Hegedűs Gyöngyi: műtermi plein air

                                (Zalán Tibornak, 6:3-ra)

a szobát a szabadba

is magaddal cipeled,

ágytól, asztaltól, ha lemond,

már akkor sem válik embertest,

fáradt attól vagy,

hogy nem eszel eleget.

a táj úgy szüremlik be

az atomok közötti katedrális űrön,

mint feltámadt test a falakon,

megáll a gyereknek

állított rettegő középen:

ne félj, itt vagyok.

éhes attól vagy, hogy nem eleget alszol.

a lehetséges tőlünk múlik el,

mint anyánk teste,

s kizuhanunk, mint üres sírba,

a jelenbe.