08.17.
| Ismét Fekete Zaj Fesztivál Mátrafüreden >>>
09.04.
| Budapesti Klasszikus Film Maraton >>>
08.17.
| Szentendrén látható először együtt hazánkban a Söndörgő és az Amsterdam Klezmer Band >>>
08.16.
| Az ötödik Malomfesztiválon minden több lesz >>>
08.10.
| MAMŰ Galéria – A véletlen >>>
08.08.
| Vass Tibor El, Kondor, pláza című önálló kiállítása – Nyílt, ti, tok című csoportos kiállítás >>>
08.07.
| Magyar műemlékek restaurálási folyamatait mutatja be a Teleki László Alapítvány legújabb kiállítása >>>
08.03.
| Hazánk legmenőbb független társulatai a szegedi THEALTER vendégei >>>
08.03.
| Legéndy Jácint performansza a ZegZugban DJ ANDONE estjén >>>
08.02.
| Változó terek – A Duna menti térség történeti térképeken 1650-1800 >>>
07.30.
| Erdélyi hét a Gyulai Várszínházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>
08.06.
| Hamarabb kezdődik a Szegedi Szabadtéri 2019-esévada >>>
07.25.
| Szőcs Petra első nagyjátékfilmje a Velencei Filmfesztiválon >>>
07.22.
| Újabb díjat nyert a Virágvölgy >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>
06.21.
| Elkezdődtek a Rómeó és Júlia próbái >>>
06.20.
| Megjelent a Black Nail Cabaret új videoklipje >>>
06.08.
| Itt vannak az Év Gyerekkönyvei >>>
06.04.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
06.03.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>

Kortárs makedón költők
Krusovszky Dénes, Malárburk József, Tolnai Ottó, Alice Walker prózája
Janáky Marianna drámája
Baka István levelezéséből
Holokauszt – Csend – Beszéd – Emlékezet – Üzenet (Goldmann Márta, Jablonczay Tímea, Kelemen Zoltán, Máté-Tóth András, Szőke Dávid Sándor, Turai Gabriella, Wéber Péter)
Nátyi Róbert Endre Béla kiállításáról

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

KAMASZK kamaszokkal
2017.12.25 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS BALOG JÓZSEF SZÍNÉSZ, RENDEZŐVEL AZ ARADI DIÁKSZÍNJÁTSZÓKRÓL

A Szegeden élő Balog József sok éve tagja az Aradi Kamaraszínház társulatának, ahol számos sikeres előadás fűződik nevéhez. Hogy csak néhányat említsünk, megrendezte itt Örkény Tótékját, Heiner Müller Kvartettjét, a Háljunk egymásba járni – Petri Györgyben a nők című kétszemélyes előadásnak pedig ő az egyik szereplője. Húsz éve, hogy létre hozta és szervezi a Szegedi Thealter Fesztivált, alapítója a MASZK Egyesületnek, melynek elnöke. A sokoldalú személyiség, alternatív színházi szakember az elmúlt évben Aradon a Csiky Gergely Főgimnázium tanulóiból az Aradi Kamaraszínház és a MASZK égisze alatt újjá alakította a diákszínjátszó csoportot, mely a KAMASZK nevet kapta. A színjátszók 2016-ban a Szépek és szörnyek című improvizációs játékot mutatták be, az idei tanév végén pedig Shakespeare Vihar című színművének átdolgozását, a Willi és Vihar című előadást láthatta a közönség. Az Aradi Kamaraszínház vezetősége abban bízik, hogy a gimnázium évente megújuló, és tagokat cserélő diákszínjátszó csoportja idővel a fogyatkozóban levő színházszerető közönség utánpótlásának bázisát jelentheti majd. Balog Józseffel, a diákokkal való együtt munkálkodás eddigi tapasztalatairól beszélgettünk.

Mennyire vevők a színházra az aradi gyerekek, vannak már tanulságok?

Ez a két félévecske inkább kísérletezés volt, arra elég, hogy megismerjük egymást, kiderüljön, hogy ezek a kamasz fiúk, lányok mit tudnak a színházról és egyáltalán miért vállalkoznak arra, hogy a sok tennivalójuk mellett kéthetente két délutánt együtt töltsünk. Először nem mertem valamiféle kötött formához nyúlni, az első előadásunk egy szabad improvizációs játék, egy etűd fűzér volt, amiben a gyerekek személyisége meg jól tudott nyilvánulni. A következő félévben aztán már darabot választottam, Shakespeare Viharját, ami a felnőttek számára is nehéz színház és többnyire a rendezőknek is beletörik a bicskájuk, de a gyerekek nagyon szerették, mert jó figurák vannak benne. Egy nagyon leegyszerűsített erősen húzott változatot csináltunk meg, amiben több szerepet is játszott benne egy-egy ember, a munkában nem a színészi képesség volt az elsődleges szempont.

– Kicsit olyan volt, mint egy vizsgaelőadás?

Igen olyasmi, mintha egy tanulmányféle, aminek előadás formája van. Sokat lehetett öltözni, sminkelni benne, és lehetett figurákat kitalálni, nagyon szerették a gyerekek ezt a szikárabb, de az ő kamasz hevületükkel bőségesen feltöltött anyagot. A nézőknek is tetszett, bár azt mondták nem nagyon értik. Ha hiányzik egy iskolából a drámaoktatás, a színházi nevelés, a drámapedagógia, akkor nagyon nehéz a diáknézők tudására alapozni. Tehát mikor a mi diáknézőink azt mondták, hogy „nem értjük, de tetszik”, az már azt jelentheti, hogy érdemes volt tizenhat-hét éves fiatalokkal úgy foglalkozni, hogy egy történetbe ágyaztuk az ő élményeiket. A munka majd egy könnyebb anyaggal folytatódik, én most kétszer is „beelőztem”, mert improvizálni egyébként akkor szoktunk, mikor már sok készség van a birtokunkban, darabot meg akkor csinálunk, amikor már legalább három négy könnyebb anyagon túlestünk. Én visszafelé haladtam.

– Ez afféle teszt volt, hogy mit bírnak ki a gyerekek? Milyen szellemi és lelki rétegek vannak, amiket meg lehet velük érintetni?

Valahogy így.

A színházi gondolkodást egy szűz területen hogyan lehet elkezdeni?

Először is üljünk le és nézzünk körül. Nézzük meg, hogy mások a civil élethelyzetekben hogyan viselkednek. Vizsgáljuk meg, valaki miért lehet dühös, vagy miért lehet vidám, miért szeret bizonyos szituációkat, vagy miért nem. Egyik embert miért lehet könnyen megközelíteni a másikat miért csak nehezen? Megkérdezem a gyerekeket, hogy szoktak-e ilyesmin gondolkodni? Indirekt módon sokat szoktunk beszélgetni a szülői háttérről, és ritkábban iskolai helyzetekről is. Elhallok a beszélgetésükből egy fél mondatot, amiben szerepel valakinek az édesapja, barátnője, tanára, s a dialógusban észreveszek szimpátiára, unszimpátiára, esetleg ellenállásra, lázadásra utaló megnyilatkozást. Akkor úgy alakítom a következő szituációt, hogy erre rákérdezhessek. Hogy megtudjam, amit hallottam ez egy kiérlelt meggyőződés-e, vagy csak egy primér vélemény. Tartozik-e ehhez valami szituáció, ha igen, akkor beszéljünk róla. S akkor kiderül, hogy ok okozatiság felfejtése közben valamelyest a mélyére lehet menni az elhangzott mondatnak, amiről kiderülhet, hogy inkább csak eltakarja a viselkedést. Föl lehet valamit fejteni abból, hogy hol akadt el a kommunikáció például egy tanárral. A tárgyat vagy a tanár habitusát nem szereti a gyerek? Esetleg azt, hogy a tanár csak számon kér, vagy kirekesztette a gyereket valamiért?

