Nagy Zopán: Reflexió, montázs
TRICEPS – LANTOS LÁSZLÓ SEMMIKOR CÍMŰ KÖNYVE NYOMÁN
Kirepülhetnének…
A remények.
A reményekbe költözött konok gondok.
A belső monológokban (rétegződve) rezonálók:
A holnaputáni tegnapok.
A tegnapelőtti holnapok.
Együtt…
Árnyas olvasó! – Íme, a szerző.
Vele-vele hová-nézni,
a föld alatt űr-repülni, füst-merülni:
Mersz-e?
[…]
TRICEPS – LANTOS LÁSZLÓ SEMMIKOR CÍMŰ KÖNYVE NYOMÁN
Bada Dada Alapítvány
Budapest, 2017
Kirepülhetnének…
A remények.
A reményekbe költözött konok gondok.
A belső monológokban (rétegződve) rezonálók:
A holnaputáni tegnapok.
A tegnapelőtti holnapok.
Együtt…
Árnyas olvasó! – Íme, a szerző.
Vele-vele hová-nézni,
a föld alatt űr-repülni, füst-merülni:
Mersz-e?
Krk-fészelni
(kvííz – please – kvííz),
rím-pongozni,
Yugo-vinjak átíratott
lezúz-húzni
(kín-rémekkel) IRNI:
Mersz-e?
Az éhezőművész: Kafka 11 fiát már megette,
a képzelet befőttjei (v)előre megérettek benne,
az ész vitorlái régen kibomlottak megette…
*
Kedves barátom!
Amíg Te: sanyargatva meditáltál,
az undor-gonddal 40 napig el-vitáztál:
’95-ben, a Semmikor-ban, addig én éppen
(a „Skizológiát” írva) az alföldi pusztában,
a Kishajó nevű Korcs mában:
éber álomban, egy fekete kavicsot néztem…
Kavicshoz, fához mindig is beszéltem,
de ki nem? Akkoriban sétáltattam képzelődve, kéken:
a fél-vad, fekete kecskét (Nemes Edét).
Őt később, a hátsó szomszédék megmérgezék…
Edét a Korcs ma mellé kötöttem, mert imádta
a zsenge diófa fanyar, kesernyés-saláta
(nagyobb dózisban mérgező) levelét,
amíg én bent: a Z. keserűk kábító üzenetét…
*
Át-írás-ok
(intermezzo):
Minden: ki van…
Minden
(ki)
van
tálalva
(van)
Minden
– –
Ma: egyetlen érdem-
leges megfigyelést se tettem (…)
hacsak ez nem:
(egy) megfigyelés
– –
Rács, rács, rácsodálkozás…
Egy
aszkéta nyugalmát
igen
(is)
megzavarhatja
egy
vízhordó lány
(is)
Igen!
Egy
bölcs
teste
(időnként):
fadoboz
agya szilvalekvár
lelke ördögszekér
– –
Katartikus szerkezetben:
véres tragédiát
komolytalanul
torz bohóc ad elő
aki az űr felé
sántítva vonszol egy
röhögő idegent:
a halált…
Miközben okos barát
bólint (okos) miközben
az újjászületés:
boldog fény-
mozaik…
*
Az „undor-grund” nagymestere:
beléd-kóstol, s oldódik az agy-vegyszere…
Vele immár Bak-sörözni,
elméletet többszörözni,
árnyékával karatézni,
filozófus-matinézni,
Opálosan elrévedni,
meditatív WC-t nézni
(merdre, merdre, merdre…):
Mersz-e? – MERSZ-e? – Mersz-e?
. . . . .