01.31.
| Asztali beszélgetések… – vendég: Korniss Péter >>>
01.21.
| Pintér Bélával és Gálvölgyi Jánossal indítja az új évet a MASZK >>>
01.11.
| Barboncás Társulat – wonder full avagy NÓRA Csodaországban >>>
01.08.
| Bethlen Téri Színház – Az utolsó tűzijáték >>>
01.04.
| Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál >>>
01.04.
| MAMŰ – Invitation Kettős rendszer / Double system >>>
01.02.
| Pannon Filharmonikusok – Exkluzív hagyomány >>>
12.27.
| Belső Horizont a Négyszoba Galériában >>>
12.19.
| Szabadkai Városi Könyvtár – Sándor Zoltán: A gonosz átváltozása >>>
12.18.
| Jazz Kocsma – Hartay Csaba Rajongók voltunk című prózakötetének bemutatója >>>
12.14.
| Bäck Manci fényűzése a REÖK-ben >>>
12.18.
| Elhunyt Grendel Lajos >>>
12.17.
| Ötször szép a Queen! >>>
12.11.
| Világok Találkozása a Bem moziban: Kornya Zsolt kapta a Hexa-díjat >>>
12.11.
| Igazi könyvritkaságot adott ki az Akadémia a Szent Koronáról >>>
12.07.
| Lackfi-est Halason >>>
12.06.
| Elsöprő többséggel állt ki az MTA Közgyűlése az elnök mellett, és kéri a kutatóhálózat pénzét a minisztertől >>>
12.04.
| Pozsonyban díjazták a Virágvölgyet >>>
12.03.
| Az operák királynője készül a Szegedi Szabadtérire >>>
11.29.
| Új fénybe állítják a magángyűjtemények a kommunista korszak kutatását >>>
11.29.
| Átadták az idei Kortárs-díjakat >>>
11.22.
| Kulka János Szegeden játszik a nyáron >>>

Európai elsőkönyvesek
(Csutak Gabi, Jan Kristoffer Dale, Ivana Djilas, Weronika Gogola, Matěj Hořava, Giorgos Panagi, Matteo Trevisani)

Krešimir Bagić, Bozsik Péter, Kóbor Adriána, Nagy Dániel, Szőllősy Balázs, Tornai József versei

Klajkó Dániel beszélgetése Kemény Istvánnal

Farkas Zsolt, Lőrincz Csongor, tanulmánya

>>>

BESZÁMOLÓ A MADRIDI DISNEY-KIÁLLÍTÁSRÓL Disney neve hallatán kinek ne jutna eszébe az a meserengeteg, melyet Mickey egér teremtője és Disneyland megalkotója stúdiójában vászonra ne vitt volna. Az 1923-ban megalapított filmstúdió több mint 600 alkotást tudhat maga mögött. Tekintve, hogy a mozi a huszadik század uralkodó médiuma volt, a mesemondás szerepét […]

>>>

Hányadik másodpercben kell valami pluszt adni
2018.01.14 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS
TORONYKŐY ATTILÁVAL

Több mint húsz éve barátkoztatja a gyerekeket az operával. Nem csak a szegedi anyaszínházában dolgozik, hívják rendezni az Operaházba, az Erkel Színházba, a MÜPÁ-ba is, mert szinte ő az egyetlen, akinek ebben a „szentségtörő” vállalkozásban rutinja van. A Figaro lakodalma volt az első „könnyített” opera, amit színpadra állított, majd jött a Szerelmi bájital, legutóbb pedig a Pomádé király új ruháját és a Varázsfuvolát (Parázsfuvolácska) szerettette meg a kicsikkel. Az idei évad új produkciója, a János vitéz kapcsán beszélgettünk Toronykőy Attila rendezővel e speciális műfaj nehézségeiről és örömeiről.

– Nem félt, hogy ezzel a veretes műfajjal próbára teszi a kicsik tűrőképességét? Az első rendezései idején még nem is volt apa.

Ez nem gyerekfüggő, talán mert én is infantilis vagyok. Egyébként lemértem magamon, hogy semmivel sem rendezek jobban gyerekeknek, amióta megvannak sajátjaim. Ők csak megerősítenek. Az egyik legfontosabb tényező a ritmus, érezni kell, hogy a gyerek meddig bír türelemmel egy lassú áriát, illetve mit kell ahhoz tenni, hogy a lassúbb részeket is el tudja viselni. De érdekes módon, a hosszúra nyúlt gyors tempó is unalmassá válik a számukra, tehát azt kell eltalálni, hogy mi, meddig kötheti le őket. Ez a korosztály nagyon jól reagál a változásra, a kontrasztra, ami – a színpadi történések mellett – számos színpadtechnikai eszközzel fokozható, például hang- és fényhatásokkal, melyek nagyban segítik az érdeklődés fenntartását.

– Az operák cselekményében sok, számukra érthetetlen dologgal találkozhatnak a gyerekek. A Figaróban például ott a megcsalás és az első éjszaka joga, ha gyerekek számára rendez, ezeken finomít?

Természetesen igen, de a történetvezetési problémák mellett gyakran a régies szóhasználattal is meg kell küzdeni.  Legutóbb például, amikor a Háryt rendeztem a MÜPÁ-ban, lefordítottuk azokat a régies kifejezéseket, amelyeket nem csak a gyerek, de ma már sok felnőtt sem ismer. Amikor a darabban elhangzik például a fehérnép, strázsamester, vagy, hogy állok a vártán, akkor a színpadon valaki megmagyarázza, hogy mit jelent, mert ha a gyerekközönség nem ért valamit, lankad a figyelme, és attól kezdve már csak felületesen követi az előadást.

– Az utóbbi időben sok darabot újrafordítanak, illetve korszerűsítik a szövegét, ami már a zenés színpadot is elérte. Mi a tapasztalata erről?

Ez egy érdekes kérdés, mert amikor Kovalik Balázs 2004-ben igen formabontó módon megrendezte a Se villa, se borbélyt Szegeden, az eredeti szöveget használta, és semmi baj nem volt vele. Most megnéztem a Kerényi féle, új fordítást használó Sevillai borbélyt, s nagyon zavart, hogy tele van mai kiszólásokkal. Olyanok hangzanak el benne, hogy menj a vérbe, húzz el innen, miközben a színpadon egy régimódi rendezést látunk. De a szabadtérin pár éve ment My Fair Lady új textusai sem tetszettek, különösen nem a csudijót felcserélő tök király. A csudijó lehet, hogy egy avítt, gagyi kifejezés, de benne van az emberek fülében. Persze, ha eleve modernebb szemléletű a rendezés, akkor nem biztos, hogy illik az előadáshoz a régi szöveg. De pusztán önmagáért az újításért nem minden esetben érdemes változtatni.

– A legfrissebb rendezése, a János vitéz kapcsán is szembesült ezzel a problémával?

A János vitéz című színpadi mű szövegét Bakonyi Károly írta Petőfi elbeszélő költeménye alapján, de én azt nem szeretem, mert kiheréli az eredeti művet. Lehet, hogy a maga idejében modernnek számított, de mára kiderült, hogy Petőfi sokkal időt állóbb. Mert annak ellenére, hogy a szövege archaikus, szebben hangzik, hiszen olyan gyönyörű sorok vannak benne, mint hogy Jancsi „a szívéhez kapott, mintha ki akarná tépni a bánatot”. Az átirat nem tud vetekedni ezzel, így mi ebben az előadásban visszatértünk Petőfi költeményéhez, hiszen sokkal többet ad.

– Ez azért érdekes, mert ugyanakkor az előadás világa, aminek a központi eleme egy hatalmas laptop, nagyon is a mai gyerekekhez szól.

Amikor sok évvel ezelőtt, először láttam a János vitézt a szabadtéri színpadán, óriási hiányérzetem volt: hol vannak a boszorkányok, a kettéhasított török basa, a sárkány, az oroszlán, a medve, tehát mindazok a mesés részek, amelyek a gyerekeket lekötik. A költemény onnantól kezdve, hogy a főhős elindul a francia király udvarából, egy nyüzsgő, forgó, örökké mozgásban lévő történet, ami a színpadi változatból kimaradt. Én nem akartam direktben modernkedni, eredetileg azt terveztem, hogy a meseelemek egy könyv lapjain jelennek meg a háttérben, de a színpadi méretek miatt nehéz lett volna hajtogatni, így lett belőle laptop. Hogy miért laptop? Mert ez a mai gyerekek világára jellemző, ráadásul mozgóképet tudunk rajta mutatni. Másrészt, maga a költemény bizonyítja, hogy Petőfi örökké él. Tegyük hát ténylegesen élővé a költőt, aki a mi jelenünkben írja a János vitézt! Így került a színpadra – mintegy narrátorként – Petőfi alakja, a kalandos részek szereplői pedig a laptop képernyőjére. Ami ráadásul úgy lett megalkotva, hogy a monitort helyettesítő vászoncsíkok révén ki-be lehet bujkálni rajta, s a szalagok mentén még a török basa képét is ketté lehet hasítani.

– Az operák jelentősen hosszabbak, mint amit a gyerekek kibírnának. Amikor nekiáll vágni, milyen szempontok vezérlik?

Nagyon bátornak kell lenni, mert az időtartamból kell kiindulni. A tanórák mintájára 2 x 45 percnél nem lehet hosszabb egy gyerekelőadás, mert akkor már unják, sőt jobb, ha a második felvonás rövidebb, mondjuk 35 perces. Az nem működik, hogy hú, még ez is milyen jó, meg az is! Vágni kell – persze a dramaturgiára figyelve -, hiszen a gyerekek tűrőképességének a határa szabja meg az előadások hosszát.

– Talán egyetértünk abban, hogy az operának új, fiatal közönségre van szüksége. Mit tapasztal, a gyerekek fogadókészek a műfajjal szemben?

Abszolút. Tavaly a Parázsfuvolácskát állítottuk színre, ott az volt az alapötlet, hogy egy cirkuszban játszódjon a darab, azért, hogy olyan miliőbe csempésszük Mozart zenéjét, illetve A varázsfuvola történetét, ahol a gyerekek jól érzik magukat. Az a mű nehezebb volt, mint a János vitéz, mert Kacsóh Pongrác zenéje tele van indulószerű, verbunkos dallamokkal, Mozart zenéje viszont rafinált. Úgy tűnik, mintha ismételne, pedig mindig módosít, soha nem ugyanúgy szól, de gyerekfüllel ez unalmasnak tűnhet. Nem véletlen, hogy sok szülő Mozarttal altatja el a gyerekét. De színházba nem azért jönnek, hogy megnyugodjanak, hanem hogy felpörgessük őket. Mindig azon jár az agyam, hogy hányadik másodpercben kell valami pluszt adni, mikor kezdene a székében fészkelődni a gyerek, s azt hogyan előzzem meg? Fontos, hogy a figyelem ébrentartása ne öncélú legyen, hogy például ne azért dobáljanak a szereplők cukrot a nézőtérre, mert a közönség kezd unatkozni. Minden ötletnek a darabhoz, sőt az egyes jelenetek dramaturgiájához kell kapcsolódnia.  Nagyon fontos a próza és a zene ritmusa is. A gyerek olyan, mint az akkumulátor, a zenétől feltöltődik, és utána könnyebben figyel a szövegre. De az is hat, amikor a zene megáll hirtelen, és csend támad. Hiszen – ahogy a jó karmesterek mondják – a szünet is egy zenei egység.

– Minden mondata arról szól, hogy sokkal jobban meg kell küzdeni a kicsik figyelméért, mint egy udvariasan üldögélő felnőtt közönséggel. Ebben az alkotótársai is partnerek?

A gyerekek nem udvariasak, rögtön lereagálják, ha valami nem tetszik, ám ha örülnek, akkor nagyon örülnek. Nem könnyű gyerekeknek játszani, ismerni kell a lelkületüket. Ez vonatkozik az énekesekre is, ha ráéreznek a közönségük ritmusára, akkor ők is többet tudnak adni. Ezeken az előadásokon különösen fontos az artikuláció, hiszen az értő szövegmondással is meg lehet fogni a gyerekeket. Ilyenkor egy kicsit mindnyájan tanárrá válunk, mert azt szeretnénk, hogy visszatérjenek. Mérges is vagyok azokra a rendezőkre, akik félvállról veszik a gyerekelőadásokat, mert akkor mi hiába dolgozunk. Ha lát egy rossz előadást, akkor a gyereknek elmegy a színháztól a kedve, pedig ők a jövő közönsége.

Ibos Éva

 

_65B3179 _65B3193 _65B3468 _65B3808 _65B2846 _65B2992
Fotó: SZNSZ


Címke: , , , , ,
2019.01.18 - tiszatáj

MÉSZÖLY MIKLÓS ÉS POLCZ ALAINE LEVELEZÉSE
A kötet megjelenésével felmérhetetlen értékű dokumentumsorozat vált hozzáférhetővé az érdeklődő olvasóközönség számára. A Mészöly Miklós és Polcz Alaine levelezését tartalmazó kötet az alábbiak szerint épül fel: a szóban forgó levelezés 1948-tól 1994-ig folyamatosan, továbbá Polcz utolsó levele Mészölynek 1997-ből… – NAGY JÓZSEF KRITIKÁJA

>>>
2019.01.18 - tiszatáj

MÉSZÖLY MIKLÓS ÉS POLCZ ALAINE LEVELEZÉSE
Mészöly Miklós 1975-ben, berlini tartózkodása idején a következőket üzente Polcz Alaine-nek: „valójában állandó zavarban vagyok, ha közvetlen személyes dolgaimról közvetlenül-személyesen írok”. A házaspár egymáshoz címzett, 1948 és 1997 között keletkezett leveleit magába foglaló kötet Polcz és Mészöly életének eddig kevéssé ismert eseményeire, privát kapcsolatára enged rálátást… – MÁRJÁNOVICS DIÁNA KRITIKÁJA

>>>
2019.01.18 - tiszatáj

SILVIO ÉS A TÖBBIEK
A 2008-as Il Divo – A megfoghatatlan című film sikerét követve Paolo Sorrentino olasz filmrendező egy hírhedt politikus életét mutatja be újra. Eredetileg a Silvio és a többiek egy 2 epizódos filmnek készült, viszont a nemzetközi piacra egy két és fél órás változat készült el. Eddig az olasz és a nemzetközi filmkritika kedvező fogadtatásban részesítette a filmet. Ennek köszönhetően 2019 szeptemberében mutatják be a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon… – JUHÁSZ BÁLINT KRITIKÁJA

>>>
2019.01.15 - tiszatáj

EXPERIMENTÁLIS KÖLTÉSZET, 1980–2018
Egy tekintélyes méretű kötet áll előttem, amely még a címében is alátámasztja küllemének erejét és szilárdságát, hiszen a Concrete az angolban nemcsak konkrétumot jelent, hovatovább cementet is. Petőcz András rekapitulációja fizikai mivoltában valóban azt a hatást kelti, hogy a munkákat összefogó szellemi és poétikai kötőanyag nemcsak az elkövetkező téli fagyokat vészeli majd át, hanem a beköszönő évtizedek megpróbáltatásain, kihívásain is túllendül… – SZOMBATHY BÁLINT KRITIKÁJA

>>>
2019.01.13 - tiszatáj

FARAGÓ KORNÉLIA: IDŐK, TEREK, INTENZITÁSOK CÍMŰ KÖNYVÉRŐL
Faragó Kornélia legújabb tanulmánygyűjteményének külön érdekessége, hogy helyet kapnak benne azok a tanulmányok is, amelyek a klasszikus modern irodalom néhány reprezentatív darabjának, köztük versszövegeknek a téma szempontjából rendkívül innovatív megközelítéseit tartalmazzák. A gazdag elméleti repertoár többek között olyan magyar modern költők látványvilágának és téridőszemléletének többirányú módszeres megközelítésére vállalkozik, mint Babits Mihály, Radnóti Miklós és Ady Endre… – LÁBADI ZSOMBOR KRITIKÁJA

>>>
2019.01.12 - tiszatáj

Az én rapszodikus színházlátogatásaimat a véletlen szeszélye vezérli, amibe belejátszik néha a szakmai érdek. Ha valamelyik teátrum műsorra tűzi egy-egy darabomat, vagy színésznő feleségem kap szerepet valahol, akkor félig-meddig kíváncsiságból, félig-meddig illendőségből belekóstolok az illető műintézmény repertoárjába. Így kerültem tegnap a József Attila színház nézőterére, Hunyady Sándor Feketeszárú cseresznye című darabjának előadására… – HORVÁTH PÉTER KRITIKÁJA

>>>
2019.01.12 - tiszatáj

PÁLYI ANDRÁS: GYÁSZ ÉS GYÖNYÖR
Pályi András gyűjteményes kötetében a sorsok érzéki perspektíváit kísérli meg feltárni. Ebben a kísérletben a veszteségben és gyönyörben egyaránt részesült testiségnek központi szerep jut: ahogyan a gyász, úgy a feltámadás is része az életnek, melyekről az elbeszélésekben egy torz tükrön át szembesülhetünk. A kérdés már csak az, hogy ez a tükör kellő teret enged-e a témának, vagy be kell látnunk, kevés arra, hogy a gyász és a gyönyör igazán érzéki aspektusait láthassuk… – DEMUS ZSÓFIA KRITIKÁJA

>>>
2019.01.10 - tiszatáj

SAGMEISTER LAURA:
FEHÉR MACSKA PIROS VIRÁGOKKAL
A festmény macskája megsérült, sebéből csordogáló vére piros virágba hajlik fehér szőrén. Vérző hómacska, hópárduc. Párductekintetű magány és embertekintetű rejtély. Macska emberszemekkel: pupillája a macskáké, szemvonala azonban emberi. Legalább annyira emberi, amennyire mondjuk Modigliani portréinak üres szemnyílásai emberinek hatnak […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő