadozó, halászlé-tenger, és a Bendő-erdő titokzatos doktora, Fogkopács. A Szaurusz-szigetek őslényeinek néhol meghökkentő és jobbára mulatságos kalandjai M. Kácsor Zoltán Utazás Dínómdánomba című regényében hat éven felülieknek.

A Garázs bagázs című mesesorozat szerzője ezúttal is biztosra ment legújabb mesekönyvének témaválasztásával. A gyerekeknél mindig nyerő munkagépek után ismét borítékolhatóan népszerű hősöket választott: a dinoszauruszokat. A választás jogossága mellett szól az a tény is, hogy bár a könyvesboltok gyerekrészlegén számtalan dínós könyvet, foglalkoztató füzetet, matricás albumot találunk, meglepően kevés az őslényekről szóló meseregény. Tulajdonképpen Berg Judit Két kis dinó-sorozatán kívül nincs a hazai palettán ilyen mű. A Szaurusz-szigetek lakóinak kalandjai is bevallottan sorozatnak készülnek, az első kötet végén máris olvasható a következő kötet első fejezete ízelítőként.

A meglehetősen tudatosan megtervezett Zabaszauruszok-sorozat első darabja talán éppen ezért nem okoz különösebb meglepetést az olvasónak. Végy egy félelmetes külsejű, ám békés természetű, érző szívű és növényevő tirexet, ő Rilex – nomen est omen… Adj mellé egy bajkeverő, ám mégis szeretnivaló társat, ő Kunyi, a keselyű. Indítsd őket útnak egy jó cél érdekében, mondjuk keressenek fogorvost a Rilex hibájából fogatlanná vált velociraptornak. Állítsd őket válogatott próbatételek elé, amelyek során nemcsak leleményességük és bátorságuk, de barátságuk is megmérettetik, és már kész is a legújabb sikergyanús folytatásos esti mese.

A kiadó által megjelölt, „hat éven felülieknek” korhatári besorolásnak megfelelően a nagyjából 160 oldalas regény 27 rövid fejezetre tagolódik, tehát kezdő olvasók számára is bátran fogyasztható, az átlagosnál nagyobb méretű betűk használata pedig egyenesen hab a tortán. Telitalálat a nagyszerű, nem egyszer egész oldalas illusztrációk alkalmazása, amelyek üdítően törik meg a szöveget mindig a megfelelő lélektani pillanatban, időt hagyva ezzel egy kis szusszanásra az önállóan olvasó alsósnak. Kecskés Judit figurái aranyosan bumfordiak, még Káró, a negatív hős is csak éppen annyira gonosz, hogy ne lógjon ki a Szaurusz-szigetek és Dínómdánom meghitt, mégis varázslatos világából. A nagyméretű színes képek és a szöveg tehát kellemes összhangot alkotnak, így teremtik meg Rilexék sajátos univerzumát.

Ez a világ éppen az ellentéte annak, amit egy ismeretterjesztő könyvben találnánk: a csúcsragadozó nem bánt senkit, sőt néha sírva fakad, az általában vérszomjas velociraptor is félénk és szomorú, bár ez nem csoda, hiszen mindössze két foga van. A sárkány selypít, a tengerben főtt halak úsznak és így tovább. Már a címről – a kötet és a sorozat címéről egyaránt – sejthető, hogy a történetben központi helyen áll az evés, és nem is csalódunk. Fogak híján éhen marad Barmol, a raptor, Dínomdánomban, a dínók paradicsomában szó szerint tejben-vajban fürdenek a lakók, hiszen a Tejút mellett felbukkan a Vajút is, és élet-halál harc helyett időről-időre annak „civilizáltabb” változatával, evőversennyel szórakoztatják egymást a falánk őslények.

Az aprólékosan kidolgozott dínóvilág tökéletesnek tűnik, legfeljebb az üt szöget az ember fejébe, hogy a lyukas fogakat miért húzzák ki, ahelyett, hogy betömnék, és miért kap rá Rilex a dohányzásra. Ez az apró homokszem a gépezetben azonban nem ássa alá a pontos megszerkesztettség élményét, ám míg az elbeszélés strukturáltságának kimondottan jót tesz, hiszen ennek köszönhető a feszes dramaturgia, addig némi erőltetettséget eredményez a regény nyelvhasználatában, például a gyakran előforduló, a szó szerinti és átvitt értelmezést ütköztető poénok esetében, például amikor Fafej és Tökfej, Dínomdánom marcona kapuőrzői fejtörésre hívják ki a kis csapatot, akik az első ijedelem után fellélegeznek, mert kiderül, hogy nem verekedni kell, hanem csupán furfangos kérdésekre válaszolni, illetve a névadásban: a folyton kunyeráló keselyűt Kunyinak hívják, a selypítő sárkány Leiszút Feliszút, Barmol pedig két foggal a szájában természetesen súlyosan beszédhibás. Ez utóbbi fogás egyébként talán nem annyira szerencsés kezdő olvasók esetében, hiszen ők még éppen a szavak helyes kiejtését és leírását próbálják elsajátítani.

Mindazonáltal a végeredmény mégis egy gyorsan és könnyedén elolvasható szórakoztató történet, köszönhetően a szereplők szeretnivaló személyiségének, a már emlegetett logikus lefutású dramaturgiának, és annak, hogy a végén azért mégis sikerült ebbe beépíteni egy, az alsós célközönség számára izgalmasan  váratlan fordulatot, amit csattanónak is nevezhetünk.

Hegyesi Gabriella

M. Kácsor Zoltán: Utazás Dínomdánomba

Illusztrátor: Kecskés Judit

Kiadó: Kolibri kiadó

Kiadás éve: 2017

Kapcsolódó írásunk:

Makkai-Kovács Krisztina: Lehet-e a paleo is vega? >>>