04.16.
| REÖK – Nincs megállás a Rendőrséggel >>>
04.08.
| Jön a Rekamié Fesztivál >>>
03.28.
| Asztali beszélgetések… – Fabiny Tamás és Röhrig Géza disputája >>>
03.26.
| Karinthy Szalon – A szocialista szürrealizmus titokzatos bája >>>
03.21.
| Próza Nostra Irodalmi Estek – Sandman >>>
03.20.
| SöNDöRGő – Új album és turné >>>
03.19.
| OSZK – A Rákosi-korszak szórakoztatóipara és a szocialista revűk >>>
03.18.
| MMA – Válogatás a magyar animációs film történetéből >>>
03.18.
| A kortárs és klasszikus irodalom ikonjai a Müpában >>>
03.18.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Homo Ludens Project: Átváltozás >>>
03.16.
| Teljes az év operájának szereposztása >>>
03.14.
| Legéndy Jácint: Földalatti Oltár >>>
02.22.
| Zsótér Sándor is játszik az újszegedi Moliére-komédiában >>>
02.18.
| Átadták az Artisjus-díjakat >>>
02.15.
| Imre megnyitotta Bélát, Béla megnyitotta Imrét >>>
02.15.
| Crescendo Nyári Akadémia és Fesztivál 2019 >>>
02.12.
| Takács Zsuzsa az Artisjus Irodalmi Nagydíjasa >>>
02.05.
| Újabb országos toplistára került fel a REÖK >>>
02.01.
| Szegedi Szabadtéri – Sztárok a Titanicon >>>
01.31.
| Marno János Tiszatáj-díjas >>>

Becsy András, Géczi János, Grecsó Krisztián, Jász Attila, Legéndy Jácint, Marno János versei
Jódal Kálmán, Kukorelly Endre, Szathmári István prózája

Marno János köszöntése
Bartók Imre, Háy János, Kerber Balázs, Nemes Z. Márió, Radics Viktória, Tandori Dezső, Uri Asaf írásai

Radics Viktória levélbeszélgetése Marno Jánossal

>>>

BESZÁMOLÓ A MADRIDI DISNEY-KIÁLLÍTÁSRÓL Disney neve hallatán kinek ne jutna eszébe az a meserengeteg, melyet Mickey egér teremtője és Disneyland megalkotója stúdiójában vászonra ne vitt volna. Az 1923-ban megalapított filmstúdió több mint 600 alkotást tudhat maga mögött. Tekintve, hogy a mozi a huszadik század uralkodó médiuma volt, a mesemondás szerepét […]

>>>

Küszöbön az ismeretlen
2017.11.24 - tiszatáj

PAKUI HARDWARE: A MEGSZOKÁS SZÜLÖTTEI

A méltán híres Pakui Hardware – melyet Neringa Černiauskaitė (1984) és Ugnius Gelguda (1977) művészpáros alkotnak – budapesti kiállításmegnyitója a Trafóban zajos sikernek könyvelhető el.

A kortárs művészeti palettán találkozhattunk már nevükkel a bécsi MUMOK-ban, a berlini EXILE-ben, és a Trafó után a londoni Tenderpixel vendégei lesznek.

A megszokás szülöttei című tárlaton az általuk felvázolt technológiai jövőben létező formák, anyagok kapcsolata, valamint ahogyan a Trafó-beli kiállítás hivatalos leírásában is áll „A kiállítás figyelme sokkal inkább a nem-organikus munkások-felé fordul: azon automatizált, ugyanakkor egyenruháik révén mégis organikusnak-tűnő hibridek-felé, amelyek emberi és gépi tulajdonságokat, gesztusokat ötvöznek.”

Valami olyasmibe nyerhetett betekintést a kiállításra látogató közönség, amelyhez hasonlót talán a kiváló science fiction könyvek olvasásakor vagy filmnézéskor keríti hatalmába. Amikor úgy érezzük most átléptünk egy normális keretek között nem észlelhető univerzumot, amelynek ugyan van még némi köze saját valóságunkhoz, de már előrevetít egy igencsak steril, érintetlen jövőképet.

A Trafó tárlatán látható öt darab installáció egyszerre reflektál az emberre, mint a poszt-munkásosztály hús-vér tagjára valamint az anyagiságra, melynek főbb részei a szilikon, műanyag, fém, vízálló ruhadarab és vas. A legalapvetőbb anyagok közül valók, és egészen lenyűgöző, ahogyan először egészében látjuk ezeket az alakokat, majd lépésről-lépésre elmerülünk a részletekben, amelyek egyben tartanak mindent. Az öt kiállítási darab közül mindegyik roppant izgalmas és részletgazdag, mert nos, igen, itt nincsenek fantázianevek, címek, jelölések, csak az installáció elemei felsorolva. Ez hibátlanul korrelál a már említett társadalmi automatizmussal, valamint felhívja a figyelmet az ezekhez a hibridekhez kapcsolódó némileg szükségszerű személytelenségre is. Mivel ezek a művek főleg a kvázi jövőbeli hibrid gépezeteket, mechanizmusokat képviselik, a befogadónak tartalom értelmezéséhez sincs meg a megszokott terepe, illetve inkább úgy fogalmaznék teljesen más értelmezési sík lehetősége nyílik meg.

A befogadó az általános gyakorlat szerint az emberi, a személyes mondanivalót keresi a műalkotásban, illetve azt, hogy ez a mondanivaló hogyan egyeztethető össze saját személyiségével, vagyis megtalálja-e benne magát. A Pakui Hardware-tárlat így egyfajta társadalmi kísérletnek is tekinthető. Vajon a groteszk alakzatokban, a motorral működő világításban, a vízálló rongyban hol találhatjuk meg magunkat? Némely installáció például egymást működteti, tehát oda az emberi beavatkozás szükségtelen, ugyanakkor mégiscsak emberek által alkotott koncepciókat látunk, úgyhogy az ember kihagyhatatlan tényező. Valamelyest ez fémjelzi az egész kiállítást is. A képzőművészeti értelmezésében olyan posztindusztriális műalkotások ezek, amelyek még tartalmazzák az emberi mércével mért esztétikát, ugyanakkor már teljesítményorientáltak is, a forma a részletek szintjén lényegtelen és a tartalom, azaz a működés hatékonysága válik elsődlegessé. Ijesztően izgalmas ez az egymásrautaltság.

Elérjük talán egyszer azt a kort, amelyben az ember és a gép gyakorlatilag együtt létezik, sőt a gép egyes funkciókat már át is vesz? A technika megjelenése és fejlődése is annak égisze alatt alakult, hogy az ember életét megkönnyítse, ám mi lesz akkor, ha saját teremtményünk fog minket elemészteni? A technicizált apokalipszistől való gyakorta irreális félelemtől vezérelt teátrális megfogalmazásomtól elvonatkoztatva vajon tényleg könnyíteni fogja-e életünket a fejlődés, vagy teljesen átalakítja a munkamorált, a hétköznapi életet? Én mindenesetre nem szeretnék azok közé az előhírnökök közé tartozni, akik félnek a fejlődéstől, de valahol ahhoz is ragaszkodom, hogy az ember része legyen majd a jövőnek és fontos, alapvető része, nem pedig mással behelyettesíthető alkatrész. Černiauskaitė és Gelguda fantáziadús, lenyűgözően izgalmas utópikus alkotásai azt vetítik előre milyen bizarr egyben borzongatóan új tapasztalat lenne például az automatizált kolléga a munkahelyünkön, vagy a bankban, vagy a szupermarketben, vagy bárhol, ahol eddig azért jóformán emberekkel kommunikálunk.

Az együttlétezés tehát hordoz magában pozitív és negatív tartalmat, mégis a tárlat darabjai az ezzel kapcsolatban egyre gyakrabban felmerülő kérdésekkel játszadozik, önti formába és pozicionálja számunkra, mert azért távolinak bélyegezzük, már-már a mégis a küszöbön toporog az elkerülhetetlen ismeretlen.

Tóth Emese

A kiállítás ingyenesen megtekinthető a Trafó Galériában 2018. január 7-ig.

 

1 2 3 4 5

Fotó: Végel Dániel


Címke: , , , , , ,
2019.03.19 - tiszatáj

HUMAN ANIMALS
(Drégely Imre, Haid Attila, Herendi Péter és Molnár Zoltán kiállítása)
Természetünket, kultúránkat végigkísérik az állatokkal kapcsolatos mítoszaink, félelmeink és egymásra utaltságunk alakítják tudatunkat.
Ahogyan a kultúrtörténet során mindvégig jelen van az állatvilág motívuma, úgy tárgyiasult, szimbolikus vagy dekoratív mintákban megjelenik a képző-és iparművészetben és a kezdetektől fogva a filmművészetben és a fotográfiában is […]

>>>
2019.03.19 - tiszatáj

HATÁRON TÚLI ELŐADÁSOK
A SZEGEDI SZÍNHÁZBAN
Rendkívül örömteli, hogy a Barnák László igazgatta intézmény egy teljesen új arculatú regionális színházi fesztivált indít, amelynek a szegedi színház április 8. és április 13. között fog otthont adni. Öt előadás érkezik Szegedre, köztük talán a legerősebb produkció, az Újvidéki Színház Danilo Kiš-adaptációja, a Borisz Davidovics síremléke is látható lesz Alekszandar Popovszki rendezésében… – FRITZ GERGELY AJÁNLÓJA

>>>
2019.03.18 - tiszatáj

THE MAN WHO KILLED DON QUIXOTE
Valószínűleg egyetlen fejlesztési pokolban (development hell) hánykolódó projekt köré sem szövődött akkora mítosz, mint amilyet Terry Gilliam 1989 óta tervezett Don Quijote-adaptációja generált. Neves színészek tömkelegét kapcsolták a reménybeli alkotáshoz, egyén kontra társadalom, illetve az őrület témáinak villantása révén, de leginkább az embertelen huzavona és a direktor neve miatt óhatatlanul is egy felülbírálhatatlan remekművet vizionált önmaga előtt a mozi létrejöttéig tehetetlenül centit nyeső publikum… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.03.18 - tiszatáj

JURONICS TAMÁS: CREDO – SZEGEDI KORTÁRS BALETT (ÉRTELMEZÉSI KÍSÉRLET)
Nagyívű és hatalmas táncdrámával – na azt nem mondhatnám azért, hogy meglepett bennünket az 50 éves Juronics Tamás. Aki ismeri, követte pályafutását, az éppen ilyen formátumú alkotást sejtett tőle a jelentős jubileumra… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2019.03.18 - tiszatáj

Ferikém! Most állítottam össze az anyagot. Néhány képet küldök. A kis fekete illusztrációkból tíz lesz. A nagy fekete tekercs pasztell tíz méteres kilencelfér belőle. Általában a két részesek mint ezek közöütt a kék növényes két 150×100-as vászonra készült. Két litoráfia is lesz. Ölellek: Árpád ps. elnézést, hogy ilyen kurtán írok, de lezuhant a fehérvérsejt számom és nagyongyönge vagyok. Á.

>>>
2019.03.13 - tiszatáj

SZAJKI PÉTER FILMJE
A Most van most című filmet a közönség talán azért helyezi el nehezen, mert nyilvánvalóan vígjátékról van szó, de az amúgy is sokszínű műfaj kevéssé tiszta megvalósulását képviseli – mulatságos jelenetek sorából rakódik össze, de rengeteg benne az őrült komédiákból ismerős megoldás, miközben az egész tulajdonképpen folyamatos lelkizésre alapszik… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2019.03.11 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS NESZLÁR SÁNDORRAL
Neszlár Sándor Egy ács nevelt fiának lenni című kötete izgalmas kísérleti próza: a szerző minden lefutott kilométerhez ír egy mondatot. Ezekből a mondatokból áll össze a regény, amelyet a futó hol koncentrált, hol szabadon áramló gondolatai és képzettársításai töltenek meg élettel. Mondatai is különlegesek: szinte mind személytelen, elfedni próbálja elbeszélőjét. A futóírás kísérlete meglepő eredménnyel zárul. A személytelen megfogalmazás végletesen személyessé teszi a szöveget… – SIRBIK ATTILA INTERJÚJA

>>>
2019.03.11 - tiszatáj

KÁRPÁTI GYÖRGY MÓR FILMJE
Az úgynevezett történelmi filmekről régóta zajlik a vita nálunk – most itt van egy, nagyon szépen az ünnepre időzítve: közvetlenül március 15-e előtt mutatták be Kárpáti György Mór Guerilláját… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2019.03.10 - tiszatáj

GALLAI JUDIT ÁGNES KIÁLLÍTÁSA
Görög és hindu mitológiai mintázatokat kisajátítva szabadul ki a lekötöttségekből Gallai Judit Ágnes testképe Káli nyelve című kiállításában, hogy női identitásának keresése közben saját mítoszt keltsen életre… – SZABÓ ANNAMÁRIA KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő