Tiszatájonline | 2018. január 4.

Nagy Zopán: Római reminiszcenciák

Karám- és istállószag. Embercsordákat zord őrök terelnek (örök terek helyett): helypénzes, zsúfolt tér-töredékekbe… Mellettem egy derékig érő (rossz szójátékkal: derékba-törő) albínó nő rogy térdre, mise kezdődik éppen… Ismét a mennyezet felé, a nagy freskó sűrűjébe révedek. Egy puttó-torzó hatalmas kódexet tart, a kitárt oldal-lapokon aprólékos jelenetek elevenednek meg. Szárnyakkal emelkedő, tüdőszínű angyal: egy izmos, meztelen fiút, egy vöröses, fürtös-loboncos „görög szépségideált” szúr nyakon. Körülöttük kígyók, vaskos, csúszós-hártyás csápok, faág-szerű kéz-csonkok, fojtások, egymásba-folyások…

ARTE MODERNA
(Time is Out of Joint, 2016. 10. 11 – 2018. 04. 15.)

Az óriási csigaházak mészkő-csönd sercegése, alig észrevehető súrlódása, üressége, mint elhagyott amfiteátrumok távoli emlék-visszhangja: tompán és baljósan kong… Átható, meditatív minőség: az ember (közönség, tömeg) nélküli terek speciálisan steril csöndje idegi figyelmet, hajszál-ér feszültségeket birizgál, indukál…

A több művésznéven is alkotó, mongol-olasz származású Nino Ygan (Zonin Nepon, Nano Zipon), és a japán fotóművész: Hirosi Sugimoto alkotásai főként a csönd állapotaival, a csöndes morajok, sistergő árnyékok jelenlétével foglalkoznak. Fény-rezonanciák, rács-fény szövetek, fény-kép textúrák – és (ismét) üres színházak, színpadok magányai…

A kiállítótermek további részeiben a viasz és a köztesség-rétegek kapnak főszerepet. A fél-álom, mint filozófiai, technikai téma, illetve a téma nélküli feloldások poézise leírhatatlan dialógusokat teremt… Ovál („méhkaptár”)… Rács-szerkezet a Nagy Tér mikro-labirintusaiban, a csönd járataiban mocorogva, a fal-erezetekbe beivódva…

Hely specifikus tér (és fény-árnyék) installációk, kapuk, határmezsgyék, vak-ablakok, szakadékok alatti szakadékok, ajtók mögötti ajtók, melyeken (virtuális) kilátás-képfelületek, rések, kukucskálók, hologram-ablakok jelennek meg: és önnön tereikbe, vizuális csapdáikba vezetnek (vissza)… Vissza: az ürességekbe, a kétségek világába…

Róma_Arte_Moderna_2016_okt_Fotó_Nagy_Zopán (2) Róma_Arte_Moderna_2016_Fotó_Nagy_Zopán (6) Nano_Zipon_Self_Arte_Moderna_2016 (8) Nano_Zipon_Self_Arte_Moderna_2016 (6) Nano_Zipon_Self_Arte_Moderna_2016 (5) Hirosi_Sugimoto_Cinema_Odeon_Firenze_2013_Cinema_Teatro_Nuovo_San_Gimignano_2013 Giorgio_Andreotta_Calo_Clessidra_2012 (2) Franco_Vimercati_Senza_Titolo_(Brocca)_1980-81 (2) Alessandro_Piangiamore_Le_XXX_sorelle_se_Roma_non_brucia_2016 Andrea_Santarlasci_Casa_difesa_gemmazioni_1992 (1)

SIXTUS-KÁPOLNA – VATIKÁN

Két sötét-sárga, izmos tömböt, két hátracsavart (kitekert) karú aktot figyeltem sokáig. Női-férfi ellenpólusok a mennyezeten. Egy hatalmas kos-koponya fogta őket közre… A hangosbemondóból „szilencium” szólt, egy kappanhangú kispap többször is megismételte: silent, please, silent – ordítozta… A két alak izomgörcsbe rándulva próbált elhajolni egymástól. Immár elválasztva, háttal megfeszülve: sugárban okádtak… Vagy mégsem? Közelítettem, zoom, hunyorítás, zoom… Szemmel fókuszáltam, s már ekképpen láttam: nyakréseikből bőséges vér spriccelt…

Nyolc év körüli (spanyol, félvér, indián?) kislány két, vitrinben kiállított, fröccsöntött műanyag, műmárvány vagy „ókori műhab” hattyúval pózol. Nem látni jól, a visszatükröződés és a szépség is elvakít… A leányzó talán modell, balerina, „kurtizán” is egyben, de egy bizonyos: már (vagy még) nem gyermek! Fekete fölsőjén arany gyöngyökkel kirakott koponya, benne vérvörös hímzés: Poeta

Több ezer ember áll esőben és hőgutában egyaránt, hogy 8-10 órás várakozás után túlessen a „maximális cirkuszokon”, a procedúrákon túli művészeti sokkokon, valamint a tömegjelenet-élményeken, majd a Vatikán-shop menüit is megismerve („levegőzésképpen”) a monumentális mészárszékek felé vegye az irányt…

Sixtus-kápolna (Cappella Sistina), vagy: „Sixtusi kápolna”. Mindkét név az építtető IV. Szixtusz pápára utal. Az építkezés Baccio Pontelli építőmester irányításával 1473-tól 1481-ig tartott. A freskóit Botticelli, Ghirlandaio, Pinturicchio, Perugino, Rosselli, Signorelli és Michelangelo festette. 1503-ban Giuliano della Roverét választották pápává II. Gyula néven, aki a síremléke elkészítésével Michelangelót bízta meg, azonban az ellenfelek fondorlatai és a szentszéki hivatalok packázása miatt Buonarroti kedve elment a megbízástól, megszökött Rómából, de később visszatért, és a pápa megbízására megfestette a mennyezetfreskót… A Sixtus-kápolna oltárfala, Michelangelo: Az utolsó ítélet című freskója 17 méter magas és 13,5 méter széles!

Titkos agyi metszetek a mennyezeten! Újabb rejtett anatómiai képletet ismertek fel a freskón… A Neurosurgery (Idegsebészet) című szaklap azt állítja, hogy Michelangelo a sötétség és a világosság szétválasztását megjelenítő képbe is belefoglalt egy anatómiai rajzot, mellyel, évszázadokkal előzte meg korát

A látogatók a festmények előtt ide-oda mozgó fekete csövekkel is találkozhatnak.

Az olasz sajtó „ijesztő űrbéli lényeknek” kiáltotta ki ezeket, de a Múzeum igazgatója hamar tisztázta: Hi-tech szemek ezek: harminchat a levegőben lóg, tizennégyet a freskókeretekben rejtettünk el

Karám- és istállószag. Embercsordákat zord őrök terelnek (örök terek helyett): helypénzes, zsúfolt tér-töredékekbe… Mellettem egy derékig érő (rossz szójátékkal: derékba-törő) albínó nő rogy térdre, mise kezdődik éppen… Ismét a mennyezet felé, a nagy freskó sűrűjébe révedek. Egy puttó-torzó hatalmas kódexet tart, a kitárt oldal-lapokon aprólékos jelenetek elevenednek meg. Szárnyakkal emelkedő, tüdőszínű angyal: egy izmos, meztelen fiút, egy vöröses, fürtös-loboncos „görög szépségideált” szúr nyakon. Körülöttük kígyók, vaskos, csúszós-hártyás csápok, faág-szerű kéz-csonkok, fojtások, egymásba-folyások…

Michelangelo_agyi_metszetek_kód Michelangelo_Ádám_teremtése_Sixtus_kápolna Sixtusi_űrlény_ikon

FALCONIERI PALOTA – RÓMAI MAGYAR AKADÉMIA

Farnese, Borromini logia, Via Giulia, Attilio Ceci… Bizonyos információk egészen a Cinquecentóig nyúlnak vissza… Az épület antik időket megidéző szellemisége, majd a pezsgő ’30-as, ’40-es évek is említést érdemelnek. Az intézmény vendégei tudósok, kutatók mellett művészek, jelentős egyéniségek (többek között Kodály Zoltán, Szerb Antal, Weöres Sándor) voltak…

Az épület alatt ma is megtalálhatóak egy római kori folyami kikötő maradványai… A palotában manapság a könyvtár és a levéltár működése, illetve a kortárs képzőművészet jelenléte is folyamatos. (Látogatásunk idején Bikácsi Daniela, Őry Annamária, Jovián György, Lenkey-Tóth Péter, Szente-Szabó Ákos és Várady Róbert csoportos tárlata volt látható.)

Az 1600-as évek közepén átépítéseket végző Francesco Borromini, az évszakok váltakozásával kapcsolatos, kozmikus szimbólumokat is szívesen használt… Díszkapu, terméskővel kirakott faldísz, két oldalsó pillér (nemesi jelvénnyel, egyiptomi Hórusszal), koronázó párkány… Az egyik teremben a stukkók a világot a lelki és a materiális közötti kapcsolatként mutatják be: három arany kör (szellem – anyag – lélek) sugárzó nappal a metszetek közepén. Egy másik teremben a művész az Univerzumot ábrázolja (különböző feltevések szerint): hermetikus és szabadkőműves jelképeket használva. A palota felső teraszának balusztrádját díszítő barokk szobrok Janus istenséget ábrázolják…

Jovián_György_festményei_Római_Magyar_Intézet_2016_okt_fotó_Nagy_Zopán (2)

 

 

S. P. Q. R. – SENATUS POPULUSQUE ROMANUM
(Fotó-performance több helyszínen, 2016. 10. 07 – 10. 13.)

Helyzetgyakorlatok, ön-dokumentatív gesztusok…

Ó, Trastevere! Carcalla termái, Antica Taverna (Piazza Novona)… Cantus firmus! Ponte Angelo, Ponte Sonnino… Via dei Santi Quattro, Via di Monte Giordano… Találkozások! Étlapok, térképek, személyek és érzések:

Ravioli penne scampi,
Fettuccine Mari e Monti…
Veraci allo mondo, Pano gusto,
Avanti Marco, Nino (Nero) Frutto…

Putto rosso, secco fino, allegro rondo,
Opporto totto, orgia morto…
Bella belle melle, dottore more,
Forte signore, cemende creme…

Villaggio Prenestino, Corto Circuito! San Lorenzo, Ex Causa, Del Popolo, Ponte Umberto, Via del Corso, Cane Corso, Divine Deo… Fontana di Trevi, Villa Medici… „Divieto di Sostra”, Nostra… Vanessa, Livia, Teatro Sistina, Teatro Satira, Palazzo Cipolla… És így tovább! Archeológia, Bazilika (Lateráni, Santa Maria Maggiore, Santa Sabina, San Paolo fuori le mura), Metro Garnelia, Forte Predestina…

Kálcumi és Magnézeusz! – Erre ébredtem. Vitaminhiány… Az utca végén a Colosseum (non-stop bár) vár… Később, két bár és két elázás között egy kis templomba menekültem be. Ott, úgy 21-23 ázsiai emberke állt. A misét egy fekete pap celebrálta, aki nagyon érdekesen, kedvemre való: „halandzsa-dada” nyelven beszélt. A mikrofonnal csodálói között járkált, időnként az alkalmi pódiumon termett, majd ismét a hívek közé ugrott, s ott folytatta. Vontatottan, mély hangját kissé debil módon rezegtette, mintha egy torzítót is lenyelt volna, de mindezt nyomatékosan, megszállott módján adta elő:

…maa a mukassahaa, dragaha acsar huma mahadda, dharakka aaa jaa jaaga!
humbu hungaba, una-agadda-unga, amungaa-aama… humbaladzsanga garaga,
gaar mudzsa maar! maar a dhang-dong, wraa-ahh-ung, unga amann agamanga…

Ekképpen beszélt tehát az ázsiai híveknek (és a köz-vetítőnek) Mostolul Alakefak,
az afrikai pap… Az eső sűrűbben záporzott, de kisiettem – és az irányt ismeretlen sikátorok felé vettem…

Róma_SPQR_sorozat_2016_10_12_Fotó_Nagy_Zopán (1) Róma_SPQR_sorozat_2016_10_12_Fotó_Nagy_Zopán (3) Róma_SPQR_sorozat_2016_10_12_Fotó_Nagy_Zopán (4) Róma_SPQR_sorozat_2016_10_12_Fotó_Nagy_Zopán (6) Róma_SPQR_sorozat_2016_10_12_Fotó_Nagy_Zopán (7) Róma_SPQR_sorozat_2016_10_12_Fotó_Nagy_Zopán (8) Róma_SPQR_sorozat_2016_10_12_Fotó_Nagy_Zopán (9) Róma_SPQR_sorozat_2016_10_12_Fotó_Nagy_Zopán (10) Róma_SPQR_sorozat_2016_10_12_Fotó_Nagy_Zopán (12) Róma_SPQR_sorozat_2016_10_12_Fotó_Nagy_Zopán (13) Róma_SPQR_sorozat_2016_10_12_Fotó_Nagy_Zopán (14) Róma_SPQR_sorozat_2016_10_12_Fotó_Nagy_Zopán (18) Róma_SPQR_sorozat_2016_10_12_Fotó_Nagy_Zopán (19) Róma_SPQR_sorozat_2016_10_12_Fotó_Nagy_Zopán (20)