Nagy Gáspár: Három megjegyzés: egy válasz (1982)

1982 őszén fölkérték ellen­őrzésre az éppen nyomás előtt álló novemberi szám tördelt levonatát, amit a szerkesz­tő­ség az első sortól az utolsóig a 80 éves Illyés Gyula köszöntésének szentelt. Tóth Dezső és Agárdi Péter sűrű fejcsóválásokkal olvasták az anyagot, de vé­gül csak Nagy Gáspár versét ítéltek kihagyásra. A mű alábbi részlete in­gerelhette a cen­zorokat: „Én együtt látom őket / egy dalban és / egy mondatban”, ami nyilvánvaló utalás volt, az Egy mondat a zsarnokságról című versre, s ez akkor ta­bu­nak számított. Az üres oldalra csak illusztráció került, ami a hozzáértőknek világo­san jelezte, hogy valami nem a szerkesztők eredeti szándéka szerint történt.