Boda Magdolna versei
nem hinném, hogy parfümöt
neveznének el rólam
bm5 vagy bm mademoiselle
se tescó takarékost
se saját márkást
már lassan öregszagom lesz
nem gyöngyvirág
legfeljebb hagymástojás
a színek is változnak velem
babarózsaszín és ciklámen
egyszer csak átmegy agyagszínbe
[…]
eloltott máglya
gyereknek se voltam
jó anya. babáim a baba-
házban hagytam
azt is elfeledtem hogy vannak
az utcákon fára másztam
vagy becsöngettem a házakba
aztán elszaladtam
Gyuri bácsi mutatóujjával
fenyegetve kiáltotta utánam
az ördög bújjon beléd
belém bújt
azóta folyik az ördögűzés
egyszer majdnem sikerült
elhordták alólam a rőzsét
puha szalmára fektettek
tévedtek és én is
az angyaloknak se kellettem
ha addig
nem hinném, hogy parfümöt
neveznének el rólam
bm5 vagy bm mademoiselle
se tescó takarékost
se saját márkást
már lassan öregszagom lesz
nem gyöngyvirág
legfeljebb hagymástojás
a színek is változnak velem
babarózsaszín és ciklámen
egyszer csak átmegy agyagszínbe
hogy mutasson rajta a gyászolók
virága na és a zene
az anyapuszis altató után
rock majd Bach fúga
végül csak valami lassú induló
nincs más hátra
ha addig meg nem süketülök
befogom a fülem
FAQ
már nem hiszek a kioldott nyakkendőkben
a fiókban felejtett fél pár zoknikban
a sietős csomagolásban
mert nem lehet emberekből
emberekbe ki-be járkálni
nézem a képeket
a falamon
feketék fehérek
színezem
a nappal megoldva
de éjszaka a falak közelítenek
és mind egészen rám hajol
összenyomják a gyomrom mellkasom
nem bírok menekülni
a múlt penészes romjai alól
vajon milyen lesz az az örvény
milyenek az utolsó hangok
az utolsó kép
hol ér testet az utolsó érintés
érvényes lesz-e a gravitációs törvény
vagy én is angyal vagyok?
(Megjelent a Tiszatáj 2017/7–8. számában)