Nagy Zopán: Elfelejtett elmék, elképzelt városok

OCSKAY LÁSZLÓ DOKY: RAJZOK CÍMŰ KIÁLLÍTÁSA NYOMÁN

Elfelejtett városok és Az agy formázása, avagy: Borges és Határ Győző szellemi találkozása a Szerbtemplom Galéria szakrálisan letisztult, hűs rezgés(ter)ében…

Az Idő Újabb Cáfolatán túli (helyetti) ittlét-deformációk, illetve: a szellemiség (szintetizálódott) problematikája… – gondoltam egy-egy („poszt-alkímiai”) rezignációval átitatott, poétikus-metafizikus szerkezeteket feltáró rajz-sorozat kapcsán…

Lebegő-összenyíló építmények, belső városok, rétegződő látományok (a tudattalan labirintusaiból a légtérbe ívelő/évelő), lehetetlen átalakító/átalakuló „gyár-konstrukciók”; zaklatott templomok… Sőt: hullámzó női hajakat növesztő frusztrált templomok, metamorfikus szobrok (az emlékezés megnevezhetetlen szobrai)… – elmélkedtem, mintegy beékelve magamat a megénekelhetetlenbe…

Az ismeretlen elméletek úgy lebegtek az éjszaka azúrján, mint elsüllyedt hajókból a tengerszínen maradt, tépázott vitorlák… A metaforák pedig úgy vonultak a párolgó utakon, mintha vér-indákból átszőtt formák képtelenségeit akarnák meghódítani egy idő-szerűtlen térben, amely mögött képzeletbéli fej-belsők, agyvelő-kipárolgások rezonáltak… – Jegyezte le egy fiatal (kortalan) néző, mielőtt még elindult volna a kiállításra…

Ocskay László (Doky), avagy Ulumaj professzor: szimultán módokon is jelenlévő szerkezeteinek külső-belső tereiben (miközben szubjektív kristályok sisteregnek):

az ég egy-egy kis darabja is jelen van. Néhol pók- és dróthálóba akadva, néhol az agytekervények (velős) részecskéibe tapadva, elmejáratokban megrekedve, ám onnan is hamarosan kiszabadulva, újabb, „új-absztrakt”, illetve metafizikus formákat bontva…

(A bőr alatti fénytől áttetszik, serceg egy koponya,
melyben ott dereng, és már-már fölsejlik az egyed  agya*…
Feslett-foszlott, kérgeire bomlott bőr-lebernyeg,
kőzet-ráncos „Mag”, ökölnyi mag, réteges cafat…)

Ó, vastag csontréteggel átölelt agy-gerincvelői folyadékban lebegő gondolatok, ó, hártyák mögötti vérkeringések, neurotoxinok: rejtőzködő, de aktív idegmérgek! –

Ó, ovális talamusz: agykérgi, érzék-ingerületi szerv-szelet, ó, nyúlt-velő (medulla oblongata) te szívdobogtató-lélegeztető!

Cerebrális parézis és belbecs-csakra kinézis: mászott és furakodott be egy (ezennel levédett) kifejezés az egyik elme-rekeszbe, mint szú a kérges járatokba, vagy mint írószer az írói vénába, mielőtt egy újabb eszmélet-vesztés bekövetkezett… =

A mozgás sebessége függ a stimulus erősségétől… Orthokinézis. „Példa”: a szellem-bogár mozgása függ a hőmérséklettől. Amikor nő a páratartalom, akkor a bogár

(a szellem) mozgása lassul, majd egy határnál (a Határnál) mozdulatlan marad…

Ocskay László képalkotásaiban az áttetszően konstruktív elemeket az expresszív lelkület transzformálja s az egymást egyrészt feloldó, máshol pedig támogató motívumok: önjáró szerkezetekként élnek tovább. – Ekképpen hagyva nyomokat „kibernetikus” terekben, tér-képzetekben: szubjektív idő-préseket idézve meg, a szerves és szervetlen működéseinek bizonyos kereteit is absztrahálva, feszegetve: a „dinamikus rendszerek” vizsgálatának jegyében…

„Idézőjelekben” időzik a „mindenütt jelenlevés”, az „omniprezenciából” fakadó szédülés… Egzaltált elméletek, speciális attribútumok, kritikai analízisek: át-írás, formázás, át-látás, megérkezés… További (belső-távlati) építkezés…

– –

(Szerbtemplom Galéria, Balassagyarmat, 2018. 02. 02. – 03. 22.)

* Cerebrum – Corpus callosum: az agy két féltekéje közötti csatornában lévő, azokat összekötő masszív fehérállomány, ami több mint 200 millió axon-nyúlvánnyal rendelkező idegnyaláb, mely nyaláboknak egy része – elméleti tükröződések által – a néző szembogarába mászik, részecskéibe hatol, retinájába hág…