10.04.
| Sötétség a Napfény Városában – Beszélgetés Veres Attilával >>>
10.02.
| Trafó – Motus (IT): MDLSX >>>
10.02.
| Asztali beszélgetések… – Meseterápia >>>
09.30.
| MASZK – Trojka Színházi Társulás–Csiky Gergely Állami Magyar Színház: O. márkiné >>>
09.28.
| MASZK – Grecsó Krisztián–Bíró Bence: Megyek utánad >>>
09.28.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Fehér Ferenc: IMÁGÓ >>>
09.23.
| MASZK – Simkó Beatrix–Grecsó Zoltán: #ORFEUSZ #EURÜDIKÉ >>>
09.21.
| Összművészeti meglepetés a magyar dráma napján >>>
09.21.
| Trafó – Heiner Müller: Kvartett >>>
09.20.
| Válogatás a Mihályfi-gyűjteményből >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>
08.06.
| Hamarabb kezdődik a Szegedi Szabadtéri 2019-esévada >>>
07.25.
| Szőcs Petra első nagyjátékfilmje a Velencei Filmfesztiválon >>>
07.22.
| Újabb díjat nyert a Virágvölgy >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>

Csehy Zoltán, Karacs Andrea, Posta Marianna, Szabó Dárió, Tőzsér Árpád, Turi Tímea versei

Bán Zoltán András, Erdei L. Tamás, Kontra Ferenc prózája

Anne Carson, Fried István, Thomas Schestag, Szabó Csaba tanulmánya

A Velencei Építészeti Biennáléról

Diákmelléklet: Lőrincz Csongor Esterházy Péter korai prózájáról

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

Elhagyta őt a mi világunk
2018.02.11 - tiszatáj

JAGOS ISTVÁN RÓBERT
KÖLTŐ EMLÉKEZETE

Meghalt egy költő? – Meghalt A Költő!

Szerencsés csillagzat alatt született – tanult és képezte őstehetségét – amellyel kimagasodott közvetlen irodalmi környezetéből, amelyből számos barátunknak, pályatársunknak segített kiemelkedni. Míg a magoncok és korhadt törzsek utolsó ágai, kókadt gallyai keresték nála a tavaszt, a kertész gyógyító kezét, metszőollóját, hogy ne hozzanak ráncos, savanyú vagy csökött gyümölcsöt!

Félúton. Sokkal szűkebb körben ismerték egyéni és eredeti hangját, valódi költészetét, mint amit versei, fel-felvillanó színpadi művei megérdemelték volna!

Már csak egy lépcsőfoknyi kellett volna, hogy a kritikusok és szerkesztők, elismert pályatársak az irodalmi kánonba fogadják.

Neki nem kellett lépcső, hogy a családi indíttatás bányagödréből, tudatos munkával eddig jusson. Családja és társasága volt. Sikerei voltak-vannak egyre magasabb szinteken. De ő nem a lépcsőfokok embere.

Nem kell Juhász Gyuláig visszanyúlnunk, hogy szegedi költők végzetének szerény emléktábláira találjunk, olykor ledöntésre váró falakon. Többen újságírók voltak bohém rabszolgák ebben a képtelen világban. Képesek voltak némi hírnévre szert tenni a körtöltésen belül. A költőknek rendelt kórság, a korai halál azokat is elérte, akik, mint Jagos István Róbert átúsztak vagy átgyalogoltak a holtágakon, akik a víztornyoknál jobban kimagasodtak, akár a templomtornyok harangszaván is utaztak, vagy utaztak volna.

Nem kell az ő esetében sem magyar csodáról, sem magyar átokról beszélnünk. Két gyermeke volt, más talán a párját is megtalálta volna a társában, a feleségében! Nem volt eleve elrendelve sem a menny, sem a pokol. A földi lét éppen a kegyeibe akarta a fogadni. Önégető életmódja is sokkal simábban alakult, alakulhatott volna.

Ma hátat fordítottunk kenyérnek, az ostyának, méltatlanul bánunk a borral. A nyolcadik szentség az ipari varázslat. Új istencsodák, amelyeket tanult emberek terjesztenek, mint a jelenkor ítélet-végrehajtói! Nem használ a kedves betegnek? Vegyen be egy tablettával többet, nagyon jó gyógyszer!

Költészete nem volt sem nyakatekert, sem finomkodó, pontos volt. A forma nem mankója, de illendő köpönyege a szónak. Nem idealizálta mai világunkat, a korát, de alá sem becsülte. Nem volt holtvágányon, nem csepegtette el a súlyos szavak rakományát, vidám gondolatai nem oszlottak köddé. mint a pára. Félúton volt, mindannyian félúton vagyunk, de az ő útja már nem kanyargott, nem volt mit kerülgetnie.

Egyik utolsó fellépésén, kettős könyvbemutatónkon, amelyre a Magyar Írószövetség adott alkalmat, nemcsak Toldi petrencésrúdját adták – erős fizikuma okán – a kezébe. Ő sem maradt volna sem „paraszt”, sem „vidéki”.

Főváros-centrikus kishazánkban a megfelelő irányban haladt, ha el nem gáncsolják.

Kimondom! Más is lehet beteg, másnak is lehetnek gondjai, azért még nem kell gonosz karjukkal megragadniuk a modern varázslóknak, a mai világ sámánjainak, hogy a képzelet máglyáján elégessék.

Decemberben írtam neki, hogy némelyik gyógyszer ingerültté tesz – három hete feküdt akkor már a kórházban. Mint barátja, ajánlottam, hogy aludjon, amire szó szerint ez válaszolta: „nem tudok. Most emelték az adagot és semmit sem ér.”

Elég csak egy-egy „nagyon jó” gyógyszer, gyári mentegetőzését, figyelmeztetését elolvasni. Megismerhetők a mellékhatások, tudhatja egy orvos, hogy egy tartás nélküli, emberi kapcsolatait veszített betegét mikor lehet elengedni és nem igényel-e kórházi felügyeletet?!

„Senkinek nem adok mérget, még, ha kéri is” – szól Hippokratész 2500 éve érvényes esküje. „Nil nocere!” – Sohasem árts!

Egyes gyógyszerek ismert mellékhatása az öngyilkossági hajlam – az öngyilkossági kísérletek számossága bizonyítja!

Szegény barátunk, ahogy a bejegyzéseinek hullámzó lelkivilága mutatta, teljesen elveszítette a realitásérzékét!

Létezik-e mai orvoslásban olyan élesen elkülönülés a sebész és a pszichiáter szakterülete közt, hogy nem is kommunikálnak? Hogy mindössze széttárják a karjukat, miután az „okoskodó” és „fárasztó” családtagokat elhajtják maguktól – jogos aggodalmukkal? Érdekli ez a társadalmat?

De engedjük el az embert, a beteget! Ő már a maga útját járja, elhagyta őt a mi világunk!

Dr. Bakonyi István, aki alig fél éve, felfelé ívelő pálya-szakaszában ismerte meg Jagos István Róbertet, így ír róla az Agriában megjelent kritikájában: „A hajdan nehéz napokat átélt ember tartásáról, akaraterejéről” valló költészetéről.

„Játék, keserűség, fájdalom és a remény egyaránt átitatják a Jagos-versek világát. Mögötte az önálló életre kényszerül ember kemény sorsa. A Magamtól tanultam meg hajtani magam – hozzáállásról.”

Bakonyi Jagos villoni gyökereire is rámutat. Legfontosabb megállapításai közül két sort említek meg – a nálam avatottabb szerző engedelmével – „Azon költők közé tartozik, akik nem fogadják el a morális értékeit vesztett világot, é küzdenek igazukért. Tudatában vannak a riasztó tünetek hatásainak. Ugyanakkor jól láthatjuk nála az egyéni sors és a „közsors” szoros összefüggéseit.”

Meghalt egy költő? Meghalt egy ember?

Egy univerzumot veszítettünk el, egy kerek egészet, és azt, aki félúton járt a saját univerzumának lehetőségeit tekintve. Azok közé tartozott, „akik nem fogadják el a morális értékeit vesztett világot” – és akiket az érték nélküli világ, mint értéket nem fogadott be. Ahogy a mainstream, a megmondók világa a hazát és a hazaszeretetet sem fogadja be, amely fogalmak mélyen beleivódtak a költő verseibe!

 

Most már az agyonszennyezett föld fogadja be, de mi, akik nem csak pénzzel-kenyérrel élünk – szerény vigaszként – soha el nem égő, el nem porló szelleme szilánkjait nap, mint nap olvashatjuk!

(Radnai István)


Címke: , , ,
2018.09.20 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Előbb-utóbb megtörténik velünk. Hogy összedől a világ. Vagy úgy tűnik, hogy össze fog dőlni. Nem dől össze. Az idő fontos tényező. Sok múlik egy másodpercen is. A kvantumfizikában. Előtte még nem létezett valami, és egy másodperccel utóbb már igen. Mintha azt mondanánk, hogy a baj előtt egy perccel még nem volt semmi baj. Wurmtól virtuális műveket látunk. Mint amikor félkészen veszünk át egy lakást, és nekünk kell azt befejezni. Nincs megállás […]

>>>
2018.09.19 - tiszatáj

FELUGOSSY LÁSZLÓ: NEM∏SKÓTA SZERELMES VAGYOK A LAPTOPOMBA
Felugossy László Nem∏skóta szerelmes vagyok a laptopomba című kötete 2014-ben látott napvilágot a MissionnArt Galéria gondozásában. A kötetben a szerző megjelölése alapján versek, szövegek, buborékok találhatók. Már a fedőlapon a Felugossyt ábrázoló fénykép is jelzi, hogy ebben a kötetben nem hagyományos költészettel fog találkozni az olvasó…. – BÉKÉS IZABELLA KRITIKÁJA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

BENCZÚR EMESE KIÁLLÍTÁSA A MODEM-BEN
Játék, (ön)irónia, szembesítés, az igazság keresése vagy mindezek egyszerre? A Munkácsy-díjas képzőművész reprezentatív kiállítása az értelmezés, látszat és valóság kérdését helyezi a középpontba… – GALAMBOS ÁDÁM ÍRÁSA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

90 ÉVES DEBRECZENI TIBOR
Mi a titka az összetartó erőnek? Az, ami kellene, hogy nemzeti minimum legyen, „nagyban” is. A haza szeretete, a magyar nyelv és irodalom tisztelete, a közösségi értékek fontosnak tartása. Sajátos vonása a csapatnak a „Játszó ember” megjelölés. D. T. – így nevezi önmagát a Kör alapítója és vezetője, a drámapedagógia hazai megalapítója, hiszen valóban ő a Magyar Drámapedagógiai Társaság létrehozója – az aktív szerepjátszást alapvető fontosságúnak tartja. Homo ludens… – BOTOS KATALIN ÍRÁSA

>>>
2018.09.17 - tiszatáj

Egy kis morgolódással kezdeném: úgy látszik, hogy a központozásmentes nyelvhasználat megjelent magyar filmcímben – értem én, hogy idézet egy kommentből, de akkor sem szerencsés ilyen látványos helyen kerékbetörni a magyar nyelvet… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.09.15 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS ANDREI ROSETTIVEL
Szeptember 22-ig még megtekinthető a NOIMA15 nevű művészeti csoport tárlata a Román Kulturális Intézet kiállító termeiben. A csoport összes tagja főiskolát végzett képzőművész, szinte mindegyikük egy eltérő nyelvezetet beszél: a plen-air látásmódot használják, viszont számukra a nyitott tér vizsgálata nemcsak a színekre, hanem a színspektrumokra, a régi mesterek munkáinak, technikáinak vizsgálatára, az alapvető jellegzetességeik felhasználására is kiterjed… – JUHÁSZ BÁLINT INTERJÚJA

>>>
2018.09.12 - tiszatáj

KENYERES BÁLINT FILMJE
A Tegnap Kenyeres Bálint egészen különleges nagyjátékfilmes bemutatkozása: tíz évvel az utolsó kisjátékfilmje után készült el. Ráadásul a rendkívüli elsőfilmes vállalkozásról van szó, hiszen a Tegnap soknemzetiségű produkció, amelynek stábjában csupán néhány magyar van (például a nagyszerű Fillenz Ádám), legalább két világsztár (Vlad Ivanov és Joanna ter Steege) szerepel, a helyszínek kivétel nélkül Magyarországon kívüliek… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.09.12 - tiszatáj

KULCSÁR-SZABÓ ZOLTÁN: SZINONÍMIÁK. KÖZELEDÉSEK HEIDEGGERHEZ
Érdemes kicsit elidőzni a címnél és az alcímnél. Szinonímiák. Ugyanaz és más, azonosság és különbség. Közelség, szomszédság, rokonság, mégis távolság és idegenség. A görögben közös név, egymás melletti, együttes, összetartozó megnevezései valaminek, nagyjából ugyanannak ‒ de tudjuk, hiszen írás, s legkivált talán fordítás során rendre mélabúsan vagy kétségbeesetten tapasztaljuk, hogy mégis egészen másnak… – SIMON ATTILA KRITIKÁJA

>>>
2018.09.10 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS A CSAKNEKEDKISLÁNY ZENEKARRAL
Tavaly répával záporozták meg a közönséget, idén őket fenyegette eső, ráadásul ajándék lovaskocsis-akusztikus koncerttel kenyerezték le a Malomfesztivált csak azért, hogy felléphessenek. Ők a Csaknekedkislány zenekar. – FÖLDESI CSENGE INTERJÚJA

>>>
2018.09.07 - tiszatáj

SUMMER 1993
Önéletrajzi ihletésű munka az eddig rövidfilmeken dolgozó, 1986-os születésű Carla Simón nagyjátékfilmes debütje. Film-memoárnak hívja a tavalyi, Goya-díjakkal és a Berlinalén a legjobb elsőfilmesnek járó zsűridíjjal honorált Summer 1993-t. Erőteljes szubjektivitáson nyugvó műve nemcsak már-már transzcendens húrokat pengető karakterdráma, de remekül illeszkedik a spanyol filmtörténetet olykor nagyban reformáló gyerektrauma-mozik sorába is… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő