Tiszatájonline | 2018. február 13.

Fiatalság, lazaság

SEONG-JIN CHO: DEBUSSY
Nyilván a műveletlenség az oka, de sokáig azt gondoltam, hogy Seong-Jin Cho még csak tizenéves, most kezdi az egyetemet, aztán megnéztem az életrajzát, és látom, hogy idén lesz huszonnégy éves. Nem mintha ennek különösebb jelentősége volna, érthet valaki a zenéhez háromévesen is, és játszhat rémesen a nyugdíj felé közeledve is, csak hát az ember mégiscsak szeret rácsodálkozni: milyen fiatal, és milyen tehetséges! – GERA MÁRTON KRITIKÁJA

SEONG-JIN CHO: DEBUSSY

Nyilván a műveletlenség az oka, de sokáig azt gondoltam, hogy Seong-Jin Cho még csak tizenéves, most kezdi az egyetemet, aztán megnéztem az életrajzát, és látom, hogy idén lesz huszonnégy éves. Nem mintha ennek különösebb jelentősége volna, érthet valaki a zenéhez háromévesen is, és játszhat rémesen a nyugdíj felé közeledve is, csak hát az ember mégiscsak szeret rácsodálkozni: milyen fiatal, és milyen tehetséges! A rácsodálkozás persze a dél-koreai zongorista esetében is működik, hiába van már a huszadik ikszben: korán kezdte, hatévesen elkezdett tanulni zongorázni (egy interjúban elmesélte, hogy sok-sok klasszikus zenei felvétel volt a lakásukban, így nem volt kérdés, hogy Mozartot és Beethovent hallgat), majd eltelt néhány év, és már az első hangversenyét adta. Újabb néhány év, és most ott tartunk, hogy a legnagyobbakkal lép együtt színpadra, és közben a Deutsche Grammophon adja ki a lemezeit.

Mindez nem lehet véletlen, vágja rá az ember, és persze, hogy nem véletlen: Seong-Jin Cho ért a zongorához, ért a zenéhez, és teszi mindezt olyan alázattal, ahogy csak kevesen. Most épp Debussy-válogatást adott ki, amiből az derül ki, hogy a francia zeneszerzőt is érti, vagy legalábbis van saját interpretációja. Ott van a lemezen a Képek (Images), a Gyermekkuckó (Children’s Corner), illetve a Suite bergamasque, és akármelyik szvitet is játssza, az első, amire felfigyel a hallgató, az a virtuozitás. Hogy Seong-Jin Cho azért szeretné megmutatni, mire képes, néha úgy indítja a tételt, hogy az ember el akar aludni (hallgassuk csak meg a Gyermekkuckó Jimbo altatódala című tételét) , aztán hipp-hopp gyorsít, és mindebből valahogy rögtön egyértelmű lesz, hogy érti ő Debussy iróniáját, vagy ha úgy jobban tetszik, játékosságát.

Hasonló sodrást érezni a Képek esetében: Seong-Jin Cho megfogja az embert, és repteti, viszi magával. Helyenként egészen sötétnek tűnik a tétel, van, hogy, szinte látom magam előtt, ahogy a zongorista odacsap a hangszerére. Csapjon csak nyugodtan, teszem gyorsan hozzá, és lehetőleg csináljon még ilyen jó lemezeket.

Gera Márton

 

csm_47983088-Debussy-Cho_ddc2cdc727Seong-Jin Cho: Debussy

Deutsche Grammophon, 2017