Egy kupac kufli a mozikban

Az elhagyatott rét, ahol mindenki szívesen hemperegne. Éppen egy ilyen réten élnek a kuflik. Igen, kuflik. Túl az első kifli-kukac-zokni-pöttyös-csíkos rácsodálkozáson, viszonylag könnyű lesz a barátkozás. Habár se nem bogyók, se nem babócák ők, és nem is túl tanulságos a ténykedésük, cserébe viszont a felolvasó – hallótávolságban lévő – felnőtt sem akar eret vágni magán a csemeték szórakozása közben. Szülők kesztyűmesét, nagytesók Teletubbiekat, Agymanókat is rokoníthatnak velük, az ovisok pedig feltétel nélkül szerethetik a fura, mégis hétköznapian ismerős figurákat.

A film többször felhívja önmaga megrajzoltságára a figyelmet: a képi önreflexió gyakran tartogat a nézővel összekacsintós, mókás motívumokat, nagyon érdekesek például a szereplők zsírkrétás körvonalait felnagyító közelik.

Az elhagyatott rét láthatatlanná válásakor a „kiradírozós” animáció mintha szándékosan a paint amatőrségén ironizálna. A ködbe borult rét azonban jóval részletgazdagabbá válhatott az először 2013-ban megjelent képeskönyv grafikai megoldásainál. A kotyogós kávéfőzővel bajlódó, ébredező felhők jelenetei, és Bélabá álma könyvillusztrációkként nem is jöttek létre, viszont filmen nagyon jól mutatnak.

A kuflik a hóban epizód egyfajta rejtett, művészi kritikát is megfogalmaz, persze a maga hanyagul mókás módján. A varangy számon kéri a kuflik jó ízlését, mikor azok összetévesztik kupacukat a békák alkotta hóteknőssel. Valószínűleg a könyvillusztrációhoz képest megmozdított kép teszi valóban érzékelhetővé a művészi eredetiség és a giccsesen egyszerű, és közönségét könnyebben rabul ejtő látványok közötti különbséget. Dániel András kufli-rajzaitól az egyszeri szülő nem ájul el rögtön. Kihívás lehetőséget adni egy mesének, ha az első ránézésre – eredetiség ide vagy oda – nem szép.

A premier előtti beszélgetésen Scherer Péter lelkes (a lábascsigát és társait éltető), mesélése közben az egyik molinóra mutat:

• Az ki is, András?
• Az két nyuszi.

A vicces közjáték mutatja, a befogadónak dolga van ezekkel a szereplőkkel. Nem adják magukat könnyen, de annál inkább az ember szívéhez nőnek. Dániel András stílusa szubkultúrát teremtett a kuflik szellemesen laza világával, hiszen nem elég ránézni a karakterekre ahhoz, hogy értsük őket.

Mindemellett vállaltan igaziak is: a háttérszereplők sem átallanak magas hangfekvésben sipítozni már az első adandó árvíz miatt.

A kicsi lány, Pofánka, függetlenül minden cuki kedvességétől, olykor bizony nagyon is irigy. Főleg, ha saját szorgalma is mellékessé válik Fityirc kolléga innovatív jelmezével szemben, amit a nyáron megrendezett szilveszteri versenyre készít.

A szerencsét, tehetséget tényleg nehéz megbocsátani. Hasonló ez a szerző önmaga szórakoztatására létrehozott mellékszálához, amivel Dániel András a képeskönyvek bugyuta világába belefásult szülők százainak dobott mentőövet. Művészien betöltött kereskedelmi hiány.

A Kuflik-képeskönyvek legnagyobb találmánya a párhuzamos történet, amely a háttér benépesítését szolgáló szereplők szövegbuborékaiból áll össze. Sajnos a filmből kimaradt ez a szál, talán mert a filmes médium elterelte volna a figyelmet a meséről. Ha a közbevetéseknek a film hangot adna, a mellékszereplők az előtér részeivé válnának, míg papíron éppen mellékességük hordozza a komikumot.

A film erőssége a látványban rejlik, amivel remekül élt is a KEDD animációs stúdiója. Olyannyira részletesek lettek a hétperces kisfilmek, hogy a kicsit több mint egyórás moziba fűzött mozgóképi változatok teljes összpontosítást követelnek.

Az első három rész után, mikor a fent említett Bélabá bújócskázás közben fának tettetve magát elalszik, s mint nem igazi növény elégedett horkolásba fog, komoly erőt kellett vennem magamon, nehogy csatlakozzam. Félreértés ne essen, Bélabá teljesen hitelesen viselkedett, dédim is sokszor jutott egészen hasonló eredményre játék közben. Amellett viszont kitartok, három rész bőven elég egy ülésre.

A nagy felfordulás című rész intermezzójában a Mohamanyi bejelentette, ő majd a következő ÖT rész után jön… Mire korrigálta magát, teljesen kétségbe estem, hogy elalszom, vagyis behorkolok én is.

Az altató jelleg teljesen jól jön egy képeskönyv esetében és nagyon hálás a sorozat esetében, viszont a tizenegy epizódból megálmodott mozi esetében eléggé büntet.

A mese mellett szólván, ezt a kis közösséget szépen elviszik a hátukon a történetek. Családnak – a maga hétköznapi apa-anya-gyerekek képletben – éppannyira nem nevezhetjük szerveződésüket, mint amennyire az is kérdéses, Hilda és Bélabá akart-e valaha a másiktól egyebet a „séta kedvéért való sétáláson” kívül.

A kuflik egyéniségek, jelenlétük ebben az alternatív családban viszont nem kiegyenlített a filmben. A főcímben állítottakkal ellentétben, Titusz volt a legszürkébb, mert a bölcsészesen fura Fityircre igen gyakran figyelünk. Sőt, még az is feltűnik, ha nincs meg, ellenben Titusz gyakran hiányzik a képből.

Valér a könyvek gyakori szereplője, míg a filmben alig szembetűnő az alakja. Ennek oka lehet az is, hogy a Jó éjszakát, kuflik! mese nem került filmre, ahol éppen ő volt fókuszban „az első kufli űrhajósként”. Talán túl sok főszerepet kapott volna a (tasmán!) ördögi Valér, ha ez az opusz is vászonra kerül.

Véletlen kedvencezésről van szó, vagy esetleg ennek tudatos korrigálásáról? Hiszen a szülő vagy a pedagógus is egyenlően szeret mindenkit, de láthatóan, az illusztrátor vagy a filmrendező sem tehet róla, ha egy kuflit gyakrabban emleget a többinél.

Dávid Detti

A Kufli sorozat eddigi kötetei:

Egy kupac kufli – Sose együnk gombát reggelire
A kuflik és a nagy eső – Az igazi fák sohsem horkolnak
Szerintem mindenki legyen kufli! – Egy zacskó izé Titusznak
Jó éjszakát, kuflik! – A nagy felfordulás
Kuflik a hóban – Brumi óriás lesz
A kuflik és a mohamanyi – Gyűjtsél te is Fityircet!
Kuflik a láthatatlan réten – Hilda kalapja

Egy kupac kufli sorozat a KEDD YouTube csatornáján:

https://www.youtube.com/playlist?list=PLpshJy6oyjM9gsQMNn8mo5GmQdxLbcR_i