03.09.
| REÖK – Rendőrség – avagy a helyzet egyre hülyébb >>>
03.06.
| Trafó – Artman vol.7. – 20 kép >>>
03.04.
| Grecsó Krisztián Szegeden is bemutatja Verát >>>
02.28.
| Asztali beszélgetések… – Európa | Iszlám és kereszténység? >>>
02.23.
| Pannon Filharmonikusok – Vidovszky 75 >>>
02.22.
| Kötetbemutató – Nagy Zopán: Felhő regény >>>
02.16.
| Deák17 – Gyermekrajzok bőröndökben >>>
02.14.
| Jazz Kocsma – Deres Kornélia Bábhasadás című kötetének bemutatója >>>
02.14.
| Asztali beszélgetések… – Street art, graffiti, szakralitás. A kibékülés terei? >>>
02.07.
| OSZK – Zárul a Corvina Könyvtár budai műhelye című kiállítás >>>
02.18.
| Átadták az Artisjus-díjakat >>>
02.15.
| Imre megnyitotta Bélát, Béla megnyitotta Imrét >>>
02.15.
| Crescendo Nyári Akadémia és Fesztivál 2019 >>>
02.12.
| Takács Zsuzsa az Artisjus Irodalmi Nagydíjasa >>>
02.05.
| Újabb országos toplistára került fel a REÖK >>>
02.01.
| Szegedi Szabadtéri – Sztárok a Titanicon >>>
01.31.
| Marno János Tiszatáj-díjas >>>
01.24.
| Lendület program: három kategóriában várja az Akadémia a fiatal kutatók pályázatait >>>
01.18.
| Újabb sztárfellépők a 39. Budapesti Tavaszi Fesztiválon! >>>
12.18.
| Elhunyt Grendel Lajos >>>

Shrek Tímea, Szakács Réka prózája

Horváth Veronika, Kovács L. Zsolt, Mohai V. Lajos, Németh Zoltán, Olty Péter, Siska Péter, Veszprémi Szilveszter versei

Rácz Lajos beszélgetése Konrád Györggyel

Borsodi L. László, Hajnal Géza, Nagy Csilla tanulmánya

Nádas Ale­xandra festményei

Diákmelléklet: Sebők Melinda Babits Mihályról

>>>

BESZÁMOLÓ A MADRIDI DISNEY-KIÁLLÍTÁSRÓL Disney neve hallatán kinek ne jutna eszébe az a meserengeteg, melyet Mickey egér teremtője és Disneyland megalkotója stúdiójában vászonra ne vitt volna. Az 1923-ban megalapított filmstúdió több mint 600 alkotást tudhat maga mögött. Tekintve, hogy a mozi a huszadik század uralkodó médiuma volt, a mesemondás szerepét […]

>>>

Rendes Fiúk Rt.
2017.09.11 - tiszatáj

REJTŐ JENŐ:
JÁRŐR A SZAHARÁBAN / CSILLAG BÖRTÖN, SZEGED

Gyakorlatilag nincs olyasmi, amit az ember ne lenne hajlandó elkövetni egy combos pénzösszegért. Ez a Csillag Börtön színjátszó társulata által bemutatott Rejtő-adaptáció egyik tanulsága… – JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA

Nem lehet és talán nem is szabad úgy írni egy börtönszínházi előadásról, mint egy kinti, mondjuk így egyszerűen és félrevezetően, szabadszínházi eseményről. Nem csak azért, mert például nem tud(hat)om a játszók/fogvatartottak nevét, és azt is készséggel elhiszem börtönbeli kalauzomnak, hogy jobban is jár így mindenki, kint és bent egyaránt, hanem mert alapvetően más a dolog keretezése, mint amit megszoktunk.

Kár volna hazudni magunknak: a szigorú beléptetési rendszer, a többkörös azonosítás, a különböző rácsok és zárt ajtók előtti és mögötti végtelennek tetsző várakozás, a nézőtársakkal folytatott, a feszültség oldására szolgáló suta poénkodás, ez már mind vastagon része az élménynek. Az előadás előtti-utáni (meg alatti: a színházteremben végig érzem meg látom a vendég civileket és itt élő elítélteket fürkésző és vigyázó tekinteteket) biztonsági protokoll időben tán hosszabb, mint a produkció maga.

Az idő eleve megnyúlik, elvékonyodik, megvetemedik ebben a közegben, a szertartásos be- és kiléptetés pedig nekünk ad lehetőséget arra, hogy eltöprengjünk kint és bent, bűn és büntetés, jó és rossz fogalmán. Egyszerre kicsi és nagy fogalmak ezek, persze, de a börtönben nem először járva színházi előadáson megint úgy éreztem, hogy ott a leghétköznapibb szavak (sőt leginkább azok) mást és máshogy kezdenek jelenteni.

 

rejtodarab 2017 2

 

Az augusztus 30-án délután a Csillagban bemutatott Rejtő-adaptáció, az 1940-ben a Világvárosi regények sorozatának 777. darabjaként megjelent, alig 30 oldalas Járőr a Szaharában mindenestül ideális választás volt a börtön tanintézményét is igazgató rendező részéről. Aki nem rajongja Rejtőt, az is sejtheti, mi körül forog a könnyed, terjedelmes ujjgyakorlat: a főszereplő Puskin Mária Gottfried, „sőt Iván” rosszkor van rossz helyen, ám a végén minden jóra fordul, és a várva várt pénzeső sem marad el. De mitől lesz mindez megfelelő alapanyag egy börtönszínházi előadáshoz?

Az idegenlégió Rejtő által évtizedeken át kikacag(tat)ott, szigorúan hierarchikus rendszere a történet közege, melynek számos eleme erőlködés nélkül, ismerősen simulhat bele egy börtön napi működésébe. Igazi keménylegények feszítenek itt vigyázzban a tűző napon, többük tán a társadalom perifériájáról sodródott bele önhibájából vagy külső kényszer hatására ebbe a különös közösségbe. Közös a cél: a rettegett Gouron őrmester csicskáztatását túlélni, de ha valaki a vonalzóval meghúzott szabályok szerint működő parancsuralmi rendbe az elöljárókról és a körülményekről tudomást sem véve, kétballábasan kacsázik bele, az egyrészt bosszúságot és zavart okoz, másrészt fékevesztett nevetést szül.

Pontosan ezt teszi a nyurga, szemüveges, csupa csetlés-botlás Puskin Mária, ez a „nősténynevű”, ez a „megrögzött civil”, aki gyűrött kalapja alól féloldalasan kisandítva, rendíthetetlen nyugalommal hallgatja őrmestere őrjöngését. A játszó lenyűgöző pontossággal hozza a flegma kívülállót, akiről bár első blikkre azt gondoljuk, hogy ostoba, valójában nagyon is dörzsölt pacák, aki csont nélkül átrázza a többieket. Persze, hogy a pénz mozgatja őt (is): busás örökség üti ugyanis Puskin Mária markát, ha megszerzi a Becsületrendet. Áldozatkész, ám nálánál kissé lassúdadabb észjárású légióstársaival épp ezért megalapítja a Rendes Fiúk Tervkiviteli Rt.-t, melynek fő célja egy kitüntetést érdemlő hőstett elkövetése az alaptőkét jegyző Puskin Mária nevében és javára, hogy aztán az örökség megérkezte után a részvényesek nem épp igazságosan osztozzanak a vagyonon.

 

rejtodarab 2017 1

 

Elárulhatom, hogy nem egy Ocean’s Eleven színvonalú kaland vár ránk az előadás szűk órájában, de azért mindaz, ami egy alacsony költségvetésű előadásban megtörténhet a színpadon, itt megtörténik. A börtönszínház egyben mindig szegényszínház is: a kilenc játszó és börtönbeli segítőik az előadás minden eleméért maguk felelnek, a jelmezek varrásától a franciás zenei világig vagy a festett függönyökön megjelenő helyszínjelzésekig. Az adaptáció is saját munka, ami javarészt követi az eredeti szöveget, ahol meg nem, ott kifejezetten ügyes irányba tér el tőle (a „sivatag rózsájának” színpadra csempészése okosan áthallásos ötlet).

A színházban mindez persze csak külcsín, a lényeg mindig az embertől emberig tartó kapcsolat. És ez a kilenc férfi hibátlan stílus- és ritmusérzékkel, jól érzékelhetően saját szájra, habitusra, alkatra és testre igazítva meséli és játssza el a történetet, ami alig leplezve, de tényleg róluk szól és tőlük-velük lesz élő, fordulatos, szellemes. Mondom még egyszer: az alapanyag és a vele való értő bánásmód eleve kulcs a sikerhez, de az az ösztönös finomság, amivel a színpadon kívüli, többüknek életfogytig tartó mikrovilágnak ki- és beszólnak, igazán erős pillanatokat tud teremteni. Rejtő álarcában az erőszakszervezet minden szereplőjéhez van néhány jól eltalált szavuk vagy gesztusuk, ám leginkább önmagukon képesek nevetni. És ez jó, ez meghökkent, ez felszabadít. Mert ez színház.

Jászay Tamás

 

rejtodarab 2017 rejtodarab 2017 2 rejtodarab 2017 1
Fotó: Bozó Bea, Szegedi Fegyház és Börtön honlapja


Címke: , , , , ,
2019.02.19 - tiszatáj

MÉSZÁROS MARIANNA ÚTJAIM C. KIÁLLÍTÁSA
A spanyol zarándokúton készített tömérdek fotóanyagot rendszerezte és napokra bontva kiválasztott egyet-egyet, hogy grafikusként kedvenc technikájával rézlemezre karcolja vizuális emlékeit. Alkotó minőségében más szemmel használja fényképezőgépe ablakát, merész képkivágásokkal vonja be a nézőt művészetébe. Minden munkája érett technikai tudásról ad számot. A sokszorosító grafikát láthatóan előtérbe helyezi az egyedi képpel szemben… – ALE ILDIKÓ MEGNYITÓJA

>>>
2019.02.19 - tiszatáj

BORSODI L. LÁSZLÓ:
MASZK ÉS SZEREPJÁTÉK
Egy időtálló költői életmű léte dinamikus, folyamatosan dialógusképes, hiszen állandóan megújuló értelmezéseiben létezik, ilyen értelemben soha nem lehet lezárt, befejezett – tartja az irodalomkritika egyik alaptézise. Igaz ez a dinamikus lét Baka István életművére is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy újabb fontos állomásához érkezett a Baka-kritika: Nagy Gábor 2001-es monográfiája után ismét egy szintetizáló jellegű mű látott napvilágot… – NAGY MÁRTA KRITIKÁJA

>>>
2019.02.17 - tiszatáj

DOBÓ KATA FILMJE
A Kölcsönlakással bármilyen kapcsolatot tartó bohózatok közös gondja nem a hihetőség, hanem az, hogy a történet a szükség- és törvényszerű csavarokat, kalamajkákat, félreértéseket és egyebeket miként tudja tálalni. Természetesen érdemes mindazt, amit látunk, a saját tapasztalatainkkal összevetni, a néző ezt rutinszerűen megteszi, de készek vagyunk minden olyasmit nevettetőnek látni, ami mégiscsak szokatlan, mégiscsak olyasmi, amivel nemcsak hogy nem találkoztunk soha, de még elképzelni sem tudjuk… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2019.02.16 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
A tárlat előkészítését egy 2016 márciusában megalakult munkacsoport (Passuth Krisztina, Pataki Gábor, Radák Judit, Boros Lili, Petőcz György és Szabó Noémi részvételével. A kiállítás vezető kurátora Szabó Noémi, a Ferenczy Múzeumi Centrum Művészeti és Muzeológiai Főosztályának vezetője) végezte. A kiállításon visszaköszön a gondos és elmélyült előkészítés, a tárlat az életmű teljességét mutatja meg. Párhuzamosan látható Vajda Lajos felesége, Vajda Júlia festőművész tárlata a Szentendrei Képtárban Mégis legyen kiállítás… címmel […]

>>>
2019.02.16 - tiszatáj

OPERAHÁZI BOHÉMÉLET SZEGEDEN
Elvileg koncertszerű előadásban, gyakorlatilag előadásszerű koncerten turnéztatja a Magyar Állami Operaház Puccini Bohéméletét. A budapesti amúgy alighanem a világ legrégebben futó operaprodukciója, 1937-ben állította színre Nádasdy Kálmán, a díszleteket Oláh Gusztáv, a jelmezeket Márk Tivadar tervezte. A főszerepeket akkor többek között Osváth Júlia, Pataky Kálmán, Losonczy György és Székely Mihály énekelték. Az Operaház vezetői nagyon büszkék erre a produkcióra… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2019.02.11 - tiszatáj

NOVÁK ÉVA KIÁLLÍTÁSÁHOZ
Ébredő kavicsok,
opálos hajnalok,
ismeretlen mantrák,
tarjászkodó macskák…

Optikus álmok,
verses látomások…

Kavics, kő, kőzetek…
Nem bauxit, sem hegyek,
nem sziklák, nem képzelet:
hajnal-pára, álom-varázs,
mozaikok, belső parázs,
meglátás és precizitás…
[…]

>>>
2019.02.11 - tiszatáj

NE ÉRINTS MEG!
Keresve sem találnánk jobb filmet a hazai mozikban épp futó munkák közül a cinema du corps-irányzat demonstrációjához, mint Adina Pintilie tavalyi, a legjobb filmnek járó Arany Medvével honorált szerzői ujjgyakorlatát. A Vasárnap hat órakor és A helyszíni szemle című román klasszikusokkal új csapásirányt mutató direktorhoz rokoni szálakkal nem kötődő fiatal rendezőnő debütje nemcsak a test fizikai tapasztalatát, hanem azon keresztül a bőrhöz, csonthoz, tapintáshoz köthető mentális-érzéki benyomásokat vizsgálja – témafelvetése rögtön csettintést érdemel, kidolgozása azonban rengeteg kívánnivalót hagy maga után… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.02.10 - tiszatáj

PÁSZTOR BÉLA ÉS KÖLTÉSZETE
A magyarrá lett zsidóság rövid, de annál intenzívebb ittléte a magyar nyelvben dokumentálható a leglátványosabban, s ugyanakkor a legláthatatlanabbul. Itt eresztett gyökeret és bontott tobzódón virágot az anyagban, ahonnan fizikai, társadalmi „kiszántása” ellenére oly jeltelenül, de annál át­hatóbban ittélőnek, itt maradt. Nincs még egy olyan nép, amely­nek az irodalmában, vagy leszűkítve a költészetében, ennyi zsidó vett volna részt, s ilyen nívón […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő