Bíró Tímea versei
anyám egy
teherszállító hajó
orrában férfiak
cigarettáznak
a gyufaszálat
a tengerbe dobják
csendes tűzoltás
„A hajótest merevségét
az alján hosszában végigfutó gerinc
és a gerincre merőleges
bordák biztosítják.”
[…]
Anya-hajó
anyám egy
teherszállító hajó
orrában férfiak
cigarettáznak
a gyufaszálat
a tengerbe dobják
csendes tűzoltás
„A hajótest merevségét
az alján hosszában végigfutó gerinc
és a gerincre merőleges
bordák biztosítják.”
egy törött bordával
a hullámok már
a fedélzetig emelkedhetnek
anyám sírása
a vízszintet emeli
élesztő nélkül
dagasztja a tengert
mi meg csak
gubbasztunk a tatban
mint utazó jéghegyek
Opuntia tortispina
nehéz éjszaka
nehéz apa liheg fölöttem
belém akar hatolni
nem tudok neki kinyílni
azt mondja tiszta vagyok
és száraz
mint az opuntia tortispina
az egyik legnemesebb
télálló kaktusz
megnyugtat hogy ő
kivárja a virágzást
mert anyám rózsabokráról
lehullottak a szirmok
a tüskék meg átszúrják
a lepedőket és az éjszaka
kéményfüstös józanságát
anyám szerint apának
kapuzárási pánikja van
anyának mindig igaza van
apa bezárja a kaput
ha anyu elmegy munkára
vagy kemoterápiára
Marhaszív
eltört lovak a túlélés reggelei
eggyel kevesebb ablak sokkal több szilánk
a tengervíz fuldokol a folyó medrében
apám nem érti miért nem örülök
hogy nem forgatta meg bennem a nagykést
és miért nem forognak a szoknyám fodrai
betonseprés közben
száll a por az ibolyákra – lilafakulás
mint az iszlám nők akik vannak
de csak félig mert eltakarja
szépségüket a férfias hozzáállás
már két órája fő a marhapaprikás
nincs az emésztéshez elegendő rágás
apám sört önt hozzá és beleköp az edénybe
szerinte mindennek tőle van jó íze
nem ízlek istennek erről szerintem pont apám tehet
zsíros szájjal vall anyámnak szerelmet
az alkohol és a bűntudat beszél belőle
kihányom a kanalamba tévedt marhaszívet
anyám után fürdök nem pazaroljuk a vizet
némi langyosat mégis kiengedek
alacsonyabb fázás a ledörgölt holnapban ami
fekete csíkot hagy maga után a kádfehéren
lehűti a megvetett ágyat a szívek kocsmaszaga
a letépett gombok kerek elhagyást fektetnek vízszintesbe
ránehezedik a fej a párnára nem más
az éjszaka mint kitépett madártollak elnyomása
(Megjelent a Tiszatáj 2017/6. számában)
