07.15.
| Capa Központ – MIAU! >>>
07.16.
| Kossuth Kiadó – A karanténnapok hordaléka… >>>
08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
08.21.
| Lesz 32. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja >>>
08.20.
| Három új kiállítással készül a nyitásra a Ludwig Múzeum >>>
08.15.
| Beethoven-esttel készül a Szegedi Szimfonikus Zenekar a Szabadtérire >>>
08.01.
| Duda Éva Társulat SUMMER INTENSIVE 2020 >>>
07.24.
| Már próbál a Dóm téri „Akárki” Zsótér Sándorral és Hegedűs D. Gézával >>>
07.17.
| Vissza a moziba! címmel rendez országos fesztivált a Cirko Film >>>
07.11.
| Western-klasszikusok mozivásznon Ennio Morricone emlékére >>>
NAPI TANDORI

07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>
07.03.
| Ők lettek az idei Táblaképfestészeti Biennálé legjobbjai >>>
07.01.
| MÓRA RENGETEG – A zöld Móra >>>
06.29.
| HOVA TOVÁBB? – 20. ARC közérzeti pályázat >>>
06.24.
| Fellendíti Szeged turizmusát a járvány után a Szabadtéri >>>
06.20.
| Megújult a magyar irodalom fordításának pályázati rendszere >>>
06.18.
| PesText – Tarol a Reset! >>>
06.09.
| Mégis lesz Szabadtéri Játékok a Dóm téren >>>
06.05.
| Életre kel az árvíz előtti szegedi belváros >>>
06.05.
| A FISZ új kötetei >>>

Drubina Orsolya, Eszteró István, Fellinger Károly, Jász Attila, Kovács Dávid, Alice Oswald, Tőzsér Árpád, Vida Gergely, Zalán Tibor versei

Boldog Zoltán, Mátyás Győző, Jesús Moncada prózája

Kulcsár-Szabó Zoltán, Móser Zoltán, Zsadányi Edit, Zsellér Anna tanulmánya

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. A ragyogó tavaszi napfényben szinte csillámlott bibircsókos orcája, ahogy szépítkezett a borotválkozó tükrével a kezében. Arcára a fiatalság illúzióját próbálta kozmetikumok segítségével felkenni. Marcsi, hát te milyen ragyogóan festesz motyogta magában kedvenc nagydarab kisnyugdíjasunk. A rádióban éppen az aznapi híreket sorolták. […]

>>>

Küszöbön az ismeretlen
2017.11.24 - tiszatáj

PAKUI HARDWARE: A MEGSZOKÁS SZÜLÖTTEI

A méltán híres Pakui Hardware – melyet Neringa Černiauskaitė (1984) és Ugnius Gelguda (1977) művészpáros alkotnak – budapesti kiállításmegnyitója a Trafóban zajos sikernek könyvelhető el.

A kortárs művészeti palettán találkozhattunk már nevükkel a bécsi MUMOK-ban, a berlini EXILE-ben, és a Trafó után a londoni Tenderpixel vendégei lesznek.

A megszokás szülöttei című tárlaton az általuk felvázolt technológiai jövőben létező formák, anyagok kapcsolata, valamint ahogyan a Trafó-beli kiállítás hivatalos leírásában is áll „A kiállítás figyelme sokkal inkább a nem-organikus munkások-felé fordul: azon automatizált, ugyanakkor egyenruháik révén mégis organikusnak-tűnő hibridek-felé, amelyek emberi és gépi tulajdonságokat, gesztusokat ötvöznek.”

Valami olyasmibe nyerhetett betekintést a kiállításra látogató közönség, amelyhez hasonlót talán a kiváló science fiction könyvek olvasásakor vagy filmnézéskor keríti hatalmába. Amikor úgy érezzük most átléptünk egy normális keretek között nem észlelhető univerzumot, amelynek ugyan van még némi köze saját valóságunkhoz, de már előrevetít egy igencsak steril, érintetlen jövőképet.

A Trafó tárlatán látható öt darab installáció egyszerre reflektál az emberre, mint a poszt-munkásosztály hús-vér tagjára valamint az anyagiságra, melynek főbb részei a szilikon, műanyag, fém, vízálló ruhadarab és vas. A legalapvetőbb anyagok közül valók, és egészen lenyűgöző, ahogyan először egészében látjuk ezeket az alakokat, majd lépésről-lépésre elmerülünk a részletekben, amelyek egyben tartanak mindent. Az öt kiállítási darab közül mindegyik roppant izgalmas és részletgazdag, mert nos, igen, itt nincsenek fantázianevek, címek, jelölések, csak az installáció elemei felsorolva. Ez hibátlanul korrelál a már említett társadalmi automatizmussal, valamint felhívja a figyelmet az ezekhez a hibridekhez kapcsolódó némileg szükségszerű személytelenségre is. Mivel ezek a művek főleg a kvázi jövőbeli hibrid gépezeteket, mechanizmusokat képviselik, a befogadónak tartalom értelmezéséhez sincs meg a megszokott terepe, illetve inkább úgy fogalmaznék teljesen más értelmezési sík lehetősége nyílik meg.

A befogadó az általános gyakorlat szerint az emberi, a személyes mondanivalót keresi a műalkotásban, illetve azt, hogy ez a mondanivaló hogyan egyeztethető össze saját személyiségével, vagyis megtalálja-e benne magát. A Pakui Hardware-tárlat így egyfajta társadalmi kísérletnek is tekinthető. Vajon a groteszk alakzatokban, a motorral működő világításban, a vízálló rongyban hol találhatjuk meg magunkat? Némely installáció például egymást működteti, tehát oda az emberi beavatkozás szükségtelen, ugyanakkor mégiscsak emberek által alkotott koncepciókat látunk, úgyhogy az ember kihagyhatatlan tényező. Valamelyest ez fémjelzi az egész kiállítást is. A képzőművészeti értelmezésében olyan posztindusztriális műalkotások ezek, amelyek még tartalmazzák az emberi mércével mért esztétikát, ugyanakkor már teljesítményorientáltak is, a forma a részletek szintjén lényegtelen és a tartalom, azaz a működés hatékonysága válik elsődlegessé. Ijesztően izgalmas ez az egymásrautaltság.

Elérjük talán egyszer azt a kort, amelyben az ember és a gép gyakorlatilag együtt létezik, sőt a gép egyes funkciókat már át is vesz? A technika megjelenése és fejlődése is annak égisze alatt alakult, hogy az ember életét megkönnyítse, ám mi lesz akkor, ha saját teremtményünk fog minket elemészteni? A technicizált apokalipszistől való gyakorta irreális félelemtől vezérelt teátrális megfogalmazásomtól elvonatkoztatva vajon tényleg könnyíteni fogja-e életünket a fejlődés, vagy teljesen átalakítja a munkamorált, a hétköznapi életet? Én mindenesetre nem szeretnék azok közé az előhírnökök közé tartozni, akik félnek a fejlődéstől, de valahol ahhoz is ragaszkodom, hogy az ember része legyen majd a jövőnek és fontos, alapvető része, nem pedig mással behelyettesíthető alkatrész. Černiauskaitė és Gelguda fantáziadús, lenyűgözően izgalmas utópikus alkotásai azt vetítik előre milyen bizarr egyben borzongatóan új tapasztalat lenne például az automatizált kolléga a munkahelyünkön, vagy a bankban, vagy a szupermarketben, vagy bárhol, ahol eddig azért jóformán emberekkel kommunikálunk.

Az együttlétezés tehát hordoz magában pozitív és negatív tartalmat, mégis a tárlat darabjai az ezzel kapcsolatban egyre gyakrabban felmerülő kérdésekkel játszadozik, önti formába és pozicionálja számunkra, mert azért távolinak bélyegezzük, már-már a mégis a küszöbön toporog az elkerülhetetlen ismeretlen.

Tóth Emese

A kiállítás ingyenesen megtekinthető a Trafó Galériában 2018. január 7-ig.

 

1 2 3 4 5

Fotó: Végel Dániel


Címke: , , , , , ,
2020.07.13 - tiszatáj

GUILLAUME MÉTAYER TÜRELEMÜVEG CÍMŰ KÖTETÉRŐL
Guillaume Métayer-t hazájában irodalomtörténészként, Fried­rich Nietzsche fordítójaként, a magyar irodalom (például József Attila és magyar kortárs szerzők) francia tolmácsolójaként is ismer(het)ik, és nem mellesleg költőként is, aki nemrégiben a Magvetőnek köszönhetően a magyar olvasóknak is bemutatkozott az Időmérték címet viselő sorozatban. Debütálás tehát ez a vékonyka, kabátzsebbe illő kötet… – ÉLES ÁRPÁD KRITIKÁJA

>>>
2020.07.12 - tiszatáj

A HALHATATLAN GÁRDA
Csúcsra járatta üzletpolitikáját a Marvel Moziverzum: a Végtelen háború és a Végjáték téren-időn átívelő, ősgonoszt földbe tipró és sajnálatosan gügye humorú szuperhős-megalomániái nemcsak rekordbevételt gyűjtöttek össze, hanem az egykor csillogó páncélzatú Bosszúállók hitelét is lerombolták. Tavaly még a hírét is alig lehetett hallani, a Netflix viszont nemcsak az év eddigi talán legnagyobb sleeper hitjével örvendeztet, de hathatós szintézist is nyújt a megafilm-panelekbe fáradtaknak… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.11 - tiszatáj

SZABÓ GÁBOR: TÖRTÉNETEINK VÉGE
A könyv az Emlékezés a kortárs irodalomban alcímet viseli, ebből, a fülszövegből, valamint a tartalomjegyzék felületes áttekintéséből már világosan kirajzolódik, milyen témát járnak körbe az egyes írások. Ahogyan Angyalosi Gergely is írja az Erdődy Edit-díjas szerzőnek szánt laudációjában: „Szabó Gábor tanulmányai ugyanis nem egyszerűen különféle szerzők egyes műveiről szóló, egymástól elkülönülő esszék, hanem végigvonul rajtuk […] egy jól körülírható problematika”… – DECZKI SAROLTA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.10 - tiszatáj

INTERJÚ AZ AZNAP PROJEKT TAGJAIVAL
A dunakanyari AZNAP Projekt a transzzene, valamint a jazz fuzionálásának igazán különleges hangzásvilágával bűvöli el hallgatóit. Ennek a formációnak idén jelent meg az első nagylemeze Számtalan címmel. A zenekar három tagjával beszélgettünk, Stanislaw Lazarussal (doromb, mc), Németh Balázs Kristóffal (dob) és Őri Kiss Botonddal (zongora)… – BRESTYÁNSZKI BERNADETT INTERJÚJA

>>>
2020.07.09 - tiszatáj

FAMILY ROMANCE, LLC
Dokumentumfilmként talán jobban üzemelne a sztori. Kaspar Astrup Schröder 2012-es, itthon a 10. VERZIO Fesztiválon bemutatott, Családkölcsönző című etűdje egy famíliatagok bérbeadásával foglalkozó japán férfit követ nyomon: szakmájában hibátlanul teljesít, népes otthonában viszont a magány öngyilkosságba taszító gondolata foglalkoztatja… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.07 - tiszatáj

BÁN ZSÓFIA: VAGÁNYBAGOLY ÉS A HARMADIK Á
Bán Zsófia mesekönyve kellemes időtöltést nyújthat felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt, hiszen kimagasló nyelvi leleményével olyan örökérvényű igazságokat fogalmaz meg kilencvenhat oldalban, amelyek minden korosztály számára megszívlelendők. Az érzékenyítő célzattal íródott kötet az „avagy mindenki lehet más” alcímet viseli, utalva ezzel a történet mondanivalójára… – VOJNICS-ROGICS RÉKA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.07 - tiszatáj

(1928–2020)
Talán olyannyira mitikus ködbe burkolózott Morricone személye, hogy nem is hinnénk, karrierje valójában iskolapéldája a szamárlétra végigjárásának. Rádiójátékokhoz szerzett zenét, az első években megkötötte a kezét az amerikai slágerritmusukhoz való kötelező idomulás. Később váltott, improvizációs-avantgárd dallamokat komponált az Il Gruppo kísérleti műhelyében, a klasszikus témákat jazz-zel, funkkal fuzionálva… – SZABÓ G. ÁDÁM NEKROLÓGJA

>>>
2020.07.06 - tiszatáj

SZEMÉLYES KÖNYVAJÁNLÓ
Nagyon is jól emlékszem, és időről-időre újra emlékeznem is kell arra a kényszerű megtorpanásra, amikor Báthori Csabát a piarista orosztanárunk visszaparancsolta a helyére. Második utáni nyáron Csaba lefordította Gogol Revizorját, mert nem volt megelégedve az ismert fordítással. Kezében a kockás füzettel a katedra felé indult, hogy tanárának átadja egész nyarának, minden erejének és tudásának summázatát, az újrafordított Revizort… – MÁTÉ-TÓTH ANDRÁS ALÁNLÓJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő