01.31.
| Asztali beszélgetések… – vendég: Korniss Péter >>>
01.21.
| Pintér Bélával és Gálvölgyi Jánossal indítja az új évet a MASZK >>>
01.11.
| Barboncás Társulat – wonder full avagy NÓRA Csodaországban >>>
01.08.
| Bethlen Téri Színház – Az utolsó tűzijáték >>>
01.04.
| Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál >>>
01.04.
| MAMŰ – Invitation Kettős rendszer / Double system >>>
01.02.
| Pannon Filharmonikusok – Exkluzív hagyomány >>>
12.27.
| Belső Horizont a Négyszoba Galériában >>>
12.19.
| Szabadkai Városi Könyvtár – Sándor Zoltán: A gonosz átváltozása >>>
12.18.
| Jazz Kocsma – Hartay Csaba Rajongók voltunk című prózakötetének bemutatója >>>
12.14.
| Bäck Manci fényűzése a REÖK-ben >>>
12.18.
| Elhunyt Grendel Lajos >>>
12.17.
| Ötször szép a Queen! >>>
12.11.
| Világok Találkozása a Bem moziban: Kornya Zsolt kapta a Hexa-díjat >>>
12.11.
| Igazi könyvritkaságot adott ki az Akadémia a Szent Koronáról >>>
12.07.
| Lackfi-est Halason >>>
12.06.
| Elsöprő többséggel állt ki az MTA Közgyűlése az elnök mellett, és kéri a kutatóhálózat pénzét a minisztertől >>>
12.04.
| Pozsonyban díjazták a Virágvölgyet >>>
12.03.
| Az operák királynője készül a Szegedi Szabadtérire >>>
11.29.
| Új fénybe állítják a magángyűjtemények a kommunista korszak kutatását >>>
11.29.
| Átadták az idei Kortárs-díjakat >>>
11.22.
| Kulka János Szegeden játszik a nyáron >>>

Európai elsőkönyvesek
(Csutak Gabi, Jan Kristoffer Dale, Ivana Djilas, Weronika Gogola, Matěj Hořava, Giorgos Panagi, Matteo Trevisani)

Krešimir Bagić, Bozsik Péter, Kóbor Adriána, Nagy Dániel, Szőllősy Balázs, Tornai József versei

Klajkó Dániel beszélgetése Kemény Istvánnal

Farkas Zsolt, Lőrincz Csongor, tanulmánya

>>>

BESZÁMOLÓ A MADRIDI DISNEY-KIÁLLÍTÁSRÓL Disney neve hallatán kinek ne jutna eszébe az a meserengeteg, melyet Mickey egér teremtője és Disneyland megalkotója stúdiójában vászonra ne vitt volna. Az 1923-ban megalapított filmstúdió több mint 600 alkotást tudhat maga mögött. Tekintve, hogy a mozi a huszadik század uralkodó médiuma volt, a mesemondás szerepét […]

>>>

KAMASZK kamaszokkal
2017.12.25 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS BALOG JÓZSEF SZÍNÉSZ, RENDEZŐVEL AZ ARADI DIÁKSZÍNJÁTSZÓKRÓL

A Szegeden élő Balog József sok éve tagja az Aradi Kamaraszínház társulatának, ahol számos sikeres előadás fűződik nevéhez. Hogy csak néhányat említsünk, megrendezte itt Örkény Tótékját, Heiner Müller Kvartettjét, a Háljunk egymásba járni – Petri Györgyben a nők című kétszemélyes előadásnak pedig ő az egyik szereplője. Húsz éve, hogy létre hozta és szervezi a Szegedi Thealter Fesztivált, alapítója a MASZK Egyesületnek, melynek elnöke. A sokoldalú személyiség, alternatív színházi szakember az elmúlt évben Aradon a Csiky Gergely Főgimnázium tanulóiból az Aradi Kamaraszínház és a MASZK égisze alatt újjá alakította a diákszínjátszó csoportot, mely a KAMASZK nevet kapta. A színjátszók 2016-ban a Szépek és szörnyek című improvizációs játékot mutatták be, az idei tanév végén pedig Shakespeare Vihar című színművének átdolgozását, a Willi és Vihar című előadást láthatta a közönség. Az Aradi Kamaraszínház vezetősége abban bízik, hogy a gimnázium évente megújuló, és tagokat cserélő diákszínjátszó csoportja idővel a fogyatkozóban levő színházszerető közönség utánpótlásának bázisát jelentheti majd. Balog Józseffel, a diákokkal való együtt munkálkodás eddigi tapasztalatairól beszélgettünk.

Mennyire vevők a színházra az aradi gyerekek, vannak már tanulságok?

Ez a két félévecske inkább kísérletezés volt, arra elég, hogy megismerjük egymást, kiderüljön, hogy ezek a kamasz fiúk, lányok mit tudnak a színházról és egyáltalán miért vállalkoznak arra, hogy a sok tennivalójuk mellett kéthetente két délutánt együtt töltsünk. Először nem mertem valamiféle kötött formához nyúlni, az első előadásunk egy szabad improvizációs játék, egy etűd fűzér volt, amiben a gyerekek személyisége meg jól tudott nyilvánulni. A következő félévben aztán már darabot választottam, Shakespeare Viharját, ami a felnőttek számára is nehéz színház és többnyire a rendezőknek is beletörik a bicskájuk, de a gyerekek nagyon szerették, mert jó figurák vannak benne. Egy nagyon leegyszerűsített erősen húzott változatot csináltunk meg, amiben több szerepet is játszott benne egy-egy ember, a munkában nem a színészi képesség volt az elsődleges szempont.

– Kicsit olyan volt, mint egy vizsgaelőadás?

Igen olyasmi, mintha egy tanulmányféle, aminek előadás formája van. Sokat lehetett öltözni, sminkelni benne, és lehetett figurákat kitalálni, nagyon szerették a gyerekek ezt a szikárabb, de az ő kamasz hevületükkel bőségesen feltöltött anyagot. A nézőknek is tetszett, bár azt mondták nem nagyon értik. Ha hiányzik egy iskolából a drámaoktatás, a színházi nevelés, a drámapedagógia, akkor nagyon nehéz a diáknézők tudására alapozni. Tehát mikor a mi diáknézőink azt mondták, hogy „nem értjük, de tetszik”, az már azt jelentheti, hogy érdemes volt tizenhat-hét éves fiatalokkal úgy foglalkozni, hogy egy történetbe ágyaztuk az ő élményeiket. A munka majd egy könnyebb anyaggal folytatódik, én most kétszer is „beelőztem”, mert improvizálni egyébként akkor szoktunk, mikor már sok készség van a birtokunkban, darabot meg akkor csinálunk, amikor már legalább három négy könnyebb anyagon túlestünk. Én visszafelé haladtam.

– Ez afféle teszt volt, hogy mit bírnak ki a gyerekek? Milyen szellemi és lelki rétegek vannak, amiket meg lehet velük érintetni?

Valahogy így.

A színházi gondolkodást egy szűz területen hogyan lehet elkezdeni?

Először is üljünk le és nézzünk körül. Nézzük meg, hogy mások a civil élethelyzetekben hogyan viselkednek. Vizsgáljuk meg, valaki miért lehet dühös, vagy miért lehet vidám, miért szeret bizonyos szituációkat, vagy miért nem. Egyik embert miért lehet könnyen megközelíteni a másikat miért csak nehezen? Megkérdezem a gyerekeket, hogy szoktak-e ilyesmin gondolkodni? Indirekt módon sokat szoktunk beszélgetni a szülői háttérről, és ritkábban iskolai helyzetekről is. Elhallok a beszélgetésükből egy fél mondatot, amiben szerepel valakinek az édesapja, barátnője, tanára, s a dialógusban észreveszek szimpátiára, unszimpátiára, esetleg ellenállásra, lázadásra utaló megnyilatkozást. Akkor úgy alakítom a következő szituációt, hogy erre rákérdezhessek. Hogy megtudjam, amit hallottam ez egy kiérlelt meggyőződés-e, vagy csak egy primér vélemény. Tartozik-e ehhez valami szituáció, ha igen, akkor beszéljünk róla. S akkor kiderül, hogy ok okozatiság felfejtése közben valamelyest a mélyére lehet menni az elhangzott mondatnak, amiről kiderülhet, hogy inkább csak eltakarja a viselkedést. Föl lehet valamit fejteni abból, hogy hol akadt el a kommunikáció például egy tanárral. A tárgyat vagy a tanár habitusát nem szereti a gyerek? Esetleg azt, hogy a tanár csak számon kér, vagy kirekesztette a gyereket valamiért?

Ez lélektan valahol…

– Az, de csak annyiban, amennyiben minden szituációnak van előzménye, története. Minden helyzetről, ami véglegesnek tűnik, a felfejtésnél kiderül, hogy elmozdíthatók benne a szereplők. Ezt kapcsoljuk aztán szerepekhez. A viselkedésekhez keresünk pró és kontra kulcsokat, s ezeket mozgatjuk. „Te az előbb gyűlölködő voltál és haragos, most bocsáss meg a másiknak és legyél könnyed. Most próbálj megengedő lenni, most engedd, hogy ő öntse rád a haragját. Most legyél te kíváncsi őrá és kérdezz vissza!” Ezek nagyon apró dolgok és általában a viselkedéseinknek – főleg a még ki nem alakult személyiségeknél – nagyon sok felszíni vetülete van. És a mindennapokban nincs idő a felszín alá, a dolgok mélyére menni. Én próbálom arra serkenteni a fiatalokat, hogy ne hagyjunk annyiban egy szituációt. Ne hagyjuk, hogy egy-egy mondatot a levegőben maradjon. „Én azt utálom!” – mondja valaki és akkor ebbe mindenki belenyugszik. Én meg azt mondom, hozzuk le a problémát a levegőből a földre és járjuk kicsit körül. Nézzük meg, hogy egy ilyen mondat miből született. Mikor a Vihar című darabban Prospero haragszik Ferdinándra, és Ferdinánd nem érti miért, akkor azt mondom, „ez éppen olyan, mint mikor a szülő vagy a tanár haragszik rád és te nem érted ezt a haragot, mert nem tudod, mi húzódik mögötte. Prosperó története az, hogy elűzték az országából, kitették egy szigetre, és ezért bosszút áll. Álltatok már valakin bosszút?” És akkor elkezdjük a szituációkat sorolni ezekről beszélgetni, aztán etűdözni, improvizálni és utána, ami ezekből kell majd nekünk, azokat rögzítjük. „Figyelj a másik szereplőre, találd meg az ő igazát. Ha valakit elűznek a földjéről, az joggal lehet dühös, nem? No jó, de akkor Pospero miért bocsát meg később?” Megkérdezem a gyereket, hogy voltak-e hasonló szituációban és meg tudtak-e bocsátani? És akkor kiderül, hogy a gyerekek valóságos megtapasztalását illetően, nagy-nagy lyukak vannak, amiket nem töltenek be a felszínes mondataik, kiszólásaik. És akkor megpróbálunk valami élő világot varázsolni ezekre a helyekre. Persze mindez nagyon apró lépésekben történik

Milyen rálátásod lett a gyerekek mindennapi életére, közegére?

Ebben az intézményben mindenki magyar, a tanárok, a gyerekek, az óvodától az egyetemig mindenki egy klubban van. Ez egy nagyon szűk szegmens, amibe mindnyájan reggeltől estig be vannak fogva. Mindenki be van szorítva az anyanyelvbe, egy félig meddig idegen környezetben és fönn kell tartania egy burkot, ami nem védő burok, hanem inkább hárító. Ezeknek a gyerekeknek sokat kell olyan magyar emberek között lenni, akiket nem feltétlenül választanál barátjuknak, ha nem lennének ebben a kisebbségi helyzetben. E gyorsan változó világban a gyerekek hisznek is a felnőtteknek, meg nem is. Nem tudják, hogy, ha ez a környezetük, ami, akkor mik is a kötelezettségeik? Mert magyarok, hogyan viszonyuljanak egy román barátjukhoz? Hogyan viszonyuljanak egy másik ország történelméhez, Magyarország történelméhez, hogyan függ össze a kettő? Úgy látom, hogy a gyerekek ezekben a dilemmákban teljesen magukra vannak hagyva. Nem képes őket segíteni se a szülő, se az iskola. Egy kamasz egyébként is tele van kétellyel, a saját kis a világának se ismeri a határait, nem tudja, mi a fontos, mi nem. De ha ehhez még egy másik nyelven is kell tudnia beszélnie, az nagyon nehéz lehet.

Ebbe a nehéz identitás keresésben a színjáték, mint családon és iskolán kívüli élmény adhat-e kapaszkodókat?

– A tanulságok nem esztétikaiak, nem színháziak. Ezek a kamaszok a közös munkáról úgy hiszem, azt gondolják, hogy jó együtt lenni. És azért jó együtt, mert amit elterveztünk azt sikerült megvalósítani, nézők előtt is megmérték magukat. És ennek az eredménye kicsit átsugárzik az együttlét más területeire is. Elutaztunk Szegedre jó élmény volt. A közönségre is átsugárzott, hogy a szereplők jól érzik magukat. És ez nem a dilettáns vagy a kókler jóérzése volt.

Ebben az úttörő munkában mit könyvelhetsz el személyes sikeredként?

Tudom, hogy kiben mit nyitott meg ez az együttlét, több emberrel teljesen másképp kommunikálok, mint egy évvel ezelőtt. Személyes és pillanatnyi dolog ez, mert nem tudom, hogy jövő tavaszra kik és hányan maradnak velünk, hiszen ez egy gimnázium, ahol a húzó emberek éppen mindig a negyedévesek és azok elmennek, s nem tudni milyen újabbak jönnek majd?

Mit gondolsz, a te színjátszósaid az aradi színházlátogatók körét fogják-e jelentékenyen bővíteni?

Itt olyan erős a hétköznapi prés, hogy luxus színházat csinálni. Aradon a színház nem része a kultúrának, csak egy nagyon szűk réteget egy gyorsan öregedő, gyorsan fölszívódó két-háromszáz embert érdekel. És ez az igény nem tud eszkalálódni, az érdeklődők nem hoznak be újabb és újabb tömegeket. Ez a tizenöt fiatal, aki velem és az aradi színházzal kapcsolatba került, az elmúlt másfél évben több színházi előadást látott, mint az összes többi együtt véve. De tudom, hogy nem lehetünk türelmetlenek, hiszen ez a dolog természete.

Pacsika Emília

Fotó: Révész Róbert


Címke: , , , , ,
2019.01.18 - tiszatáj

MÉSZÖLY MIKLÓS ÉS POLCZ ALAINE LEVELEZÉSE
A kötet megjelenésével felmérhetetlen értékű dokumentumsorozat vált hozzáférhetővé az érdeklődő olvasóközönség számára. A Mészöly Miklós és Polcz Alaine levelezését tartalmazó kötet az alábbiak szerint épül fel: a szóban forgó levelezés 1948-tól 1994-ig folyamatosan, továbbá Polcz utolsó levele Mészölynek 1997-ből… – NAGY JÓZSEF KRITIKÁJA

>>>
2019.01.18 - tiszatáj

MÉSZÖLY MIKLÓS ÉS POLCZ ALAINE LEVELEZÉSE
Mészöly Miklós 1975-ben, berlini tartózkodása idején a következőket üzente Polcz Alaine-nek: „valójában állandó zavarban vagyok, ha közvetlen személyes dolgaimról közvetlenül-személyesen írok”. A házaspár egymáshoz címzett, 1948 és 1997 között keletkezett leveleit magába foglaló kötet Polcz és Mészöly életének eddig kevéssé ismert eseményeire, privát kapcsolatára enged rálátást… – MÁRJÁNOVICS DIÁNA KRITIKÁJA

>>>
2019.01.18 - tiszatáj

SILVIO ÉS A TÖBBIEK
A 2008-as Il Divo – A megfoghatatlan című film sikerét követve Paolo Sorrentino olasz filmrendező egy hírhedt politikus életét mutatja be újra. Eredetileg a Silvio és a többiek egy 2 epizódos filmnek készült, viszont a nemzetközi piacra egy két és fél órás változat készült el. Eddig az olasz és a nemzetközi filmkritika kedvező fogadtatásban részesítette a filmet. Ennek köszönhetően 2019 szeptemberében mutatják be a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon… – JUHÁSZ BÁLINT KRITIKÁJA

>>>
2019.01.15 - tiszatáj

EXPERIMENTÁLIS KÖLTÉSZET, 1980–2018
Egy tekintélyes méretű kötet áll előttem, amely még a címében is alátámasztja küllemének erejét és szilárdságát, hiszen a Concrete az angolban nemcsak konkrétumot jelent, hovatovább cementet is. Petőcz András rekapitulációja fizikai mivoltában valóban azt a hatást kelti, hogy a munkákat összefogó szellemi és poétikai kötőanyag nemcsak az elkövetkező téli fagyokat vészeli majd át, hanem a beköszönő évtizedek megpróbáltatásain, kihívásain is túllendül… – SZOMBATHY BÁLINT KRITIKÁJA

>>>
2019.01.13 - tiszatáj

FARAGÓ KORNÉLIA: IDŐK, TEREK, INTENZITÁSOK CÍMŰ KÖNYVÉRŐL
Faragó Kornélia legújabb tanulmánygyűjteményének külön érdekessége, hogy helyet kapnak benne azok a tanulmányok is, amelyek a klasszikus modern irodalom néhány reprezentatív darabjának, köztük versszövegeknek a téma szempontjából rendkívül innovatív megközelítéseit tartalmazzák. A gazdag elméleti repertoár többek között olyan magyar modern költők látványvilágának és téridőszemléletének többirányú módszeres megközelítésére vállalkozik, mint Babits Mihály, Radnóti Miklós és Ady Endre… – LÁBADI ZSOMBOR KRITIKÁJA

>>>
2019.01.12 - tiszatáj

Az én rapszodikus színházlátogatásaimat a véletlen szeszélye vezérli, amibe belejátszik néha a szakmai érdek. Ha valamelyik teátrum műsorra tűzi egy-egy darabomat, vagy színésznő feleségem kap szerepet valahol, akkor félig-meddig kíváncsiságból, félig-meddig illendőségből belekóstolok az illető műintézmény repertoárjába. Így kerültem tegnap a József Attila színház nézőterére, Hunyady Sándor Feketeszárú cseresznye című darabjának előadására… – HORVÁTH PÉTER KRITIKÁJA

>>>
2019.01.12 - tiszatáj

PÁLYI ANDRÁS: GYÁSZ ÉS GYÖNYÖR
Pályi András gyűjteményes kötetében a sorsok érzéki perspektíváit kísérli meg feltárni. Ebben a kísérletben a veszteségben és gyönyörben egyaránt részesült testiségnek központi szerep jut: ahogyan a gyász, úgy a feltámadás is része az életnek, melyekről az elbeszélésekben egy torz tükrön át szembesülhetünk. A kérdés már csak az, hogy ez a tükör kellő teret enged-e a témának, vagy be kell látnunk, kevés arra, hogy a gyász és a gyönyör igazán érzéki aspektusait láthassuk… – DEMUS ZSÓFIA KRITIKÁJA

>>>
2019.01.10 - tiszatáj

SAGMEISTER LAURA:
FEHÉR MACSKA PIROS VIRÁGOKKAL
A festmény macskája megsérült, sebéből csordogáló vére piros virágba hajlik fehér szőrén. Vérző hómacska, hópárduc. Párductekintetű magány és embertekintetű rejtély. Macska emberszemekkel: pupillája a macskáké, szemvonala azonban emberi. Legalább annyira emberi, amennyire mondjuk Modigliani portréinak üres szemnyílásai emberinek hatnak […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő