Új Appendix (43/52)

2005-öt írunk. Tűz, füst, nyár, bor, este, születésnap (25). Ezek most a szavaim. Ezekből kell most újból összeraknom egy estét Papáék udvarán. (Még szerencse, hogy készült néhány fénykép, mert ha nem lennének, nyomtalanul felejtődne el ez az este is.) Pedig születésnapot ünnepelünk, ráadásul duplát! (Milyen jó, ha az embernek van egy olyan osztálytársa (Szoby), az általánostól egészen a gimiig, aki pont abban az évben, hónapban és napon született, mint ő, mert akkor lehet közös szülinapi bulikat tartani, igaz az érettségi után egyre ritkábban, mivel még találkozni se nagyon sikerül egymással!) Utólag nézem, még a nap is stimmel, mert június 5dike van. Sütjük a szalonnát és borozunk, gondolom. Bizonyára a zene is szól. Nincs mit elfelejteni, mégis mindent elfelejtek! Utólag megannyi kérdés: miért nem marad meg több abból az estéből? Miért gondolom fontosnak magam felé fordítani a fényképezőgépet? Hogyan lehet elfelejteni azt a pillanatot, amikor mind a négyen (Szoby, Alíz, Papa meg én) leguggolunk a tűz mellé, és elmosolyodunk?

További Új Appendix történetek Neszlár Sándortól: https://tiszatajonline.hu/?tag=uj-appendix