04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
 TiszaLINE Szalon

04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Whisky – földön, vízen és levegőben
2018.02.15 - tiszatáj

JOE WRIGHT: A LEGSÖTÉTEBB ÓRA

A legsötétebb óra című háborús mozi egyszerre párja és ellentéte Christopher Nolan Dunkirk (2017) és Oliver Hirschbiegel A bukás – Hitler utolsó napjai (2004) című filmjeinek. Joe Wright munkája Churchill első miniszterelnökségének első, belpolitikailag is válságos hónapját viszi színre. Miközben humorral igyekszik hígítani a történelem súlyát, mindvégig megmarad a nemzeti filmeposz által megkövetelt patetikus, sőt szentimentális tónuson belül. A legsötétebb óra 2018. január 18-tól látható a magyarországi mozikban.

A második világháború alatti franciaországi angol–francia ellenállást ironikusan tárgyaló Halló, halló! (’Allo ’Allo!, 1982–1992) című brit televíziós sorozat 64. epizódjában maga Winston Churchill jelenik meg, akinek alakját a szitkom szatirikusan ábrázolja: állandó szivarozása mellé bőséges whisky-adagok és aluszékonyság párosul. Az Il Dottor Churkill (a kormányfő neve itt szójáték) című 1941-es fasiszta propaganda-animáció, mely egyfajta Dr. Jekyll és Mr. Hyde átirat, a brit miniszterelnököt szintén hasonló módon figurázza ki. Amikor Joe Wright 2017-ben A legsötétebb órában ugyanezekhez a karikaturisztikus eszközökhöz fordul, akkor az már némileg kezd visszássá válni. No, nem azért, mert ez a „megszentségtelenítő” ábrázolás egy háborús filmeposzba nem férne bele, hanem azért, mert biztonsági játékosként ezerszer lerágott csontok kliséit aktualizálja újra, melyekből hiányzik mindenféle innováció.

 

 

A legsötétebb óra teljes mértékben beilleszkedik azon intencionált történelmi filmek kategóriájába, melyeknek társadalmi funkciója van: egyszerre rendelkezik pedagógiai-didaktikai szereppel, és tölti be a nagy nemzeti narratíva emlékezetfenntartó funkcióját. Példa erre a filmbeli Churchillnek az a Nagy-Britanniát az európai kontinenstől elhatároló, szájbarágós kijelentése, miszerint „mi tengerésznemzet vagyunk” – ami a Brexit árnyékában különös gellert kap. Ennek folytán pedig Joe Wright filmjének funkciója a brit közönség számára a nemzeti identitás erősítésében jelölhető ki, melynek során a nézőközönség újabb generációja számára meséli újra a kanonizált nemzeti nagyelbeszélést, de a „magára maradt nemzet” önértelmezését megtoldja az Európai Unióból való kilépés áthallása. A autentikusként beállított történelmi filmeposzt a film számos jegye támogatja. Először is, a több mint két órás terjedelem már önmagában is grandiózus epikus mintákat sejtet. Másodszor, a film többé-kevésbé hűen követi az 1940 májusának válságos hónapjában lezajlott eseményeket, amit azzal az egyébiránt szintén klasszikus, így aztán sablonos módszerrel hitelesít, hogy a filmképen a történelmi idő előrehaladásának megfelelően pergeti a naptárt, a film elejére pedig dokumentumfelvételeket szúr be. Az, hogy a film az 1940. május 10-én brit miniszterelnökké kinevezett Churchillt ezzel a nagy ívű, eposzi témával szemben szatirikusan ábrázolja, aki földön, vízen és levegőben folyton whisky-t vedel, nem elegendő a patetikus hangvétel lebontására, a kodifikált történelmi emlékezet megkérdőjelezésére. A legsötétebb óra sem tematikusan, sem formai-stiláris ismérveiben nem tesz hozzá semmi érdemlegeset a történelmi film (kétségtelenül meglehetően bajosan definiálható) műfaji jegyeihez, egyes jeleneteiben felerősödő szentimentalizmusa pedig időnként kifejezetten kínossá teszi.

 

 

A film sok szempontból Christopher Nolan tavaly bemutatott Dunkirk című filmjének ikerdarabja, amennyiben mindkettő a második világháborúnak ugyanazon válságos időszakát ábrázolja. A Dunkirk a „Dinamó-hadművelet” fedőnevű mentőakcióra fókuszál, amikor a brit kormány halászhajók segítségével a német haderő által körülzárt francia tengerparti város, Dunkerque térségéből hozzávetőlegesen 300 000 szövetséges katonát evakuált. A legsötétebb órának picit tágabb az időhatára, a film a müncheni paktumot aláíró Neville Chamberlain lemondatásától és Churchill miniszterelnökké történő májusi kinevezésétől nagyjából a Dinamó-hadműveletig, és az új kormányfőnek a megadást elutasító politikai irányvonala megszilárdulásáig tart. Lényegesebb azonban a két film közötti szemléletbeli különbség. A Dunkirk című alkotás alapvetően a hétköznapi emberek heroikus teljesítményére helyezte a hangsúlyt, úgyszólván alulnézetből mesélte újra a történelmi eseményeket, ezzel szemben Joe Wright filmeposza Churchill és környezete szemszögéből láttatja a brit történelem egyik legválságosabb időszakát. A filmet alapjában véve nem is az a kérdés foglalkoztatja, hogy miként élte meg Nagy-Britannia lakossága a májusi krízist, hanem azt vizsgálja, milyen megfontolások mentén dőlt el a náci Németországgal való béketárgyalás elutasítása, és hogyan erősödött meg a háborús irányvonal.

Ennek megfelelően a film alapvetően Churchillre és legszűkebb környezetére, politikai riválisaira, titkárnőjére, feleségére és a brit uralkodóra koncentrál, nem pedig a hétköznapi brit lakosságra (bár Churchillnek a londoni metrón való utazása kapcsán erre is történik érzelgős utalás). A szűk, füstös terek, melyeket a kamera a brit miniszterelnök politikai magányosságának, döntési dilemmáinak ábrázolása érdekében helyenként totálba tágít, szó szerint és metaforikusan is egyfajta föld alatti világot reprezentálnak. Ebben a vonatkozásban A legsötétebb óra másik filmtörténeti párjára, de egyszersmind ellenpontjára, Hirschbiegel A bukás című klasszikus filmeposzára rímel. Amíg utóbbi Hitler utolsó napjait német szempontból idézi meg a berlini bunkerben, addig A legsötétebb óra legádázabb ellenfelének, a frissen kinevezett brit kormányfőnek az első napjait brit perspektívából idézi meg a londoni bunkerben.

 

 

Így aztán a film a „legsötétebb órát” Churchill belső vívódásainak szempontjából mutatja be, egyértelműen ráerősítve az iskolai tankönyvekben kodifikált történelemleckére. A film tehát nem a harcra, hanem a döntési dilemmára fókuszál, amihez súlyos tehertételként adja magát a Dunkirk és Gallipoli közötti történelmi analógia (az első világháborúban ugyanis Churchill hibás stratégiai döntése miatt evakuálni kellett az antant katonákat a Gallipoli-félszigetről, neki pedig ez a fiaskó kettétörte a politikai karrierjét). Ennek megfelelően a film keretes szerkezettel operál, pesszimista parlamenti beszéddel kezdődik (Chamberlain lemondása) és optimista parlamenti beszéddel végződik (Churchill pozíciójának megszilárdulása). Olyannyira ráerősít a film az iskolai történelemkönyvekre, hogy Wright néha túl is lő a célon, amikor a béketárgyalásokat szorgalmazó politikai riválisokat, mint lord Halifaxet egyfajta összeesküvőként, hatalmi törtetőként és végső soron egyfajta hazaárulóként jeleníti meg. Ez azonban szemléletbeli hibaként vissza is vonja a film alapkérdését, elvégre ha Wright azt a dilemmát forszírozza, hogy a béketárgyalás vagy az ellenállás-e az üdvözítőbb, de egyértelműen Churchill mellé áll, és vele teremti meg a néző (politikai) azonosulásának lehetőségét, akkor kérdése voltaképpen már eleve álkérdés, áldilemma volt. A film a történelmi filmeposzok azon hibájába csúszik bele, hogy utólagos pozícióból szükségszerűnek ábrázolja a nagy formátumú politikus döntését, míg ellenfeleit pusztán gáncsoskodó, saját karrierjüket építgető alakokként intézi el, holott az új brit kormányfő döntésének helyessége saját korában egyáltalán nem volt magától értetődő.

Kétségtelen, hogy a valós Churchill mint erős történelmi személyiség tálcán kínálja fel magát bármely filmben extrém szokásainak kigúnyolására. Ennek színre vitelével A legsötétebb óra az eposzi tartalmat és a heroikus hangnemet látszólag az antihős magatartásképletével és a demisztifikált politikus képével lazítja fel. Wright a brit miniszterelnököt bogaras vénemberként reprezentálja, aki reggeltől estig dönti magába a szeszt (még a repülőgépén is whisky-t szolgálnak neki), alkoholizmusa romba dönti a családi kasszát, ágyban szivarozik, önkontroll nélkül üvöltözik a titkárnőjével, vécén, ürítkezés közbeni megjelenítése sem feltétlenül felel meg a Nagy Nemzeti Hős eszményképének. Ezek a reprezentációs formák és módok azonban bejáratottá váltak a Churchill-ábrázolásokban (lásd például a már említett Halló, halló! című szituációs komédiát), következésképpen nemhogy szubvertálnák a leleményes eposzi hős harcra kész alakját, épp ellenkezőleg, mitizálják a történelmet, konzerválják a Churchill-lel kapcsolatos mítoszokat.

Ilyenformán A legsötétebb óra semmit nem tesz hozzá a „történelmi film” vagy a „háborús filmeposz” konvencióihoz, kényelmesen beleáll azok sablonos megoldásaiba. A filmben minden kétséget kizáróan a Churchillt alakító színész, Gary Oldman grandiózus alakítása és maszkmesterének munkája viszi el a pálmát, minden egyéb a műfaji közhelyek, bevett minták szimpla felmelegítése.

Gerencsér Péter

 

 

 

A legsötétebb óra (Darkest Hour) 

Rendezte: Joe Wright

Brit történelmi dráma

2017, 125 perc

Perfect World Pictures – Working Title Films

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2021.04.21 - tiszatáj

TVERDOTA GYÖRGY: HAGYOMÁNY ÉS LELEMÉNY
Kiemelkedően fontos tanulmánykötet jelent meg éppen két éve. Nagy időhatárokat fog egybe, harminc év terméséből állt össze. Az esetleges rossz nyelvek igyekezetét állítsuk meg rögtön. A gyűjtemény nem egy egyébként létező – tipikus – igyekezet terméke, hogy egy szerzőnek legyen sok év után, akár régi szövegekből is, újból egy kötete. Az egész itt lényegesen nagyobbat ad ki, mint az egyes tanulmányok sejtetnék… – SZÉCHENYI ÁGNES KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.17 - tiszatáj

THE FATHER 
Mielőtt bárki kedvét szegné az esetleges teatralitás, nyugodtak lehetünk: Zeller színdarab-adaptációja nemcsak a formai gyerekbetegségektől szabadul meg, hanem egy tematikai irányzat kurrens csúcsdarabjává is avanzsál… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.16 - tiszatáj

Székely Örs szerény költő, még nincs Wikipédia-szócikke se, de pár adat összegyűjthető róla. 1992. május 7-én született Kolozsváron. Brassóban zeneiskolában tanult, majd a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar-német tanári alapszakos hallgatója volt, a mesterképzést viszont már az ELTÉ-n végezte esztétikán. Jelenleg a doktori disszertációját írja. Tanulmányai mellett volt kántor, alkalmi tudósító vagy service desk agent, ez utóbbi akármit is jelentsen… – BÍRÓ-BALOGH TAMÁS LAUDÁCIÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.15 - tiszatáj

SYPORCA WHANDAL: VÁKUUM CÍMŰ TÁNC- ÉS PERFORMANCE FOTÓI KAPCSÁN
A szavak elmerültek benne… A bennfentes (mégis független) nézőpontok koncentrált köröket, spirális érzeteket gerjesztettek… A mozdulatok fázisai befelé szakadtak, tér-tágító gondolatokat teremtettek, változatosan és visszatérően sokszorozták önmagukat…

Tovább olvasom >>>
2021.04.15 - tiszatáj

SUSANNA CLARKE: PIRANESI
A regényben megjelenő belső és intertextuális utalások valójában már Piranesi nevében benne rejlenek. Nemcsak a Másik neve válik beszédessé, hanem a narrátoráé is, hiszen utal Giovanni Battista Piranesire, egy olasz építészre, rajzművészre, akinek rajzai hasonlóak a Clarke által megálmodott Csarnokokhoz, mindez pedig egy újabb külső referencia lehet az olvasók számára a kötet mélyebb megismeréséhez, értelmezéséhez… – BORBÍRÓ ALETTA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.14 - tiszatáj

DRY CLEANING: NEW LONG LEG
Kötelességemnek érzem azzal kezdeni, hogy annak, amit az angol Dry Cleaning zenekar csinál, tulajdonképpen nem kellene működnie – nem is úgy működik, ahogy a mezei zenehallgató azt megszokhatta kedvenc A- vagy épp Zs-listás Spotify-előadóitól. A londoni banda áprilisban megjelent debütáló albuma, a New Long Leg éppen azért érdekes annyira, mert az egyre görcsösebb pózokba merevedő gitározós-éneklős zenekarok világában egyszerre zavar össze, villanyoz fel, érint meg, és gondolkodtat el arról, milyen is a lesújtó mindennapok felemelő popzenéje 2021-ben… – NAGY AMBRUS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.12 - tiszatáj

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

Tovább olvasom >>>
2021.04.10 - tiszatáj

KARINTHY GÁBOR ÖSSZEGYŰJTÖTT VERSEI
Ha az olvasó egy olyan költő kötetét veszi a kezébe, amelyik harminc-negyven évvel ezelőtt bizonyos újdonsággal és máig érvényes hatással volt rá, akkor kétféle szempont érvényesül a versek olvasása közben. A félelem vagy csak óvatosság, hogy ennyi idő elteltével vajon ugyanazt az elragadtatást, ugyanazokat az érzelmeket éli újra át, vagy pedig a szöveg már nem talál benne olyan mély visszhangra, az irodalmi köznyelv, az olvasók ízlése megváltozott, és a relevancia helyett inkább irodalomtörténeti meghatározásra kényszerül… – SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő