Hervay Gizella: Feketerigó-remény (1980)
gyermekkorom gyermekkorod
akasztották erdejében
kiűzőitek, méhében forgó
megvámolhatatlan magzat
koraszülött forradalom
Európa elé kitett gyerek
csalánná nőttem káromkodássá
kútbalököttek ingét hozom
[…]
| 70 éve, 1947 márciusában jelent meg először folyóiratunk, a Tiszatáj. Szegeden 1946 őszén jött létre egy fiatalokból, egyetemi és főiskolai hallgatókból álló munkaközösség, a Kálmány Lajos Kör. Céljuk az alföldi néptudományi kutatás, a népi gondolat előadásokkal, kiadványokkal való terjesztése volt egy irodalmi folyóirat hasábjain keresztül. Megszületett a Tiszatáj (nevét Péter László javaslatára kapta), amely ma, 70 évével a magyar szépirodalmi folyóiratok között a legöregebb.
Az évforduló emlékére a következő hónapokban régi számainkból szemlézünk. Hervay Gizella versei a Tiszatáj 1980 júniusi számában jelentek meg, melyben Sütő András A szúzai menyegző című drámája is. |
HONFOGLALÁSOM KÁROMKODÁS
a fájdalom már földig ér
nyugodt vagyok mint a holtak
akiket már születésük
helyéért is megzsarolták
én nem tanultam történelmet
sorsom maga történelem
gyermekkoromon olajnyomat
a bujdosó fejedelem
honfoglalásom káromkodás
nem állok sorba alázatért
nyugodt vagyok mint a holtak
mert a fájdalom földig ér
KÚTBALÖKÖTTEK INGÉT HOZOM
megvámolt testemre tetoválva a jel
fáitól falig lépett versláb a sorsom
homlokok cellái világítanak
elvérző országutakon
hűségem tizenkét jegenye
munkábamenet kihúzom magam
mint a széllel szembe gyalogolok
kendőben kenyér szalonna hagyma
és jönnek a szekéren szülők
jön a jövő szalmazsákon a sárban
kékpettyes kötényben megháborodott
bányászanyák fiuk után kiabálva
ablakon benéző farkasok
drótrafagyott mosott ruha
pirostéglás padú konyhában
József Attila árva verse
gyermekkorom gyermekkorod
akasztották erdejében
kiűzőitek, méhében forgó
megvámolhatatlan magzat
koraszülött forradalom
Európa elé kitett gyerek
csalánná nőttem káromkodássá
kútbalököttek ingét hozom
GOMBNYOMÁSOS ÉLETVESZÉLYBEN
gombnyomásos életveszélyben
krumpliföldön át gyalogoltam
verejtéket vajúdtak a gyomok
árokba kivert kisanyák
egy bibliára emlékeztem
ellő disznók dátumával
összefényképeztetett
testvérekkel a zsoltárok közt
és káromkodtam tájszólásban
mert tájszólásban kihallgattak
földbe ástam a pénzre nyomott
forradalmat és útszélre ültem
láttam a parasztszilvafák
haragzöld honfoglalását
s átmentem egy deszkapállón
Petőfi utolsó lélegzetével
rádgondoltam világra tágult
szemedre ráköszönt a tenger
ültem a gyom közt földbeásott
szabadsággal és szerelemmel
FEKETERIGÓ-REMÉNY
mert a remény a feketerigó
betonkalickába zárva
homlokát veri már a tájba
de nem hallgat el
nem hallgat el
repül a kis test falnak verődve
alvadt vér már a tolla csőre
maga a védtelen gondolat
feladhatatlan távirat
reggel ha fáradtan ébredek
homlokom mögé bezárva
feketerigó világa
nem hallgat el
nem hallgat el
CÉLTÁBLA LETT A HOMLOKOM
mert pontosan fogalmazok
céltábla lett a homlokom
bevert ablakú szemekben
törvénytelen otthonom
a mellhártyák térképein
ott az ujjlenyomatom
rokonaim az igazságban
nálatok földön alhatom
TÖRTÉNELEMRE ÁGYRAJÁRÓK
történelemre ágyrajárók
nem Krisztuska-sorokban állunk
tíz-húsz deka feltámadásért
egymás lélegzetéért virrasztunk
kitikkadván az igazságért
mert a jövőnket lefejezték
tesszük a dolgunk közös gondban
életfogytiglan életfogytiglan
HALÁNTÉKOMON LÜKTET A HAZA
három napja és három éjszaka
halántékomon lüktet a haza
hátgerincem árva jegenye
elkoboztatott életem fele
hallgatóznak az országos fülek
szolgálatos szolgagerincűek
koccintnak isznak koccintanak
koccintnak isznak koccintanak
hát megtaláltam végre a helyem
csontracsupaszítva végleg védtelen
halántékomon lüktet a haza
három napja és három éjszaka
KIVÉREZNEK A VERSEK IS
kivéreznek a versek is
nem alhatom nem alhatom
felnő bennem a fegyelem
fáradt szívedet hallgatom
sose volt ekkora a csend
nem alhatom nem alhatom
már nincs kint és nincs idebent
fáradt szívedet hallgatom
(Megjelent a Tiszatáj 1980/6. számában)