Ez lélektan valahol…

– Az, de csak annyiban, amennyiben minden szituációnak van előzménye, története. Minden helyzetről, ami véglegesnek tűnik, a felfejtésnél kiderül, hogy elmozdíthatók benne a szereplők. Ezt kapcsoljuk aztán szerepekhez. A viselkedésekhez keresünk pró és kontra kulcsokat, s ezeket mozgatjuk. „Te az előbb gyűlölködő voltál és haragos, most bocsáss meg a másiknak és legyél könnyed. Most próbálj megengedő lenni, most engedd, hogy ő öntse rád a haragját. Most legyél te kíváncsi őrá és kérdezz vissza!” Ezek nagyon apró dolgok és általában a viselkedéseinknek – főleg a még ki nem alakult személyiségeknél – nagyon sok felszíni vetülete van. És a mindennapokban nincs idő a felszín alá, a dolgok mélyére menni. Én próbálom arra serkenteni a fiatalokat, hogy ne hagyjunk annyiban egy szituációt. Ne hagyjuk, hogy egy-egy mondatot a levegőben maradjon. „Én azt utálom!” – mondja valaki és akkor ebbe mindenki belenyugszik. Én meg azt mondom, hozzuk le a problémát a levegőből a földre és járjuk kicsit körül. Nézzük meg, hogy egy ilyen mondat miből született. Mikor a Vihar című darabban Prospero haragszik Ferdinándra, és Ferdinánd nem érti miért, akkor azt mondom, „ez éppen olyan, mint mikor a szülő vagy a tanár haragszik rád és te nem érted ezt a haragot, mert nem tudod, mi húzódik mögötte. Prosperó története az, hogy elűzték az országából, kitették egy szigetre, és ezért bosszút áll. Álltatok már valakin bosszút?” És akkor elkezdjük a szituációkat sorolni ezekről beszélgetni, aztán etűdözni, improvizálni és utána, ami ezekből kell majd nekünk, azokat rögzítjük. „Figyelj a másik szereplőre, találd meg az ő igazát. Ha valakit elűznek a földjéről, az joggal lehet dühös, nem? No jó, de akkor Pospero miért bocsát meg később?” Megkérdezem a gyereket, hogy voltak-e hasonló szituációban és meg tudtak-e bocsátani? És akkor kiderül, hogy a gyerekek valóságos megtapasztalását illetően, nagy-nagy lyukak vannak, amiket nem töltenek be a felszínes mondataik, kiszólásaik. És akkor megpróbálunk valami élő világot varázsolni ezekre a helyekre. Persze mindez nagyon apró lépésekben történik

Milyen rálátásod lett a gyerekek mindennapi életére, közegére?

Ebben az intézményben mindenki magyar, a tanárok, a gyerekek, az óvodától az egyetemig mindenki egy klubban van. Ez egy nagyon szűk szegmens, amibe mindnyájan reggeltől estig be vannak fogva. Mindenki be van szorítva az anyanyelvbe, egy félig meddig idegen környezetben és fönn kell tartania egy burkot, ami nem védő burok, hanem inkább hárító. Ezeknek a gyerekeknek sokat kell olyan magyar emberek között lenni, akiket nem feltétlenül választanál barátjuknak, ha nem lennének ebben a kisebbségi helyzetben. E gyorsan változó világban a gyerekek hisznek is a felnőtteknek, meg nem is. Nem tudják, hogy, ha ez a környezetük, ami, akkor mik is a kötelezettségeik? Mert magyarok, hogyan viszonyuljanak egy román barátjukhoz? Hogyan viszonyuljanak egy másik ország történelméhez, Magyarország történelméhez, hogyan függ össze a kettő? Úgy látom, hogy a gyerekek ezekben a dilemmákban teljesen magukra vannak hagyva. Nem képes őket segíteni se a szülő, se az iskola. Egy kamasz egyébként is tele van kétellyel, a saját kis a világának se ismeri a határait, nem tudja, mi a fontos, mi nem. De ha ehhez még egy másik nyelven is kell tudnia beszélnie, az nagyon nehéz lehet.

Ebbe a nehéz identitás keresésben a színjáték, mint családon és iskolán kívüli élmény adhat-e kapaszkodókat?

– A tanulságok nem esztétikaiak, nem színháziak. Ezek a kamaszok a közös munkáról úgy hiszem, azt gondolják, hogy jó együtt lenni. És azért jó együtt, mert amit elterveztünk azt sikerült megvalósítani, nézők előtt is megmérték magukat. És ennek az eredménye kicsit átsugárzik az együttlét más területeire is. Elutaztunk Szegedre jó élmény volt. A közönségre is átsugárzott, hogy a szereplők jól érzik magukat. És ez nem a dilettáns vagy a kókler jóérzése volt.

Ebben az úttörő munkában mit könyvelhetsz el személyes sikeredként?

Tudom, hogy kiben mit nyitott meg ez az együttlét, több emberrel teljesen másképp kommunikálok, mint egy évvel ezelőtt. Személyes és pillanatnyi dolog ez, mert nem tudom, hogy jövő tavaszra kik és hányan maradnak velünk, hiszen ez egy gimnázium, ahol a húzó emberek éppen mindig a negyedévesek és azok elmennek, s nem tudni milyen újabbak jönnek majd?

Mit gondolsz, a te színjátszósaid az aradi színházlátogatók körét fogják-e jelentékenyen bővíteni?

Itt olyan erős a hétköznapi prés, hogy luxus színházat csinálni. Aradon a színház nem része a kultúrának, csak egy nagyon szűk réteget egy gyorsan öregedő, gyorsan fölszívódó két-háromszáz embert érdekel. És ez az igény nem tud eszkalálódni, az érdeklődők nem hoznak be újabb és újabb tömegeket. Ez a tizenöt fiatal, aki velem és az aradi színházzal kapcsolatba került, az elmúlt másfél évben több színházi előadást látott, mint az összes többi együtt véve. De tudom, hogy nem lehetünk türelmetlenek, hiszen ez a dolog természete.

Pacsika Emília

Fotó: Révész Róbert


Címke: , , , , ,
2018.08.19 - tiszatáj

AZ UTOLSÓ KÉT NAP A THEALTEREN
A Thealter utolsó két napja igazi színházi ínyencségeket tartogatott a fesztivál résztvevői számára. Pénteken egy minden elemében egyedi és sajátos táncnyelvi produkciót, a sepsiszentgyörgyi M Stúdió Lift – boys will be boys című koreográfiáját tekinthette meg a nagyérdemű. Fehér Ferenc rendezésében három színész, Deák Zoltán, Szekrényes László és Veres Nagy Attila szerepelnek egy liftkabin alapterületének megfeleltethető aprócska térben. Az előadás kizárólag mozgásra épül, verbalitás nincs… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.08.18 - tiszatáj

BESZÁMOLÓ A MALOMFESZTIVÁLRÓL
Sátor, napfelkelte, kakasszó, nehézkés ébredés. Következzen a Malomfesztivál második – esős – napjáról szóló beszámoló, ahogyan azt “elsőmalmozó” tudósítónk látta. – VARGA RÉKA BESZÁMOLÓJA 

>>>
2018.08.17 - tiszatáj

BESZÁMOLÓ A MALOMFESZTIVÁLRÓL
Ötödik alkalommal nyitotta meg képzeletbeli kapuját a szerbiai falu, Orom és a határában elterülő Malomfesztivál. Az első nap eseményeibe „elsőmalmozó” tudósítónk szemén keresztül tekinthetnek be. – VARGA RÉKA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.08.16 - tiszatáj

BRECHT ÉS SHAKESPEARE A THEALTER HATODIK ÉS HETEDIK NAPJÁN
A Thealteren bemutatott előadások közül kettő is több ízben bizonyította, hogy az alkotók életkora és a színházi hierarchiában elfoglalt státuszuk egyáltalán nincs egyenes arányban előadásaik esztétikai minőségével. Azaz sosem jelenthet kiindulási alapot, hogy egy adott előadás alkotója évtizedek óta a pályán van, avagy éppen a színművészeti végzős hallgatója… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.08.16 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS ZUZANA KIZÁKOVÁVAL
Ahhoz, hogy egy fesztiválon minden flottul menjen, a folyamatokat a legapróbb részletekig meg kell tervezni. A Malomfesztiválon viszont nem csak színpadot, de közösséget is építenek. A fesztivál szellemiségéről  Zuzana Kizákovával, produkciós menedzserrel beszélgettünk… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

>>>
2018.08.14 - tiszatáj

A THEALTER ÖTÖDIK NAPJA
Három megtekintésre érdemes előadás szerepelt egymás után a programban. Elsőként délután hatkor a k2 társulatának A Cenci-ház című előadása volt látható a régi zsinagógában, ezt követte Kokan Mladenović Felhő a nadrágban című rendezése a Kisszínházban, hogy aztán a kitartó közönség újra a Hajnóczy utcában találja magát a színművészetisek Az éjszaka a nappal anyja című produkcióján… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.08.13 - tiszatáj

SOLTIS LAJOS SZÍNHÁZ
A celldömölki társulat olyan üdén robbant be a Thealter Fesztiválba, mint pár éve a K2 Színház. Biztos nem véletlen, hogy egymásra találtak, közös produkciójukat látva a napnál világosabb, hogy értik egymást… – IBOS ÉVA KRITIKÁJA

>>>
2018.08.10 - tiszatáj

IMPULZUSMORZSÁK A THEALTER ELSŐ NÉGY NAPJÁRÓL
Elkezdődött, s a vége felé közelít a tíznapos a 28. Thealter Szegeden. Amelynek erejét és népszerűségét jól mutatja, hogy a finoman szólva sem nézőcsalogató kánikula ellenére mind az esténként szaunává avanzsáló régi zsinagóga, mind a kellemesen befülledő Horváth Mihály utcai Kisszínház is megtelik a szegedi, vagy a fesztivál miatt Szegedre érkezett publikummal… – FRITZ GERGELY BESZÁMOLÓJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő