07.26.
| Te csak hallgatod Bob Dylan-t, vagy nézed is? >>>
07.05.
| MAMŰ Galéria – Könnyezet-Környezet / Weeping-Environment >>>
07.05.
| Nyári szabadtéri Képmás-estek a Halász-kastélyban >>>
06.27.
| Weöres Sándor Napokkal indít a Gyulai Várszínház >>>
06.27.
| Jazz Kocsma – Kele Fodor Ákos A szív vége című könyvének bemutatója >>>
06.14.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Lengyel András Tömörkény-tanulmányok című kötetének bemutatója >>>
06.13.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Színkép, hangkép, összkép című kötet bemutatója >>>
06.12.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Petőcz András A visszaforgatott idő című könyvének bemutatója >>>
06.06.
| Tiszavirág Fesztivál >>>
06.06.
| A koreográfus >>>
06.05.
| Debreczeny György ezen a szép napon című kötetének bemutatója >>>
07.26.
| Szombattól lehet jegyet venni a THEALTER előadásaira >>>
07.25.
| Magyar képregényben éled újjá Zorro >>>
07.24.
| Alkotói rezidencia Szegeden és Újvidéken >>>
07.05.
| Legéndy Jácint verseskötetét ajánlja a Fekete Zajra érkező Ash Code >>>
07.02.
| Ivo Dimcsev tartja az idei THEALTER workshopját >>>
06.20.
| Új, állandó kiállítás emlékezik Szmoljanban Nagy László költőre >>>
06.19.
| Átadták az Év Gyerekkönyve Díjakat >>>
06.19.
| PesText − új nemzetközi irodalmi fesztivál Budapesten >>>
06.03.
| Meghalt Térey János költő, író, drámaíró >>>
05.29.
| Villámgyorsan épül fel az ország legnagyobb színháza >>>
05.25.
| Több cannes-i filmet a Mozinet mutat be a hazai mozikban >>>

Battai Detre István, Peter Brezňan, Németh Gábor Dávid, Normal Gergely, Petőcz András, Ivan Štrpka, Jan Těsnohlídek, Jiří Žáček versei
Bene Zoltán, Jódal Rózsa, Peter Šulej prózája
Gion Nándor hangjátéka
Petőcz András hatvanéves
Írások a magyar századforduló irodalmáról
Az 58. Velencei Képzőművészeti Biennáléról

>>>

BESZÉLGETÉS SZECSŐDI FERENC HEGEDŰMŰVÉSSZEL
Júniusban ünnepelte 65. születésnapját Szecsődi Ferenc hegedűművész. Ez egy muzsikus életében nem számít feltétlen fordulópontnak, ám Szecsődi egyetemi tanárként a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának Vonós Tanszékét vezette. 23 éves korától tanított az akkori Zeneművészeti Főiskolán, majd jogutódján az egyetemi karán. A tanszékvezetést most át kell adnia, de a tanítást tovább folytatja… – MÁROK TAMÁS INTERJÚJA

>>>

Tölg-Molnár Zoltán: 49. hét
2017.12.08 - tiszatáj

„A jelen a múlt lenyomata, minden, ami benne van, következmény, okozat” – fogalmaz a francia filozófus, a többek között a magyar irodalmi életre, köztük Babits Mihályra is nagy hatást gyakorló Henri Louis Bergson.

Tölg-Molnár Zoltán mai kiállításán és eddigi életművén hasonlókkal találkozunk. A következménnyel. A műveket alkotó, vagy azokon megjelenő géz-, pigment-, vászon-, grafit-, fa-, gipsz- és festékdarabok együttese ugyanis a múltat hozza a jelenbe, hogy a jövő felé tekintsen. Jelek, sőt, talán felkiáltójelek ezek a szigorúan redukált alkotások, melyek mint megállítótáblák a lét, létezés és idő kérdését feszegetik.

Töredékesek – mint az ismeretünk. A múltat nem elengedő, hanem azt éppen a maga törékenységében elénk táró, művészi szándékkal megalkotott „talált tárgyaknak” tűnő alkotások. Azonban falra csavarozottságukkal, kifeszítettségükkel, törékeny szilárdságukkal, archaizált SPQR vagy sum esse fui feliratukkal az időt, időtlenséget, az újra felfedezésre várót mutatják. Örök és mulandó, létező és elveszett, élet és halál szinonimái.

Martin Heidegger Lét és idő című művében olvassuk, hogy „Lét és idő kölcsönösen határozzák meg egymást, ámde oly módon, hogy sem azt – a létet – nem lehet időbelinek, sem ezt – az időt – nem lehet létezőnek nevezni”. Tölg-Molnár alkotásai előtt állva mi is e kettősség között sodródunk – a jelenben.

„Mi hát az idő?” – teszi fel a kérdést s frappánsan meg is fogalmazza azt a hippoi püspök – „Ha senki sem kérdezi, tudom; ha kérdik tőlem, s meg akarom magyarázni, nem tudom”. Augustinus ugyanakkor hozzáteszi: „nem volna múlt idő, ha nem volna mulandóság; nem volna jövő idő, ha nem volna jövendő történés; nem volna jelen idő, ha egyáltalán semmi sem volna”.

Sum, esse, fui, – vagyok, lenni, voltam. Ezek olvashatók a gesztusok között, mely szavakról Radnóti Sándornak Tandori jutott az eszébe, idézte is: „A puszta létige szomorúsága.” S hogy valóban szomorúak-e ezek az alkotások, vagy mi, a velük dialógusba lépők vagyunk azok, azt pontosan nem tudom, azt viszont feltételezem, hogy a Tölg-Molnár által képviselt világra sokkal inkább a rácsodálkozás, az értékmentés, a lehetőség adása a jellemző, az, hogy kibontja, elénk tárja, de nem magyarázza, hanem önmagukban-létezőnek hagyja a tárgyakat, melyeket alkot. Áttört papírelemek, kimart objektek, megtört, meghajlított lapok és a művekhez tartozó árnyékok által jeleket hagy, olyanokat, amik csupaszok, gesztusokból, emlékekből építkezők, mégis entitást alkotók.

Műveivel úgy tesz, mint a jó tanár: felteszi a kérdést és a választ vagy válaszokat valóban ránk bízza. Ehhez viszont megad mindent, amit egy művész adhat, azaz Pilinszky szóhasználatával élve a mezítelenségig csupaszítja alkotását, hogy a léttel találkoztasson minket. Nem is csoda, hogy megállunk, hiszen a lélek kellő „mezítelenségi foka” valóban ritka.

Tölg-Molnár Zoltán egyszer így fogalmazott: „Gyakran előfordul, hogy a műterembe érkezve nem is teszek mást, mint mondjuk, kettéhajtok vagy kettétépek egy korábban megfestett képet, és azt gondolom, hogy valami jót csináltam: több lett a mű, mint ami volt, mert elvettem a felesleget. Karcolásokon, tragédiákon keresztüli törések viszik előre az ember életének sorát. (…) A töredék lehetőség, amely megengedi a befogadónak, hogy »befejezhesse« a dolgot. Így etikusabb.”

Erre az etikus befejezésre, a művekkel való beszélgetésre hív minket a 49. hét című kiállítás. Arra, hogy keressük meg a magunk tőmondatait, azokat a szavakat, amik a fekete és fehér alkotások előtt megállva önmagunk létezésére, valóságunk megismerésére, igazi igeidőnk megtalálására hívnak minket. Különös dialógus ez, hiszen itt nem az óra ketyegéséhez hasonló objektív időről, hanem a bergsoni szubjektívről van szó, arról, ahogy Ön és én külön-külön és valószínűleg nagyon máshogy élünk meg dolgokat.

Köszönet illeti a kiállító művészt, Tölg-Molnár Zoltánt, hogy alkotásaival dialógusba léphetünk. Köszönet a B32 Galéria és Kultúrtérnek, különösen Feledy Fruzsinának, hogy a tárlat létrejöhetett.

A kiállítást Bertók László Porszem című lírájával nyitom meg:

Egy porszem, annyi sem, semmi vagy, gondolod,
s van, hogy a mindenség veled együtt forog.

Galambos Ádám

B32 Galéria és Kultúrtér; 2017. december 6 – 2018. február 1.

 

DSCN1974 DSCN1975 DSCN1980 DSCN1981 DSCN1985 DSCN1988 DSCN1991 DSCN1993 DSCN1998 DSCN2004 DSCN2007 DSCN2009 DSCN2012 DSCN2016 DSCN2025 DSCN2028 DSCN2030 DSCN2032 DSCN2040 DSCN2047 DSCN2049 DSCN2058


Címke: , , , , ,

2019.08.19 - tiszatáj

KONTRA FERENC: AZ ÁLOM HÍDJA
Valahol Közép-Európában, a Duna mentén van egy város, amit alig két évtizeddel ezelőtt hetvennyolc napon át bombáztak. Atomtöltetű rakétákkal. Azért, hogy lerombolják a hidat, amely a folyó két partját, és így a város lakosságát összekötötte. A hídrombolás előzményeiről, apokaliptikus emlékéről és annak napjainkig tartó következményeiről szól Kontra Ferenc legújabb regénye… – MUDRICZKI JUDIT KRITIKÁJA

>>>
2019.08.14 - tiszatáj

MEGMENTETT MŰKINCSEK 2019
A Magyar Nemzeti Múzeum hiánypótló kiállítása, a Kő/Papír/Freskó (a Magyar Képzőművészeti Egyetem Restaurátor Tanszék Diplomakiállítása) olyan precíz restaurátor munkafolyamatokba kalauzol el bennünket, amelyeket nem láthatunk mindennap. Maga a tárlat is olyan, mint egy kulisszajárás, belépve a kellemesen és szükségszerűen hűvös terembe az oldalfalon rögtön olvashatunk képpel, rövid curriculum vitae kíséretében az alkotókról… – TÓTH EMESE BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.08.11 - tiszatáj

REKORDOKKAL ZÁRT A 29. THEALTER FESZTIVÁL
Minden a nézőkön múlik – összegezte a rekord nézőszámot és jegybevételt hozó 29. THEALTER Fesztivál legfőbb tanulságát a szombat esti díjátadón Balog József, a  rendezvénysorozat művészeti vezetője. A közönségdíjat Szabó Veronika produkciója, a Qeendom kapta.

>>>
2019.08.09 - tiszatáj

KILENC PRODUKCIÓ SZEREPEL A SZEGEDI SZABADTÉRI 2020-AS MŰSORÁN
A Dóm téren öt, az újszegedi színpadon négy produkciót – koncertet, operát, rockoperát, musicalt és színdarabot – kínál a közönségnek 2020 nyarán a Szegedi Szabadtéri Játékok, jelentették be a fesztivál vezetői pénteken a REÖK-ben.

>>>
2019.08.08 - tiszatáj

HORVÁTH NÓRA A THEALTEREN
Felfedeztem egy szuper tehetséges táncost, illetve nem is én, hanem a Thealter szervezői, de még őket is megelőzte a táncos szakma, mert a grémium neki ítélte idén a Lábán Rudolf-díjat. Horváth Nórának hívják… – IBOS ÉVA ÍRÁSA

>>>
2019.08.07 - tiszatáj

KÖZÖS ÜGYEINK A 29. THEALTER FESZTIVÁLON
350 perc színház – ennyit, azaz majdnem hat órányi intenzív élményt és gondolatot kellett befogadnia annak, aki kedden végignézte a 29. THEALTER Fesztivál mindhárom aznapi előadását: a kolozsváriak, a színművészeti egyetem hallgatói és a két szlovén színészfenomén vendégjátékát… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.08.06 - tiszatáj

KETTŐS ÉLETEK
Idővel a klasszikus formanyelv hanyagolása is pózzá válik. Olivier Assayasszal legalábbis ez a helyzet. Poszt-’68-as, rock and rolltól lüktető, szabadság és szerelem ideáit is karóba húzó remekműve, a Hideg víz után egyre kevésbé volt képes fenntartani a nagyformátumú szerző imágóját – noha a valóság és fikció összeütközésével játszó, zömmel hiperrealista Irma Vepet és a Sils Maria felhőit összeköti a színészek lelkivilágának, plusz a műalkotás létrejöttének vizsgálata, a francia direktor az utóbbi időben jóval enerváltabban lát munkához… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.08.06 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Az az érzésem, hogy az idei Art Capital szlogenje (Régi és új álmok) rokonságban áll az amerikai álommal mint mítosszal, mely szerint minden egyén saját erejéből kemény munkával képes saját életét jobbá tenni, leginkább folytonos és növekvő jövedelemmel. Ha vitatható is felvetésem, az talán nem, hogy saját magunkba vetett hit és álmaink nélkül nem tudjuk jobbá tenni saját és mások életét. Kelet-Európában az utópiákból kijózanodtunk, de az álmokból nem…

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő