06.27.
| Jazz Kocsma – Kele Fodor Ákos A szív vége című könyvének bemutatója >>>
06.14.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Lengyel András Tömörkény-tanulmányok című kötetének bemutatója >>>
06.13.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Színkép, hangkép, összkép című kötet bemutatója >>>
06.12.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Petőcz András A visszaforgatott idő című könyvének bemutatója >>>
06.06.
| Tiszavirág Fesztivál >>>
06.06.
| A koreográfus >>>
06.05.
| Debreczeny György ezen a szép napon című kötetének bemutatója >>>
05.27.
| Irodalmi Karaván vajdasági szerzőkkel >>>
05.30.
| Asztali beszélgetések… – Pilinszky János üzenetei >>>
05.24.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Homo Ludens Project: Humánia >>>
06.03.
| Meghalt Térey János költő, író, drámaíró >>>
05.29.
| Villámgyorsan épül fel az ország legnagyobb színháza >>>
05.25.
| Több cannes-i filmet a Mozinet mutat be a hazai mozikban >>>
05.23.
| Új színház nyílik idén a Szegedi Szabadtérin >>>
05.10.
| Gorajeci műfordítótábor >>>
04.08.
| Önkénteseket vár a Szegedi Szabadtéri >>>
04.02.
| Teljeskörű zeneipari szolgáltatást nyújt a megújult budai tehetségkutató >>>
03.22.
| Az Oscar-díjas Ida és Hidegháború producere is Budapestre jön a Friss Hús fesztiválra >>>
03.16.
| Teljes az év operájának szereposztása >>>
03.14.
| Legéndy Jácint: Földalatti Oltár >>>

Benedek Miklós, Demus Gábor, Fekete Vince, Gál Ferenc, Janáky Marianna, Maklári Judit, Véssey Miklós versei

Géczi János, Nyerges András, Szil Ágnes, Zalán Tibor prózája

Fried István, Kosztrabszky Réka, Sándor Iván tanulmánya

Dömötör Mihály Kereszt parafrázisok című kiállítása

>>>

AZ SZTE ZMK VIZSGAELŐADÁSA
Operavizsgának hirdette a színlap, de sokszor az volt az érzésem, mintha amatőr színjátszókörben ülnék. A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának ének-, és operaszakos növendékei a Figaro házasságában próbálták megmutatni tehetségüket, és azt, hogy hol tartanak tanulmányaikban. A végeredmény finoman szólva is vegyes. A produkció olyan volt, mintha egy kézilabda csapatban együtt játszanának 6-7 éves vékonydongájú kisiskolások erőtől duzzadó 20 éves ifiprofikkal… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>

BESZÉLGETÉS AZ 50 ÉVES KALÁKÁVAL
Az SZTE 16. Egyetemi Tavaszának vendége volt 2019. április 24-én a Kaláka együttes. Jubileumi koncertkörútjukon magyarlakta – de a határok által elválasztott – szomszédos városokba látogatnak el. A Kossuth- és Prima Primissima-díjjal kitüntetett zenekar – Gryllus Vilmos, Gryllus Dániel, Becze Gábor és Radványi Balázs – vendége Szegeden Szirtes Edina Mókus volt. A nagysikerű koncert után a zenekar tagjai oldott hangulatú interjút adtak lapunknak… – PIKÓ ANDRÁS GÁSPÁR INTERJÚJA

>>>

Rendes Fiúk Rt.
2017.09.11 - tiszatáj

REJTŐ JENŐ:
JÁRŐR A SZAHARÁBAN / CSILLAG BÖRTÖN, SZEGED

Gyakorlatilag nincs olyasmi, amit az ember ne lenne hajlandó elkövetni egy combos pénzösszegért. Ez a Csillag Börtön színjátszó társulata által bemutatott Rejtő-adaptáció egyik tanulsága… – JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA

Nem lehet és talán nem is szabad úgy írni egy börtönszínházi előadásról, mint egy kinti, mondjuk így egyszerűen és félrevezetően, szabadszínházi eseményről. Nem csak azért, mert például nem tud(hat)om a játszók/fogvatartottak nevét, és azt is készséggel elhiszem börtönbeli kalauzomnak, hogy jobban is jár így mindenki, kint és bent egyaránt, hanem mert alapvetően más a dolog keretezése, mint amit megszoktunk.

Kár volna hazudni magunknak: a szigorú beléptetési rendszer, a többkörös azonosítás, a különböző rácsok és zárt ajtók előtti és mögötti végtelennek tetsző várakozás, a nézőtársakkal folytatott, a feszültség oldására szolgáló suta poénkodás, ez már mind vastagon része az élménynek. Az előadás előtti-utáni (meg alatti: a színházteremben végig érzem meg látom a vendég civileket és itt élő elítélteket fürkésző és vigyázó tekinteteket) biztonsági protokoll időben tán hosszabb, mint a produkció maga.

Az idő eleve megnyúlik, elvékonyodik, megvetemedik ebben a közegben, a szertartásos be- és kiléptetés pedig nekünk ad lehetőséget arra, hogy eltöprengjünk kint és bent, bűn és büntetés, jó és rossz fogalmán. Egyszerre kicsi és nagy fogalmak ezek, persze, de a börtönben nem először járva színházi előadáson megint úgy éreztem, hogy ott a leghétköznapibb szavak (sőt leginkább azok) mást és máshogy kezdenek jelenteni.

 

rejtodarab 2017 2

 

Az augusztus 30-án délután a Csillagban bemutatott Rejtő-adaptáció, az 1940-ben a Világvárosi regények sorozatának 777. darabjaként megjelent, alig 30 oldalas Járőr a Szaharában mindenestül ideális választás volt a börtön tanintézményét is igazgató rendező részéről. Aki nem rajongja Rejtőt, az is sejtheti, mi körül forog a könnyed, terjedelmes ujjgyakorlat: a főszereplő Puskin Mária Gottfried, „sőt Iván” rosszkor van rossz helyen, ám a végén minden jóra fordul, és a várva várt pénzeső sem marad el. De mitől lesz mindez megfelelő alapanyag egy börtönszínházi előadáshoz?

Az idegenlégió Rejtő által évtizedeken át kikacag(tat)ott, szigorúan hierarchikus rendszere a történet közege, melynek számos eleme erőlködés nélkül, ismerősen simulhat bele egy börtön napi működésébe. Igazi keménylegények feszítenek itt vigyázzban a tűző napon, többük tán a társadalom perifériájáról sodródott bele önhibájából vagy külső kényszer hatására ebbe a különös közösségbe. Közös a cél: a rettegett Gouron őrmester csicskáztatását túlélni, de ha valaki a vonalzóval meghúzott szabályok szerint működő parancsuralmi rendbe az elöljárókról és a körülményekről tudomást sem véve, kétballábasan kacsázik bele, az egyrészt bosszúságot és zavart okoz, másrészt fékevesztett nevetést szül.

Pontosan ezt teszi a nyurga, szemüveges, csupa csetlés-botlás Puskin Mária, ez a „nősténynevű”, ez a „megrögzött civil”, aki gyűrött kalapja alól féloldalasan kisandítva, rendíthetetlen nyugalommal hallgatja őrmestere őrjöngését. A játszó lenyűgöző pontossággal hozza a flegma kívülállót, akiről bár első blikkre azt gondoljuk, hogy ostoba, valójában nagyon is dörzsölt pacák, aki csont nélkül átrázza a többieket. Persze, hogy a pénz mozgatja őt (is): busás örökség üti ugyanis Puskin Mária markát, ha megszerzi a Becsületrendet. Áldozatkész, ám nálánál kissé lassúdadabb észjárású légióstársaival épp ezért megalapítja a Rendes Fiúk Tervkiviteli Rt.-t, melynek fő célja egy kitüntetést érdemlő hőstett elkövetése az alaptőkét jegyző Puskin Mária nevében és javára, hogy aztán az örökség megérkezte után a részvényesek nem épp igazságosan osztozzanak a vagyonon.

 

rejtodarab 2017 1

 

Elárulhatom, hogy nem egy Ocean’s Eleven színvonalú kaland vár ránk az előadás szűk órájában, de azért mindaz, ami egy alacsony költségvetésű előadásban megtörténhet a színpadon, itt megtörténik. A börtönszínház egyben mindig szegényszínház is: a kilenc játszó és börtönbeli segítőik az előadás minden eleméért maguk felelnek, a jelmezek varrásától a franciás zenei világig vagy a festett függönyökön megjelenő helyszínjelzésekig. Az adaptáció is saját munka, ami javarészt követi az eredeti szöveget, ahol meg nem, ott kifejezetten ügyes irányba tér el tőle (a „sivatag rózsájának” színpadra csempészése okosan áthallásos ötlet).

A színházban mindez persze csak külcsín, a lényeg mindig az embertől emberig tartó kapcsolat. És ez a kilenc férfi hibátlan stílus- és ritmusérzékkel, jól érzékelhetően saját szájra, habitusra, alkatra és testre igazítva meséli és játssza el a történetet, ami alig leplezve, de tényleg róluk szól és tőlük-velük lesz élő, fordulatos, szellemes. Mondom még egyszer: az alapanyag és a vele való értő bánásmód eleve kulcs a sikerhez, de az az ösztönös finomság, amivel a színpadon kívüli, többüknek életfogytig tartó mikrovilágnak ki- és beszólnak, igazán erős pillanatokat tud teremteni. Rejtő álarcában az erőszakszervezet minden szereplőjéhez van néhány jól eltalált szavuk vagy gesztusuk, ám leginkább önmagukon képesek nevetni. És ez jó, ez meghökkent, ez felszabadít. Mert ez színház.

Jászay Tamás

 

rejtodarab 2017 rejtodarab 2017 2 rejtodarab 2017 1
Fotó: Bozó Bea, Szegedi Fegyház és Börtön honlapja


Címke: , , , , ,
2019.06.18 - tiszatáj

SZÍNKÉP, HANGKÉP, ÖSSZKÉP CÍMŰ KÖTET BEMUTATÓJA
Június 13-án, csütörtökön a Színkép, hangkép, összkép című tanulmány- és esszékötet szerkesztőjével, Virág Zoltánnal Orcsik Roland beszélgetett a Tiszatáj Szalonban. A bemutató során szó esett Virág korábbi és jelenlegi köteteiről, illetve zenei érintettségéről is… – BORBÍRÓ ALETTA BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.06.16 - tiszatáj

KORMÁNYOS ÁKOS PARAVÁN CÍMŰ KÖTETÉNEK BEMUTATÓJA
Miért éppen a test, és ha már az, miért nyúljunk hozzá és hogyan van értelme? Ehhez hasonló kérdések hangzottak el június 14-én, a Dugonics téren. A kérdéseket Szutorisz Szabolcs tette fel, a válaszokat pedig Kormányos Ákostól, illetve a 90. Ünnepi Könyvhétre megjelent Paraván című verseskötetéből kaptuk. Tagadhatatlan, hogy a kötet minden egyes verse kapcsolódik a testhez, hol erőteljesen markolászva, hol gyengéden érintve azt. Ugyanakkor egy valami világos: Kormányos Ákos az írás során szikével közelít az anyaghoz… – FERENCZ HEDVIG BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.06.16 - tiszatáj

GRECSÓ KRISZTIÁN NYITOTTA MEG SZEGEDEN A 90. ÜNNEPI KÖNYVHETET
Az alkotóembernek újra ingujjra kell vetkőznie és ki kell ülnie a térre, hiába változott meg ez a tér, fontos a közvetlen kapcsolat író és olvasója között, fontos, hogy a szerző hagyja magát megközelíteni, s  hogy mindez határokat mosson el és ledöntsön a magas falakból, melyek szerző és olvasó közt húzódnak. Észre kell venni olvasó-szerző megváltozott viszonyát át kell értékelni és felvenni a tempót, mert az olvasók megelőzték a szerzőket… – FERENCZ HEDVIG BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.06.15 - tiszatáj

LANCZKOR GÁBOR MONOLIT CÍMŰ KÖTETÉNEK BEMUTATÓJA
Június 12-én, szerdán Lanczkor Gábor új válogatáskötetének, a Monolit bemutatásának adott helyet a Grand Café. Az ihletforrásokról, a társművészetekről, illetve a kötet koncepciójáról Klajkó Dániel beszélgetett a szerzővel… – BORBÍRÓ ALETTA BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.06.15 - tiszatáj

GRECSÓ KRISZTIÁN KÖNYVBEMUTATÓJA
A szegedi könyvhét nyitónapján Grecsó Krisztián volt a főszereplő: a Dugonics téri megnyitóbeszédet követő dedikálás után kötetbemutatóra került sor, ahol Balog József újságíró kérdezte a szerzőt legújabb regényéről. Annak ellenére, hogy Szegeden már bemutatták a Verát március elején teltházas érdeklődés mellett, ezúttal is népes hallgatóság gyűlt össze a Somogyi-könyvtár első emeleti olvasótermében… – SZÁNTAI MÁRK BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.06.13 - tiszatáj

A könyvhétnek új paradigmára van szüksége. A kilencvenéves akarás mára sajnos megkopott, megrepedezett, az új generációk számára a cél érthetetlen, nincs is olyan szó napi használatban, hogy „ingujj”. És valahogy a Parnasszust sem találják. Supka Géza és kollégái még joggal gondolták úgy, hogy közvetlenebb kapcsolat kell író és olvasója között. És hogy az határokat dönt le, vagyis inkább valamennyit rombol a túl magas falakból, ha az alkotóember – aki akkoriban még hagyományosan férfinak volt elgondolva – leveszi a zakóját és „ingujjra vetkőzve” megközelíthetővé válik […]

>>>
2019.06.13 - tiszatáj

LISE DAVIDSEN
Elsőre azt mondanám, hogy igazán meglepő, hogy a Decca lemezszerződést ajánl valakinek, akit még csak pár éve ismerünk, és a második nagylemez címe rögtön az előadó neve lesz. Jó, utóbbi nem teljesen igaz, hiszen Lise Davidsen lemezének borítóján ott van a Londoni Filharmonikus Zenekar (Philharmonia Orchestra) neve is, de az ember leginkább csak a norvég előadóművész képét látja, és nevét olvassa… – GERA MÁRTON KRITIKÁJA

>>>
2019.06.12 - tiszatáj

TOLVAJ ZOLTÁN: FANTOMIKER 
Tolvaj Zoltán költészete azt a hatást kelti, mintha Kassák Lajos szövetkezett volna Tóth Árpáddal, akik felosztották egymást között a National Geographic, a Spektrum műsorkínálatát, a vezető hírportálok ismeretterjesztő cikkeit, majd ellátogattak volna egy egyetemi bölcsészkar filozófia szakára, és végigolvasták volna a 20-21. századi magyar lírát. Ezek a feltételezett hatások mind ott húzódnak a Fantomiker, Tolvaj Zoltán harmadik verseskötete mögött… – BOLDOG ZOLTÁN KRITIKÁJA

>>>
2019.06.11 - tiszatáj

AZ SZTE ZMK VIZSGAELŐADÁSA
Operavizsgának hirdette a színlap, de sokszor az volt az érzésem, mintha amatőr színjátszókörben ülnék. A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának ének-, és operaszakos növendékei a Figaro házasságában próbálták megmutatni tehetségüket, és azt, hogy hol tartanak tanulmányaikban. A végeredmény finoman szólva is vegyes. A produkció olyan volt, mintha egy kézilabda csapatban együtt játszanának 6-7 éves vékonydongájú kisiskolások erőtől duzzadó 20 éves ifiprofikkal… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő