04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
 TiszaLINE Szalon

04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

„A színházigazgatói szerep egy magányos státus”
2017.08.30 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS BALÁZS ATTILA JÁSZAI MARI-DÍJAS SZÍNÉSZ-IGAZGATÓVAL

A Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház a kreatív kísérletezés műhelye, igazgatója pedig az európai gondolkodásmód egyik letéteményese. Színészként és igazgatóként leginkább magával szemben maximalista, társulatának tagjai igényes alkotói légkörben, ember arcú közösségben jól szervezett csapatmunkában dolgoznak. Balázs Attila a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen a következő színészgeneráció képzésében is részt vesz, abban az intézményben tanít, melynek elődjében maga is tanult. 1994-ben itt szerzett színészdiplomát, melyet később a Temesvári Nyugati Egyetem Képzőművészeti Karán az európai kultúrpolitikai menedzserképzés mesteri fokozatával is megfejelt. 2007 óta áll a Bánság központjában az állami magyar színház élén, de színészi pályafutása nem csak Temesvárhoz kötődik, jelentős szerepeket játszott többek között a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház magyar és román tagozatának előadásaiban, a Bukaresti Nemzeti Színházban, a Kolozsvári Nemzeti Színházban, a Temesvári Német Színházban. Több produkcióban is dolgozott Victor Ioan Frunza, neves román rendezővel, tőle kapta többek között Gyton szerepét a Satyriconban, XVI. Lajosét a Tom Paine című előadásban, V.Henrikét a Falstaffban, Puck szerepét a Szentivánéji álomban, Mefistoét a Faust mágus komikus történetében. Temesváron a saját társulatánál eddig egy sor feladatot teljesített sikerrel, így volt többek között Csongor, Koppány, Rosenkrantz (Stoppard), Don Juan (Grabbe), Hamlet, Peer Gynt. 2002 óta Balázs Attila Jászai Mai-díjas színművész, 2004-től tulajdonosa a Temes megye Pro Cultura Timisiensis díjának. Ezeken kívül számos más szakmai kitüntetésben részesült, 2000-ben, a Gyermekszemmel című monodráma előadásáért a Soros Alapítványtól a legjobb előadó díját kapta, majd ösztöndíjban is részesült. A Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválján 2002-ben Ionesco A lecke című művéből készült előadásban a legjobb férfialakítás díját nyerte el, 2005-ben a Határon Túli Magyar Színházak fesztiválján Egyéni Művészi Különdíjjal kapta Parti Nagy Lajos Ibusár huszerettjében nyújtott alakításáért. Az előadásokat, melyekben játszott 18 hazai és nemzetközi díjjal tüntették ki. A színész-igazgató által vezetett teátrum évek óta gazdája a TESZT eurorégiós színházi találkozónak, mely lassan már európai seregszemlévé bővül.

Balázs Attilával főként arról beszélgettünk, miként lehet a színművészi és a színház vezetői munkát egyszerre megélni, a színpadi és az igazgatói szerepben is jól teljesíteni.

Ha jól tudom, Saint Exupéry Kishercegének szerepével indult a pályája. Hogyan emlékszik erre?

Székelyudvarhelyen a gyermekszínjátszókkal játszottam a Kisherceget. Tizenkét éves voltam, mikor előadtuk a művet, és emlékszem, mikor jóval később, a népszínház egyik fontos évfordulóján meghívtak és kértek, mondjak el valamit én a pilóta monológját választottam. Ezzel mintegy lezártam életem egyik fejezetét. Az volt az a hely, ahol a kisherceg először megjelent és ahonnan aztán örökre el is tűnt. Ezzel a szereppel kezdődött nálam valami fontos és a szerencsés csillagzatomat is ez jelentette. Ekkor történt velem először, hogy a megfelelő életkorban, a megfelelő szerepet kaptam. És utána ez többször megismétlődött.

A szentkeresztbányai kisfiú sejtett valamit arról, hogy felnőtt korában művész lesz?

Szerintem azt csak később ismeri föl az ember, hogy mi a művészet és mit jelent művésznek lenni. Tőlem egyszer megkérdezték, hogy „Te boldog vagy?” Erre én azt mondtam, hogy művész vagyok.

Tehát, ha jól értem, az ember a saját rendszerében kell, hogy elhelyezze a fogalmakat?

Persze. És ez nem mindig olyan egyértelmű.Emlékszem egyszer Kokan Mladenovićtól, a remek szerb rendezőtől az egyik színész megkérdezte, hogy de miért van ez, meg amaz, erre Kokan azt mondta: a kérdésed logikus, semmi köze a színházhoz.

Ettől a színész még gondolhat a szerepéről valamit, nem? Vagy ezt csak a rendezőnek szabad?

A színházművészet nagyon képlékeny valami. A rendszer maga az előadás, és a rendező is egy része a rendszernek. Schilling Árpád például azt mondta nem rég egyszer munka közben, hogy „a néző azt látja, hogy..”

Tehát a rendszerbe a néző is beleszámíttatik, ha jól értem.

Pontosan erről van szó. A rendező akkor tud egy rendezői elvet végigvezetni, ha azt is tudja, hogy a néző hogyan fogja látni a dolgokat. Egyébként sem lehet folyton megkérdőjelezni, amit a rendező akar, el kell fogadni alapvető posztulátumokat. Én azt a helyzetet szeretem, amelyben partnerek vagyunk. Az a jó, ha az ember el tudja magával hitetni, hogy több, mint ami, s akkor az a kevés, ami kell, az képes lesz lenni. A rendező pedig akkor tud eredményt elérni, ha el tudja hitetni a színésszel, hogy az egyenrangú partner. Ha csak a végrehajtást várja el tőle, akkor a színész fel fog lázadni és saját maga ellen fog dolgozni.

Említette, hogy az önnek való szerepek mindig éppen jó időben, vagyis a megfelelő életkorban találták meg, fontos ez?

Igen, nekem az. Egyszer Amadeus szerepére kértek föl egyszer, de a projekt valamiért nem valósult meg. Aztán később újra felkínálták a szerepet, de akkor már nem vállaltam, mert elmúltam 36 éves, és tudjuk, Mozart annyi volt, mikor meghalt. Úgy gondoltam, ha nem jött össze a dolog a szerepnek megfelelő életkoromig, akkor el kell engednem. Az ember ne hazudjon magának. Egyébként tényleg minden jelentős szerepemet jó időben kaptam meg, éppen megfeleltek az életkoromnak. Musset Lorenzaccióját huszonévesen játszottam, harminchárom voltam, mikor Hamlet szerepét rám osztották, negyven évesen voltam Peer Gynt.

Ezek a szerepek maguktól jöttek, vagy kellett értük küzdeni?

Szerintem a pályát is amolyan paraszt egészségesen kell fölfogni. Ha az Isten bárányt adott, akkor rétet is ad hozzá.

 Milyen volt a Hamletje? Úgy hiszem, ez minden színész életében egy határkő, egy mérce, személyiség befolyásoló tényező is.

A Hamlet után azt gondoltam: most kéne abbahagyni a színészi pályát.

Nem mondja komolyan! Miért?

Mert úgy éreztem: mit akarhatok még ez után? Nem voltam kíváncsi saját magamra.

Ezért próbálta meg a színházvezetést?

Ez is egy szerep. Egy új szerep, amit ki lehetett próbálni, hiszen iskolám, végzettségem is volt hozzá, gondoltam, miért ne pályázzak. Úgy kezdődött a kihívás: tudok-e pályázatot írni, vagy sem? Azóta rám ragadt ez a maszk és most már az a gond, hogyan tépjem le magamról? A visszatérést magát kellene, majd jól elrendeznem, ha eljön az ideje.

Mi a legnagyobb különbség a színpadi szerep és az igazgatói „szerep” között?

– A színházi szerep az védett. Véd a színpad, véd a reflektor, véd a hangszóró. A tévedésektől is védve van a színész, hiszen ott van mögötte a rendező, a környezetében a kollégák elnézőek, a díszletmunkás lábujjhegyen megy át a színen, hogy ne zavarja a színészt. A színpadon lehet tévedni, az igazgatói székben nem. Az igazgatás mindig ki van téve a támadásnak, váratlan helyzeteknek. A színházigazgatói szerep egy magányos státus, ellentétben a színpadi munkával, ami közösségi. A kollégáim nem hallgatnak el, ha belépek valahova, legtöbbször saját magamat rekesztem ki közülük. Egy-egy nehéz döntést sokszor autóvezetés közben hozok meg, vagy éjszaka, mikor mások alszanak. A probléma folyton ott van bennem és rág. És ilyenkor nem tudok csacsogni a büfében.

Mi van, ha valakit ki kell rúgni?

Akkor tologatás, halogatás van. Két napja voltam igazgató, amikor az akkori PR-os kolléga egy elég súlyosat tévedett. Akkor azt mondtam neki: „Ha most nem mondasz fel, akkor az életed egy pokol lesz ebben a színházban!” Életemben utoljára mondtam ilyet. Megijedtem, rádöbbentem, hogy ettől kezdve, amit mondok, az tényleg bekövetkezik. Ebből azt szűrtem le, hogyha így folytatom, diktátor lesz belőlem. És mi lesz akkor, ha véletlenül elmegy az eszem?

– A saját igazgatói hatalmától ijedt meg?

Igen. Ma már tudom, hogy nem szabad indulatból intézkedni. Később, mikor meggyőződésből döntöttem hasonlóan, azt már nem bántam meg.

Mit gondol, miben jó, mint vezető?

Ha összejön egy csapat, hogy jól figyeljünk egymásra, azt úgy hiszem, tudom irányítani. Egy repertoár összerakásánál, egy havi program összeállításánál fontos, hogy összerendezettség legyen a műszaki személyzet és a művészek között is. Tudok megfigyelni és utána határozott következtetéseket levonni. Szavazatra nem bocsátom a döntéseket akkora demokrácia nincsen, de tudom vállalni, hogy megadjam az irányt. Azt is tudom, mi és mikor esik rosszul a másiknak, ennek ellenére tudok olyan döntést hozni, amilyet hozni kell. Motivációkat várok és magam is adok. Volt már olyan rendezőm, aki berúgta az ajtót és azt mondta:„Ez így nem mehet tovább! Jó, – mondtam neki- írd le, hogy miért nem mehet, és hogy mit javasolsz?”

Mennyit játszik? Kinevezéskor a legtöbb színész-igazgató megígéri, hogy nem játszik sokat.

Én nem ígértem ilyet, de azért elég sok szerepet visszautasítottam, amit felkínáltak. Amikor láttam, hogy a rendező azért kér fel, mert „ha az igazgató is benne van a darabban, akkor biztos jobban megy majd a dolog”, bal kézből azonnal elhárítottam a felkérést. Hál’ istennek nem sok ilyen volt. Azért nem, mert színészként mérem meg a rendezőt, amikor igazgatóként meghívom. Elképzelem, milyen lehet vele próbálni.

Nem hiszem el, hogy színpadi próba közben egyszer sem jut eszébe egy-egy elintézetlen ügy. El lehet a két „szerepet” választani?

Próba közben az öltözőben csak olyanokra tudok gondolni, hogy ”jaj, nem tudom a szöveget”. És erre nincs mentségem, nem számít, hogy előtte éjszaka pályázatot írtam. A telefonomat be se kapcsolom, ha próbálok. Olyan előfordul, hogy próbaszünetben beülök egy kicsit az igazgatói irodába a „semmit csinálni”. Ez kétségtelen kiváltság, van egy helyem, ahol csend van. Ha ilyenkor a titkárnő alá akar íratni velem valamit, akkor megkérdezem tőle, hogy ő lát-e engem? Mert én ilyenkor nem látom őt.

Ha jól sejtem a művészi érzékenység és az igazgatói ésszerűség nehezen egyeztethető össze. Önnél ez működik?

Ezt csak őszinteséggel lehet áthidalni. Persze fölvesz az ember magára szerepeket, de aztán, bevallja magának, hogy nem kellene. Tisztába kell lennünk saját magunkkal és nagyokat nem jó hazudni magunknak. Ez a legfontosabb.

A szülőfaluja szín magyar település, Székelyudvarhelyen a gimnáziumban és Marosvásárhelyen, a színmű egyetemen is magyar nyelven tanult, Temesváron viszont románul kell jól kommunikálnia, hogy színigazgatóként megfelelően tudjon működni. Ez simán megy?

Volt nekem egy kitérőm. Mire tisztességgel megtanítottak magyarul beszélni a főiskolán, kaptam néhány lehetőséget román színpadokon is. Akkor ez egy nagy szellemi és művészi kaland volt számomra, aminek teljességgel odaadtam magam és egy idő után a munka közben eljutottam olyan szintre, hogy megtanultam románul gondolkodni.

Temesváron évek óta az Önök színháza rendezi meg a TESZT eurorégiós színházi seregszemlét, miért szereti az alternatív színházat?

Nagyon éles határok szerintem nincsenek a kőszínházi és a független színházi produkciók között. Nem vagyok egy vad alternatív, de úgy érzem, nem árt, ha az ember a szélsőségeket is megtapasztalja, de azt nem szeretem, ha valakik csak szélsőségben látják a világot. Az „ősz hajú copfosokat” például nem nagyon kedvelem. Azokat, akik nem veszik észre, hogy még mindig ugyanott tartanak. Akik korábban alternatívnak számítottak, de mára úgymond belekonzerválódtak az alternativitásba. Szükség van a szűrésre.

Mint színész egy időben egymás után kapta a díjakat, Ezek is jókor jöttek?

Annyira nem szálltam el tőlük, meg azért buktam is jó nagyokat. A díjak felelősséget rónak az emberre. Hogy jókor kaptam-e őket? Gauss, a neves természettudós alig volt húsz éves, mikor a fő művét megírta, aztán ötven éves korában földméréssel foglalkozott. Nem tudni, hogy milyen életkorban teljesít az ember legjobban. Azt egyébként nem hinném, hogy mindent elmondtam már, mint színész, de nekem most az a dolgom, hogy olyan helyzeteket teremtsek, amiben mások kapnak díjakat.

Pacsika Emília


Címke: , , , ,
2021.04.21 - tiszatáj

TVERDOTA GYÖRGY: HAGYOMÁNY ÉS LELEMÉNY
Kiemelkedően fontos tanulmánykötet jelent meg éppen két éve. Nagy időhatárokat fog egybe, harminc év terméséből állt össze. Az esetleges rossz nyelvek igyekezetét állítsuk meg rögtön. A gyűjtemény nem egy egyébként létező – tipikus – igyekezet terméke, hogy egy szerzőnek legyen sok év után, akár régi szövegekből is, újból egy kötete. Az egész itt lényegesen nagyobbat ad ki, mint az egyes tanulmányok sejtetnék… – SZÉCHENYI ÁGNES KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.17 - tiszatáj

THE FATHER 
Mielőtt bárki kedvét szegné az esetleges teatralitás, nyugodtak lehetünk: Zeller színdarab-adaptációja nemcsak a formai gyerekbetegségektől szabadul meg, hanem egy tematikai irányzat kurrens csúcsdarabjává is avanzsál… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.16 - tiszatáj

Székely Örs szerény költő, még nincs Wikipédia-szócikke se, de pár adat összegyűjthető róla. 1992. május 7-én született Kolozsváron. Brassóban zeneiskolában tanult, majd a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar-német tanári alapszakos hallgatója volt, a mesterképzést viszont már az ELTÉ-n végezte esztétikán. Jelenleg a doktori disszertációját írja. Tanulmányai mellett volt kántor, alkalmi tudósító vagy service desk agent, ez utóbbi akármit is jelentsen… – BÍRÓ-BALOGH TAMÁS LAUDÁCIÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.15 - tiszatáj

SYPORCA WHANDAL: VÁKUUM CÍMŰ TÁNC- ÉS PERFORMANCE FOTÓI KAPCSÁN
A szavak elmerültek benne… A bennfentes (mégis független) nézőpontok koncentrált köröket, spirális érzeteket gerjesztettek… A mozdulatok fázisai befelé szakadtak, tér-tágító gondolatokat teremtettek, változatosan és visszatérően sokszorozták önmagukat…

Tovább olvasom >>>
2021.04.15 - tiszatáj

SUSANNA CLARKE: PIRANESI
A regényben megjelenő belső és intertextuális utalások valójában már Piranesi nevében benne rejlenek. Nemcsak a Másik neve válik beszédessé, hanem a narrátoráé is, hiszen utal Giovanni Battista Piranesire, egy olasz építészre, rajzművészre, akinek rajzai hasonlóak a Clarke által megálmodott Csarnokokhoz, mindez pedig egy újabb külső referencia lehet az olvasók számára a kötet mélyebb megismeréséhez, értelmezéséhez… – BORBÍRÓ ALETTA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.14 - tiszatáj

DRY CLEANING: NEW LONG LEG
Kötelességemnek érzem azzal kezdeni, hogy annak, amit az angol Dry Cleaning zenekar csinál, tulajdonképpen nem kellene működnie – nem is úgy működik, ahogy a mezei zenehallgató azt megszokhatta kedvenc A- vagy épp Zs-listás Spotify-előadóitól. A londoni banda áprilisban megjelent debütáló albuma, a New Long Leg éppen azért érdekes annyira, mert az egyre görcsösebb pózokba merevedő gitározós-éneklős zenekarok világában egyszerre zavar össze, villanyoz fel, érint meg, és gondolkodtat el arról, milyen is a lesújtó mindennapok felemelő popzenéje 2021-ben… – NAGY AMBRUS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.12 - tiszatáj

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

Tovább olvasom >>>
2021.04.10 - tiszatáj

KARINTHY GÁBOR ÖSSZEGYŰJTÖTT VERSEI
Ha az olvasó egy olyan költő kötetét veszi a kezébe, amelyik harminc-negyven évvel ezelőtt bizonyos újdonsággal és máig érvényes hatással volt rá, akkor kétféle szempont érvényesül a versek olvasása közben. A félelem vagy csak óvatosság, hogy ennyi idő elteltével vajon ugyanazt az elragadtatást, ugyanazokat az érzelmeket éli újra át, vagy pedig a szöveg már nem talál benne olyan mély visszhangra, az irodalmi köznyelv, az olvasók ízlése megváltozott, és a relevancia helyett inkább irodalomtörténeti meghatározásra kényszerül… – SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő