06.18.
| Én és a környezet >>>
06.28.
| A szegedi Metanoia Artopédia a Zsámbéki Színházi Bázison >>>
06.13.
| Törékeny papírkert a K.A.S Galériában >>>
06.26.
| Székely János Napok a Gyulai Várszínházban >>>
06.11.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál >>>
06.09.
| Magyar előadások a gyulai Shakespeare Fesztivál programjában >>>
06.08.
| Könyvhét – Szerzőink dedikálnak >>>
06.07.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget >>>
06.07.
| Koncertek, társasjáték és Lemezjátszó a II. Gárdonyi Pikniken >>>
06.07.
| Közel 600 jelentkezés jött a Táblaképfestészeti Biennáléra >>>
06.01.
| COURAGE-PAREVO nemzetközi dokumentumfilm-fesztivál >>>
06.08.
| Itt vannak az Év Gyerekkönyvei >>>
06.04.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
06.03.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Könyvhét – Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Könyvhét – Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.02.
| UNFAKE! – 18. ARC közérzeti pályázat >>>
06.01.
| Megihlette a Metropolitan Opera a Szegedi Szabadtérit >>>
04.25.
| Elhunyt Szervátiusz Tibor szobrászművész, a nemzet művésze >>>
04.23.
| Siker útján az új szegedi papucs! >>>
04.20.
| 15 éve jelent meg először a magyar National Geographic >>>
04.18.
| Folytatódik az Aranyfeszt! >>>

Szakács Réka, Várady Tibor, prózája

Bíró Tímea, Horváth Benji, Marno János, Maurits Ferenc versei

Beszélgetés Maurits Ferenccel

Balázs Attila esszéje

Petar Bojanić, Hovanec Zoltán tanulmánya

Szövegszervező vizualitás az Új Symposionban

>>>

KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ A szegedi egyetemen több ezren végeznek évente, informatikusok, jogászok, tanárok – mondhatni, hétköznapi foglalkozást űző emberek. Ám különlegesen kreatív, intenzíven alkotó emberek is végeznek egyetemünkön: képzőművészek. A grafikusoktól, a festőkön át, a síküveggel dolgozó művészig. Az ő hétköznapjaikat sokkal nehezebb lehet elképzelni, mint egy kémikusét vagy tolmácsét, hiszen az […]

>>>

„Ez a mennyország, ide románok nem kerülnek”
2018.02.22 - tiszatáj

SZÉKELY CSABA: MARÓ

Már több mint két éve bemutatták, most Budapestre is eljutott a marosvásárhelyi Yorick Stúdió MaRó című előadása. A Székely Csaba által jegyzett darabnak a Maladype Színház Crossroads/Keresztutak programsorozatának keretében a Ferencvárosi Kulturális Központ adott otthont. A színlap szerint „magyar-román mérkőzésnek” aposztrofált előadás a társulat interkulturális színházi projektjének szerves részét képezi. S bár Székely drámái sikeresek és ismertek a magyarországi színházak látogatóinak körében, a szóban forgó mű a többség-kisebbség, illetve a román-magyar relációk kulturális vonatkozásainak feszegetésével elsődlegesen a színpadon megjelenített közösséget tekinti célközönségnek. Ezért is nevezhető izgalmasnak a budapesti vendégszereplés, amely erőteljesen kitágítja a darab színházkulturális kontextusát, hiszen a nézők számára a színpadra vitt kérdések javarészt láthatatlanok; a földrajzilag távol eső jelenségekről pedig csak egymásra licitáló politikai csatározások ütik meg a napi médiafogyasztó ingerküszöbét (lásd a román miniszterelnök kijelentései kapcsán kibontakozott vitát). Magyarán az „erdélyi” vagy a „román” szavak mögött húzódó „jelentés” idehaza leginkább a politikai diskurzus és a mediális tapasztalat által szállított tudásból épül fel. Ettől függetlenül azt sem érdemes elhallgatni, hogy az előadás után kibontakozott izgalmas közönségtalálkozó arról tanúskodott, hogy a publikum egy része a magyar fővárosban élő romániai magyarokból verbuválódott – az egyik néző még azt is megemlítette hozzászólásában, hogy véleménye szerint csak a román-magyar együttélésről konkrét tapasztalattal rendelkezők részesülhettek az előadás „igazi” befogadásában.

A MaRó egy igazi alkotói csapatmunka eredményeként jött létre, hiszen a szerzőn kívül a Yorick Stúdiót vezető Sebestyén Aba és a rendező Andi Gherghe mellett a színészek közös alkotói erőfeszítése nyomán nyerte el végső formáját. A tíz jelenetből álló, kétnyelvű (román és magyar) előadás bátran viselhetné a jelenetek a román-magyar együttélés hétköznapjaiból alcímet is. A hét színész által játszott darab ugyanis lazán egymásba fonódó képekből áll össze, amelyek egységeit két- vagy háromszereplős mikrojelenetek alkotják. Ezek mindegyike a tematikának megfelelően a kisebbség-többség viszonyrendszerének, a másik/egymás kulturális észlelésének tapasztalatát igyekeznek megragadni. Ennek következtében a darabnak nem lesz centrális figurája, a mű dramaturgiailag is a közösségi összmunkában rejlő hiteles megszólalás formája mellett köteleződik el.

Az animációs filmmel keretezett darab alaphelyzete két székely beszélgetéséből bontakozik ki: a két szereplő a mennyországban beszélget haláluk lehetséges okáról. A sztereotip székely jegyekkel operáló, s ennek megfelelően komótos retorikájú jelenet egyik szereplője a jógára járó román szomszédjától fiatalító varázsitalt kért. A drága italt a jógakör indiai vezetője kotyvasztotta, aminek fogyasztása tragédiába torkollott, hiszen ahogy a mennyországban diskuráló érintett mondja: „vagy azért, mert méreg volt, vagy mert túl sokat ittam meg belőle.” Erre társa azzal replikázik, hogy a különös esetre mindenképpen fény derül, hiszen egyszer magát a szomszédot is meg tudják kérdezni az esetről. Amire érkezik a válasz: „Sosem tudjuk meg, ez a mennyország, ide románok nem kerülnek.” Az előadás által működtetett irónia alaphangját ez a párbeszéd alapozza meg, s amelynek további eredményeként a kitűnően előkészített és felépített humor adja az előadás igazi politikusságát. Ez a politikusság ugyanis nem politikai témák puszta színrevitelében merül ki, hanem egy olyan stratégiának tekinthető, amely a több-nézőpontúság kidolgozásával nyit utakat a Másik világlátása felé. Nem pusztán az előadás tartalmi elemei, hanem rendezés formai sajátosságai ingerelnek attitűdváltozást és a bebetonozott, sztereotip jellemvonások újragondolását.

Székely mindehhez a népszínmű, a bohózat és a kabaré műfaji kellékeiből dolgozott ki egy módfelett dinamikus dramaturgiát, pörgős dialógusokkal, kitűnően előkészített poénokkal, arányosan adagolt feszültséggel. A szerző lényegében a magyar (ám a groteszk mozgósításával a közép-kelet-európai) drámahagyomány leginkább (tovább)élőnek tekinthető színpadi formáit hívja segítségül a két nép önszemléletének analizálásához és kizökkentéséhez. A jelenetszekvenciák fókusza eleve a román-magyar viszonyt évszázadok óta terhelő történelmi események láncolatára, az eltérő nézőpontokkal szembeni intoleranciára helyeződik, felmutatva az együttélés tényleges konfliktusossága mellett mindennek bántó kicsinyességét és abszurditását. A hétköznapi helyzeteket felidéző jelenetek ennek megfelelően a nyilvános térben és a privát szférában egyaránt jelenlévő konfliktusokat teatralizálják. A kommunikációképtelenségre felfűzött jelenetek közül így lesz emblematikus az orvosi rendelőben a román orvos és a magyar páciens közti beszédtempó-különbségből adódó nyelvi félresiklás: a mi fáj? kérdésére ugyanis nem testi tünetek, hanem a kisebbségi lét mindennapos nyűgjeinek ecsetelése érkezik válaszként. Ehhez hasonlóan csúszik félre a diskurzus a székelyföldi kocsmaasztalnál egybegyűlt két székely és egy román lány között, aki végeláthatatlanul taglalja a magyarok által a románság ellen elkövetett történelmi bűnöket. A hatásosan kitartott jelenet akkor kulminál, amikor lelepleződik a két székely románnyelv-tudásának hiánya: „Te értetted, miről beszélt? / Nem én. / Pedig olyan szépen mondja, hajnalig is hallgatnám.” De hasonlóan, az önirónia militáns változatának bohózatba illő felépítésével ábrázolódik a román fiú és magyar lány párkapcsolatából kikerekített fordulatos és botrányos családi perpatvar, vagy a román és a magyar utcai nacionalizmus jelenléte, amelynek ábrázolásakor a humorforrást a nacionalista retorikai sémák önreflexív nyelvi megfogalmazása adja. Mindez a magyar egyetemistát az utcán megtámadó román nacionalistáknál („Mint tanult kollégám kifejtette, nem erősségünk az etnikai sokszínűség tolerálása.”), illetve a nemzetieskedést számon kérő magyar focidrukkereknél azonos nyelvi logika mentén beszélődik el („Egy erdélyi magyartól több felelőtlenséget és értelmetlen agressziót várunk el.”).

A példákból is kitűnik, hogy a sztereotípiákkal láttatott konfliktushelyzetek militáns, önreflexív humorral, a helyzetekben rejlő abszurditás felmutatásával jelennek meg a színpadon. Mindezzel nemhogy a problémák elsimítása, hanem a tabusított, mélyen lappangó ellentétek felnyitása, azok nyelvi és performatív ábrázolása éppen a közös diskurzus megszületését segíthetik elő. A népszínmű és a kabaré dramaturgiai kódjainak alkalmazásával az előadás nemcsak az ismert befogadói kondíciókra rájátszva igyekszik kizökkenteni a nézőt, hanem bejáratott és ismert dramaturgiai gépezet alkalmazásával igyekszik ábrázolni, majd azon nyomban felülírni, elbizonytalanítani a mindenkori Másikra ragadt, társadalmi sztereotípiákból álló cselekvésmintákat.

Ennek a dramaturgiai konstellációnak a végeredménye a közös nevetés. Ami az együttélést terhelő és alakító konfliktusok fényében nem egy utolsó dolog.

Fritz Gergely

 

Székely Csaba: MaRó

Yorick Stúdió, Marosvásárhely

Szereplők: Raisa Ané, Benedek Botond Farkas, Ciugulitu Csaba, Fodor Piroska, Badics Petra, Ștefan Mura, Nagy István

Látványtervező: Adrian Ganea

Rendező: Andi Gherghe

 


Címke: , , , , ,
2018.06.18 - tiszatáj

KÖNYVHETI INTERJÚ GÉCZI JÁNOSSAL
Június 7-én, csütörtökön került megrendezése Géczi János Sziget, este hét és hét tíz között című kötetének bemutatója a Dugonics téren. Az esemény után Németh Zsófia beszélgetett vele töredékességről, a rózsákhoz kötődő számmisztikáról, El Kazovszkij grafikáiról és hatásáról, valamint Kass János plasztik-fejeiről… – NÉMETH ZSÓFIA INTERJÚJA

>>>
2018.06.17 - tiszatáj

KÖNYVHETI BESZÉLGETÉS KEMÉNY ISTVÁNNAL
Június 12-én az Ünnepi Könyvhét keretében Kemény István volt a Grand Café vendége. Lúdbőr című esszé- és Nílus című verseskötete kapcsán a szerzővel Klajkó Dániel beszélgetett… – BORBÍRÓ ALETTA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

A FA ALATT
Piagőzös, melankolikus atmoszférát vitriolos, emberi gyarlóságokat feltérképező vonalvezetésre cserélt Hafsteinn Gunnar Sigurdsson. 2011-es dramedyje, az Either Way férfibúba csepegtetett őszinte életörömöt, míg legutóbbi filmje, a tavalyi A fa alatt drasztikusabb, komor hangütésű darab. Noha fekete komédiaként hivatkoznak rá, jóval több ennél… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

KÖNYVHETI BESZÉLGETÉS TÉREY JÁNOSSAL KÁLI HOLTAK CÍMŰ REGÉNYÉRŐL
Térey János az idén POSZT-zsűritagként, 180 megtekintett előadás, illetve saját drámája, a Kazamaták szegedi bemutatója után megírta Káli holtak című színházregényét, mely egyben az első nagyprózája is. A kötet szegedi bemutatóján Lengyel Zoltánnal, a Grand Café munkatársával beszélgetett a szerző… – VARGA RÉKA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

Szakács Réka, Várady Tibor, prózája

Bíró Tímea, Horváth Benji, Marno János, Maurits Ferenc versei

Beszélgetés Maurits Ferenccel

Balázs Attila esszéje

Petar Bojanić, Hovanec Zoltán tanulmánya

Szövegszervező vizualitás az Új Symposionban

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

A VAJDASÁGI zETNA ÚJ KÖTETEINEK BEMUTATÓJA
Június 10-én, vasárnap került sor a vajdasági zEtna új köteteinek bemutatójára. Ebből az alkalomból négy szerző érkezett a Grand Café mozitermébe: Balázs Attila, Fenyvesi Ottó, Lennert Móger Tímea és Szögi Csaba. A beszélgetést Beszédes István, a zEtna magazin alapító-szerkesztője vezette… SZUTORISZ SZABOLCS BENCE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.14 - tiszatáj

SZILASI LÁSZLÓ ÉS SZÍV ERNŐ KÖNYVBEMUTATÓJA
Vasárnap sem volt szünet az Ünnepi Könyvhéten. Június 10-én, késő délután Szilasi László és Darvasi László beszélgetett egymással a Dugonics téren. Utóbbi saját és írói alteregója, Szív Ernő nevében. Luther kutyái és Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba, a várt kötetek… – SZUTORISZ SZABOLCS BENCE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.12 - tiszatáj

AKI ELZÁRJA AZ ÉJSZAKÁT –
A KOLOZSVÁRI SZÍNHÁZ VENDÉGJÁTÉKA BUDAPESTEN
Az idei évben két produkció érkezett a kincses városból Budapestre, amelyek a Tompa Gábor vezette teátrum műsorpolitikájának jelenlegi tendenciáit is jól kirajzolták. Tompa ugyanis az idei évadban mindössze egyetlen rendezést jegyzett (amely végül mégsem valósult meg), miközben a többi premier külföldről meghívott rendezők munkája… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő