04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
02.15.
| Plakátkiállítás a Visegrádi csoport 30. évfordulója alkalmából >>>
 TiszaLINE Szalon

04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

„Életemmé tettem a fotót”
2017.09.15 - tiszatáj

SEBASTIÃO SALGADO FOTÓKIÁLLÍTÁSA A MŰCSARNOKBAN

A brazil származású fotográfus 2004 és 2011 között tett harminc utazása nyomán keletkezett művek egyrészt feltérképezik a „teremtés idejét”, másrészt Salgado célja a Genesis kiállítással a természet szépségének bemutatásán túl, az is, hogy cselekvésre szólít.

Bár én szinte minden fotókiállítással kapcsolatos írásban hitet teszek az intim termes kisméretű, jól áttekinthető kiállítások mellett, most kalapot kell emeljek Salgado műcsarnokbeli mind témájában, mind kivitelezésében nagyméretű, sok képes, soktermes, mondanivalójában is grandiózus kiállítása előtt.

A megrendezés előnye közé tartozik a jól láthatóság, a képek aláírásának komolyan eligazító jellege, ez persze összefügg a művész cseppet sem titkolt céljával, a képekkel való gyönyörködtetésen túl, felvilágosít, tanít, cselekvésre ösztönöz és alaposan tájékoztat.

Sebastião Salgado 1944-ben született, Brazíliában, kisgyermekkorát még a piacgazdaság előtti időszakban, a hatalmas esőerdők árnyékában, természet közeli, főleg állattenyésztéssel foglalkozó családja körében élte. Ezt a számára paradicsomi állapotot mélyen őrzi emlékeiben. Sokoldalú képzettsége, széles skálájú élettapasztalata, világnézeti elkötelezettsége tükröződik munkásságában. Jelenleg Párizsban él. Az érdekesség kedvéért megjegyezném, hogy 2014-ben Wim Wenders és Juliano Ribeiro Salgado megrendezte Az élet sója című nagysikerű dokumentumfilmet a művészről.

Két korábbi jelentős projektjében az 1993-as Workers (Munkások), és a 2000-es Migrations (Vándorlás) címűekben elsősorban radikális baloldali nézeteinek megfelelően, az erőltetett gazdasági-társadalmi változások veszteseiről, áldozatairól készít dokumentációt. A Genesis cimű kiállítása a megmentendő természet, az állatvilág és a civilizációtól távoli, nagyon korai társadalmak közösségeiről szól, aggódó, szeretetteljes figyelemmel.

Jó ötletnek tartom és látom, hogy kezd rendszeressé válni, hogy bizonyos fotókiállítások a szerző jobb megismerése és megértése miatt filmvetítésekkel segítik az érdeklődő nézőket. Itt egy amerikai előadáson készült kisfilm szolgál erre. Feltétlenül érdemes megnézni, ha jobban akarjuk magát a kiállítást érteni.

Fel kell készülni, hogy sok idő és figyelem kell ahhoz, hogy a teljes anyagot, de legalábbis a nagy részét, befogadjuk, mind fotóművészeti különlegességét élvezzük, mind a bolygóval kapcsolatos érzékenységünket és tenni akarásunkat mozgósítani tudjuk. A témákat, a kiállítás-tervező Lélia Wanick Salgado, aki a művész felesége, társa, értő módon tagolta. Öt nagy csoport szerint látható a kiállítás: Déli Félteke, Természeti Szentélyek, Afrika, Északi Terek és Amazónia és Pantanal. A földrajzi egységenkénti teremmegoszlások segítenek a hatalmas anyagon belül az eligazodásban, de egyúttal lehetőséget nyújtanak a térbeli távolság ellenére, hogy Salgado művészetével bemutassa a megőrzendő értékek közös vonásait is.

A Jéghegy a Paulet-sziget és a déli Shetland-szigetek között című 2005-ös nagyméretű alkotás vezeti  be a látogatót a kiállítás tematikájába, és adja meg egyúttal alaphangot. Az oly jellemző stílusjegyek, a víz csillámló feketesége, a jéghegy boltíves különleges formája és „sok színű”, szürke-fehérsége,  mint művészi megjelenési forma gyakran visszatér a képeken.  Tagadhatatlan, hogy építészeti-jellegű természeti megnyilvánulások egész sora látható, például, a Fitz Roy-hegy argentin Patagóniában, vagy a Madagaszkáron fotózott Katedrális barlang és a Bazalt orgonasípok, hogy csak néhány példát ragadjak ki. (Meg kell említenem, hogy a fotóművész tanult építészetet, ami nyomott hagyott alkotásai egy részén.)

A Madagaszkáron fotózott Majomkenyérfák című kép akár egy Pérely-faliszőnyeg is lehetne. Az ugyanitt fotózott Propeller fa szinte beleolvad a sziklás háttérbe, vagy az elefántláb kaktusz különlegessége is megragadó.

Ugyanígy varázsol el az állatokról készített csodás fotók hada, Madagaszkáron a Denevérek című kép, a Galapagoson készített Tengeri leguán óriás pikkelyes lábán csillogó fény, a Sanders-sziget pingvinjei és a Madagaszkáron a fán kapaszkodó fehér majmok fekete arcából a kamerába néző szemek látványa. Az afrikai nagyon ritka hegyi gorilla, amiből már csak nyolcszáz példány él.

Minden földrajzi egységnél van néhány egészen megejtő tájkép is, ami ugyanúgy, mint az előzőekben ismertetett képek, témájukkal és különleges látásmódjukkal, valamint a technikai tudás ilyen magas szintjével mozdulatlanságra ítélik a kiállítás látogatóját. A dél-patagóniai jégmező, a Vihar Madagaszkár-szigetén, a Homokpad a Mamboló folyón, az algériai homokdűnék és még folytathatnám.

A témák legizgalmasabbika persze az emberi közösségek fotói. A tettenérés talán itt a legkönnyebb, hogy nemcsak fotótémákat keresett Salgado, de érteni és mélyen megismerni is akarja a még meglévő, a civilizáció által nem befolyásolt csoportok életét és közösségi kapcsolatait. A Hagen-hegy singsing ünnepének sárember előadói, a szűrőt készítő mentawai törzs fiatal tagja,  a jali nők csoportja, akiknek hátán orchidearostokból szőtt szép, színes csíkos táska lóg. Afrikában a dinka népesség égetett tehéntrágyával bekent teste. A tehéntrágya a rovarok ellen véd. Brazíliában a zo’é nép életének bemutatása. És néhány valódi lenyűgöző portré, Az etiópiai Omo Nemzeti Parkban készített női portré, itt élnek a „tányérajkú” nők. A portré, a gyönyörű szomorúszemű fiatal nő fának dönti a fejét, neki a fülét alakították tányérformájúra, kopasz fején díszítő hegek és nyaklánc a nyakában. Ugyancsak portrénak tekinthető Pápua Új-Guinea-ban lefotózott fiatal különleges tekintetű előadóművész.

A leírtaknál sokkal-sokkal több megismerhető mind a természet, mind az emberi társadalom védendő és megőrzendő értékeiből a kiállításon bemutatott 245 kép megtekintésével.

Fürth Éva

 

08-2-311-41 09-2-10976 09-3-9828 09-7-12440 10-2-14196 10-4-7501 11-1-267 04-1-193-69 04-3-291-62 05-1-450-43 05-3-241-67 07-3-192-57a

 

Genesis – Sebastião Salgado fotókiállítása a Műcsarnokban   

A kiállítás szeptember 6-tól – november 12-ig tart nyitva

Kurátor és kiállítástervező: Lélia Wanick Salgado
Kurátorasszisztens: Tulipán Zsuzsanna
Kiállítási grafika: Plavecz Sára
Szöveggondozás: Götz Eszter, Tomka Eszter
Fordítás: Bodóczky Miklós, Sarkady-Hart Krisztina


Címke: , , , , ,
2021.04.15 - tiszatáj

SUSANNA CLARKE: PIRANESI
A regényben megjelenő belső és intertextuális utalások valójában már Piranesi nevében benne rejlenek. Nemcsak a Másik neve válik beszédessé, hanem a narrátoráé is, hiszen utal Giovanni Battista Piranesire, egy olasz építészre, rajzművészre, akinek rajzai hasonlóak a Clarke által megálmodott Csarnokokhoz, mindez pedig egy újabb külső referencia lehet az olvasók számára a kötet mélyebb megismeréséhez, értelmezéséhez… – BORBÍRÓ ALETTA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.14 - tiszatáj

DRY CLEANING: NEW LONG LEG
Kötelességemnek érzem azzal kezdeni, hogy annak, amit az angol Dry Cleaning zenekar csinál, tulajdonképpen nem kellene működnie – nem is úgy működik, ahogy a mezei zenehallgató azt megszokhatta kedvenc A- vagy épp Zs-listás Spotify-előadóitól. A londoni banda áprilisban megjelent debütáló albuma, a New Long Leg éppen azért érdekes annyira, mert az egyre görcsösebb pózokba merevedő gitározós-éneklős zenekarok világában egyszerre zavar össze, villanyoz fel, érint meg, és gondolkodtat el arról, milyen is a lesújtó mindennapok felemelő popzenéje 2021-ben… – NAGY AMBRUS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.12 - tiszatáj

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

Tovább olvasom >>>
2021.04.12 - tiszatáj

VESZELKA ATTILA: A KÖLTŐ, AKI HÜLYE VERSEKET ÍRT
Azt már tudjuk – József Attila révén is –, hogy: Aki költő akar lenni/ pokolra kell annak menni. A „főhősnek” (egyes szám harmadik személyben íródott önéletrajzról beszélünk) is alá kellett szállnia, mert költő akart lenni. És az lett is. Már addig sem volt szokványos az élete, de: „Aztán leszállt az alvilágba, nem sejtve még, hogy további életében tartósan ott is marad”… – JAHODA SÁNDOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.10 - tiszatáj

KARINTHY GÁBOR ÖSSZEGYŰJTÖTT VERSEI
Ha az olvasó egy olyan költő kötetét veszi a kezébe, amelyik harminc-negyven évvel ezelőtt bizonyos újdonsággal és máig érvényes hatással volt rá, akkor kétféle szempont érvényesül a versek olvasása közben. A félelem vagy csak óvatosság, hogy ennyi idő elteltével vajon ugyanazt az elragadtatást, ugyanazokat az érzelmeket éli újra át, vagy pedig a szöveg már nem talál benne olyan mély visszhangra, az irodalmi köznyelv, az olvasók ízlése megváltozott, és a relevancia helyett inkább irodalomtörténeti meghatározásra kényszerül… – SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.06 - tiszatáj

INTERJÚ LACKFI JÁNOSSAL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL 
Lackfi János József Attila-díjas költő és műfordító. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Francia Tanszékének adjunktusa és a kreatív írás program egyik vezető oktatója volt Vörös István mellett. A Hogyan írjunk verset? című könyv szerzője, a karantén-időszakban  indította el a Facebookon a Lackfi Kreatív Írás-kurzusát.

Tovább olvasom >>>
2021.04.04 - tiszatáj

BÁLINT ÁDÁM KÉPZŐMŰVÉSZ FÓLIÓK CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁHOZ
Érzelmek dinamikája a szövetekben. A szövet-szerkezet lélegzetében… Szabad-szövésű arabeszkek!
Bálint Ádám Fóliói, akár az Idők végezetében eltűnt (kvázi) üzenetek, titokzatos lapok, melyek áttetsző hártyái között mikroszkopikus jelen(t)ések is lapulnak… Ezen lapok újra feltárt – és rétegesen átírt rejtjelek, talán (ön)megfejtésre várakozó enigmák, kalligrafikus fragmentumok, avagy, meta-nyelvek érzékenyített mozaik-részletei is lehetnek: egyek az Egyben…

Tovább olvasom >>>
2021.04.02 - tiszatáj

SÜVEGES RITA MELLETTE MINDEN PUSZTA GYOM CÍMŰ TÁRLATA AZ INDA GALÉRIÁBAN
Kék, fehér és fekete képek fogadják az INDA Galéria tárlatát felkereső látogatókat. A bejáratnál egy lesötétített helyiségben rideg kék fény világítja meg Süveges Rita két vásznát, amelyek mintegy sűrítve tartalmazzák a kiállítás tematikáját, és megadják annak alaphangulatát. A mezőgazdaság fenntarthatatlan gyakorlatát és annak társadalmi hatását vizsgáló alkotó ezúttal a monokultúrák és a szélükre szorult „természet” valósághű képével érzékenyíti a látogatót… – TAKÁTS FÁBIÁN KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő