05.30.
| Asztali beszélgetések… – Pilinszky János üzenetei >>>
05.24.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Homo Ludens Project: Humánia >>>
05.17.
| Szegeden rendez Alföldi Róbert >>>
05.14.
| Jazz Kocsma – Izsó Zita Éjszakai földet érés című kötetének bemutatója >>>
05.10.
| SZAKADOZÓ JEL / BREAKING SIGN – MAMŰ >>>
05.09.
| FISZ – Erőszak az irodalomban >>>
05.09.
| Vass Norbert Indiáncseresznye című kötetének bemutatója >>>
05.07.
| SZTE BTK – Ha május 7-e és 8-a, akkor BölcsészFeszt2! >>>
05.04.
| Megálló – Tarján felett az ég – Majális+ >>>
04.27.
| Jazz Kocsma – Dékány Dávid Dolgok C-hez című kötetének bemutatója >>>
05.10.
| Gorajeci műfordítótábor >>>
04.08.
| Önkénteseket vár a Szegedi Szabadtéri >>>
04.02.
| Teljeskörű zeneipari szolgáltatást nyújt a megújult budai tehetségkutató >>>
03.22.
| Az Oscar-díjas Ida és Hidegháború producere is Budapestre jön a Friss Hús fesztiválra >>>
03.16.
| Teljes az év operájának szereposztása >>>
03.14.
| Legéndy Jácint: Földalatti Oltár >>>
02.22.
| Zsótér Sándor is játszik az újszegedi Moliére-komédiában >>>
02.18.
| Átadták az Artisjus-díjakat >>>
02.15.
| Imre megnyitotta Bélát, Béla megnyitotta Imrét >>>
02.15.
| Crescendo Nyári Akadémia és Fesztivál 2019 >>>

Aczél Géza, Bödecs László, Csehy Zoltán, Csordás Kata, Debreczeny György, Farkas Arnold Levente, Peer Krisztián versei
Interjú Krusovszky Dénessel
Jászberényi Sándor, Sayfo Omar prózája
VOLT EGYSZER EGY SZÍRIA
Szír novellák, Adonis verse, Mércz András, Mestyán Ádám, Nacsinák Gergely András írásai
Diákmelléklet: Fogarasi György a brit balladáról II.

>>>

BESZÉLGETÉS GYÁNI GÁBOR TÖRTÉNÉSSZEL
Gyáni Gábor történész nem ritka vendég a szegedi bölcsészkaron: néhány évvel ezelőtt a Történeti Intézet hívta meg, majd 2018 őszén a frissen megjelent Nemzeti vagy transznacionális történelem című kötetéről beszélgetett vele Sándor Klára. Ezúttal április 4-én az Audmax-esték keretében szintén Sándor Klára kérdezte Gyánit, a diskurzus középpontjában pedig ismét a történetírás legaktuálisabb kihívásai, a nemzeti versus transznacionális történészi vizsgálat problémái álltak… – FRITZ GERGELY BESZÁMOLÓJA

>>>

Meyerbeer – Luther segedelmével
2017.11.18 - tiszatáj

A HUGENOTTÁK AZ ERKEL SZÍNHÁZBAN

Biztos alapos oka van annak, hogy A hugenottákat vagy 86 éve nem játszották Magyarországon. Persze tudjuk, hogy a vallásos tematika jó 50 évig nem volt népszerű errefelé, meg a stílus sem. Francia nagyopera, sok szólistával, nagy kórussal, balettel, dög nehéz főszerepekkel, de azért mégis. Különös, hogy egyetlen szopránban, tenorban, karmesterben, rendezőben sem volt meg az a mérhetetlen becsvágy, mely különösen a színpadi előadó-művészetben oly fontos hatóerő. Például Rossini Mózesét színrevitték, igaz, nem a francia, hanem a csillapított, olasz változatát.

De most adódott az alkalom, a reformáció 500. évfordulója, és Luther Meyerbeerhez segített bennünket. A nagyopera nagyszabású kiállításban, jelentős húzásokkal, de azért formáját megtartva, méltón került elénk. Tekinthetjük újrabemutatónak, hisz aligha akad néző, akinek az 1931-es produkcióról értékelhető élménye van. Nota bene az Erkel Színház előterében nagyon is értékelhető, mégpedig nagyra értékelhető fénykép-összeállítást láthattunk a szerző, és néhány másik, kevésbé játszott francia darab magyarországi karrierjéről. El is kel a látnivaló a két hosszú szünetre, az eredetileg ötfelvonásos darabot három részben adják.

Szikora János rutinos operarendező, és ezúttal főképp a rutinjából dolgozott. Már-már a mű 1836-os bemutatójának stílusában. Horesnyi Balázs is engedelmesen elfogadta, hogy az Erkel színpadának nincs mélysége. Jókora, aprólékosan megfestett kastélyfalakat enged le a zsinórpadlásról. Ezt egészíti ki néhány úgy kétember-magas szóépítmény, melyek a darabhoz kapcsolódnak. Az persze furcsa, hogy először két ókori istenség, BACCHUS és AMOR nevét látjuk, utána viszont magyar szavakat: a REMÉNY-t ugyanabból az anyagból könnyen lehet alakítani MERÉNY-nyé. Ha egyszer a jövőben külhoni vendégénekes jön a darabba, őt sem fogja zavarni, hogy magyar szavakon át kell néha sétálgatnia. Szikora már az elején sikerrel lebeszél bennünket arról, hogy izgalmas, vitára ingerlő, fölkavaró színpadi megoldásokat várjunk. A jelmezek szokatlanul gazdagon díszítettek, mutatósak, (Kovács Yvette Alinda sem a képzeletével, sem a szövetekkel nem spórolt) mindenki jó helyen jön be, és megy ki, az alapvető interakciók érthetőek. A záróképre azért a rendező kitalál valamit, felénk dől le az utolsó szó az IRGALOM és építőkockáira esik szét. De ebben az otthonos színi környezetben a néző elandalodik. Persze ebben nagy szerepük van az énekeseknek, akiknek többsége meglepően ügyesen a mozog a francia bel canto világában.

A második felvonás végén az ember elmereng, hogy vajon tényleg Valois Margit-e a darab legjobban megírt szerepe, vagy csak alakítója magasodik ki a mezőnyből. Kolonits Klára az a különös tehetségű énekes, aki nemcsak Lucia, Elvira, Szilágyi Erzsébet vagy Melinda szerepét énekli el szépen, kifejezően, bensőségesen, hanem az az érzése a hallgatónak, hogy mindig személyesen hozzá szól, vele akar közölni valami titkosat, őt szórakoztatja. Kolonits az utóbbi években páratlanul nagy sikereket arat. A nagyszerű teljesítményen túl ebben döntő szerepe van, annak hogy a publikum megérzi ezt a közvetlenséget. Korszerűen avítt énekes. Tökéletes technikai vértezetben lép elénk, virtuozitása elkápráztat, a XIX. századi publikum is lelkesen hallgatná. Ugyanakkor elképedve nézné, ahogy a szép fiatal hugenottával incselkedik, ahogy rövid színpadi életében is izgalmas portrét ad a női lélek ellentmondásairól.

Boncsér Gergely derekasan helyt állt mellette a tenornyűvő szólamban. Mindvégig biztonságosan, fényes tónusban, a darab második felében hatásosan énekelt. Raoul végletes lobogása azonban mind jelenlétéből, mind hangadásából hiányzik, és a királynő franciásan pikáns flörtjével sem tudott mit kezdeni. Igaz, esetlensége itt figurateremtő erővé vált.

Hogy ez a fölvillanyzó jelenet (amelyben minden valamirevaló néző fölcsillanó szemmel hajol előre a székében) inkább egyéni művészpartizán-akció, semmint kidolgozott rendezői lelemény, az a második szereposztásban derült ki. Rőser Orsolya Hajnalka alig valamit mutatott meg a királynő ambivalens érzelmeiből – miközben simogatóan énekelt. Szopránja nagyjából a háromvonalas C-ig terjedő tartományban meleg fénnyel szól. A C fölötti hangok is nagy biztonsággal, ám operettszubrettes színben szólalnak meg.

Hatásosan éli meg Raoul, a fiatal hugenotta szerepét László Boldizsár. Ezúttal csak azt nem éreztem teljesen meggyőzőnek – hogy belehal. Különösen nyitó áriája szólt olvadóan, hajlékonyan. Kollégájához hasonlóan több biztos, magas C-t énekelt. Néhány efölötti hangot is megütött, ám az erre a tartományra kikevert fejhangos tónusa nem meggyőző. Még akkor sem, ha a XIX. század Raouljai valami nagyon hasonló megoldást alkalmazhattak.

Érdekes, hogy az ambitus másik végén Bretz Gábor mennyire elragad – épp a ridegségével! Marcel elvhűsége, rendíthetetlensége aggasztó. Ez a talpig becsületes harcos aggály nélkül adja ki informátorát: ettől a lánytól tudom, hogy összeesküvés készül! Ugyanakkor az idősödő férfi, akinek egyenessége a tragédiához vezet, szinte könnyes emelkedettséggel válik a szerelmesek eskető papjává. A hang nemes színe magától értődően lesz egy Istenben mélyen hívő ember metaforájává. Viszont némi öregítés, ősz melír, néhány ránc nem ártott volna neki. Gábor Gézát sajnos csak videofelvételről hallottam. Amennyivel neki világosabb a haja, annyival sötétebb a hangja. Ő nem az alak nobilitását, hanem vadságát hangsúlyozza. Az ő Marcelje veszélyes alak, amitől nyomban változik a drámai szituációk tétje.

Valentine-ról többször elmondják a darabban milyen gyönyörű és elragadó. Létay Kiss Gabriella ennek a kívánalomnak kevéssé felelt meg. Kissé fojtott, sötét tónusú szopránja inkább befelé forduló, önmarcangoló nők felidézésére alkalmas. A sugárzó, szerelmeséért vallását is föladó ifjú lányt inkább Kriszta Kinga képviseli. Telt, gömbölyű hangja mindig melegséget áraszt, valahányszor megszólal.

A darab első felvonásában kizárólag férfiszólisták és a férfikar jutnak szóhoz. Az egyetlen női hang, Urbain, a királynő apródja, mezzo – de férfi, legalábbis fiú. A második felvonás első felében viszont a női kórust női hangokkal állítja szembe a szerző, igaz egyik közülük az említett apród. Csak a felvonás közepén érkezik Raoul A genderproblémákat felvető hőst pajkosan, érzelmekkel, játékossággal telve szólaltatta meg Balga Gabriella. A másik szereposztásban Heiter Melinda is jól énekelt csak kevesebb töltéssel.

A baritonistákat nem halmozta el kegyeivel a komponista: sok recitativo, kevés dallam, semmi igazi ária. Mindazonáltal az énekesek sem kényeztettek el bennünket. A két makói származású Saint Bris közül Busa Tamás 60 fölött jár. Az évek a hangján is nyomot hagytak, nem mindig a legszebb fényben szól, bizonyos állásokat kissé kiabálva szólaltat meg. A vokális problémák azonban a karaktert erősítették: ilyen egy kérlelhetetlen, minduntalan fölfortyanó, bigott öregúr.

A kórus és a zenekar szépen teljesített. Oliver von Dohnányi széles ecsetvonásokkal szólaltatta meg a partitúrát. Méltóságosabbnak, komolyabbnak láttatja ezt a muzsikát, mint amilyen valójában, sokszor kevéssé kegyes a szólistáival, azaz hangos. Amikor Meyerbeer háromszor megismétli egy-egy dallamát vagy ötletét, azt próbálja nem az invenció korlátjaként, hanem alkotói koncepcióként eladni. Az együttesek és a kórusjelenetek szólaltak meg leghatásosabban.

A premier egyébként a sztrájk árnyékában zajlott. Állítólag az előadás kezdete előtt nem sokkal sikerült megegyezni a szakszervezetekkel. A direktor – akit időközben 5 évre újraválasztottak – a nyitány előtt színpadra is lépett, maga jelentette be a hírt. A protestánsok fekete jelmezét viselte. Reméljük nem követi a darab példáját, és ő nem mészárolja le fehérruhás ellenlábasait.

A hugenották magyar színpadon soha nem fogja elérni egy jó Donizetti vagy Bellini hatását. De 85 évente azért meg lehet nézni egyszer-kétszer.

Márok Tamás

 

Giacomo Meyerbeer: A hugenották

Opera három részben, öt felvonásban, francia nyelven, magyar és angol felirattal

VAL_2394_resize VAL_3832_resize VAL_3698_resize VAL_3539_resize VAL_3086_resize VAL_2946_resize VAL_2904_resize VAL_2735_resize
Első szereposztás (fotó: Berecz Valter)
hugenottak1_foto_nagy_attila hugenottak2_foto_nagy_attila hugenottak3_foto_nagy_attila hugenottak4_foto_nagy_attila hugenottak5_foto_nagy_attila
Második szereposztás (fotó: Nagy Attila)

Címke: , , , ,
2019.05.19 - tiszatáj

MAURITS FERENC: BUKOTT ANGYAL ABLAKA. FÉNYVERSEK UTAZÁSAIMRÓL
Pontatlan és felszínes megállapítás lenne, miszerint a Bukott angyal ablaka megdöbbentően összetett kötet. Tudniillik, aki kicsit is ismeri a szerző, Maurits Ferenc életművét (vagy akár csak elolvassa a borító fülszövegén írtakat, melyből száraz adatként is kiderül, hogy ő „grafikus, festőművész, költő. A hatvanas évek jugoszláv figuralizmusának meghatározó alapja, az Új Symposion, majd a Forum Könyvkiadó grafikai szerkesztője.”), az a jelen versgyűjtemény összetettségén nem döbbenhet meg… – SZARVAS MELINDA KRITIKÁJA

>>>
2019.05.15 - tiszatáj

INTERJÚ GABORJÁK ÁDÁMMAL ÉS SZABÓ ISTVÁN ZOLTÁNNAL
Május 17-én rendezi meg a Próza Nostra az első tudományos konferenciáját, amely a Végtelen határok – Konferencia a populáris kultúráról címet kapta. A rendezvény létrejöttével és kivitelezésével, a szerkesztőség terveivel kapcsolatban Szabó István Zoltán „Steve” főszerkesztővel, illetve Gaborják Ádám főszerkesztő-helyettessel beszélgettünk… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

>>>
2019.05.14 - tiszatáj

BÍRÓ TÍMEA: A PUSZTÍTÁS REGGELEI
Nem tudom, Bíró Tímea örült-e, amikor először vette kezébe a kinyomtatott (amúgy nagyon szép kiállítású) könyvét – feltehetően igen, hisz ez csak természetes –, mert a benne található verseket olvasva, az a benyomásunk támad, mintha a fiatal költő semmiben sem találná az örömét – a kötet majd’ minden költeménye fájdalmat, nyomort, gyászt, pusztulást és halált lehel… – JAHODA SÁNDOR KRITIKÁJA

>>>
2019.05.13 - tiszatáj

A magyar olvasó immár a második Európai Irodalmi díjas makedón regényt tarthatja a kezében, ezt is Czinege-Panzova Annamária kitűnő fordításában.
Lidija Dimkovszka egyike azoknak a tehetséges kortárs makedón íróknak, akit korábban már a versesköteteiért is több díjjal tüntettek ki. Ugyanakkor ezzel a regényével már sikeres kétkötetes íróként is bemutatkozott az olvasók számára… – KUZDER RITA KRITIKÁJA

>>>
2019.05.12 - tiszatáj

IL VOLO: MUSICA
Nem akarok a lemez borítójával viccelődni, de mégis kikívánkozik belőlem: a képen az Il Volo tagjai egyik kőről lépnek át a másikra, az ember rögtön azt gondolja, hogy ez nyilván a szintlépést jelenti, biztos arra utaltak a grafikusok, hogy ez már egy másik trió, amire nem csupán a rajongóknak érdemes odafigyelni. Lelövöm a poént: a borító nem mond igazat, legalábbis megtéveszti a hallgatót, mert ez nagyon is az az Il Volo, amely nagyjából kilenc éve itt van velünk… – GERA MÁRTON KRITIKÁJA

>>>
2019.05.10 - tiszatáj

CSÉFALVAY ANDRÁS KIÁLLÍTÁSA A TRAFÓ GALÉRIÁBAN 
Az Egy olyan világban, ahol nincsenek tények, ott csak a jóság marad című kiállításán a kép, a szöveg és a hang mind egy olyan alternatív atmoszféra megteremtésére törekszik, amely egészen új irányokat tud adni a képzőművészeti befogadásesztétika kultúrájának. A teremben szinte teljes sötétség uralkodik, nem úgy érzékeljük a körülöttünk lévőket, mint egy szokványos kiállításon. Az egyedüli fényforrás Cséfalvay videóinstallációinak fénye, monitorok, illetve a random, meglepetésszerűen vetített csillagos ég, amely mintegy leheletnyi finomsággal emeli be a külvilágot… – TÓTH EMESE ÍRÁSA

>>>
2019.05.07 - tiszatáj

KILENC SZÍNHÁZI ELŐADÁS JÖTT SZEGEDRE
A MASZK Egyesület idén tavasszal is izgalmas programmal készült: május 7. és május 27. között kilenc előadást hívtak meg Szegedre, amelyek mindegyike a Régi Zsinagógában látható… – FRITZ GERGELY AJÁNLÓJA

>>>
2019.05.07 - tiszatáj

SAÁD KATALIN: HÁLÓBAN
Súlyos könyv. Egy kiló és tizenkét deka, négy és fél centi vastag, s több mint hétszázhatvan oldal. De ahogy a betűnagyságot, tördelést elnézem, ezerötszáz is lehetne – tolsztoji méret. Az író három nagy fejezetre bontja a regényt, bonthatta volna a kiadó is legalább ennyi kötetre, mert így fizikailag próbára teszi az olvasót – az élek nyomják, vágják a kezét, ahogy tartja a könyvet. De az olvasó tartja. Belefeledkezik… – JENEI GYULA KRITIKÁJA

>>>
2019.05.07 - tiszatáj

A HŐLÉGBALLON
Igaz történeteknél gyakori a történelem homályába vesző események cselekményorientálttá, kommerszé alakítása. Az 1979. szeptember 16-án, hajnal 2-kor megesett, az NDK-ból az NSZK-ba történő 28 perces ballonos szökés újabb feldolgozását tökéletesen leírhatjuk így… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő