08.17.
| Ismét Fekete Zaj Fesztivál Mátrafüreden >>>
09.04.
| Budapesti Klasszikus Film Maraton >>>
08.17.
| Szentendrén látható először együtt hazánkban a Söndörgő és az Amsterdam Klezmer Band >>>
08.16.
| Az ötödik Malomfesztiválon minden több lesz >>>
08.10.
| MAMŰ Galéria – A véletlen >>>
08.08.
| Vass Tibor El, Kondor, pláza című önálló kiállítása – Nyílt, ti, tok című csoportos kiállítás >>>
08.07.
| Magyar műemlékek restaurálási folyamatait mutatja be a Teleki László Alapítvány legújabb kiállítása >>>
08.03.
| Hazánk legmenőbb független társulatai a szegedi THEALTER vendégei >>>
08.03.
| Legéndy Jácint performansza a ZegZugban DJ ANDONE estjén >>>
08.02.
| Változó terek – A Duna menti térség történeti térképeken 1650-1800 >>>
07.30.
| Erdélyi hét a Gyulai Várszínházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>
08.06.
| Hamarabb kezdődik a Szegedi Szabadtéri 2019-esévada >>>
07.25.
| Szőcs Petra első nagyjátékfilmje a Velencei Filmfesztiválon >>>
07.22.
| Újabb díjat nyert a Virágvölgy >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>
06.21.
| Elkezdődtek a Rómeó és Júlia próbái >>>
06.20.
| Megjelent a Black Nail Cabaret új videoklipje >>>
06.08.
| Itt vannak az Év Gyerekkönyvei >>>
06.04.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
06.03.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>

Kortárs makedón költők
Krusovszky Dénes, Malárburk József, Tolnai Ottó, Alice Walker prózája
Janáky Marianna drámája
Baka István levelezéséből
Holokauszt – Csend – Beszéd – Emlékezet – Üzenet (Goldmann Márta, Jablonczay Tímea, Kelemen Zoltán, Máté-Tóth András, Szőke Dávid Sándor, Turai Gabriella, Wéber Péter)
Nátyi Róbert Endre Béla kiállításáról

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

„Ez a mennyország, ide románok nem kerülnek”
2018.02.22 - tiszatáj

SZÉKELY CSABA: MARÓ

Már több mint két éve bemutatták, most Budapestre is eljutott a marosvásárhelyi Yorick Stúdió MaRó című előadása. A Székely Csaba által jegyzett darabnak a Maladype Színház Crossroads/Keresztutak programsorozatának keretében a Ferencvárosi Kulturális Központ adott otthont. A színlap szerint „magyar-román mérkőzésnek” aposztrofált előadás a társulat interkulturális színházi projektjének szerves részét képezi. S bár Székely drámái sikeresek és ismertek a magyarországi színházak látogatóinak körében, a szóban forgó mű a többség-kisebbség, illetve a román-magyar relációk kulturális vonatkozásainak feszegetésével elsődlegesen a színpadon megjelenített közösséget tekinti célközönségnek. Ezért is nevezhető izgalmasnak a budapesti vendégszereplés, amely erőteljesen kitágítja a darab színházkulturális kontextusát, hiszen a nézők számára a színpadra vitt kérdések javarészt láthatatlanok; a földrajzilag távol eső jelenségekről pedig csak egymásra licitáló politikai csatározások ütik meg a napi médiafogyasztó ingerküszöbét (lásd a román miniszterelnök kijelentései kapcsán kibontakozott vitát). Magyarán az „erdélyi” vagy a „román” szavak mögött húzódó „jelentés” idehaza leginkább a politikai diskurzus és a mediális tapasztalat által szállított tudásból épül fel. Ettől függetlenül azt sem érdemes elhallgatni, hogy az előadás után kibontakozott izgalmas közönségtalálkozó arról tanúskodott, hogy a publikum egy része a magyar fővárosban élő romániai magyarokból verbuválódott – az egyik néző még azt is megemlítette hozzászólásában, hogy véleménye szerint csak a román-magyar együttélésről konkrét tapasztalattal rendelkezők részesülhettek az előadás „igazi” befogadásában.

A MaRó egy igazi alkotói csapatmunka eredményeként jött létre, hiszen a szerzőn kívül a Yorick Stúdiót vezető Sebestyén Aba és a rendező Andi Gherghe mellett a színészek közös alkotói erőfeszítése nyomán nyerte el végső formáját. A tíz jelenetből álló, kétnyelvű (román és magyar) előadás bátran viselhetné a jelenetek a román-magyar együttélés hétköznapjaiból alcímet is. A hét színész által játszott darab ugyanis lazán egymásba fonódó képekből áll össze, amelyek egységeit két- vagy háromszereplős mikrojelenetek alkotják. Ezek mindegyike a tematikának megfelelően a kisebbség-többség viszonyrendszerének, a másik/egymás kulturális észlelésének tapasztalatát igyekeznek megragadni. Ennek következtében a darabnak nem lesz centrális figurája, a mű dramaturgiailag is a közösségi összmunkában rejlő hiteles megszólalás formája mellett köteleződik el.

Az animációs filmmel keretezett darab alaphelyzete két székely beszélgetéséből bontakozik ki: a két szereplő a mennyországban beszélget haláluk lehetséges okáról. A sztereotip székely jegyekkel operáló, s ennek megfelelően komótos retorikájú jelenet egyik szereplője a jógára járó román szomszédjától fiatalító varázsitalt kért. A drága italt a jógakör indiai vezetője kotyvasztotta, aminek fogyasztása tragédiába torkollott, hiszen ahogy a mennyországban diskuráló érintett mondja: „vagy azért, mert méreg volt, vagy mert túl sokat ittam meg belőle.” Erre társa azzal replikázik, hogy a különös esetre mindenképpen fény derül, hiszen egyszer magát a szomszédot is meg tudják kérdezni az esetről. Amire érkezik a válasz: „Sosem tudjuk meg, ez a mennyország, ide románok nem kerülnek.” Az előadás által működtetett irónia alaphangját ez a párbeszéd alapozza meg, s amelynek további eredményeként a kitűnően előkészített és felépített humor adja az előadás igazi politikusságát. Ez a politikusság ugyanis nem politikai témák puszta színrevitelében merül ki, hanem egy olyan stratégiának tekinthető, amely a több-nézőpontúság kidolgozásával nyit utakat a Másik világlátása felé. Nem pusztán az előadás tartalmi elemei, hanem rendezés formai sajátosságai ingerelnek attitűdváltozást és a bebetonozott, sztereotip jellemvonások újragondolását.

Székely mindehhez a népszínmű, a bohózat és a kabaré műfaji kellékeiből dolgozott ki egy módfelett dinamikus dramaturgiát, pörgős dialógusokkal, kitűnően előkészített poénokkal, arányosan adagolt feszültséggel. A szerző lényegében a magyar (ám a groteszk mozgósításával a közép-kelet-európai) drámahagyomány leginkább (tovább)élőnek tekinthető színpadi formáit hívja segítségül a két nép önszemléletének analizálásához és kizökkentéséhez. A jelenetszekvenciák fókusza eleve a román-magyar viszonyt évszázadok óta terhelő történelmi események láncolatára, az eltérő nézőpontokkal szembeni intoleranciára helyeződik, felmutatva az együttélés tényleges konfliktusossága mellett mindennek bántó kicsinyességét és abszurditását. A hétköznapi helyzeteket felidéző jelenetek ennek megfelelően a nyilvános térben és a privát szférában egyaránt jelenlévő konfliktusokat teatralizálják. A kommunikációképtelenségre felfűzött jelenetek közül így lesz emblematikus az orvosi rendelőben a román orvos és a magyar páciens közti beszédtempó-különbségből adódó nyelvi félresiklás: a mi fáj? kérdésére ugyanis nem testi tünetek, hanem a kisebbségi lét mindennapos nyűgjeinek ecsetelése érkezik válaszként. Ehhez hasonlóan csúszik félre a diskurzus a székelyföldi kocsmaasztalnál egybegyűlt két székely és egy román lány között, aki végeláthatatlanul taglalja a magyarok által a románság ellen elkövetett történelmi bűnöket. A hatásosan kitartott jelenet akkor kulminál, amikor lelepleződik a két székely románnyelv-tudásának hiánya: „Te értetted, miről beszélt? / Nem én. / Pedig olyan szépen mondja, hajnalig is hallgatnám.” De hasonlóan, az önirónia militáns változatának bohózatba illő felépítésével ábrázolódik a román fiú és magyar lány párkapcsolatából kikerekített fordulatos és botrányos családi perpatvar, vagy a román és a magyar utcai nacionalizmus jelenléte, amelynek ábrázolásakor a humorforrást a nacionalista retorikai sémák önreflexív nyelvi megfogalmazása adja. Mindez a magyar egyetemistát az utcán megtámadó román nacionalistáknál („Mint tanult kollégám kifejtette, nem erősségünk az etnikai sokszínűség tolerálása.”), illetve a nemzetieskedést számon kérő magyar focidrukkereknél azonos nyelvi logika mentén beszélődik el („Egy erdélyi magyartól több felelőtlenséget és értelmetlen agressziót várunk el.”).

A példákból is kitűnik, hogy a sztereotípiákkal láttatott konfliktushelyzetek militáns, önreflexív humorral, a helyzetekben rejlő abszurditás felmutatásával jelennek meg a színpadon. Mindezzel nemhogy a problémák elsimítása, hanem a tabusított, mélyen lappangó ellentétek felnyitása, azok nyelvi és performatív ábrázolása éppen a közös diskurzus megszületését segíthetik elő. A népszínmű és a kabaré dramaturgiai kódjainak alkalmazásával az előadás nemcsak az ismert befogadói kondíciókra rájátszva igyekszik kizökkenteni a nézőt, hanem bejáratott és ismert dramaturgiai gépezet alkalmazásával igyekszik ábrázolni, majd azon nyomban felülírni, elbizonytalanítani a mindenkori Másikra ragadt, társadalmi sztereotípiákból álló cselekvésmintákat.

Ennek a dramaturgiai konstellációnak a végeredménye a közös nevetés. Ami az együttélést terhelő és alakító konfliktusok fényében nem egy utolsó dolog.

Fritz Gergely

 

Székely Csaba: MaRó

Yorick Stúdió, Marosvásárhely

Szereplők: Raisa Ané, Benedek Botond Farkas, Ciugulitu Csaba, Fodor Piroska, Badics Petra, Ștefan Mura, Nagy István

Látványtervező: Adrian Ganea

Rendező: Andi Gherghe

 


Címke: , , , , ,
2018.08.19 - tiszatáj

AZ UTOLSÓ KÉT NAP A THEALTEREN
A Thealter utolsó két napja igazi színházi ínyencségeket tartogatott a fesztivál résztvevői számára. Pénteken egy minden elemében egyedi és sajátos táncnyelvi produkciót, a sepsiszentgyörgyi M Stúdió Lift – boys will be boys című koreográfiáját tekinthette meg a nagyérdemű. Fehér Ferenc rendezésében három színész, Deák Zoltán, Szekrényes László és Veres Nagy Attila szerepelnek egy liftkabin alapterületének megfeleltethető aprócska térben. Az előadás kizárólag mozgásra épül, verbalitás nincs… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.08.18 - tiszatáj

BESZÁMOLÓ A MALOMFESZTIVÁLRÓL
Sátor, napfelkelte, kakasszó, nehézkés ébredés. Következzen a Malomfesztivál második – esős – napjáról szóló beszámoló, ahogyan azt “elsőmalmozó” tudósítónk látta. – VARGA RÉKA BESZÁMOLÓJA 

>>>
2018.08.17 - tiszatáj

BESZÁMOLÓ A MALOMFESZTIVÁLRÓL
Ötödik alkalommal nyitotta meg képzeletbeli kapuját a szerbiai falu, Orom és a határában elterülő Malomfesztivál. Az első nap eseményeibe „elsőmalmozó” tudósítónk szemén keresztül tekinthetnek be. – VARGA RÉKA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.08.16 - tiszatáj

BRECHT ÉS SHAKESPEARE A THEALTER HATODIK ÉS HETEDIK NAPJÁN
A Thealteren bemutatott előadások közül kettő is több ízben bizonyította, hogy az alkotók életkora és a színházi hierarchiában elfoglalt státuszuk egyáltalán nincs egyenes arányban előadásaik esztétikai minőségével. Azaz sosem jelenthet kiindulási alapot, hogy egy adott előadás alkotója évtizedek óta a pályán van, avagy éppen a színművészeti végzős hallgatója… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.08.16 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS ZUZANA KIZÁKOVÁVAL
Ahhoz, hogy egy fesztiválon minden flottul menjen, a folyamatokat a legapróbb részletekig meg kell tervezni. A Malomfesztiválon viszont nem csak színpadot, de közösséget is építenek. A fesztivál szellemiségéről  Zuzana Kizákovával, produkciós menedzserrel beszélgettünk… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

>>>
2018.08.14 - tiszatáj

A THEALTER ÖTÖDIK NAPJA
Három megtekintésre érdemes előadás szerepelt egymás után a programban. Elsőként délután hatkor a k2 társulatának A Cenci-ház című előadása volt látható a régi zsinagógában, ezt követte Kokan Mladenović Felhő a nadrágban című rendezése a Kisszínházban, hogy aztán a kitartó közönség újra a Hajnóczy utcában találja magát a színművészetisek Az éjszaka a nappal anyja című produkcióján… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.08.13 - tiszatáj

SOLTIS LAJOS SZÍNHÁZ
A celldömölki társulat olyan üdén robbant be a Thealter Fesztiválba, mint pár éve a K2 Színház. Biztos nem véletlen, hogy egymásra találtak, közös produkciójukat látva a napnál világosabb, hogy értik egymást… – IBOS ÉVA KRITIKÁJA

>>>
2018.08.10 - tiszatáj

IMPULZUSMORZSÁK A THEALTER ELSŐ NÉGY NAPJÁRÓL
Elkezdődött, s a vége felé közelít a tíznapos a 28. Thealter Szegeden. Amelynek erejét és népszerűségét jól mutatja, hogy a finoman szólva sem nézőcsalogató kánikula ellenére mind az esténként szaunává avanzsáló régi zsinagóga, mind a kellemesen befülledő Horváth Mihály utcai Kisszínház is megtelik a szegedi, vagy a fesztivál miatt Szegedre érkezett publikummal… – FRITZ GERGELY BESZÁMOLÓJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő