Új Appendix (44/52)

1993-at írunk. Kint állok a folyosón és bámulok ki az ablakon. A kedvenc fekete pólóm van rajtam. Ki van fordítva, szándékosan. (Miért is? Mert így laza? Bizonyára!) Az Európa Kiadó új albumát az, Itt kísértünk Love ‘92-őt hallgatom. Még nem tudom, hogy tetszik-e. Az Országos Cserkész Tájékozódási Versenyre utazunk. Négy óra az út vonattal, de egyáltalán nem zavar, élvezem, hogy az új Sony Walkmanemen próbálgathatom a beállításokat, hamar megérkezünk. A Keletiben minden ismerős: a virágbolt az aluljáróban, a telefonok, a sakkozó férfiak, az illatok. Budapest illata szaga. (Gyerekkoromban sokat jártunk a Heim Pál Kórházba kontrollra, szerettem mert a Felszabon lehetett kergetni a galambokat szerettem mert metróval lehetett menni, ráadásul át is szálltunk, ami plusz mozgólépcsőzést jelentett; mindig amikor vártuk a szerelvényt, anyu a fülembe súgta: És most jön a tüzes sárkány, mindjárt látni fogod a világító szemeit!) Lemegyünk a föld alá, amíg várakozunk kazettát cserélek. Toy Dolls: Absurd-Ditties. Éppen a Bach-feldolgozás jön, D-moll toccata és fúga. (Azóta is, ha meghallom, mindig ez az út jut eszembe a Keletitől a Moszkváig!) A Moszkváról villamossal megyünk tovább a Hűvösvölgyig, onnan tovább még busszal, hogy végre megérkezzünk a Cserkész Parkhoz. Útközben találkozunk egy agarat sétáltató lánnyal, magyar agár, tudjuk meg tőle. Szép. (A lány is!) A testvére kint van most a Kutyakiállításon, mondja és elbúcsúzik tőlünk. Másnap a versenyen az túlzás, hogy eltévednénk, de nem mi nyerünk, akár el is veszhettünk volna. A visszaúton se történik semmi. Vonat. Zene. Bámulás. Sötétedik, de még látni a vonat árnyékát a mozdulatlan tájon, az ablakból süvítve áramlik be a nyárszagú szél.

További Új Appendix történetek Neszlár Sándortól: https://tiszatajonline.hu/?tag=uj-appendix