04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
 TiszaLINE Szalon

04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Mágikus szocrealizmus
2017.11.16 - tiszatáj

GABRIEL GARCÍA MÁRQUEZ: UTAZÁS KELET-EURÓPÁBAN

Pusztán csak hatvan évet kellett arra várni, hogy Márquez 1957-es útirajza magyar nyelven is hozzáférhetővé váljék. Ez azonban most kivételesen nem a szokásos magyar „megkésettség” toposz újabb alakváltozata, a csúszást politikai okok indokolják. A kolumbiai író flörtjei a „létező szocializmus” útvesztőivel.

Gabriel García Márquez bédekkerének 1957-es megjelenése óta a volt szocialista tömb politikai rendszerei összeomlottak, ami óhatatlanul magában hordozza azt is, hogy az Utazás Kelet-Európában című könyvet kortárs nézőpontból, egyfajta utólagos pozícióból szemléljük. Amikor munkájának első lapjain a neves kolumbiai szerző azzal próbálja ironikusan enyhíteni a vasfüggöny brutalitását, hogy lám-lám, az nem is vasból van, az hozzávetőlegesen annyira bizarr, mint a Nyugati övezet című 1951-es magyar propagandafilm. Utóbbiban egyes szereplők Nyugat-Berlinből a kapitalista terror elől menekülnek a szabadság földjére, keletre, hogy aztán a film protagonistája, Somlay Artúr pár hónappal később barátai internálása miatti öngyilkosságával mutassa meg, mi is az a keleti szép új világ. Márquez ugyanakkor képes arra, hogy ideáinak a valósággal való szembesítésekor folyamatosan felülvizsgálja álláspontját, és szocialistaként (vagy legalábbis: baloldaliként) kritikával illesse a kelet-európai politikai rendszereket. Márquez nem naiv George Bernard Shaw, akinek látását a Patyomkin-falvak szimulákruma elvakítja. Nem szabad azonban elfelednünk, hogy a könyv megírása idején még nem létezett a berlini fal (azt csak 1961 augusztusától kezdték építeni), ahogyan azt sem, hogy a magyar forradalom leverése dacára a „népi demokrácia” eszméje, ahogyan azt Kelet-Európában elképzelték, az ötvenes évek végén még korántsem volt annyira lejáratódva, mint hatvan évvel később, ezért Márquez perspektívája is eltérő volt.

Ezt azért szükséges nyomatékosan hangsúlyozni, mivel a magyar recepció egynémelyike az Utazás Kelet-Európában című könyvet „unalmassága” és „közhelyszerűsége” miatt kárhoztatja. Ó, hát persze, utólagos pozícióból rendkívül könnyű bölcsnek és tájékozottnak mutatkozni, csakhogy a szerzőnek nem lehetett meg az az időbeli távolsága és történelmi tapasztalata, amellyel mi rendelkezünk. Neki nem az úgynevezett (csúnya szó következik:) „posztszocialista” korszak felől kellett kifejtenie véleményét, hanem az eseményekkel szinkrón módon. Analógiaként hozható fel Fejtő Ferenc A népi demokráciák történetére fókuszáló, oldalszámát tekintve is grandiózus könyve, amely minden kritikai éleslátása ellenére is láthatóan hisz a szocializmus megreformálhatóságában. Ezért amikor a magyar kritika evidens tételek megfogalmazásával vádolja Márquezt, elmulasztja emlékeztetni magát arra, hogy ezek az „evidenciák” 1957-ben még baromira nem voltak magától értetődőek, hanem utólagos nézőpontból váltak úgyszólván evidenciákká. Sőt: a Nobel-díjas író tisztánlátását éppen az a tény, hogy akkori alternatív véleménye banálissá vált, dicséri, ráadásul úgy, hogy baloldali aktivistaként a „baráti országokról” alkotott mágikus ideáit kellett személyes tapasztalatok alapján revideálnia.

A baráti országok, ahová Márquez 1957-ben ellátogatott, közelebbről Kelet-Németországot (nevezhetjük NDK-nak is), Lengyelországot, Csehszlovákiát, a Szovjetuniót, végül pedig Magyarországot jelentik. Az Utazás Kelet-Európában nehezen besorolható műfajú alkotás, többféle szövegtípust foglal magában, melyek fluktuálva váltakoztatják egymást. Amíg fővonalakban mindvégig stabilan az útirajz műfaja dominálja a szöveget, addig a Kelet-Berlinről szóló részek inkább a napló kategóriája felé mozdulnak el, a Lengyelországgal és Csehszlovákiával foglalkozó fejezetekben a riport és a szociográfia, a Szovjetunió esetében az eszmetörténeti reflexió erősödik fel, míg a Magyarországgal kapcsolatos fejtegetések inkább a politikai esszé fogalmához sorolhatók. Utóbbi magyarázatul is szolgál arra, hogy miért nem jelenhetett meg a könyv magyar nyelven 1989-ig (bár arra nem ad választ, hogy az elmúlt negyedszázadban miért folytatódott ez a csönd). Nevezetesen azért, mert az 1956-os forradalmat követő évben ideiglenesen hazánkban állomásozó Márquez eléggé leszedi a keresztvizet Kádár János ötvenhatos pálfordulásáról (vagyis arról, hogy a forradalmi kormány tagjaként november 4-e után szembefordult Nagy Imrével), és nyíltan politikai leszámolással vádolja őt. Attól eltekintve, hogy a magyar kiadás szerkesztői a latin-amerikai író tévedéseit (Kisújszállás és Újpest összekeverése, Újpest és Budapest 170 kilométerben meghatározott távolsága) gyakori felkiáltójelezéssel fölöslegesen erősítették fel, a szerző helyzetértékelése a jelenleg kanonikus történettudományi álláspontokkal meglepően egybevág, vagy másként fogalmazva, ma is megállja a helyét. Nem egészen világos azonban, hogy a szerkesztők miért szúrták be a kötetbe utólagosan Márqueznek azt az 1958-as, Nagy Imre kivégzését követő karcolatát, amely ilyenformán megbontja az útinaplószerű formát és az egyidejű reflexiót.

Az Utazás Kelet-Európában olvasható „inverz antropológiaként” is. Ahogyan egykoron az európai vagy észak-amerikai etnográfusok és antropológusok tekintetükkel gyarmatosították a „primitívnek” ítélt harmadik világokat, úgy Gabriel García Márquez szavain keresztül az egykori kolonizált úgyszólván visszavág. Ebben az értelemben fordul meg az antropológia klasszikus földrajzi iránya, az antropológia hazatér, maga a kolonizáló misszionárius válik az idegen tekintet prédájává. Márquez könyve az „idegen” és a „saját” fogalmi dichotómiája felől ragadható meg, melyben a saját világ (Kelet-Európa és annak egy bizonyos történelmi periódusa) idegen nézőpontból (egy dél-amerikai író prizmáján keresztül) kerül nagyító alá. Hasonló ez ahhoz, mintha Bronisław Malinowski Balomáját vagy Claude Lévi-Strauss Strukturális antropológiáját az ezen könyvek tárgyát képező, távoli földrészek „törzsei” olvasnák, ahol a gyarmatosító megfigyelő és a gyarmatosított megfigyelt szerepet cserél. Márquez imagológiai meglátásai, amikor a lengyel vallásosságról és építészeti szürkeségről, a csehszlovák polgárosultságról, a Szovjetunió explicit módon is jelzett kafkai abszurditásáról, vagy a kora Kádár-kori magyar vécék feliratáról értekezik, végső soron terepmunka keretében végzett antropológiai leírások. Ily módon a könyv nem csak a Hű De Nagyon Nagy Író kultikus rangja miatt tarthat érdeklődésre számot, hanem ebből a „posztkoloniális” perspektívából az önreprezentációk és a résztvevő megfigyelés különbségei is ütköztethetővé válnak.

Gerencsér Péter

 

 

3716808_5Gabriel García Márquez: Utazás Kelet-Európában

Fordította: Székács Vera – Scholz László

Budapest, Magvető, 2017

176 oldal, 3290 Ft

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2021.04.21 - tiszatáj

TVERDOTA GYÖRGY: HAGYOMÁNY ÉS LELEMÉNY
Kiemelkedően fontos tanulmánykötet jelent meg éppen két éve. Nagy időhatárokat fog egybe, harminc év terméséből állt össze. Az esetleges rossz nyelvek igyekezetét állítsuk meg rögtön. A gyűjtemény nem egy egyébként létező – tipikus – igyekezet terméke, hogy egy szerzőnek legyen sok év után, akár régi szövegekből is, újból egy kötete. Az egész itt lényegesen nagyobbat ad ki, mint az egyes tanulmányok sejtetnék… – SZÉCHENYI ÁGNES KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.17 - tiszatáj

THE FATHER 
Mielőtt bárki kedvét szegné az esetleges teatralitás, nyugodtak lehetünk: Zeller színdarab-adaptációja nemcsak a formai gyerekbetegségektől szabadul meg, hanem egy tematikai irányzat kurrens csúcsdarabjává is avanzsál… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.16 - tiszatáj

Székely Örs szerény költő, még nincs Wikipédia-szócikke se, de pár adat összegyűjthető róla. 1992. május 7-én született Kolozsváron. Brassóban zeneiskolában tanult, majd a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar-német tanári alapszakos hallgatója volt, a mesterképzést viszont már az ELTÉ-n végezte esztétikán. Jelenleg a doktori disszertációját írja. Tanulmányai mellett volt kántor, alkalmi tudósító vagy service desk agent, ez utóbbi akármit is jelentsen… – BÍRÓ-BALOGH TAMÁS LAUDÁCIÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.15 - tiszatáj

SYPORCA WHANDAL: VÁKUUM CÍMŰ TÁNC- ÉS PERFORMANCE FOTÓI KAPCSÁN
A szavak elmerültek benne… A bennfentes (mégis független) nézőpontok koncentrált köröket, spirális érzeteket gerjesztettek… A mozdulatok fázisai befelé szakadtak, tér-tágító gondolatokat teremtettek, változatosan és visszatérően sokszorozták önmagukat…

Tovább olvasom >>>
2021.04.15 - tiszatáj

SUSANNA CLARKE: PIRANESI
A regényben megjelenő belső és intertextuális utalások valójában már Piranesi nevében benne rejlenek. Nemcsak a Másik neve válik beszédessé, hanem a narrátoráé is, hiszen utal Giovanni Battista Piranesire, egy olasz építészre, rajzművészre, akinek rajzai hasonlóak a Clarke által megálmodott Csarnokokhoz, mindez pedig egy újabb külső referencia lehet az olvasók számára a kötet mélyebb megismeréséhez, értelmezéséhez… – BORBÍRÓ ALETTA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.14 - tiszatáj

DRY CLEANING: NEW LONG LEG
Kötelességemnek érzem azzal kezdeni, hogy annak, amit az angol Dry Cleaning zenekar csinál, tulajdonképpen nem kellene működnie – nem is úgy működik, ahogy a mezei zenehallgató azt megszokhatta kedvenc A- vagy épp Zs-listás Spotify-előadóitól. A londoni banda áprilisban megjelent debütáló albuma, a New Long Leg éppen azért érdekes annyira, mert az egyre görcsösebb pózokba merevedő gitározós-éneklős zenekarok világában egyszerre zavar össze, villanyoz fel, érint meg, és gondolkodtat el arról, milyen is a lesújtó mindennapok felemelő popzenéje 2021-ben… – NAGY AMBRUS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.12 - tiszatáj

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

Tovább olvasom >>>
2021.04.10 - tiszatáj

KARINTHY GÁBOR ÖSSZEGYŰJTÖTT VERSEI
Ha az olvasó egy olyan költő kötetét veszi a kezébe, amelyik harminc-negyven évvel ezelőtt bizonyos újdonsággal és máig érvényes hatással volt rá, akkor kétféle szempont érvényesül a versek olvasása közben. A félelem vagy csak óvatosság, hogy ennyi idő elteltével vajon ugyanazt az elragadtatást, ugyanazokat az érzelmeket éli újra át, vagy pedig a szöveg már nem talál benne olyan mély visszhangra, az irodalmi köznyelv, az olvasók ízlése megváltozott, és a relevancia helyett inkább irodalomtörténeti meghatározásra kényszerül… – SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő