04.19.
| REÖK – Meghosszabbítva a Táblaképfestészeti Biennálé jelentkezési határideje >>>
04.18.
| Alkotói pályázatot hirdet a Trafó >>>
04.15.
| 6 fesztiválfellépést lehet nyerni a debreceni tehetségkutatón >>>
04.02.
| Bogyó és Babóca 4. ‒ Tündérkártyák ‒ 13 + 1 új mese bemutatója >>>
03.31.
| Magyarországi kulturális javakat tesz elérhetővé a Digipédia >>>
03.31.
| A virtuális térbe költözött a Kazinczy Múzeum >>>
03.30.
| Segíts te is menteni a magyar webet! >>>
03.30.
| Csík János és a Mezzo rendhagyó karanténklipet készített >>>
03.24.
| Információs plakát pályázat a koronavírussal kapcsolatos személyes óvintézkedésekről >>>
NAPI TANDORI

04.02.
| Szolidaritásra buzdítanak a hazai zenészek >>>
04.01.
| Az interneten rendezik meg idén a Krakkói Filmfesztivált >>>
04.01.
| Elindul az színházi háttérszakmák áthidaló támogatására a FESZ Segélyalap >>>
03.31.
| Európai Örökség címet adományozott Szentendrének az Európai Bizottság >>>
03.24.
| Online fesztivált rendez a Friss Hús a korábbi évek filmjeiből >>>
03.23.
| Ingyenesen nézhető díjnyertes magyar természetfilmek >>>
03.23.
| Számos kulturális intézmény jelentkezik online tartalmakkal >>>
03.22.
| Több száz hangoskönyv lett ingyenesen hallgatható az MTVA Archívumában >>>
03.20.
| A mellékelt példa – A Tiszatáj Diákmellékletei >>>

Tisztelt Olvasóink, Szerzőink!

Tekintettel a járványügyi veszélyhelyzetre, a Tiszatáj szerkesztősége úgy döntött, hogy áprilistól a Tiszatáj folyóiratot kizárólag digitálisan teszi elérhetővé az érdeklődők számára. Bízunk benne, hogy a válság elmúltával, amennyiben a folyóirat-támogatások is beindulnak, olvasóink újra nyomtatott formájában is kezükbe vehetik a lapot.

>>>

Beszarni könnyű, de jól összecsinálni magad, na arra nem mindenki képes. Elengeded, had folyjék, aztán lesz ami lesz. Ehhez nem kell tudomány. Csurog a combon, csurog a térden, egy kicsi a bokára, egy kicsi a szőnyegre, ahogy esik, úgy tottyan. De ahhoz, hogy csupa szar legyen minden körülötted, azt már nem tudja bárki jöttment szarógalamb. Technika, rátermettség, elhivatottság és egészséges öntudat. Ezek szükségeltetnek egy tisztességes beszaráshoz. […]

>>>

Meyerbeer – Luther segedelmével
2017.11.18 - tiszatáj

A HUGENOTTÁK AZ ERKEL SZÍNHÁZBAN

Biztos alapos oka van annak, hogy A hugenottákat vagy 86 éve nem játszották Magyarországon. Persze tudjuk, hogy a vallásos tematika jó 50 évig nem volt népszerű errefelé, meg a stílus sem. Francia nagyopera, sok szólistával, nagy kórussal, balettel, dög nehéz főszerepekkel, de azért mégis. Különös, hogy egyetlen szopránban, tenorban, karmesterben, rendezőben sem volt meg az a mérhetetlen becsvágy, mely különösen a színpadi előadó-művészetben oly fontos hatóerő. Például Rossini Mózesét színrevitték, igaz, nem a francia, hanem a csillapított, olasz változatát.

De most adódott az alkalom, a reformáció 500. évfordulója, és Luther Meyerbeerhez segített bennünket. A nagyopera nagyszabású kiállításban, jelentős húzásokkal, de azért formáját megtartva, méltón került elénk. Tekinthetjük újrabemutatónak, hisz aligha akad néző, akinek az 1931-es produkcióról értékelhető élménye van. Nota bene az Erkel Színház előterében nagyon is értékelhető, mégpedig nagyra értékelhető fénykép-összeállítást láthattunk a szerző, és néhány másik, kevésbé játszott francia darab magyarországi karrierjéről. El is kel a látnivaló a két hosszú szünetre, az eredetileg ötfelvonásos darabot három részben adják.

Szikora János rutinos operarendező, és ezúttal főképp a rutinjából dolgozott. Már-már a mű 1836-os bemutatójának stílusában. Horesnyi Balázs is engedelmesen elfogadta, hogy az Erkel színpadának nincs mélysége. Jókora, aprólékosan megfestett kastélyfalakat enged le a zsinórpadlásról. Ezt egészíti ki néhány úgy kétember-magas szóépítmény, melyek a darabhoz kapcsolódnak. Az persze furcsa, hogy először két ókori istenség, BACCHUS és AMOR nevét látjuk, utána viszont magyar szavakat: a REMÉNY-t ugyanabból az anyagból könnyen lehet alakítani MERÉNY-nyé. Ha egyszer a jövőben külhoni vendégénekes jön a darabba, őt sem fogja zavarni, hogy magyar szavakon át kell néha sétálgatnia. Szikora már az elején sikerrel lebeszél bennünket arról, hogy izgalmas, vitára ingerlő, fölkavaró színpadi megoldásokat várjunk. A jelmezek szokatlanul gazdagon díszítettek, mutatósak, (Kovács Yvette Alinda sem a képzeletével, sem a szövetekkel nem spórolt) mindenki jó helyen jön be, és megy ki, az alapvető interakciók érthetőek. A záróképre azért a rendező kitalál valamit, felénk dől le az utolsó szó az IRGALOM és építőkockáira esik szét. De ebben az otthonos színi környezetben a néző elandalodik. Persze ebben nagy szerepük van az énekeseknek, akiknek többsége meglepően ügyesen a mozog a francia bel canto világában.

A második felvonás végén az ember elmereng, hogy vajon tényleg Valois Margit-e a darab legjobban megírt szerepe, vagy csak alakítója magasodik ki a mezőnyből. Kolonits Klára az a különös tehetségű énekes, aki nemcsak Lucia, Elvira, Szilágyi Erzsébet vagy Melinda szerepét énekli el szépen, kifejezően, bensőségesen, hanem az az érzése a hallgatónak, hogy mindig személyesen hozzá szól, vele akar közölni valami titkosat, őt szórakoztatja. Kolonits az utóbbi években páratlanul nagy sikereket arat. A nagyszerű teljesítményen túl ebben döntő szerepe van, annak hogy a publikum megérzi ezt a közvetlenséget. Korszerűen avítt énekes. Tökéletes technikai vértezetben lép elénk, virtuozitása elkápráztat, a XIX. századi publikum is lelkesen hallgatná. Ugyanakkor elképedve nézné, ahogy a szép fiatal hugenottával incselkedik, ahogy rövid színpadi életében is izgalmas portrét ad a női lélek ellentmondásairól.

Boncsér Gergely derekasan helyt állt mellette a tenornyűvő szólamban. Mindvégig biztonságosan, fényes tónusban, a darab második felében hatásosan énekelt. Raoul végletes lobogása azonban mind jelenlétéből, mind hangadásából hiányzik, és a királynő franciásan pikáns flörtjével sem tudott mit kezdeni. Igaz, esetlensége itt figurateremtő erővé vált.

Hogy ez a fölvillanyzó jelenet (amelyben minden valamirevaló néző fölcsillanó szemmel hajol előre a székében) inkább egyéni művészpartizán-akció, semmint kidolgozott rendezői lelemény, az a második szereposztásban derült ki. Rőser Orsolya Hajnalka alig valamit mutatott meg a királynő ambivalens érzelmeiből – miközben simogatóan énekelt. Szopránja nagyjából a háromvonalas C-ig terjedő tartományban meleg fénnyel szól. A C fölötti hangok is nagy biztonsággal, ám operettszubrettes színben szólalnak meg.

Hatásosan éli meg Raoul, a fiatal hugenotta szerepét László Boldizsár. Ezúttal csak azt nem éreztem teljesen meggyőzőnek – hogy belehal. Különösen nyitó áriája szólt olvadóan, hajlékonyan. Kollégájához hasonlóan több biztos, magas C-t énekelt. Néhány efölötti hangot is megütött, ám az erre a tartományra kikevert fejhangos tónusa nem meggyőző. Még akkor sem, ha a XIX. század Raouljai valami nagyon hasonló megoldást alkalmazhattak.

Érdekes, hogy az ambitus másik végén Bretz Gábor mennyire elragad – épp a ridegségével! Marcel elvhűsége, rendíthetetlensége aggasztó. Ez a talpig becsületes harcos aggály nélkül adja ki informátorát: ettől a lánytól tudom, hogy összeesküvés készül! Ugyanakkor az idősödő férfi, akinek egyenessége a tragédiához vezet, szinte könnyes emelkedettséggel válik a szerelmesek eskető papjává. A hang nemes színe magától értődően lesz egy Istenben mélyen hívő ember metaforájává. Viszont némi öregítés, ősz melír, néhány ránc nem ártott volna neki. Gábor Gézát sajnos csak videofelvételről hallottam. Amennyivel neki világosabb a haja, annyival sötétebb a hangja. Ő nem az alak nobilitását, hanem vadságát hangsúlyozza. Az ő Marcelje veszélyes alak, amitől nyomban változik a drámai szituációk tétje.

Valentine-ról többször elmondják a darabban milyen gyönyörű és elragadó. Létay Kiss Gabriella ennek a kívánalomnak kevéssé felelt meg. Kissé fojtott, sötét tónusú szopránja inkább befelé forduló, önmarcangoló nők felidézésére alkalmas. A sugárzó, szerelmeséért vallását is föladó ifjú lányt inkább Kriszta Kinga képviseli. Telt, gömbölyű hangja mindig melegséget áraszt, valahányszor megszólal.

A darab első felvonásában kizárólag férfiszólisták és a férfikar jutnak szóhoz. Az egyetlen női hang, Urbain, a királynő apródja, mezzo – de férfi, legalábbis fiú. A második felvonás első felében viszont a női kórust női hangokkal állítja szembe a szerző, igaz egyik közülük az említett apród. Csak a felvonás közepén érkezik Raoul A genderproblémákat felvető hőst pajkosan, érzelmekkel, játékossággal telve szólaltatta meg Balga Gabriella. A másik szereposztásban Heiter Melinda is jól énekelt csak kevesebb töltéssel.

A baritonistákat nem halmozta el kegyeivel a komponista: sok recitativo, kevés dallam, semmi igazi ária. Mindazonáltal az énekesek sem kényeztettek el bennünket. A két makói származású Saint Bris közül Busa Tamás 60 fölött jár. Az évek a hangján is nyomot hagytak, nem mindig a legszebb fényben szól, bizonyos állásokat kissé kiabálva szólaltat meg. A vokális problémák azonban a karaktert erősítették: ilyen egy kérlelhetetlen, minduntalan fölfortyanó, bigott öregúr.

A kórus és a zenekar szépen teljesített. Oliver von Dohnányi széles ecsetvonásokkal szólaltatta meg a partitúrát. Méltóságosabbnak, komolyabbnak láttatja ezt a muzsikát, mint amilyen valójában, sokszor kevéssé kegyes a szólistáival, azaz hangos. Amikor Meyerbeer háromszor megismétli egy-egy dallamát vagy ötletét, azt próbálja nem az invenció korlátjaként, hanem alkotói koncepcióként eladni. Az együttesek és a kórusjelenetek szólaltak meg leghatásosabban.

A premier egyébként a sztrájk árnyékában zajlott. Állítólag az előadás kezdete előtt nem sokkal sikerült megegyezni a szakszervezetekkel. A direktor – akit időközben 5 évre újraválasztottak – a nyitány előtt színpadra is lépett, maga jelentette be a hírt. A protestánsok fekete jelmezét viselte. Reméljük nem követi a darab példáját, és ő nem mészárolja le fehérruhás ellenlábasait.

A hugenották magyar színpadon soha nem fogja elérni egy jó Donizetti vagy Bellini hatását. De 85 évente azért meg lehet nézni egyszer-kétszer.

Márok Tamás

 

Giacomo Meyerbeer: A hugenották

Opera három részben, öt felvonásban, francia nyelven, magyar és angol felirattal

VAL_2394_resize VAL_3832_resize VAL_3698_resize VAL_3539_resize VAL_3086_resize VAL_2946_resize VAL_2904_resize VAL_2735_resize
Első szereposztás (fotó: Berecz Valter)
hugenottak1_foto_nagy_attila hugenottak2_foto_nagy_attila hugenottak3_foto_nagy_attila hugenottak4_foto_nagy_attila hugenottak5_foto_nagy_attila
Második szereposztás (fotó: Nagy Attila)

Címke: , , , ,
2020.04.05 - tiszatáj

A PLATFORM
Színdarabnak készült, Galder Gaztelu-Urrutia azonban 2 év alatt felturbózta az alapanyagot és filmmé gyúrta át. Nem váltja meg a világot a Netflixen kikötő A platform, jobbára serényen illeszkedik a kortárs spanyol zsánerfilmek sorába, horror-és suspense-elemekkel tűzdelt társadalombírálata viszont nagyrészt jól működik… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.04.03 - tiszatáj

BATYKÓ RÓBERT: RHOMBUS HEAD
Batykó konzekvensen épülő festészeti életművében nemrég új lépcsőfokot jelentettek a képein megjelenő enigmatikus képterek és rejtélyes kompozíciók. Legújabb képein – amiket a Rhombus Head sorozatban láthatunk – is továbbviszi poszt-digitális festészeti gyakorlatát: amíg eddigi sorozataiban a virtuális valóságban fellelhető képi formák festészeti újrafogalmazásán dolgozott, új művei már határozottan az ábrázolhatóság kérdéseit feszegetik… – IGOR SPLIT KRITIKÁJA

>>>
2020.04.03 - tiszatáj

KORMÁNYOS ÁKOS AJÁNLÓJA

Ligeti György: Viola Sonata
Brácsa: Daniele Colombo
A borítókép Hans Hofmann festménye

>>>
2020.04.01 - tiszatáj

RÁCZ LAJOS BESZÉLGETÉSE
KONRÁD GYÖRGGYEL 
…a merészebbek fél lábbal kívül voltak a rendszeren, de fél lábbal belül. Nekem viszont az egyik lábam sem volt benn. Úgyhogy amikor a Csoóri Sanyi először próbálkozott a Hitel megalapításával, mondtam neki, ezt soha nem fogjátok megkapni, majd adnak helyette valami kockacukrot. Legalább állítsatok össze egy számot, és azt tegyétek le a Széchenyi Könyvtárban, hogy legyen valami kézzelfogható. Mondtam Sanyinak, hogy a legjobb az volna, ha szamizdatban megcsinálnátok, de erre nem vállalkozott.

>>>
2020.04.01 - tiszatáj

Tisztelt Olvasóink, Szerzőink!

Tekintettel a járványügyi veszélyhelyzetre, a Tiszatáj szerkesztősége úgy döntött, hogy áprilistól a Tiszatáj folyóiratot kizárólag digitálisan teszi elérhetővé az érdeklődők számára. Bízunk benne, hogy a válság elmúltával, amennyiben a folyóirat-támogatások is beindulnak, olvasóink újra nyomtatott formájában is kezükbe vehetik a lapot.

>>>
2020.03.31 - tiszatáj

LAUDÁCIÓ GERGELY ÁGNES TISZATÁJ-DÍJÁHOZ
Gergely Ágnes 1989-ben közölte a Péter-Pál után című versét a Tiszatájban, vagyis 31 éve rendszeres szerzője a lapnak. Több olyan darabot is közölt a folyóiratban, amelyre a szakma is felfigyelt. Legutóbb például a szintén Tiszatáj-díjas Sándor Iván írt 12 pontból álló kommentárt Az utolsó pillanat című költeményéről, amely a folyóirat 2017/10-es számában jelent meg. A vers azért is jelentős esemény a Tiszatáj számára, mert Gergely egyrészt tanúként szólal meg, Nagy Imre nem pusztán metaforikus alak a költeményében… – ORCSIK ROLAND LAUDÁCIÓJA

>>>
2020.03.30 - tiszatáj

Hogy egy olyannyira világgal-foglalkozó költő aktualitásáról beszélünk (hirtelen?), amilyen fokig e kritérium Szabó Lőrincnek legalább három kötetére illhet, vajon az így vizsgált líra megnövéséről az időben, vagy az idők „jelleges változásáról” (globali­zá­ciós és egyéb napjainkat tekintve: romlásáról) szól-e?
Válaszunkat előrevetítve: globálisan sem-sem, beállt korunkat (kinek-kinek tetszé­sére bízzuk, az idő készülődését tekintve huszonvalahány évet, netán tizenegy, tíz stb. évet számol-e így), a már valóban tagadhatatlan, múlandónak nem remélhető jellegeket tekintvén igencsak, igen-igen […]

>>>
2020.03.29 - tiszatáj

TERÉZIA MORA: SZERELMES UFÓK
A tíz elbeszélést felsorakoztató Szerelmes ufók mérföldkőnek tekinthető a leginkább regényeivel (el)ismertté vált Terézia Mora pályáján: novellákkal kezdte pályafutását, s immáron kanonizált szépíróként visszatért alkotói origójának műfajához. Az összehasonlítás apropója így adott, sőt egyenesen kikerülhetetlen. Az eltelt tizenhét év eredménye pedig az írói kibontakozás vonatkozásában – Mora történeteivel és hőseivel ellentétben – egyértelműen optimizmusra ad okot… – HAJNAL ZSOLT KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő