11.06.
| Vér, homok és populizmus – a 15. VERZIÓ Diákfilmes programja >>>
10.26.
| Hagyomány, asszimiláció és trauma a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár portréin >>>
10.26.
| Október végén elárasztják az országot a rajzfilmek >>>
10.25.
| Asztali beszélgetések… – Befejezetlen múlt >>>
10.18.
| MASZK – Perzsia Szegedre jön – Hajnóczy-nap >>>
10.16.
| Latin-amerikai filmek, ételek, borok és latin bulik a Déli-Doku dokumentumfilm-fesztiválon >>>
10.14.
| MASZK – Ziggurat Project: Acsai Roland: Esumi és Asao >>>
10.12.
| 100 éve született Leonard Bernstein >>>
10.11.
| Kass Galéria – Írásvédett című kiállítás >>>
10.11.
| ZUG színház és művészeti tetthely – HLP feat. Roskó Gábor: A csillagok szíve >>>
10.10.
| Rejtő Jenő orrvérzésig – Fülig Jimmy ajánlásával vagy épp annak ellenére >>>
10.08.
| MASZK – PanoDráma: Pali >>>

09.27.
| „Emlékek helyett mobiltelefonom volt” >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>
08.06.
| Hamarabb kezdődik a Szegedi Szabadtéri 2019-esévada >>>
07.25.
| Szőcs Petra első nagyjátékfilmje a Velencei Filmfesztiválon >>>
07.22.
| Újabb díjat nyert a Virágvölgy >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>
06.21.
| Elkezdődtek a Rómeó és Júlia próbái >>>

A maximalista, Hazai Attila emlékére
(Írások, beszélgetések Hazai Attila művészetéről)

Hazai Attila, Juhász Róbert, Kormányos Ákos, Mohai V. Lajos, Nagy Hajnal Csilla, John Peck, Petőcz András, Robert Pinsky, Tóth Erzsébet versei

Bene Zoltán, Murányi Sándor Olivér, Patak Márta, Sántha József prózája

>>>

Öt héten át 65 helyszínen közel 300 programmal várja az egyetem és Szeged közösségét a 23. Őszi Kulturális Fesztivál. A programsorozat kínálatában komoly- és könnyűzenei hangversenyeket, koncerteket, film- és könyvbemutatókat, színházi előadásokat, kiállításokat, irodalmi-közéleti beszélgetéseket is találunk. A fesztivál október 1-jén látványos fényfestéssel nyílik. A Szegedi Tudományegyetem Nemzetközi és Közkapcsolati […]

>>>

F…ért nem lehet őszintén beszélni?
2018.02.03 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS HEVESI JUDITTAL HOLNAP NE GYERE C. KÖTETE KAPCSÁN

Hevesi Judit második verseskötetének címe sajátos meghívásként is olvasható: holnap ne gyere, azaz a megszólított kap egy időben konkrét invitálást illetve annak kérését, hogy mindezt ne tegye meg. Izgalmas első kötete (Hálatlanok búcsúja, 2015) kollektív traumák továbbélését és továbbörökítését járta körül – nem egyszer éppen a körpanoráma eszközeivel. A Holnap ne gyere modalitásában és szándékában is újabb, másik lépés. A versek mélyszerkezetében egy párkapcsolat utáni űr viszonyvilága rejlik, amelyben az én és a te, a jelenlét és a hiány pillanatnyi jelentése képlékeny és bizonytalan. A versek olykor tárgyszerűségükben dokumentálják a másik hiányát, illetve azt hogy ez a hiátus miképpen alakítja újra az én azonosságát. Az érzelmesség és az irónia Hevesi lírájában egymás mellett van, egyik a másikból merít erőt. Hogy a kötet többszólamú is legyen arról ellensúly gyanánt olyan állatversek gondoskodnak, amelyek valóban megtörtént, újságokban megjelent, a sajtó nyelvéből átírt példázatok, és amelyek egyszerre mutatják meg az állatok antropomorf mivoltát és emberi kapcsolataink hol animális, hol bestiális rétegeit.

– A hiányból fakadó űr sajátságos kitöltésének kísérlete a Holnap ne gyere?

– Első olvasásra olyan egyszerűnek tűnt ez a kérdés, aztán három napig szorongtam a válaszon. Igen is meg nem is. Hogy a hiányt (valaki hiányát) a rá való emlékezéssel nem lehet kitölteni, ez bizonyos. Ráadásul az írás a napi rutinban sokszor éppen a felejtés mellett dolgozik: jegyzeteket, határidőnaplókat használunk, cetlikkel emlékeztetjük magunkat mindarra, ami a rögzítés gesztusa után így elfeledhető. Engem az érdekel, hogy az emlékezés és a felejtés dinamikája hol hasonló, mégis, strukturálisan hol különbözik. Hogy teher vagy ajándék-e, hogy a felejtésre vagy az emlékezésre való képesség miként befolyásolja az identitásunkat. Vagyis azt hiszem, az érdekel, ami az embert igazán emberré teszi: az emlékezete. De közben meg valahol mégiscsak az igen is válasz, mert ami foglalkoztat, amire (vissza)emlékszem, az sosem nem véletlenszerű. Annak jelentősége van.

– A kötetben szereplő irónia az, ami lehetővé teszi, hogy a lírai alany a megsemmisülés magatehetetlenségéből felállva elinduljon az újjáépülés útján?

– Az irónia mindenképpen eszköz, és valóban jellemző rám is. De hogy önmagában az újjáépülés eszköze lenne, azt nem hiszem. Ezt az iróniát én leginkább önreflexiónak látom: hogy ki tudjam nevetni magam, az nagyon fontos. No meg mégiscsak azzal foglalkozik a kötet, hogy csalás után (és csalódás után) hogy lehet összerakni magunkat, ez meg, ahogy azt valaki spontán a Magvető Café női wécéjének falára felírta: így olyan dramatikus. Ennek a feloldására, de legalábbis annak jelzésére, hogy tudom, hogy ez „dramatikus”, szerintem fontos eszköz az irónia. De tudod, azt is gondolom, hogy az érzelmek megfogalmazása és kimutatása, a traumák felvállalása és néven nevezése igencsak kockázatos, úgyhogy egyben a legmenőbb és legbátrabb dolog is. Faszért nem lehet őszintén beszélni?

– A kötet voltaképp megmutatja a kívülállóság rettenetét is? Azt az állapotot, amikor esszencialitásában zuhan ránk az egyedüllét tudatossága?

– Ez volt a cél. Hogy megmutatja-e, azt nem tudom. De talán ha kérdezed, akkor mégiscsak működött. Különben a kívülállóság nagyon felszabadító tud lenni – talán épp ez az egészben a legnagyobb paradoxon. Meg az, hogy valamiért ciki lett traumákról beszélni, gáz lett kimondani, hogy egyedül maradni (nem lenni, hanem maradni, és ez fontos különbség) meg csalódni szar. Az egyedüllét tudatosítását és megélését egyébként fontosnak tartom, és nem függetleníteném a személyemtől: nem vagyok kész az önismerettel, talán soha nem is leszek, én is és a véleményem bizonyos helyzetekről is változik még. Csak akkor tudunk értékes és valódi, értelmezhető párbeszédbe kerülni másokkal, ha önmagunkra és a saját helyzetünkre (ön)reflektíven, ugyanakkor megbocsátással tudunk tekinteni.

– Miért volt szükséged egyfajta ellenpontozásra a versek között? Ugye nem csak azért, hogy megmutasd a kapcsolataink sokszor állatias mivoltát?

– Tudom, hogy banálisnak hat ez, de engem nagyon szórakoztatnak az állatos hírek. Van egy egész nagy gyűjteményem ezekből: a kötetben olvasható, állatokkal kapcsolatos állítások mindegyike igaz. Sokan mondják, hogy az embert az érzései teszik emberré, de ez egy marhaság, ahogy korábban említettem is, szerintem az emlékezet (no meg a hazugság vagy másképp emlékezés) a kulcsfogalom. Az állatos versekkel azt hiszem, errefelé próbáltam terelni a figyelmet: hogy nem az érzéseken van itt feltétlenül a hangsúly, mert arra az állatok is képesek, hanem a csaláson mint (kor)jelenségen, a kimondás bátorságán és az emlékezeten/felejtésen.

– Az elengedés egyben elernyedés is? A kiürülés megtapasztalása, ami újabb viszonyrendszerek befogadásának a feltétele is egyben? Vagy csak variációk szerinti ismétlődés van?

– Ha csak variációk szerinti ismétlődés létezne, azzal azt is állítanánk, hogy nincs fejlődés és nincs tanulás. Szerintem van. Olyan, hogy kiürülés viszont nincsen. Ahogy magától semmi nincs, úgy semmi nem szűnik meg teljesen, ami létezett. Minden és mindenki, amivel kapcsolatba kerülünk, érintkezünk, valamiképpen hatással van ránk, nyomot hagy bennünk: akkor különösen, ha semmi mást nem akarunk, csak elfelejteni.

– Átszellemülés és elanyagiasodás azaz szublimáció, felemelkedés és széttépettség egymásbafonódása a kötet?

– A halál (egy kapcsolat halálának) bejelentésével kezdődik a kötetet és azt mondja a végén, hogy „terített asztal a felejtés”. Mivel az emlékezés és a felejtés egymástól elválaszthatatlan, ezért egymásbafonódásról is beszélhetünk, persze, hiszen csak akkor lesz szép, terített asztalod, ha előbb leszeded a tegnapról otthagyott mosatlant, kimosod a markapörkölttel lecsöpögtetett abroszt, vagy leszeded a laptopot, kulcscsomót, cigit, noteszt, amit napközben az asztalra dobtál. Ugyanakkor számomra a kötet egésze inkább egy folyamat leírásaként értelmezhető igazán.

– A „másik” elengedésének ideje alatt magunkból is kénytelenek vagyunk feladni valamit?

– Igen, mindenképpen, hiszen ahogy arról volt is szó, mindenki hatással van ránk, akivel érintkezünk, akikkel gyakrabban, azok nyilván erősebben. Szerintem az elengedés első lépése annak a megállapítása, hogy hol a határ az én és a te között: hol kezdődik a másik, hol végződöm én.

Sirbik Attila

 

hevesi_j_holnap_ne_gyere_b1Hevesi Judit: Holnap ne gyere

Magvető Kiadó

Budapest, 2017

64 oldal, 1990 Ft

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2018.10.18 - tiszatáj

BORDA RÉKA: HOAX – FERENCZ MÓNIKA: HÁTAM MÖGÖTT DÉL
Két, húszas éveiben járó költő verseskötetét adta ki a tavaly a Scolar Kiadó: Borda Rékától, a Hoax-ot míg Ferencz Mónikától, a Hátam mögött dél címűt – és ez nem hoax, akarom mondani nem álhír. Mint ahogy az sem, hogy mindkettőjüknek ez az első kötete. Olvasva őket aztán, őszintén meglephet minket, hogy máris milyen – kifejlett – lírikusi izomzattal bírnak. Nyilvánvalóan nem kezdők… – JAHODA SÁNDOR KRITIKÁJA

>>>
2018.10.18 - tiszatáj

INTERJÚ BENKŐ IMOLA ORSOLYÁVAL
A ZUG művészeti tetthely nevéből adódóan egy kicsi, mégis nyitott színház. Az Őszi Kulturális Fesztivál ideje alatt Benkő Imola Orsolyával, a Homo Ludens Project művészeti vezetőjével beszélgettünk előadástervekről, a befogadás lehetőségeiről és az alkotóközösség színházi nevelésben betöltött szerepéről. – NÉMETH ZSÓFIA INTERJÚJA

>>>
2018.10.18 - tiszatáj

TRANZIT
Múlt és jelen vetülnek egymásra Christian Petzold új filmjében. Az Anna Seghers 1944-es regényén alapuló dráma a II. világháborúban, még pontosabban a nácik által megszállt Franciaországban játszódik, ám a rendező mindezt paradox módon napjainkra vetíti ki, reflektálva a társadalmi-politikai problémák változatlanságára, az idegengyűlölet és a menekültválság napjainkban ugyancsak égető kérdéseire… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.10.17 - tiszatáj

SZILASI LÁSZLÓ KÖNYVBEMUTATÓJA
Kell valaki, aki kérdez, és más, aki felel, de hogy mégse legyen iskolai hangulata, cseréld meg a szerepeket: egy hallgató, Klajkó Dániel kérdez, egy tanár, Szilasi László pedig felel, szigorúan elutasítva a tanár úri megszólítást. Miről beszélgessenek? Az „élet nyersanyagáról”. A testről, és ami benne van – vagy olykor nincs: Luther kutyáiról. – FÖLDESI CSENGE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.10.17 - tiszatáj

AZ ISMERETLEN KERTÉSZ IMRE – FOTÓKIÁLLÍTÁS
Abban a szerencsés, ám mégsem könnyű helyzetben vagyok, hogy ismerhettem Kertész Imrét: az embert és az írót, akivel a barátságom és munkakapcsolatom is több szállal kötődik Szegedhez. E történet 24 évvel ezelőtt vette kezdetét, mikor Erdélyi Ágnesnek köszönhetően egy évig én szervezhettem a Móra Kollégium irodalmi estjeit. Egy ilyen alkalomra érkezett meg 1994. október 28-án az író – emlékszem, ő az egész este folyamán tegezett, én pedig magáztam (35 év volt a korkülönbség közöttünk), ami számomra teljesen természetes volt […]

>>>
2018.10.15 - tiszatáj

VERES ATTILA KÖNYVBEMUTATÓJA
Három éves kihagyás után visszatért a Próza Nostra Irodalmi Estek című programsorozat Szegedre. Október 4-én a Próza Nostra kritikusai, Benkő Marianna és Pozsár Anett beszélgettek Veres Attila horror szerzővel Odakint sötétebb című regényéről, illetve az idei könyvhétre megjelent novellagyűjteményéről, az Éjféli iskolákról. – BORBÍRÓ ALETTA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.10.15 - tiszatáj

TENOR3 A MÜPÁBAN
Ma nehéz volna pontosan kiválasztani a világ három legnagyobb tenorját, jómagam legalábbis Kaufmann után elakadnék. Ám háromtenor típusú koncerteket rendezni nagyon is értelmes vállalkozás. Gondolom jövedelmező is, ám engem jobban érdekel a dolog művészi oldala. Bár egy hangfajról van szó, azért nagyon sok alfaj létezik ezen belül is. A Müpa legújabb vállalkozása, amely megkülönböztetésül a tenor a köbön címet kapta, három eltérő típust vonultatott föl… – MÁROK TAMÁS ÍRÁSA

>>>
2018.10.15 - tiszatáj

JANÁKY MARIANNA:
NOVELLÁK REGÉNYE
Irodalommal foglalkozó emberek olykor hosszasan elvitatkoznak azon, létezik-e női irodalom? S ha igen, mi is az pontosan, mitől az, ami? Nő ír nőkről? Férfi nőkről? Nő férfiakról? A szerzőtől női vagy a témától az? Mi a kulcs? Nemrégiben egy folyóirat tematikus blokkja kapcsán a női tematika kifejezést ahányan vagyunk szerkesztők, annyiféleképpen értelmeztük. Janáky Marianna azonban megkönnyíti a választ erre a kérdésre: nőként ír nőkről nőiesen… – BENE ZOLTÁN KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő