12.29.
| Nézőművészeti Kft. – EztRád >>>
12.22.
| Müpa – Perzsa szerelmes dalokkal repít a „Rózsák kertjébe” Alireza Ghorbani >>>
12.17.
| Eufória? – Rendszerváltás-történetek Magyarországról a Capa Központban >>>
12.14.
| Az Amadinda Ütőegyüttessel ünnepel a Pannon Filharmonikusok >>>
12.14.
| Pinceszínház – Vacsora négyesben >>>
12.13.
| Cintányéros cudar világ jön a Szegedi Nemzetiben >>>
12.13.
| Kihűlt világ – Farkas István festményei a Nemzeti Galériában >>>
12.13.
| Vigyorgós pofád! – Szépírás kurzus felolvasó est >>>
12.12.
| Győri Andrea Éva, Nemes Márton és Puklus Péter az Esterházy Art Award idei díjazottjai >>>
12.12.
| Tovarisi Tschüss – Megérkezett Berlinbe az MMA művészeinek kiállítás >>>
12.10.
| Robotok – japán mesék – gördeszkák >>>
12.12.
| Barokk freskófestészetről szóló sorozat első kötetét mutatták be Budapesten >>>
12.12.
| Ellopott Klimt-portré bukkant fel Olaszországban >>>
12.12.
| Az Alice az ágyban című Susan Sonntag-dráma bemutatására készül a kolozsvári magyar színház >>>
12.11.
| Nők helyzete a zenei életben és oktatásban >>>
12.11.
| Különleges Árpád-kori kőfaragványok kerültek elő a romániai Borosjenőn >>>
12.11.
| Díjazták a Magyarország 365 fotópályázat legjobb képeit >>>
12.10.
| Meghalt Varga Imre, a nemzet művésze >>>
12.06.
| Zsille Gábor műfordító, költő az idei Hieronymus-díj kitüntetettje >>>
12.03.
| Érkezik a Betörő az albérlőm az Újszegedi Szabadtéri Színpadra >>>
11.28.
| Pazar szereposztással érkezik Szegedre a Jézus Krisztus Szupersztár >>>
11.26.
| Álló ováció fogadta Montreux-ben Szentpáli Roland új darabját >>>

Áfra János, Bíró József, Tim Holland, Istók Anna, Nemes Z. Márió, Maud Vanhauwaert, Visky András, Vörös István versei

Jenei László, Kovács Eleonóra, Sántha József, prózája

Péter László emlékére (Apró Ferenc, Csapody Miklós, Gyuris György írásai)

66. Vásárhelyi Őszi Tárlat (Abafáy-Deák Csillag és Kölüs Lajos írásai)

>>>

INTERJÚ FRIED ISTVÁNNAL
Fried István, az SZTE BTK oktatója, az Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék professor emeritusa az augusztus 20-ai állami kitüntetések keretében Magyar Érdemrend Tisztikereszt polgári tagozat kitüntetést vehetett át… – FRITZ GERGELY INTERJÚJA

>>>

Meyerbeer – Luther segedelmével
2017.11.18 - tiszatáj

A HUGENOTTÁK AZ ERKEL SZÍNHÁZBAN

Biztos alapos oka van annak, hogy A hugenottákat vagy 86 éve nem játszották Magyarországon. Persze tudjuk, hogy a vallásos tematika jó 50 évig nem volt népszerű errefelé, meg a stílus sem. Francia nagyopera, sok szólistával, nagy kórussal, balettel, dög nehéz főszerepekkel, de azért mégis. Különös, hogy egyetlen szopránban, tenorban, karmesterben, rendezőben sem volt meg az a mérhetetlen becsvágy, mely különösen a színpadi előadó-művészetben oly fontos hatóerő. Például Rossini Mózesét színrevitték, igaz, nem a francia, hanem a csillapított, olasz változatát.

De most adódott az alkalom, a reformáció 500. évfordulója, és Luther Meyerbeerhez segített bennünket. A nagyopera nagyszabású kiállításban, jelentős húzásokkal, de azért formáját megtartva, méltón került elénk. Tekinthetjük újrabemutatónak, hisz aligha akad néző, akinek az 1931-es produkcióról értékelhető élménye van. Nota bene az Erkel Színház előterében nagyon is értékelhető, mégpedig nagyra értékelhető fénykép-összeállítást láthattunk a szerző, és néhány másik, kevésbé játszott francia darab magyarországi karrierjéről. El is kel a látnivaló a két hosszú szünetre, az eredetileg ötfelvonásos darabot három részben adják.

Szikora János rutinos operarendező, és ezúttal főképp a rutinjából dolgozott. Már-már a mű 1836-os bemutatójának stílusában. Horesnyi Balázs is engedelmesen elfogadta, hogy az Erkel színpadának nincs mélysége. Jókora, aprólékosan megfestett kastélyfalakat enged le a zsinórpadlásról. Ezt egészíti ki néhány úgy kétember-magas szóépítmény, melyek a darabhoz kapcsolódnak. Az persze furcsa, hogy először két ókori istenség, BACCHUS és AMOR nevét látjuk, utána viszont magyar szavakat: a REMÉNY-t ugyanabból az anyagból könnyen lehet alakítani MERÉNY-nyé. Ha egyszer a jövőben külhoni vendégénekes jön a darabba, őt sem fogja zavarni, hogy magyar szavakon át kell néha sétálgatnia. Szikora már az elején sikerrel lebeszél bennünket arról, hogy izgalmas, vitára ingerlő, fölkavaró színpadi megoldásokat várjunk. A jelmezek szokatlanul gazdagon díszítettek, mutatósak, (Kovács Yvette Alinda sem a képzeletével, sem a szövetekkel nem spórolt) mindenki jó helyen jön be, és megy ki, az alapvető interakciók érthetőek. A záróképre azért a rendező kitalál valamit, felénk dől le az utolsó szó az IRGALOM és építőkockáira esik szét. De ebben az otthonos színi környezetben a néző elandalodik. Persze ebben nagy szerepük van az énekeseknek, akiknek többsége meglepően ügyesen a mozog a francia bel canto világában.

A második felvonás végén az ember elmereng, hogy vajon tényleg Valois Margit-e a darab legjobban megírt szerepe, vagy csak alakítója magasodik ki a mezőnyből. Kolonits Klára az a különös tehetségű énekes, aki nemcsak Lucia, Elvira, Szilágyi Erzsébet vagy Melinda szerepét énekli el szépen, kifejezően, bensőségesen, hanem az az érzése a hallgatónak, hogy mindig személyesen hozzá szól, vele akar közölni valami titkosat, őt szórakoztatja. Kolonits az utóbbi években páratlanul nagy sikereket arat. A nagyszerű teljesítményen túl ebben döntő szerepe van, annak hogy a publikum megérzi ezt a közvetlenséget. Korszerűen avítt énekes. Tökéletes technikai vértezetben lép elénk, virtuozitása elkápráztat, a XIX. századi publikum is lelkesen hallgatná. Ugyanakkor elképedve nézné, ahogy a szép fiatal hugenottával incselkedik, ahogy rövid színpadi életében is izgalmas portrét ad a női lélek ellentmondásairól.

Boncsér Gergely derekasan helyt állt mellette a tenornyűvő szólamban. Mindvégig biztonságosan, fényes tónusban, a darab második felében hatásosan énekelt. Raoul végletes lobogása azonban mind jelenlétéből, mind hangadásából hiányzik, és a királynő franciásan pikáns flörtjével sem tudott mit kezdeni. Igaz, esetlensége itt figurateremtő erővé vált.

Hogy ez a fölvillanyzó jelenet (amelyben minden valamirevaló néző fölcsillanó szemmel hajol előre a székében) inkább egyéni művészpartizán-akció, semmint kidolgozott rendezői lelemény, az a második szereposztásban derült ki. Rőser Orsolya Hajnalka alig valamit mutatott meg a királynő ambivalens érzelmeiből – miközben simogatóan énekelt. Szopránja nagyjából a háromvonalas C-ig terjedő tartományban meleg fénnyel szól. A C fölötti hangok is nagy biztonsággal, ám operettszubrettes színben szólalnak meg.

Hatásosan éli meg Raoul, a fiatal hugenotta szerepét László Boldizsár. Ezúttal csak azt nem éreztem teljesen meggyőzőnek – hogy belehal. Különösen nyitó áriája szólt olvadóan, hajlékonyan. Kollégájához hasonlóan több biztos, magas C-t énekelt. Néhány efölötti hangot is megütött, ám az erre a tartományra kikevert fejhangos tónusa nem meggyőző. Még akkor sem, ha a XIX. század Raouljai valami nagyon hasonló megoldást alkalmazhattak.

Érdekes, hogy az ambitus másik végén Bretz Gábor mennyire elragad – épp a ridegségével! Marcel elvhűsége, rendíthetetlensége aggasztó. Ez a talpig becsületes harcos aggály nélkül adja ki informátorát: ettől a lánytól tudom, hogy összeesküvés készül! Ugyanakkor az idősödő férfi, akinek egyenessége a tragédiához vezet, szinte könnyes emelkedettséggel válik a szerelmesek eskető papjává. A hang nemes színe magától értődően lesz egy Istenben mélyen hívő ember metaforájává. Viszont némi öregítés, ősz melír, néhány ránc nem ártott volna neki. Gábor Gézát sajnos csak videofelvételről hallottam. Amennyivel neki világosabb a haja, annyival sötétebb a hangja. Ő nem az alak nobilitását, hanem vadságát hangsúlyozza. Az ő Marcelje veszélyes alak, amitől nyomban változik a drámai szituációk tétje.

Valentine-ról többször elmondják a darabban milyen gyönyörű és elragadó. Létay Kiss Gabriella ennek a kívánalomnak kevéssé felelt meg. Kissé fojtott, sötét tónusú szopránja inkább befelé forduló, önmarcangoló nők felidézésére alkalmas. A sugárzó, szerelmeséért vallását is föladó ifjú lányt inkább Kriszta Kinga képviseli. Telt, gömbölyű hangja mindig melegséget áraszt, valahányszor megszólal.

A darab első felvonásában kizárólag férfiszólisták és a férfikar jutnak szóhoz. Az egyetlen női hang, Urbain, a királynő apródja, mezzo – de férfi, legalábbis fiú. A második felvonás első felében viszont a női kórust női hangokkal állítja szembe a szerző, igaz egyik közülük az említett apród. Csak a felvonás közepén érkezik Raoul A genderproblémákat felvető hőst pajkosan, érzelmekkel, játékossággal telve szólaltatta meg Balga Gabriella. A másik szereposztásban Heiter Melinda is jól énekelt csak kevesebb töltéssel.

A baritonistákat nem halmozta el kegyeivel a komponista: sok recitativo, kevés dallam, semmi igazi ária. Mindazonáltal az énekesek sem kényeztettek el bennünket. A két makói származású Saint Bris közül Busa Tamás 60 fölött jár. Az évek a hangján is nyomot hagytak, nem mindig a legszebb fényben szól, bizonyos állásokat kissé kiabálva szólaltat meg. A vokális problémák azonban a karaktert erősítették: ilyen egy kérlelhetetlen, minduntalan fölfortyanó, bigott öregúr.

A kórus és a zenekar szépen teljesített. Oliver von Dohnányi széles ecsetvonásokkal szólaltatta meg a partitúrát. Méltóságosabbnak, komolyabbnak láttatja ezt a muzsikát, mint amilyen valójában, sokszor kevéssé kegyes a szólistáival, azaz hangos. Amikor Meyerbeer háromszor megismétli egy-egy dallamát vagy ötletét, azt próbálja nem az invenció korlátjaként, hanem alkotói koncepcióként eladni. Az együttesek és a kórusjelenetek szólaltak meg leghatásosabban.

A premier egyébként a sztrájk árnyékában zajlott. Állítólag az előadás kezdete előtt nem sokkal sikerült megegyezni a szakszervezetekkel. A direktor – akit időközben 5 évre újraválasztottak – a nyitány előtt színpadra is lépett, maga jelentette be a hírt. A protestánsok fekete jelmezét viselte. Reméljük nem követi a darab példáját, és ő nem mészárolja le fehérruhás ellenlábasait.

A hugenották magyar színpadon soha nem fogja elérni egy jó Donizetti vagy Bellini hatását. De 85 évente azért meg lehet nézni egyszer-kétszer.

Márok Tamás

 

Giacomo Meyerbeer: A hugenották

Opera három részben, öt felvonásban, francia nyelven, magyar és angol felirattal

VAL_2394_resize VAL_3832_resize VAL_3698_resize VAL_3539_resize VAL_3086_resize VAL_2946_resize VAL_2904_resize VAL_2735_resize
Első szereposztás (fotó: Berecz Valter)
hugenottak1_foto_nagy_attila hugenottak2_foto_nagy_attila hugenottak3_foto_nagy_attila hugenottak4_foto_nagy_attila hugenottak5_foto_nagy_attila
Második szereposztás (fotó: Nagy Attila)

Címke: , , , ,
2019.12.12 - tiszatáj

A brit irodalom egyik markáns, szívemhez közelálló vonulata görbe tükröt tart a kortárs társadalomnak, maró gúnnyal pellengérre állítja a jogtiprást, kifigurázza az igazságtalanságokat, csúfot űz a visszásságokból, nevetségessé teszi a képmutatást és más emberi gyarlóságokat, a kinevettetés fegyverét alkalmazza a morális rend helyreállításának érdekében. Így tettek-tesznek sokan Jonathan Swift óta. Közéjük tartozik a rendkívül termékeny és népszerű, sokak által méltó női utódnak tekintett dráma-, novella-, regény-, újság-, rádió- és tévéjáték forgatókönyv-író Fay Weldon is… – SOHÁR ANIKÓ ÍRÁSA

>>>
2019.12.12 - tiszatáj

SZÍV ERNŐ: MEGHÍVÁS A RIENZI MARISKA SZABADIDŐ KLUBBA
Az Amíg másokkal voltunk című Szilasi-regényt kedvelő Szív Ernő-olvasó finom összefüggést észlelhet, amint a Darvasi-alteregó új kötetének 58. oldalához ér. Szív a Klima Ilona című írásban az irodalomtörténeti legendárium ismert eseményét beszéli el: Juhász Gyula 1907-es öngyilkossági kísérletét, melyet a tárcanovella címszereplője a költő első verseskötetének megjelenéséről szóló hírrel hiúsított meg… – MÁRJÁNOVICS DIÁNA KRITIKÁJA

>>>
2019.12.11 - tiszatáj

HÁZASSÁGI TÖRTÉNET
Bármelyik pillanatban nyakig gázolhatna a szirupban Noah Baumbach új, Netflixnél készült családi dramedyje, és az, hogy mégis jóra fordulnak a dolgok – okozzon akármilyen meglepetést –, nem kis részben színészeinek köszönhető. A Házassági történet a legutolsó karakterét is precízen felépítő darab, mely nemcsak a ’70-es évek hollywoodi drámáihoz, hanem a New York-i Iskola realizmusához is visszakanyarodik… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.12.10 - tiszatáj

CSUTAK GABI: CSENDÉLET SÁRKÁNNYAL
A Margó-díj tíz legjobb jelöltje közé választott kötet szövegei ismerősek lehetnek a litera.hu portálról, de egybeszerkesztve is élvezhetőek sőt, motívumviláguk, összefüggéseik hangsúlyosabban érvényesülnek. Az egy csokorra való történet ugyan nem tesz ki egy kisregényt, mégis adódik, hogy az egyes szám első személyben megszólaló elbeszélők közé egyenlőségjelet tegyünk, és egyfajta önéletírásként olvassuk a csend­életnek nehezen nevezhető memoár egyes darabjait… – KOCSIS LILLA KRITIKÁJA

>>>
2019.12.10 - MTI

Meghalt életének 97. évében Varga Imre szobrászművész, a nemzet művésze – tette közzé honlapján a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) kedden. A neves művész hosszan tartó, türelemmel viselt betegség után december 9-én hunyt el otthonában. Varga Imre a nemzet művésze, több […]

>>>
2019.12.09 - tiszatáj

SZUBJEKTÍV MEGKÖZELÍTÉSEK: 
AZ ART CAMP, XXIX. MŰVÉSZETI SZIMPÓZIUM KIÁLLÍTÁSA NYOMÁN
A *jászberényi művésztelep kiállítás megnyitója utáni napokban, a leíró az alábbiakat jegyzi naplójába:
Az (ismét) elmaradt katarzis érzetével, a nyugtalanító sejtésekkel, és a (talán) feloldásra sem váró agóniával is összefolyik minden… Minden. Az agóniával, az agóniával, az agóniával – és a rejtett Agóniával… Minden […]

>>>
2019.12.09 - tiszatáj

INTERJÚ BARTHA MÁTÉVAL
Bartha Máté a Színház és Filmművészeti Egyetem Dokumentumfilm Rendező Szakán készített vizsgafilmjével elnyerte a Verzió Filmfesztivál Diák- és elsőfilmes szekciójának díját. A fotóművész és dokumentumfilmes alkotóval a Szél viszi című 36 perces szociografikus mozijáról, a vidéki Magyarországról és a fiatalokban rejlő lehetőségekről beszélgettünk… – SZÁSZ CSONGOR INTERJÚJA

>>>
2019.12.09 - tiszatáj

LÁSZLÓ MIKLÓS VÍGJÁTÉKA,
AZ ILLATSZERTÁR HATALMAS SIKER
A KISSZÍNHÁZBAN
Sztarenki Pál színészközpontú rendezésében telitalálat az Illatszertár a Szegedi Nemzeti Színház kisszínházában. László Miklós örökzöld vígjátéka olyan üdítő, mintha egy nehéz nap után frissítő fürdősóval fűszerezett meleg vízzel teli kádban zamatos portóit kortyolgatnánk… – HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA

>>>
2019.12.07 - tiszatáj

AKIK MÁR NEM ÖREGSZENEK MEG
Nagyapjának, az I. világháborúban a brit hadseregnél szolgált William Jackson őrmesternek dedikálta dokumentumfilmjét A gyűrűk ura-trilógia rendezője: cseppet sem meglepő, hogy Peter Jackson a legszemélyesebb projektjének titulálta a művet. Az Akik már nem öregszenek meg ugyanis épp a résztvevők legintimebb benyomásait tárja fel, emberként tekint a Nagy Háború veteránjaira és ehhez nem rest kimondottan ügyes formabravúrokat segítségül hívni… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő