01.31.
| Asztali beszélgetések… – vendég: Korniss Péter >>>
01.21.
| Pintér Bélával és Gálvölgyi Jánossal indítja az új évet a MASZK >>>
01.11.
| Barboncás Társulat – wonder full avagy NÓRA Csodaországban >>>
01.08.
| Bethlen Téri Színház – Az utolsó tűzijáték >>>
01.04.
| Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál >>>
01.04.
| MAMŰ – Invitation Kettős rendszer / Double system >>>
01.02.
| Pannon Filharmonikusok – Exkluzív hagyomány >>>
12.27.
| Belső Horizont a Négyszoba Galériában >>>
12.19.
| Szabadkai Városi Könyvtár – Sándor Zoltán: A gonosz átváltozása >>>
12.18.
| Jazz Kocsma – Hartay Csaba Rajongók voltunk című prózakötetének bemutatója >>>
12.14.
| Bäck Manci fényűzése a REÖK-ben >>>
12.18.
| Elhunyt Grendel Lajos >>>
12.17.
| Ötször szép a Queen! >>>
12.11.
| Világok Találkozása a Bem moziban: Kornya Zsolt kapta a Hexa-díjat >>>
12.11.
| Igazi könyvritkaságot adott ki az Akadémia a Szent Koronáról >>>
12.07.
| Lackfi-est Halason >>>
12.06.
| Elsöprő többséggel állt ki az MTA Közgyűlése az elnök mellett, és kéri a kutatóhálózat pénzét a minisztertől >>>
12.04.
| Pozsonyban díjazták a Virágvölgyet >>>
12.03.
| Az operák királynője készül a Szegedi Szabadtérire >>>
11.29.
| Új fénybe állítják a magángyűjtemények a kommunista korszak kutatását >>>
11.29.
| Átadták az idei Kortárs-díjakat >>>
11.22.
| Kulka János Szegeden játszik a nyáron >>>

Európai elsőkönyvesek
(Csutak Gabi, Jan Kristoffer Dale, Ivana Djilas, Weronika Gogola, Matěj Hořava, Giorgos Panagi, Matteo Trevisani)

Krešimir Bagić, Bozsik Péter, Kóbor Adriána, Nagy Dániel, Szőllősy Balázs, Tornai József versei

Klajkó Dániel beszélgetése Kemény Istvánnal

Farkas Zsolt, Lőrincz Csongor, tanulmánya

>>>

BESZÁMOLÓ A MADRIDI DISNEY-KIÁLLÍTÁSRÓL Disney neve hallatán kinek ne jutna eszébe az a meserengeteg, melyet Mickey egér teremtője és Disneyland megalkotója stúdiójában vászonra ne vitt volna. Az 1923-ban megalapított filmstúdió több mint 600 alkotást tudhat maga mögött. Tekintve, hogy a mozi a huszadik század uralkodó médiuma volt, a mesemondás szerepét […]

>>>

F…ért nem lehet őszintén beszélni?
2018.02.03 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS HEVESI JUDITTAL HOLNAP NE GYERE C. KÖTETE KAPCSÁN

Hevesi Judit második verseskötetének címe sajátos meghívásként is olvasható: holnap ne gyere, azaz a megszólított kap egy időben konkrét invitálást illetve annak kérését, hogy mindezt ne tegye meg. Izgalmas első kötete (Hálatlanok búcsúja, 2015) kollektív traumák továbbélését és továbbörökítését járta körül – nem egyszer éppen a körpanoráma eszközeivel. A Holnap ne gyere modalitásában és szándékában is újabb, másik lépés. A versek mélyszerkezetében egy párkapcsolat utáni űr viszonyvilága rejlik, amelyben az én és a te, a jelenlét és a hiány pillanatnyi jelentése képlékeny és bizonytalan. A versek olykor tárgyszerűségükben dokumentálják a másik hiányát, illetve azt hogy ez a hiátus miképpen alakítja újra az én azonosságát. Az érzelmesség és az irónia Hevesi lírájában egymás mellett van, egyik a másikból merít erőt. Hogy a kötet többszólamú is legyen arról ellensúly gyanánt olyan állatversek gondoskodnak, amelyek valóban megtörtént, újságokban megjelent, a sajtó nyelvéből átírt példázatok, és amelyek egyszerre mutatják meg az állatok antropomorf mivoltát és emberi kapcsolataink hol animális, hol bestiális rétegeit.

– A hiányból fakadó űr sajátságos kitöltésének kísérlete a Holnap ne gyere?

– Első olvasásra olyan egyszerűnek tűnt ez a kérdés, aztán három napig szorongtam a válaszon. Igen is meg nem is. Hogy a hiányt (valaki hiányát) a rá való emlékezéssel nem lehet kitölteni, ez bizonyos. Ráadásul az írás a napi rutinban sokszor éppen a felejtés mellett dolgozik: jegyzeteket, határidőnaplókat használunk, cetlikkel emlékeztetjük magunkat mindarra, ami a rögzítés gesztusa után így elfeledhető. Engem az érdekel, hogy az emlékezés és a felejtés dinamikája hol hasonló, mégis, strukturálisan hol különbözik. Hogy teher vagy ajándék-e, hogy a felejtésre vagy az emlékezésre való képesség miként befolyásolja az identitásunkat. Vagyis azt hiszem, az érdekel, ami az embert igazán emberré teszi: az emlékezete. De közben meg valahol mégiscsak az igen is válasz, mert ami foglalkoztat, amire (vissza)emlékszem, az sosem nem véletlenszerű. Annak jelentősége van.

– A kötetben szereplő irónia az, ami lehetővé teszi, hogy a lírai alany a megsemmisülés magatehetetlenségéből felállva elinduljon az újjáépülés útján?

– Az irónia mindenképpen eszköz, és valóban jellemző rám is. De hogy önmagában az újjáépülés eszköze lenne, azt nem hiszem. Ezt az iróniát én leginkább önreflexiónak látom: hogy ki tudjam nevetni magam, az nagyon fontos. No meg mégiscsak azzal foglalkozik a kötet, hogy csalás után (és csalódás után) hogy lehet összerakni magunkat, ez meg, ahogy azt valaki spontán a Magvető Café női wécéjének falára felírta: így olyan dramatikus. Ennek a feloldására, de legalábbis annak jelzésére, hogy tudom, hogy ez „dramatikus”, szerintem fontos eszköz az irónia. De tudod, azt is gondolom, hogy az érzelmek megfogalmazása és kimutatása, a traumák felvállalása és néven nevezése igencsak kockázatos, úgyhogy egyben a legmenőbb és legbátrabb dolog is. Faszért nem lehet őszintén beszélni?

– A kötet voltaképp megmutatja a kívülállóság rettenetét is? Azt az állapotot, amikor esszencialitásában zuhan ránk az egyedüllét tudatossága?

– Ez volt a cél. Hogy megmutatja-e, azt nem tudom. De talán ha kérdezed, akkor mégiscsak működött. Különben a kívülállóság nagyon felszabadító tud lenni – talán épp ez az egészben a legnagyobb paradoxon. Meg az, hogy valamiért ciki lett traumákról beszélni, gáz lett kimondani, hogy egyedül maradni (nem lenni, hanem maradni, és ez fontos különbség) meg csalódni szar. Az egyedüllét tudatosítását és megélését egyébként fontosnak tartom, és nem függetleníteném a személyemtől: nem vagyok kész az önismerettel, talán soha nem is leszek, én is és a véleményem bizonyos helyzetekről is változik még. Csak akkor tudunk értékes és valódi, értelmezhető párbeszédbe kerülni másokkal, ha önmagunkra és a saját helyzetünkre (ön)reflektíven, ugyanakkor megbocsátással tudunk tekinteni.

– Miért volt szükséged egyfajta ellenpontozásra a versek között? Ugye nem csak azért, hogy megmutasd a kapcsolataink sokszor állatias mivoltát?

– Tudom, hogy banálisnak hat ez, de engem nagyon szórakoztatnak az állatos hírek. Van egy egész nagy gyűjteményem ezekből: a kötetben olvasható, állatokkal kapcsolatos állítások mindegyike igaz. Sokan mondják, hogy az embert az érzései teszik emberré, de ez egy marhaság, ahogy korábban említettem is, szerintem az emlékezet (no meg a hazugság vagy másképp emlékezés) a kulcsfogalom. Az állatos versekkel azt hiszem, errefelé próbáltam terelni a figyelmet: hogy nem az érzéseken van itt feltétlenül a hangsúly, mert arra az állatok is képesek, hanem a csaláson mint (kor)jelenségen, a kimondás bátorságán és az emlékezeten/felejtésen.

– Az elengedés egyben elernyedés is? A kiürülés megtapasztalása, ami újabb viszonyrendszerek befogadásának a feltétele is egyben? Vagy csak variációk szerinti ismétlődés van?

– Ha csak variációk szerinti ismétlődés létezne, azzal azt is állítanánk, hogy nincs fejlődés és nincs tanulás. Szerintem van. Olyan, hogy kiürülés viszont nincsen. Ahogy magától semmi nincs, úgy semmi nem szűnik meg teljesen, ami létezett. Minden és mindenki, amivel kapcsolatba kerülünk, érintkezünk, valamiképpen hatással van ránk, nyomot hagy bennünk: akkor különösen, ha semmi mást nem akarunk, csak elfelejteni.

– Átszellemülés és elanyagiasodás azaz szublimáció, felemelkedés és széttépettség egymásbafonódása a kötet?

– A halál (egy kapcsolat halálának) bejelentésével kezdődik a kötetet és azt mondja a végén, hogy „terített asztal a felejtés”. Mivel az emlékezés és a felejtés egymástól elválaszthatatlan, ezért egymásbafonódásról is beszélhetünk, persze, hiszen csak akkor lesz szép, terített asztalod, ha előbb leszeded a tegnapról otthagyott mosatlant, kimosod a markapörkölttel lecsöpögtetett abroszt, vagy leszeded a laptopot, kulcscsomót, cigit, noteszt, amit napközben az asztalra dobtál. Ugyanakkor számomra a kötet egésze inkább egy folyamat leírásaként értelmezhető igazán.

– A „másik” elengedésének ideje alatt magunkból is kénytelenek vagyunk feladni valamit?

– Igen, mindenképpen, hiszen ahogy arról volt is szó, mindenki hatással van ránk, akivel érintkezünk, akikkel gyakrabban, azok nyilván erősebben. Szerintem az elengedés első lépése annak a megállapítása, hogy hol a határ az én és a te között: hol kezdődik a másik, hol végződöm én.

Sirbik Attila

 

hevesi_j_holnap_ne_gyere_b1Hevesi Judit: Holnap ne gyere

Magvető Kiadó

Budapest, 2017

64 oldal, 1990 Ft

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2019.01.18 - tiszatáj

MÉSZÖLY MIKLÓS ÉS POLCZ ALAINE LEVELEZÉSE
A kötet megjelenésével felmérhetetlen értékű dokumentumsorozat vált hozzáférhetővé az érdeklődő olvasóközönség számára. A Mészöly Miklós és Polcz Alaine levelezését tartalmazó kötet az alábbiak szerint épül fel: a szóban forgó levelezés 1948-tól 1994-ig folyamatosan, továbbá Polcz utolsó levele Mészölynek 1997-ből… – NAGY JÓZSEF KRITIKÁJA

>>>
2019.01.18 - tiszatáj

MÉSZÖLY MIKLÓS ÉS POLCZ ALAINE LEVELEZÉSE
Mészöly Miklós 1975-ben, berlini tartózkodása idején a következőket üzente Polcz Alaine-nek: „valójában állandó zavarban vagyok, ha közvetlen személyes dolgaimról közvetlenül-személyesen írok”. A házaspár egymáshoz címzett, 1948 és 1997 között keletkezett leveleit magába foglaló kötet Polcz és Mészöly életének eddig kevéssé ismert eseményeire, privát kapcsolatára enged rálátást… – MÁRJÁNOVICS DIÁNA KRITIKÁJA

>>>
2019.01.18 - tiszatáj

SILVIO ÉS A TÖBBIEK
A 2008-as Il Divo – A megfoghatatlan című film sikerét követve Paolo Sorrentino olasz filmrendező egy hírhedt politikus életét mutatja be újra. Eredetileg a Silvio és a többiek egy 2 epizódos filmnek készült, viszont a nemzetközi piacra egy két és fél órás változat készült el. Eddig az olasz és a nemzetközi filmkritika kedvező fogadtatásban részesítette a filmet. Ennek köszönhetően 2019 szeptemberében mutatják be a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon… – JUHÁSZ BÁLINT KRITIKÁJA

>>>
2019.01.15 - tiszatáj

EXPERIMENTÁLIS KÖLTÉSZET, 1980–2018
Egy tekintélyes méretű kötet áll előttem, amely még a címében is alátámasztja küllemének erejét és szilárdságát, hiszen a Concrete az angolban nemcsak konkrétumot jelent, hovatovább cementet is. Petőcz András rekapitulációja fizikai mivoltában valóban azt a hatást kelti, hogy a munkákat összefogó szellemi és poétikai kötőanyag nemcsak az elkövetkező téli fagyokat vészeli majd át, hanem a beköszönő évtizedek megpróbáltatásain, kihívásain is túllendül… – SZOMBATHY BÁLINT KRITIKÁJA

>>>
2019.01.13 - tiszatáj

FARAGÓ KORNÉLIA: IDŐK, TEREK, INTENZITÁSOK CÍMŰ KÖNYVÉRŐL
Faragó Kornélia legújabb tanulmánygyűjteményének külön érdekessége, hogy helyet kapnak benne azok a tanulmányok is, amelyek a klasszikus modern irodalom néhány reprezentatív darabjának, köztük versszövegeknek a téma szempontjából rendkívül innovatív megközelítéseit tartalmazzák. A gazdag elméleti repertoár többek között olyan magyar modern költők látványvilágának és téridőszemléletének többirányú módszeres megközelítésére vállalkozik, mint Babits Mihály, Radnóti Miklós és Ady Endre… – LÁBADI ZSOMBOR KRITIKÁJA

>>>
2019.01.12 - tiszatáj

Az én rapszodikus színházlátogatásaimat a véletlen szeszélye vezérli, amibe belejátszik néha a szakmai érdek. Ha valamelyik teátrum műsorra tűzi egy-egy darabomat, vagy színésznő feleségem kap szerepet valahol, akkor félig-meddig kíváncsiságból, félig-meddig illendőségből belekóstolok az illető műintézmény repertoárjába. Így kerültem tegnap a József Attila színház nézőterére, Hunyady Sándor Feketeszárú cseresznye című darabjának előadására… – HORVÁTH PÉTER KRITIKÁJA

>>>
2019.01.12 - tiszatáj

PÁLYI ANDRÁS: GYÁSZ ÉS GYÖNYÖR
Pályi András gyűjteményes kötetében a sorsok érzéki perspektíváit kísérli meg feltárni. Ebben a kísérletben a veszteségben és gyönyörben egyaránt részesült testiségnek központi szerep jut: ahogyan a gyász, úgy a feltámadás is része az életnek, melyekről az elbeszélésekben egy torz tükrön át szembesülhetünk. A kérdés már csak az, hogy ez a tükör kellő teret enged-e a témának, vagy be kell látnunk, kevés arra, hogy a gyász és a gyönyör igazán érzéki aspektusait láthassuk… – DEMUS ZSÓFIA KRITIKÁJA

>>>
2019.01.10 - tiszatáj

SAGMEISTER LAURA:
FEHÉR MACSKA PIROS VIRÁGOKKAL
A festmény macskája megsérült, sebéből csordogáló vére piros virágba hajlik fehér szőrén. Vérző hómacska, hópárduc. Párductekintetű magány és embertekintetű rejtély. Macska emberszemekkel: pupillája a macskáké, szemvonala azonban emberi. Legalább annyira emberi, amennyire mondjuk Modigliani portréinak üres szemnyílásai emberinek hatnak […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő