10.26.
| Október végén elárasztják az országot a rajzfilmek >>>
10.25.
| Asztali beszélgetések… – Befejezetlen múlt >>>
10.18.
| MASZK – Perzsia Szegedre jön – Hajnóczy-nap >>>
10.16.
| Latin-amerikai filmek, ételek, borok és latin bulik a Déli-Doku dokumentumfilm-fesztiválon >>>
10.14.
| MASZK – Ziggurat Project: Acsai Roland: Esumi és Asao >>>
10.12.
| 100 éve született Leonard Bernstein >>>
10.11.
| Kass Galéria – Írásvédett című kiállítás >>>
10.11.
| ZUG színház és művészeti tetthely – HLP feat. Roskó Gábor: A csillagok szíve >>>
10.10.
| Rejtő Jenő orrvérzésig – Fülig Jimmy ajánlásával vagy épp annak ellenére >>>
10.08.
| MASZK – PanoDráma: Pali >>>
10.06.
| Ludwig Múzeum – Salla Tykkä: Rövid címek >>>
10.05.
| MASZK – Mándy Ildikó Társulata: A macska neve >>>

09.27.
| „Emlékek helyett mobiltelefonom volt” >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>
08.06.
| Hamarabb kezdődik a Szegedi Szabadtéri 2019-esévada >>>
07.25.
| Szőcs Petra első nagyjátékfilmje a Velencei Filmfesztiválon >>>
07.22.
| Újabb díjat nyert a Virágvölgy >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>
06.21.
| Elkezdődtek a Rómeó és Júlia próbái >>>

A maximalista, Hazai Attila emlékére
(Írások, beszélgetések Hazai Attila művészetéről)

Hazai Attila, Juhász Róbert, Kormányos Ákos, Mohai V. Lajos, Nagy Hajnal Csilla, John Peck, Petőcz András, Robert Pinsky, Tóth Erzsébet versei

Bene Zoltán, Murányi Sándor Olivér, Patak Márta, Sántha József prózája

>>>

Öt héten át 65 helyszínen közel 300 programmal várja az egyetem és Szeged közösségét a 23. Őszi Kulturális Fesztivál. A programsorozat kínálatában komoly- és könnyűzenei hangversenyeket, koncerteket, film- és könyvbemutatókat, színházi előadásokat, kiállításokat, irodalmi-közéleti beszélgetéseket is találunk. A fesztivál október 1-jén látványos fényfestéssel nyílik. A Szegedi Tudományegyetem Nemzetközi és Közkapcsolati […]

>>>

„Ez a mennyország, ide románok nem kerülnek”
2018.02.22 - tiszatáj

SZÉKELY CSABA: MARÓ

Már több mint két éve bemutatták, most Budapestre is eljutott a marosvásárhelyi Yorick Stúdió MaRó című előadása. A Székely Csaba által jegyzett darabnak a Maladype Színház Crossroads/Keresztutak programsorozatának keretében a Ferencvárosi Kulturális Központ adott otthont. A színlap szerint „magyar-román mérkőzésnek” aposztrofált előadás a társulat interkulturális színházi projektjének szerves részét képezi. S bár Székely drámái sikeresek és ismertek a magyarországi színházak látogatóinak körében, a szóban forgó mű a többség-kisebbség, illetve a román-magyar relációk kulturális vonatkozásainak feszegetésével elsődlegesen a színpadon megjelenített közösséget tekinti célközönségnek. Ezért is nevezhető izgalmasnak a budapesti vendégszereplés, amely erőteljesen kitágítja a darab színházkulturális kontextusát, hiszen a nézők számára a színpadra vitt kérdések javarészt láthatatlanok; a földrajzilag távol eső jelenségekről pedig csak egymásra licitáló politikai csatározások ütik meg a napi médiafogyasztó ingerküszöbét (lásd a román miniszterelnök kijelentései kapcsán kibontakozott vitát). Magyarán az „erdélyi” vagy a „román” szavak mögött húzódó „jelentés” idehaza leginkább a politikai diskurzus és a mediális tapasztalat által szállított tudásból épül fel. Ettől függetlenül azt sem érdemes elhallgatni, hogy az előadás után kibontakozott izgalmas közönségtalálkozó arról tanúskodott, hogy a publikum egy része a magyar fővárosban élő romániai magyarokból verbuválódott – az egyik néző még azt is megemlítette hozzászólásában, hogy véleménye szerint csak a román-magyar együttélésről konkrét tapasztalattal rendelkezők részesülhettek az előadás „igazi” befogadásában.

A MaRó egy igazi alkotói csapatmunka eredményeként jött létre, hiszen a szerzőn kívül a Yorick Stúdiót vezető Sebestyén Aba és a rendező Andi Gherghe mellett a színészek közös alkotói erőfeszítése nyomán nyerte el végső formáját. A tíz jelenetből álló, kétnyelvű (román és magyar) előadás bátran viselhetné a jelenetek a román-magyar együttélés hétköznapjaiból alcímet is. A hét színész által játszott darab ugyanis lazán egymásba fonódó képekből áll össze, amelyek egységeit két- vagy háromszereplős mikrojelenetek alkotják. Ezek mindegyike a tematikának megfelelően a kisebbség-többség viszonyrendszerének, a másik/egymás kulturális észlelésének tapasztalatát igyekeznek megragadni. Ennek következtében a darabnak nem lesz centrális figurája, a mű dramaturgiailag is a közösségi összmunkában rejlő hiteles megszólalás formája mellett köteleződik el.

Az animációs filmmel keretezett darab alaphelyzete két székely beszélgetéséből bontakozik ki: a két szereplő a mennyországban beszélget haláluk lehetséges okáról. A sztereotip székely jegyekkel operáló, s ennek megfelelően komótos retorikájú jelenet egyik szereplője a jógára járó román szomszédjától fiatalító varázsitalt kért. A drága italt a jógakör indiai vezetője kotyvasztotta, aminek fogyasztása tragédiába torkollott, hiszen ahogy a mennyországban diskuráló érintett mondja: „vagy azért, mert méreg volt, vagy mert túl sokat ittam meg belőle.” Erre társa azzal replikázik, hogy a különös esetre mindenképpen fény derül, hiszen egyszer magát a szomszédot is meg tudják kérdezni az esetről. Amire érkezik a válasz: „Sosem tudjuk meg, ez a mennyország, ide románok nem kerülnek.” Az előadás által működtetett irónia alaphangját ez a párbeszéd alapozza meg, s amelynek további eredményeként a kitűnően előkészített és felépített humor adja az előadás igazi politikusságát. Ez a politikusság ugyanis nem politikai témák puszta színrevitelében merül ki, hanem egy olyan stratégiának tekinthető, amely a több-nézőpontúság kidolgozásával nyit utakat a Másik világlátása felé. Nem pusztán az előadás tartalmi elemei, hanem rendezés formai sajátosságai ingerelnek attitűdváltozást és a bebetonozott, sztereotip jellemvonások újragondolását.

Székely mindehhez a népszínmű, a bohózat és a kabaré műfaji kellékeiből dolgozott ki egy módfelett dinamikus dramaturgiát, pörgős dialógusokkal, kitűnően előkészített poénokkal, arányosan adagolt feszültséggel. A szerző lényegében a magyar (ám a groteszk mozgósításával a közép-kelet-európai) drámahagyomány leginkább (tovább)élőnek tekinthető színpadi formáit hívja segítségül a két nép önszemléletének analizálásához és kizökkentéséhez. A jelenetszekvenciák fókusza eleve a román-magyar viszonyt évszázadok óta terhelő történelmi események láncolatára, az eltérő nézőpontokkal szembeni intoleranciára helyeződik, felmutatva az együttélés tényleges konfliktusossága mellett mindennek bántó kicsinyességét és abszurditását. A hétköznapi helyzeteket felidéző jelenetek ennek megfelelően a nyilvános térben és a privát szférában egyaránt jelenlévő konfliktusokat teatralizálják. A kommunikációképtelenségre felfűzött jelenetek közül így lesz emblematikus az orvosi rendelőben a román orvos és a magyar páciens közti beszédtempó-különbségből adódó nyelvi félresiklás: a mi fáj? kérdésére ugyanis nem testi tünetek, hanem a kisebbségi lét mindennapos nyűgjeinek ecsetelése érkezik válaszként. Ehhez hasonlóan csúszik félre a diskurzus a székelyföldi kocsmaasztalnál egybegyűlt két székely és egy román lány között, aki végeláthatatlanul taglalja a magyarok által a románság ellen elkövetett történelmi bűnöket. A hatásosan kitartott jelenet akkor kulminál, amikor lelepleződik a két székely románnyelv-tudásának hiánya: „Te értetted, miről beszélt? / Nem én. / Pedig olyan szépen mondja, hajnalig is hallgatnám.” De hasonlóan, az önirónia militáns változatának bohózatba illő felépítésével ábrázolódik a román fiú és magyar lány párkapcsolatából kikerekített fordulatos és botrányos családi perpatvar, vagy a román és a magyar utcai nacionalizmus jelenléte, amelynek ábrázolásakor a humorforrást a nacionalista retorikai sémák önreflexív nyelvi megfogalmazása adja. Mindez a magyar egyetemistát az utcán megtámadó román nacionalistáknál („Mint tanult kollégám kifejtette, nem erősségünk az etnikai sokszínűség tolerálása.”), illetve a nemzetieskedést számon kérő magyar focidrukkereknél azonos nyelvi logika mentén beszélődik el („Egy erdélyi magyartól több felelőtlenséget és értelmetlen agressziót várunk el.”).

A példákból is kitűnik, hogy a sztereotípiákkal láttatott konfliktushelyzetek militáns, önreflexív humorral, a helyzetekben rejlő abszurditás felmutatásával jelennek meg a színpadon. Mindezzel nemhogy a problémák elsimítása, hanem a tabusított, mélyen lappangó ellentétek felnyitása, azok nyelvi és performatív ábrázolása éppen a közös diskurzus megszületését segíthetik elő. A népszínmű és a kabaré dramaturgiai kódjainak alkalmazásával az előadás nemcsak az ismert befogadói kondíciókra rájátszva igyekszik kizökkenteni a nézőt, hanem bejáratott és ismert dramaturgiai gépezet alkalmazásával igyekszik ábrázolni, majd azon nyomban felülírni, elbizonytalanítani a mindenkori Másikra ragadt, társadalmi sztereotípiákból álló cselekvésmintákat.

Ennek a dramaturgiai konstellációnak a végeredménye a közös nevetés. Ami az együttélést terhelő és alakító konfliktusok fényében nem egy utolsó dolog.

Fritz Gergely

 

Székely Csaba: MaRó

Yorick Stúdió, Marosvásárhely

Szereplők: Raisa Ané, Benedek Botond Farkas, Ciugulitu Csaba, Fodor Piroska, Badics Petra, Ștefan Mura, Nagy István

Látványtervező: Adrian Ganea

Rendező: Andi Gherghe

 


Címke: , , , , ,
2018.10.15 - tiszatáj

VERES ATTILA KÖNYVBEMUTATÓJA
Három éves kihagyás után visszatért a Próza Nostra Irodalmi Estek című programsorozat Szegedre. Október 4-én a Próza Nostra kritikusai, Benkő Marianna és Pozsár Anett beszélgettek Veres Attila horror szerzővel Odakint sötétebb című regényéről, illetve az idei könyvhétre megjelent novellagyűjteményéről, az Éjféli iskolákról. – BORBÍRÓ ALETTA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.10.15 - tiszatáj

TENOR3 A MÜPÁBAN
Ma nehéz volna pontosan kiválasztani a világ három legnagyobb tenorját, jómagam legalábbis Kaufmann után elakadnék. Ám háromtenor típusú koncerteket rendezni nagyon is értelmes vállalkozás. Gondolom jövedelmező is, ám engem jobban érdekel a dolog művészi oldala. Bár egy hangfajról van szó, azért nagyon sok alfaj létezik ezen belül is. A Müpa legújabb vállalkozása, amely megkülönböztetésül a tenor a köbön címet kapta, három eltérő típust vonultatott föl… – MÁROK TAMÁS ÍRÁSA

>>>
2018.10.15 - tiszatáj

JANÁKY MARIANNA:
NOVELLÁK REGÉNYE
Irodalommal foglalkozó emberek olykor hosszasan elvitatkoznak azon, létezik-e női irodalom? S ha igen, mi is az pontosan, mitől az, ami? Nő ír nőkről? Férfi nőkről? Nő férfiakról? A szerzőtől női vagy a témától az? Mi a kulcs? Nemrégiben egy folyóirat tematikus blokkja kapcsán a női tematika kifejezést ahányan vagyunk szerkesztők, annyiféleképpen értelmeztük. Janáky Marianna azonban megkönnyíti a választ erre a kérdésre: nőként ír nőkről nőiesen… – BENE ZOLTÁN KRITIKÁJA

>>>
2018.10.14 - tiszatáj

DERES KORNÉLIA: KÉPKALAPÁCS – SZÍNHÁZ, TECHNOLÓGIA, INTERMEDIALITÁS
Akárcsak a többi művészeti ág, a színház sem tudja elkerülni azt, hogy az őt körülvevő társadalmi és gazdasági környezet technikai és digitális változásait valamilyen módon beépítse, használja. Míg a nemzetközi színháztudomány már az 1990-es évektől behatóbban elemezi ezeket a folyamatokat, a hazai kutatás a 2000-es évektől teszi témájává a színházi előadások és az új médiumok kapcsolatát nem utolsósorban azért, mert napjainkig viszonylag kevés alkotó vállalkozik arra, hogy tudatosan használja a mozgóképes-digitális technikákat… – OROSZLÁN ANIKÓ KRITIKÁJA

>>>
2018.10.13 - tiszatáj

NÉMETH PÉTER MYKOLA: TALÁN. 77+33 MAGYAR HAIKU
Nem meglepő, hogy a radikálisan avantgárd Németh Péter Mykola, a beat-nemzedék ellentmondásos megítélésű vezéralakjától, Allen Ginsbergtől választott mottót kötete élére, miszerint: „Csakis az absztrakt haiku képes megteremteni a misztériumot, miközben vaskemény költészetet kalapál vissza a sorokba.” A mottóból Mykola költészete legalább három dologba kapaszkodik… – FEKETE J. JÓZSEF KRITIKÁJA

>>>
2018.10.11 - tiszatáj

PORZSOLT AMI:
UBUKUBU ZŰRKALANDJAI
Az iskolakezdési nehézségek a legtöbb családban megviselik a gyerekeket és a szülőket egyaránt. Porzsolt Ami maga is többször átesett már ezen a „kalandon”, de a fejlesztőpedagógus számára a bonyolultabb helyzetek sem ismeretlenek. Ezekből a tapasztalatokból született Ubukubu a kis kocka űrlény figurája, és a kalandos segítő könyv, amelynek nem titkolt célja, hogy az iskolakezdés előtt álló gyerekek képességeit fejlessze, illetve megkönnyítse a változással járó stressz feldolgozását.… – MAKKAI KRISZTINA KRITIKÁJA

>>>
2018.10.10 - tiszatáj

EGY VIDÁM MŰHELY KOMOLY BEMUTATÁSA
A Homo Ludens Project egy szegedi székhelyű alkotóközösség, melynek munkáját 2013 óta követheti nyomon a közönség, Szegeden és vidéken egyaránt. Benkő Imola Orsolya művészeti vezető és rendező – korábban a Szegedi Focus Műhely társulat vezetője – csapatával olyan performatív előadások megalkotásán dolgozik, melyek a hagyományos színházi konvenciókkal szemben szabadabb, befogadó-orientált atmoszférát teremtenek. – NÉMETH ZSÓFIA ÍRÁSA

>>>
2018.10.09 - tiszatáj

CSAK REALITY – POP-UP KIÁLLÍTÁS ÉS PERFROMANSZ
Szeptember 11-én már este hat előtt fél órával is késő megérkezni azoknak, akik csak a szokásos hétvégi alapozást kezdték volna meg a Nyugi kertjében, de azoknak sem egyszerű ülőhelyet találni (előzetes foglalás híján), akik a Csak Reality performansz miatt jöttek… – TASKOVICS VIKTÓRIA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.10.09 - tiszatáj

DÁNÉL MÓNIKA: NYELV-KARNEVÁL
A Kijárat Kiadó gondozásában megjelent tanulmánykötet a szerző 2009-ben megvédett doktori értekezése, amelyet kiegészített az utolsó, (Női) fragmentumok című fejezet négy írásával (Ladik Katalin és Huszár Éva műveiről kerültek be újabb elemzések, a Bakucz-interpretáció korábban egy másik fejezetben szerepelt). Az öt fejezetbe rendezett szöveg- (és helyzet-)elemző tanulmányokat a Bevezető nyitómondata, lényegében a könyv egészének tételmondataként ennek az „interpretációs űrnek” a szövegösszefüggésébe helyezi, amelyet legalább két, egyaránt történeti ok interferenciájára vezet vissza… – HANSÁGI ÁGNES KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő