06.18.
| Én és a környezet >>>
06.28.
| A szegedi Metanoia Artopédia a Zsámbéki Színházi Bázison >>>
06.13.
| Törékeny papírkert a K.A.S Galériában >>>
06.26.
| Székely János Napok a Gyulai Várszínházban >>>
06.11.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál >>>
06.09.
| Magyar előadások a gyulai Shakespeare Fesztivál programjában >>>
06.08.
| Könyvhét – Szerzőink dedikálnak >>>
06.07.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget >>>
06.07.
| Koncertek, társasjáték és Lemezjátszó a II. Gárdonyi Pikniken >>>
06.07.
| Közel 600 jelentkezés jött a Táblaképfestészeti Biennáléra >>>
06.01.
| COURAGE-PAREVO nemzetközi dokumentumfilm-fesztivál >>>
06.08.
| Itt vannak az Év Gyerekkönyvei >>>
06.04.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
06.03.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Könyvhét – Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Könyvhét – Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.02.
| UNFAKE! – 18. ARC közérzeti pályázat >>>
06.01.
| Megihlette a Metropolitan Opera a Szegedi Szabadtérit >>>
04.25.
| Elhunyt Szervátiusz Tibor szobrászművész, a nemzet művésze >>>
04.23.
| Siker útján az új szegedi papucs! >>>
04.20.
| 15 éve jelent meg először a magyar National Geographic >>>
04.18.
| Folytatódik az Aranyfeszt! >>>

Szakács Réka, Várady Tibor, prózája

Bíró Tímea, Horváth Benji, Marno János, Maurits Ferenc versei

Beszélgetés Maurits Ferenccel

Balázs Attila esszéje

Petar Bojanić, Hovanec Zoltán tanulmánya

Szövegszervező vizualitás az Új Symposionban

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ A szegedi egyetemen több ezren végeznek évente, informatikusok, jogászok, tanárok – mondhatni, hétköznapi foglalkozást űző emberek. Ám különlegesen kreatív, intenzíven alkotó emberek is végeznek egyetemünkön: képzőművészek. A grafikusoktól, a festőkön át, a síküveggel dolgozó művészig. Az ő hétköznapjaikat sokkal nehezebb lehet elképzelni, mint egy kémikusét vagy tolmácsét, hiszen az […]

>>>

Elhagyta őt a mi világunk
2018.02.11 - tiszatáj

JAGOS ISTVÁN RÓBERT
KÖLTŐ EMLÉKEZETE

Meghalt egy költő? – Meghalt A Költő!

Szerencsés csillagzat alatt született – tanult és képezte őstehetségét – amellyel kimagasodott közvetlen irodalmi környezetéből, amelyből számos barátunknak, pályatársunknak segített kiemelkedni. Míg a magoncok és korhadt törzsek utolsó ágai, kókadt gallyai keresték nála a tavaszt, a kertész gyógyító kezét, metszőollóját, hogy ne hozzanak ráncos, savanyú vagy csökött gyümölcsöt!

Félúton. Sokkal szűkebb körben ismerték egyéni és eredeti hangját, valódi költészetét, mint amit versei, fel-felvillanó színpadi művei megérdemelték volna!

Már csak egy lépcsőfoknyi kellett volna, hogy a kritikusok és szerkesztők, elismert pályatársak az irodalmi kánonba fogadják.

Neki nem kellett lépcső, hogy a családi indíttatás bányagödréből, tudatos munkával eddig jusson. Családja és társasága volt. Sikerei voltak-vannak egyre magasabb szinteken. De ő nem a lépcsőfokok embere.

Nem kell Juhász Gyuláig visszanyúlnunk, hogy szegedi költők végzetének szerény emléktábláira találjunk, olykor ledöntésre váró falakon. Többen újságírók voltak bohém rabszolgák ebben a képtelen világban. Képesek voltak némi hírnévre szert tenni a körtöltésen belül. A költőknek rendelt kórság, a korai halál azokat is elérte, akik, mint Jagos István Róbert átúsztak vagy átgyalogoltak a holtágakon, akik a víztornyoknál jobban kimagasodtak, akár a templomtornyok harangszaván is utaztak, vagy utaztak volna.

Nem kell az ő esetében sem magyar csodáról, sem magyar átokról beszélnünk. Két gyermeke volt, más talán a párját is megtalálta volna a társában, a feleségében! Nem volt eleve elrendelve sem a menny, sem a pokol. A földi lét éppen a kegyeibe akarta a fogadni. Önégető életmódja is sokkal simábban alakult, alakulhatott volna.

Ma hátat fordítottunk kenyérnek, az ostyának, méltatlanul bánunk a borral. A nyolcadik szentség az ipari varázslat. Új istencsodák, amelyeket tanult emberek terjesztenek, mint a jelenkor ítélet-végrehajtói! Nem használ a kedves betegnek? Vegyen be egy tablettával többet, nagyon jó gyógyszer!

Költészete nem volt sem nyakatekert, sem finomkodó, pontos volt. A forma nem mankója, de illendő köpönyege a szónak. Nem idealizálta mai világunkat, a korát, de alá sem becsülte. Nem volt holtvágányon, nem csepegtette el a súlyos szavak rakományát, vidám gondolatai nem oszlottak köddé. mint a pára. Félúton volt, mindannyian félúton vagyunk, de az ő útja már nem kanyargott, nem volt mit kerülgetnie.

Egyik utolsó fellépésén, kettős könyvbemutatónkon, amelyre a Magyar Írószövetség adott alkalmat, nemcsak Toldi petrencésrúdját adták – erős fizikuma okán – a kezébe. Ő sem maradt volna sem „paraszt”, sem „vidéki”.

Főváros-centrikus kishazánkban a megfelelő irányban haladt, ha el nem gáncsolják.

Kimondom! Más is lehet beteg, másnak is lehetnek gondjai, azért még nem kell gonosz karjukkal megragadniuk a modern varázslóknak, a mai világ sámánjainak, hogy a képzelet máglyáján elégessék.

Decemberben írtam neki, hogy némelyik gyógyszer ingerültté tesz – három hete feküdt akkor már a kórházban. Mint barátja, ajánlottam, hogy aludjon, amire szó szerint ez válaszolta: „nem tudok. Most emelték az adagot és semmit sem ér.”

Elég csak egy-egy „nagyon jó” gyógyszer, gyári mentegetőzését, figyelmeztetését elolvasni. Megismerhetők a mellékhatások, tudhatja egy orvos, hogy egy tartás nélküli, emberi kapcsolatait veszített betegét mikor lehet elengedni és nem igényel-e kórházi felügyeletet?!

„Senkinek nem adok mérget, még, ha kéri is” – szól Hippokratész 2500 éve érvényes esküje. „Nil nocere!” – Sohasem árts!

Egyes gyógyszerek ismert mellékhatása az öngyilkossági hajlam – az öngyilkossági kísérletek számossága bizonyítja!

Szegény barátunk, ahogy a bejegyzéseinek hullámzó lelkivilága mutatta, teljesen elveszítette a realitásérzékét!

Létezik-e mai orvoslásban olyan élesen elkülönülés a sebész és a pszichiáter szakterülete közt, hogy nem is kommunikálnak? Hogy mindössze széttárják a karjukat, miután az „okoskodó” és „fárasztó” családtagokat elhajtják maguktól – jogos aggodalmukkal? Érdekli ez a társadalmat?

De engedjük el az embert, a beteget! Ő már a maga útját járja, elhagyta őt a mi világunk!

Dr. Bakonyi István, aki alig fél éve, felfelé ívelő pálya-szakaszában ismerte meg Jagos István Róbertet, így ír róla az Agriában megjelent kritikájában: „A hajdan nehéz napokat átélt ember tartásáról, akaraterejéről” valló költészetéről.

„Játék, keserűség, fájdalom és a remény egyaránt átitatják a Jagos-versek világát. Mögötte az önálló életre kényszerül ember kemény sorsa. A Magamtól tanultam meg hajtani magam – hozzáállásról.”

Bakonyi Jagos villoni gyökereire is rámutat. Legfontosabb megállapításai közül két sort említek meg – a nálam avatottabb szerző engedelmével – „Azon költők közé tartozik, akik nem fogadják el a morális értékeit vesztett világot, é küzdenek igazukért. Tudatában vannak a riasztó tünetek hatásainak. Ugyanakkor jól láthatjuk nála az egyéni sors és a „közsors” szoros összefüggéseit.”

Meghalt egy költő? Meghalt egy ember?

Egy univerzumot veszítettünk el, egy kerek egészet, és azt, aki félúton járt a saját univerzumának lehetőségeit tekintve. Azok közé tartozott, „akik nem fogadják el a morális értékeit vesztett világot” – és akiket az érték nélküli világ, mint értéket nem fogadott be. Ahogy a mainstream, a megmondók világa a hazát és a hazaszeretetet sem fogadja be, amely fogalmak mélyen beleivódtak a költő verseibe!

 

Most már az agyonszennyezett föld fogadja be, de mi, akik nem csak pénzzel-kenyérrel élünk – szerény vigaszként – soha el nem égő, el nem porló szelleme szilánkjait nap, mint nap olvashatjuk!

(Radnai István)


Címke: , , ,
2018.06.18 - tiszatáj

KÖNYVHETI INTERJÚ GÉCZI JÁNOSSAL
Június 7-én, csütörtökön került megrendezése Géczi János Sziget, este hét és hét tíz között című kötetének bemutatója a Dugonics téren. Az esemény után Németh Zsófia beszélgetett vele töredékességről, a rózsákhoz kötődő számmisztikáról, El Kazovszkij grafikáiról és hatásáról, valamint Kass János plasztik-fejeiről… – NÉMETH ZSÓFIA INTERJÚJA

>>>
2018.06.17 - tiszatáj

KÖNYVHETI BESZÉLGETÉS KEMÉNY ISTVÁNNAL
Június 12-én az Ünnepi Könyvhét keretében Kemény István volt a Grand Café vendége. Lúdbőr című esszé- és Nílus című verseskötete kapcsán a szerzővel Klajkó Dániel beszélgetett… – BORBÍRÓ ALETTA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

A FA ALATT
Piagőzös, melankolikus atmoszférát vitriolos, emberi gyarlóságokat feltérképező vonalvezetésre cserélt Hafsteinn Gunnar Sigurdsson. 2011-es dramedyje, az Either Way férfibúba csepegtetett őszinte életörömöt, míg legutóbbi filmje, a tavalyi A fa alatt drasztikusabb, komor hangütésű darab. Noha fekete komédiaként hivatkoznak rá, jóval több ennél… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

KÖNYVHETI BESZÉLGETÉS TÉREY JÁNOSSAL KÁLI HOLTAK CÍMŰ REGÉNYÉRŐL
Térey János az idén POSZT-zsűritagként, 180 megtekintett előadás, illetve saját drámája, a Kazamaták szegedi bemutatója után megírta Káli holtak című színházregényét, mely egyben az első nagyprózája is. A kötet szegedi bemutatóján Lengyel Zoltánnal, a Grand Café munkatársával beszélgetett a szerző… – VARGA RÉKA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

Szakács Réka, Várady Tibor, prózája

Bíró Tímea, Horváth Benji, Marno János, Maurits Ferenc versei

Beszélgetés Maurits Ferenccel

Balázs Attila esszéje

Petar Bojanić, Hovanec Zoltán tanulmánya

Szövegszervező vizualitás az Új Symposionban

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

A VAJDASÁGI zETNA ÚJ KÖTETEINEK BEMUTATÓJA
Június 10-én, vasárnap került sor a vajdasági zEtna új köteteinek bemutatójára. Ebből az alkalomból négy szerző érkezett a Grand Café mozitermébe: Balázs Attila, Fenyvesi Ottó, Lennert Móger Tímea és Szögi Csaba. A beszélgetést Beszédes István, a zEtna magazin alapító-szerkesztője vezette… SZUTORISZ SZABOLCS BENCE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.14 - tiszatáj

SZILASI LÁSZLÓ ÉS SZÍV ERNŐ KÖNYVBEMUTATÓJA
Vasárnap sem volt szünet az Ünnepi Könyvhéten. Június 10-én, késő délután Szilasi László és Darvasi László beszélgetett egymással a Dugonics téren. Utóbbi saját és írói alteregója, Szív Ernő nevében. Luther kutyái és Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba, a várt kötetek… – SZUTORISZ SZABOLCS BENCE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.12 - tiszatáj

AKI ELZÁRJA AZ ÉJSZAKÁT –
A KOLOZSVÁRI SZÍNHÁZ VENDÉGJÁTÉKA BUDAPESTEN
Az idei évben két produkció érkezett a kincses városból Budapestre, amelyek a Tompa Gábor vezette teátrum műsorpolitikájának jelenlegi tendenciáit is jól kirajzolták. Tompa ugyanis az idei évadban mindössze egyetlen rendezést jegyzett (amely végül mégsem valósult meg), miközben a többi premier külföldről meghívott rendezők munkája… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő