Tiszatájonline | 2018. február 19.

A sötétség bal keze

FŐHAJTÁS URSULA K. LE GUIN ELŐTT
A magyar kultúra napján, január 22-én hunyt el Ursula K. Le Guin amerikai író, a fantasy, a mágikus realizmus, a tudományos-fantasztikus, a gyerek- és ifjúsági irodalom mestere, akinek köszönhetően magas irodalommá lett a fantasy. Az íróra magyar műfordítója, Sohár Anikó emlékezik.

FŐHAJTÁS
URSULA K. LE GUIN ELŐTT

A magyar kultúra napján, január 22-én hunyt el Ursula K. Le Guin amerikai írónő, akinek halálával nem csupán az amerikai irodalmat érte veszteség.

Ursula Kroeber néven született 1929-ben, s felfogását, emberekhez és a világhoz való viszonyulását egész életében meghatározta a szerető családi háttér és az otthonról hozott szellemi és erkölcsi tőke: édesapja neves antropológus volt, akitől többek közt megtanulta, hogy a társadalmak mesterséges konstrukciók s egyik sem előrébbvaló, egyik sem felsőbbrendű a másiknál. Írónő édesanyjának köszönhetjük Ishi, az utolsó vadember [1] történetét, azaz mind kutatói kíváncsiságát, mind íráskészségét volt kitől örökölje. Házuk mindig nyitva állt a tudósok, egyetemi oktatók és indiánok előtt.[2] Le Guin mindig hálásan emlékezett arra, hogy egész kis korától találkozott más nyelvekkel, más kultúrákkal, más értékrendekkel, s lett belőle élete végéig nyitott, empatikus ember.

Le Guin a Radcliffe-en (1951) szerzett alapszakos, majd a Columbián (1952) olasz és francia középkori és reneszánsz irodalom mesterszakos diplomát. Útban Franciaországba, ahová doktorátusát megszerezni indult, ismerkedett meg későbbi férjével, Charles Le Guin történésszel, s hamarosan összeházasodtak. Három gyermeket neveltek föl Portlandben, ahol a férj az egyetemen oktatott, Le Guin pedig a család és a háztartás mellett írt, rajzolt, tanította az írás művészetét, továbbá számtalanszor nyilvánított véleményt számára fontos társadalmi és művészeti kérdésekben. Feminstának vallotta magát, de ebben is külön úton járt. A szavára sokan adtak s adnak ma is.

A hatvanas évek eleje óta jelentek meg írásai: regények, novellák, versek, esszék, műfordítások, írásművészeti kalauzok, könyvismertetések és -kritikák, valamint egy forgatókönyv. Leginkább a fantasy, a mágikus realizmus, a tudományos-fantasztikus, a gyermek- és ifjúsági irodalom terén vált ismertté, sokan zsánerírónak tartották, jóllehet 1969-es The Left Hand of Darkness című regénye (magyarul A sötétség bal keze, ford. Baranyi Gyula, Móra 1969 és Európa 2015) legalább olyan nagy hatást gyakorolt az utána következő írónemzedékre, mint – hogy a fantasztikus irodalomnál maradjunk – J.R.R. Tolkien.  Harold Bloom emelte őt a kanonizált amerikai irodalomba híres listájával,[3] ezt mondva róla: „rendkívül képzeletgazdag alkotó és stílusművész, akinek köszönhetően korunkban magasirodalommá lett a fantasy”.[4]

„A sötétség bal keze” olyan idegen világot mutat be a Gethen nevű bolygón, ahol az embereknek nincs állandó neme, hanem csak a havonta bekövetkező, néhány napig tartó szexuálisan aktív időszak, a kemmer határozza meg nemi jellegüket-szerepüket. Ez a környezettől és a kapott ingerektől függően alakulhat így is, úgy is: aki az egyik hónapban (szülésre alkalmas) nő, a másikban lehet (nemző) férfi. Le Guin olyan társadalmat ír le, amely a szexuális aktivitás azonos mértéke, de más eloszlása miatt a miénktől alapvetően eltérő berendezkedésű; nem ismeri a nemi erőszakot és a háborút. A bolygóközi szövetséget, az Ekument egy fekete férfi képviseli – ami igen szokatlan 1969-ben –, akit a getheniek perverznek tartanak állandó neme okán s vagy sajnálják, vagy megvetik. A regény szembesít mindnyájunkat azzal, mennyire meghatározzák életünket és társadalomszerkezetünket a biológiai és társadalmi nemek, és más beidegződések. Amikor azt olvassuk a 115. oldalon, hogy „A király teherbe esett”, minden leírásnál jobban érzékeljük Gethen idegenségét.

A cselekményt meg-megszakítják a getheni mítoszokat, szokásokat, történelmi eseményeket elbeszélő fejezetek, néha megvilágítva a főhős számára érthetetlen dolgokat, máskor meghagyva a homályt, az idegenség érzetét, amit a szövegbe szőtt getheni szavak, kifejezések csak fokoznak. A főhőst ugyan kiképezték követté, elsajátította a nyelvet, mégis sokszor nem ért, vagy félreért megnyilvánulásokat: csak hosszú, keserves folyamat során, a regény végére ismeri meg annyira Gethent, a helyiek gondolkodásmódját, hogy valódi kultúrák közötti közvetítővé (trendibb kifejezéssel, interkulturális mediátorrá) válhasson. A regény korabeli fogadtatása, hiába kapta meg a Hugo[5]– és Nebula[6]-díjakat, s nyert meg új olvasókat a fantasztikum számára, egyáltalán nem mondható egyértelműen pozitívnak: a szélsőséges feministák egy része például helytelenítette, hogy férfi a főszereplő.

Tudtommal Le Guin írta az egyetlen anarchista és az egyetlen valóban pozitív társadalmi utópiát (előbbi címe The Dispossessed, magyarul A kisemmizettek, ford. Adamik Lajos, Szukits 1974, utóbbié Always Coming Come). Fölöttébb tudatos író volt.

Le Guin egész életében küzdött a fantasztikus irodalom elismertetéséért, s abban, hogy ma már kevesebben húzzák fel az orrukat a science fiction vagy fantasy szavak hallatán, legalább akkora része van szépirodalmi alkotásainak, mint irodalomkritikai esszéinek.

A fantasy műfajában Szigetvilág-történetei örvendenek közkedveltségnek, a hetvenes évek óta folyamatosan kaphatók, s minden bizonnyal ők ihlették a Harry Potter-sorozat Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskoláját is. Ezek közül pont a legelső novella (The Word of Unbinding, 1964) nem jelent még meg magyarul.

Harold Bloom úgy vélte, hogy Le Guin sosem írt le hibás vagy rossz mondatot. Igaza volt. S ez magasra teszi a lécet minden műfordító előtt, aki Le Guin magyarra ültetésével próbálkozik. Mégis remélem, hogy lesznek erre vállalkozók, fordítók, szerkesztők, kiadók, mert az a legméltóbb emlékezés erre a nagyszerű íróra és remek emberre, ha előbb-utóbb minden könyve megjelenik magyarul is. Egy író addig él, amíg – eredetiben vagy fordításban, de – olvassák műveit. Ehhez szeretnék hozzájárulni 54 évvel amerikai megjelenése után az első Szigetvilág-novella magyarra fordításával. Íme „Az eloldozás igéje”.

         Sohár Anikó

JEGYZETEK

[1] A sic Le Guiné: A Wave in the Mind című esszégyűjteményében megemlékezik Ishiről és más házuknál megforduló őslakosokról, s leírja, milyen sajnálatosnak és félrevezetőnek tartja a vadember (savage) szó használatát édesanyja könyvének címében.

[2] Ld. Le Guin írásain kívül pl. Philip W. Scher, az Oregoni Egyetem antropológia- és néprajz professzorának megemlékezését. https://theconversation.com/the-education-of-ursula-le-guin-90681

[3] Harold Bloom. The Western Canon: The Books and School of the Ages, Harcourt Brace 1994

[4] Harold Bloom: Novelists and Novels: A Collection of Critical Essays, Checkmark Books 2007 506. old.

[5] A Hugo-díj olyan irodalmi díj, amelyet a rajongók adnak, minden évben a World Science Fiction Society összejövetelén, a Worldconon, a küldöttek ítélik oda a megelőző naptári évben a science fiction és a fantasy műfajában született művekért és elért eredményekért. A díjat Hugo Gernsbackről, az Amazing Stories című sci-fi magazin alapítójáról nevezték el.

[6] A Nebula-díj olyan irodalmi díj, amelyet minden évben az Amerikai Science Fiction és Fantasy Írók Egyesületének (SFWA) tagjai ítélnek oda az előző naptári évben az Amerikai Egyesült Államokban publikált legjobb science fiction és/vagy fantasy alkotásoknak.

Kapcsolódó írásunk:

Ursula K. Le Guin: Az eloldozás igéje >>>