Tiszatájonline | 2018. február 12.

Boda Magdolna versei

nem hinném, hogy parfümöt
neveznének el rólam
bm5 vagy bm mademoiselle
se tescó takarékost
se saját márkást
már lassan öregszagom lesz
nem gyöngyvirág
legfeljebb hagymástojás
a színek is változnak velem
babarózsaszín és ciklámen
egyszer csak átmegy agyagszínbe
[…]

eloltott máglya

gyereknek se voltam

jó anya. babáim a baba-

házban hagytam

azt is elfeledtem hogy vannak

az utcákon fára másztam

vagy becsöngettem a házakba

aztán elszaladtam

Gyuri bácsi mutatóujjával

fenyegetve kiáltotta utánam

az ördög bújjon beléd

belém bújt

azóta folyik az ördögűzés

egyszer majdnem sikerült

elhordták alólam a rőzsét

puha szalmára fektettek

tévedtek és én is

az angyaloknak se kellettem

ha addig

nem hinném, hogy parfümöt

neveznének el rólam

bm5 vagy bm mademoiselle

se tescó takarékost

se saját márkást

már lassan öregszagom lesz

nem gyöngyvirág

legfeljebb hagymástojás

a színek is változnak velem

babarózsaszín és ciklámen

egyszer csak átmegy agyagszínbe

hogy mutasson rajta a gyászolók

virága na és a zene

az anyapuszis altató után

rock majd Bach fúga

végül csak valami lassú induló

nincs más hátra

ha addig meg nem süketülök

befogom a fülem

FAQ

már nem hiszek a kioldott nyakkendőkben

a fiókban felejtett fél pár zoknikban

a sietős csomagolásban

mert nem lehet emberekből

emberekbe ki-be járkálni

nézem a képeket

a falamon

feketék fehérek

színezem

a nappal megoldva

de éjszaka a falak közelítenek

és mind egészen rám hajol

összenyomják a gyomrom mellkasom

nem bírok menekülni

a múlt penészes romjai alól

vajon milyen lesz az az örvény

milyenek az utolsó hangok

az utolsó kép

hol ér testet az utolsó érintés

érvényes lesz-e a gravitációs törvény

vagy én is angyal vagyok?

(Megjelent a Tiszatáj 2017/7–8. számában)